TV a családban

TVGyakran provokálom ki a szülőkből a kérdést: mikor és mennyit szabad hagyni a gyerkőcöt képernyő előtt ücsörögni? A televízió a gyermeknevelés központi kellékévé vált, sok családban nélkülözhetetlen a közös sorozatnézés, a délutáni showműsorok követése. A tv a szórakozás központi kiszolgáló egysége, minden konfigurációban: szülőknek és gyerekeknek, csak szülőknek, csak gyerekeknek.

A háttértelevíziózás sokakra megnyugtató hatást gyakorol. Dörmögjön, zúgjon, legyen valami, ami megtöri a monoton csendet, kell a zaj, különben félő, hogy magára marad az emberfia.

Ma már többnyire kevés a nappaliban elterpeszkedő plazmatévé mindehhez, praktikus okokból sok helyen az étkezőben, máshol a hálóban is van egy kiszolgáló egység, de már arról is hallottam, hogy neves író létére plazmát szereltetett a sarokkádas fürdőjébe. Kikapcsolódásképpen.

Nem a médium ellen szólok, hanem a ragadós, örvénylő virtuális massza ellen, melyet a legtöbb csatorna a nap huszonnégy órájában fáradt nézőire zúdít. Egyik ismerősöm állítása szerint a kishúga azért olyan ügyes leányzó, mert kisgyermek kora óta napi sok órában tévézett, mely fejlesztette intelligenciáját és formálta egyéniségét. A reklámok voltak a kedvencei: olyan lelkesen rázta rá a hátsófelét, hogy öröm volt nézni. Biztosan szerette a gyorsan váltakozó képek és hanghatások harmóniáját.

Sokan írtak már a televízió hatásairól, a dobd ki a tévét az ablakon nézőponttól a tedd le a gyereked tévézni, mert fejleszti álláspontig, sokféle érvelést volt alkalmunk megismerni. Az általános tévékritika helyett az egyes korosztályokra gyakorolt hatásáról fogok szólni.

Csecsemőkor

TVHároméves kor előtt semmilyen mértékben nem ajánlott tévéztetni gyermekünket. Hat hónap és két év között érhető tetten azon érzékeny időszak, amikor a szimbólumalkotás révén képi formában jeleníti meg a környezetét, mikor a képekre még nem épülnek rá a fogalmak, és nincs elme, mi kontrollt gyakorolhatna a látottak felett. Ez az az időszak, melynek végére a csecsemő képessé válik arra, hogy különbséget tegyen a környezete és a saját érzései között. A képalkotás tehát teljes mértékben meghatározza a pszichét, és minden erőszakos hatás, mely ezt a folyamatot megtöri, negatívan hat erre az időszakra. A sugárzott műsorok gyorsan váltakozó képei nincsenek összhangban a csecsemő szimbólumalkotó világával. Nem tud különbséget tenni a virtuális valóság és a való világ között, ráadásul ebben az időszakban alapozódik meg az egész életét meghatározó érzelmi alapstruktúra. Ekkor formálódnak meg pszichéjének legmélyebb és legmeghatározóbb archetípusai: ettől az időszaktól függ a később érvényesülő érzelmi intelligenciája, pesszimista vagy optimista beállítódása. Ezalatt a másfél-két év alatt alakul ki az érzelmi alaptónus, mely az egész életének hangnemévé válik.

Ebben az időszakban a televízió, mint médium nem alkalmas arra, hogy jótékony eszköze legyen a gyermeknevelésnek.

Óvodáskor

TVA második életév után kezdődik el a fogalmakban való gondolkodás. A szimbólumalkotó csecsemő már nemcsak azt tudja, hogy a kimondott „apa” szó egy konkrét személyt jelöl, de azt is kezdi felfogni, hogy apák csoportjára is vonatkozik. A „vú-vú” hangutánzó szóval kezdetben csak a szomszéd kutyát jelöli, később általánosabban minden szőrös állatot, sőt a kimenést is vú-vú-val fogja jelezni. Ezt már nagyon korán megteszi, akár egy év előtt is, és ez már a fogalomhasználat előhírnökeként tekinthető, hiszen nemcsak egy konkrét valamire használja a szót, hanem több jelenségre és több élőlényre is.

Az általános szóhasználatot követi a letisztulás fázisa, amikor képes differenciálni a szimbólumok között, és egyre több külső jelenségre használ valamilyen hangsort annak jelölésére. Amikor a szimbólumképzés eléri a kritikus küszöböt, a nagy mennyiségből minőségbeli ugrás következik, és képessé válik arra, hogy szimbólumait kategorizálja. A vú-vú egyre inkább csak a szőrös állaokra, majd csak a négylábuakra, és azon belül is csak az ugató hangot kiadó ebekre lesz értelmezett. A szülők megerősítései révén lassan kialakul egy belső taxonómia, mely rendszerbe foglalja az ismert jelenségeket.

A fogalomhasználat révén a kisgyermek már sokkal többet képes felfogni a világból, mint egy csecsemő. Gyakorlatilag a fogalmi gondolkodás révén alakul ki az elme, mely fokozatosan egyre nagyobb kontrollt képes gyakorolni az ösztön- és érzelmi késztetések felett. Körülbelül két éves kor a vízválasztó ebben a tekintetben, ettől a ponttól gyermekünknek egyre nagyobb igénye lesz arra, hogy meghúzza az külső-belső világ határait. A fogalmi én kialakulásával egyidőben a határok érzékelése is kulcsfontosságú lesz. Ezt az időszakot szokás dackorszaknak hívni, dedünk újra és újra feszegeti a vélt határokat, hogy tisztán érezze a teret, melyben megnyilvánulhat. Ebben az időszakban a szülőknek mindenekelőtt kitartásra és következetességre van szükségük.

Három éves kor körül már lehet létjogosultsága az irányított tévézésnek. Elsősorban olyan mesefilmeket érdemes sugározni, melyben csak nagyon ritkán vannak képvágások, egyszerű vonalvezetéssel megrajzolt figurák nagyon primitív és rövid jeleneteket játszanak el. A Lolka és Bolka klasszikus példája ennek. Sem a Minimaxon, sem más gyermekcsatornán nem fogunk olyan mesefilmeket látni, mely harmonikusan hatna a gyermek pszichéjére, legyen az óvodás, vagy kisiskolás korban.

Egyes kutatások szerint hiperaktív gyermekekre jó hatással van a tévézés. Ha túl van pörögve a négyéves gyerkőcünk, nyugodtan tegyük le egy kicsit Lolkabolkázni. Vegyük figyelembe azt, hogy mennyi időt képes figyelni egyhuzamban: ne vigyük túlzásba a dolgot.

Az ebben a korban nézett rajzfilm legyen:

  1. Egyszerű vonalvezetésű,
  2. Ritka vágással, statikus képekkel kísért,
  3. Minimál történetiséggel ellátott,
  4. Rövid (max. 10-15 perc)

Azok a szülők, akik Tom és Jerry-t nézetnek a dedükkel, és lelkendezve állapítják meg, hogy a gyermek lecövekelve nézi a képeket, azaz érti és élvezi a sugárzott tartalmakat, egyszerűen félreértik a helyzetet. Nem a történet, hanem a túlcizellált kivitelezés ragadja meg a gyermeket, és ez nem az intelligenciára utal, mint ahogyan a szülők látni vélik, hanem egy természetes képi orientálódásra. Ne akarjuk, hogy négyéves gyermekünk hatéves mentális szinten legyen. Hagyjuk, hogy élje meg gyermekkorát a lehető legteljesebben, ne akarjunk korafelnőttet csinálni belőle. Nyugodjunk meg, gyermekünk tehetséges, és meg fogja állni a helyét a világban: nem kell túlpörgetnünk és koraérettnek tituláljuk ahhoz, hogy szuperzseni legyen belőle.

Kisiskoláskor

TVA hetedik életév tájékán gyermekünk éretté válik arra, hogy mentális énjét újabb pszichés burokkal egészítse ki. A születését követő első hat hónapban a testi én, két éves koráig a lelki-érzelmi én, hét esztendős koráig a mentális én (ego), tizenegy éves koráig pedig a szociális én bontakozik ki. Kisiskolás korban a gyermek képessé válik arra, hogy beleélje magát más személyek helyzetébe, egyre aktívabban és tudatosabban vesz részt a csoportos életben. Egyéni preferenciái mentén válogatja meg barátait, és igyekszik jó és rossz kategóriák mentén egyfajta erkölcsi rendet felállítani.

Ebben a korban különösen oda kell figyelnünk arra, hogy gyermekeink ne szürcsöljék az erkölcsmentes övezetben készült szókimondó filmeket. Ráérnek kamaszkorban találkozni a formabontó világgal, most sokkal inkább egy stabil alapokon nyugvó, lehetőleg követhető etikával alátámasztott történetekre van szüksége.

Életév Időszak Énminőség Piaget-féle szakasz Erikson-féle krízis TV-nézés
0-0,5 Csecsemő Testi én Szenzomotoros Bizalom vs. Bizalmatlanság -
0,5-2 Csecsemő Érzelmi én (szimbólum) Szenzomotoros Autonómia vs. kétségbeesés -
2-7 Óvodás Mentális én (fogalom) Művelet előtti szakasz Kezdeményezés vs. bűntudat Kezdetben (kb. 3 évtől) Lolka-bolka stílus, max. fél óra / nap,

Később (kb. 5-6 évtől) Süsü a sárkány stílus
7-11 Kisiskolás Szociális én (konkrét művelet) Konkrét műveleti szakasz Teljesítmény vs. kisebbrendűség Történet-centrikus, bonyolultabb mesék, rajzfilmek.
11-17 Középiskolás Intellektus

(formális művelet)
Formális műveleti szakasz Identitás vs. szerepkonfúzió Belső kontroll. Saját maga által irányított tévénézési szokás.

Ajánlott irodalom

  1. Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok

Re: TV a családban

Jó, hogy írtál erről a témáról, szerintem sokan nem is gondolják, hogy a tévé mennyire ártalmas a gyerekekre, és nem csak rájuk, ezért nem is korlátozzák a használatát. Az utóbbi időben sokat olvastam erről, és igyekszem megszűrni a műsorokat, a 3 éves kislányomat sem hagyom sokat a tévé előtt ücsörögni, és Minimax helyett inkább Kisvakondot nézünk, ami olyasmi, mint a Lolka és Bolka.

Re: TV a családban

Ranschburg Jenő írja a televízió hatásáról:

A televízió hatásával kapcsolatosan azt írják a kutatók, hogy a tévében látott agresszivitás nyilvánvalóan befolyásolja a karaktert, de az is nyilvánvaló, hogy ezt a hatást nyilc-kilenc éves kor előtt fejti ki. Ha az a helyzet, hogy a gyermek nyolc-kilenc éves koráig nem néz erőszakos filmeket, kilencéves kora után viszont elárasztják velük, akkor nem lesz belőle agresszív felnőtt. Ha nyolc-kilenc éves kora előtt folyton agresszív filmeket néz, utána viszont egyet sem, az agresszivitás ott van a karakterében, ha nem is kizárólag az erőszakos filmek miatt. Tehát úgy tűnik, hogy a főbb karakterjegyek már a serdülés előtt kialakulnak, és bár a serdülés számos területen változásokat hoz, az alapjegyek már előbb jelen vannak. (Beszélgetések nem csak gyerekekről, Park Könyvkiadó, 55. o.)

Többek között ezért is zsákutca az a sokat hallott érv, miszerint azért néz a gyerek tévét, hogy ne zárják ki a csoporttársai.
Úgysem tudod megakadályozni, hogy tévézzen kamaszkorában! - okoskodnak sokan, mire a válasz az volna, hogy nem is kell! Legalább iskoláskoráig tartsd távol a képernyőtől: sokkal többet ártasz vele, mint gondolnád.

Re: TV a családban

Én elkövettem azt a hibát, hogy a gyerekemnek rövid animációs klipeket, meséket mutattam. Most múlt két éves és már néhány hónapja néz ilyesmit. Mindig előre megszűröm a tartalmat és a formát is és van egy plusz követelmény is: ha lehet, a mesék/dalok angolul szóljanak. Van néhány történet, amiket váltogatunk: néhány rész a Thomas and Friends-ből, Paddington Bear, és az utóbbi néhány napban a Peter Rabbit. Plusz a Muzzy in Gondoland. Ezeket a meséket olvasott formában is jól ismeri, kivéve a Muzzy-t, amit esténként szóban kér elmesélni. Ezen kívül sem ő, sem én nem nézünk tévét. A napi mesenézés összesen körülbelül fél óra lehet, ennél nagyságrendekkel többet olvasunk és sok saját gyártmányú mesénk is van.

Viszont már én is érzem, hogy nagy hibát követtem el, amikor az első klipet végignéztük. Először is, a gyerek teljesen függő lett, időnként követeli a meséket. Ráadásul, akármilyen rövid ideig nézi őket, akármilyen szelíd tartalommal, szinte minden esetben megfigyelhető, hogy agresszívebb lesz tőle egy rövid időre. Nem verekszik, de láthatóan "fel van húzva".

Az volt a célom ezekkel a klipekkel, hogy a gyerek megszokja az angol hangzását, de azt hiszem, valóban ráértem volna három-négy éves korában elővennni őket.

Kapcsolódó bejegyzés:

Kapcsolódó bejegyzés: Cognitive daily: Should you let your toddler watch TV?
A cikkből (szabad fordítás):

A három év alatti tévéző gyermekek függetlenül a műsor agresszivitási fokától, később nagyobb eséllyel kellett figyelemzavarral megküzdeniük. Nem volt szignifikáns különbség az oktató jellegű és nem oktató célzatú műsorok között sem, azaz három év alatt mindenféle tévéműsor károsan hat a fejlődésre.

Lea naplója: Tévézés

Szirka: Hogy állunk a tévézéssel

A családomban sajnos mindenki

A családomban sajnos mindenki helyesli a 2 hónapos unokám TV-nézését. Hiába mondom nekik, hogy nagyon káros, nem hallgatnak rám. Azt mondják, hogy semmi közöm hozzá, mert az ő gyerekük. Tehát nekem semmi közöm az unokámhoz. A fiam, a menyem és a feleségem is ellenem vannak. Egyébként egyszer kipróbáltam valamit: elkezdtem játszani a gyerekkel, kicsit kifárasztottam, és így nem kellett az átkozott TV, mert ugye, arról szól az egész, hogy miként foglaljuk, altassuk el a gyereket. A gyerek úgysem fog elaludni, ha nem álmos, hiába fektetjük a monitor elé. Sajnos, nem hisznek nekem, csökönyösen meg vannak győződve arról, hogy nekik van igazuk. Számtalanszor mondtam nekik, hogy olvassák el a neten a kismamák hozzászólásait ebben a témában, de nem hajlandóak rá.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről