Tanulóközpontú informatika oktatás

KonnektivizmusPP

Nemrégiben pedagógusokkal beszélgettem arról, hogy mi fán terem a tanuló-központúság, a konnektivizmus. Akaratra vagy kíváncsiságra alapozzunk? Ismeretet, vagy motivációt építsünk? Az alábbiakban Palócz Istvánnal, alias pp-vel beszélgetünk el arról, hogy miként alkalmazható a gyakorlatban a tanulóközpontú pedagógia.

A drupalcon alatti kocsmázások során pp arról mesélt, miként keltette fel (kis)kamaszok érdeklődését a programozás iránt. Mindezt úgy, hogy észre sem vették, hogy tanulnak. Roppant nehéz feladat mentornak lenni: háttérből manipulálni a nebulókat úgy, hogy mindvégig a kíváncsiságuknak megfelelő tempóban, felfedező üzemmódban tanuljanak.

KZS : Mesélj: hol tanítottál, mire és kiket?
PP : Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában voltam rendszergazda, amikor megüresedett egy informatika tanári állás. Mivel papírom volt róla és érdekelt is az oktatás, úgy gondoltam kipróbálom magam egy, esetleg két évig. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nyolc évig fogok itt tanítani sem azt, hogy életem egyik meghatározó része lesz az oktatás, tanácsadás. Mivel sok kolléga keresett meg különböző számítógép kezelési kérdésekkel, kapóra jött az ISZE által szervezett tanártovábbképző program, amiben vezető oktatói minősítést szereztem. Ráadásul éppen ezekben az években vezették be a Kerettanterv miatt megújított iskolai tantervet. Ezt megelőzőleg csak tizedikben volt informatika oktatás, így ebben az évben egyszerre indultak osztályok ötödikben, nyolcadikban és tizedikben. Volt alkalmam tehát az informatika alapjait tanítani tíz éves korú tanulótól a hetven éves tanár kollégáig. Mindezt ráadásul egy helyen, egy időben. Talán nem lesz meglepő, ha elárulom, hogy mindeközben természetesen több más intézményben is vállaltam másodállást. Tanítottam többek között a Gábor Dénes Főiskolán különböző informatika tárgykörébe tartozó szakmai tárgyakat, az ELTE Tanítóképző Főiskolai Karán és különböző középiskolákban számítógép használatot. Jelenleg a Pentaschool oktatási központban és egyéni vállalkozóként tanítok webes alkalmazás fejlesztés tárgyköréhez kapcsolódó tantárgyakat. (Drupal, PHP, Ajax, HTML/CSS) 

KZS : Húha, egy pillanatra el is vesztettem a fonalat. Ha jól tudom, mostanra már nem tanítasz suliban/egyetemen, ezzel szemben kifejezetten felnőttoktatással foglalkozol. Hogyan jött a képbe a LOGO? Miért érdemes LOGO-t tanítani?

PP : Mielőtt bármibe is belevágnánk, érdemes tisztázni egy dolgot! LOGO-t nem érdemes tanítani , mert a LOGO csak egy eszköz. Az egyszerűen csak LOGO-nak hívott módszertannal viszont érdemes foglalkozni. Mint fiatal tetterős kolléga - aki nyilván szereti a kihívásokat - megkaptam a feladatot, tartsak az ötödikeseknek informatika szakkört. Én tíz évesen kaptam meg az első kompjúteremet - egy ZX81 -est ( le se merem írni, hogy 1KByte memóriája volt ;)) - így szerencsére pontosan tudtam mit akarnak majd a gyerekek csinálni. Játszani, de nem ám akármivel, hanem a maguk által fejlesztett játékokkal. Keresnem kellett tehát egy olyan eszközt, amivel ezt a célt el lehet érni. Kiss Ferenc barátom javasolta, hogy a LOGO-val ismerkedjek meg. Nekiláttam hát keresni nem is sejtve, hogy Magyarországon már igen régóta és elterjedten használják ezt az eszközt. Hamar megtaláltam a Comenius Logo -t melyet egy könyvvel együtt lehetett megvásárolni nagyon kedvező liszensz feltételekkel. Ugyanekkor találtam rá a Hungarologo oldalra, amelyet Nagy János üzemeltetett. Mivel én a PHP-ban voltam jártas, Ő pedig a LOGO-ban, gyorsan nekiláttunk a web 0.2-es információ  megosztásnak. Én segítettem neki a honlap üzemeltetésében, Ő pedig segített nekem az oktatásban sok sok ötlettel. (ímélen ezért 0.2-es ;))

KZS : Tehát a célod az volt, hogy olyan eszközt találj, mellyel a nebulók saját maguknak gyárthatnak játékot. Miért nem pl. a BASIC nyelvre esett a választásod?

PP : Nem nyelvről beszélünk, hanem fejlesztő környezetről! Te írtál már programot QBasic-ben? ;) Amikor én kezdtem az informatikát annak is örülni kellett, ha egy karakterekből kirajzolt arc rádkacsint. Emlékszem egyik korai fejlesztésemre. Volt egy vonal (tíz darab képpont), volt egy pont, a kapus és még egy, a labda. A labda elindult a kapu felé és te jobbra-balra mehettél egyet-egyet, vagy " vetődhettél " ekkor öt képpontot ugrott a kapus. Amennyiben egyszer elindultál az egyik irányba, akkor már visszafelé nem mehettél, valamint vetődés után sem mozdulhattál már. A program nem tűnik bonyolultnak és talán szépnek sem nevezhető a grafikája, de azon a palacsinta-faló zsúron igen nagy sikert arattam vele. Mindenki élvezte a program segítségével megrendezett bajnokságot. Ma már egy ilyen "grafikával" megáldott programot nem biztos, hogy élveznének a gyerekek, valamint az sem biztos, hogy mindenki olyan szerencsés, hogy mindkét szülője matematikus és az anyatejjel együtt szívja magába a koordináta-geometriát valamint a reggeli zsíroskenyér mellett kapja meg édesapjától a vektor és mátrixműveletek alapjait .

KZS : Már amennyiben ezt szerencsének lehet nevezni... ;-)

PP : Na igen. A lényeg tehát, hogy egy olyan eszköz kellett, amivel könnyedén lehet mindenféle izgalmas dolgot csinálni. A LOGO környezetben van egy teknős, akit lehet irányítani. Nem kell bonyolult matematikai számításokat végezni ahhoz, hogy egy egyszerű autós programot írjunk. Kell egy sebesség változó, amivel minden egyes időpillanatban előre megyünk. Ha a jobbra gombot nyomják meg, akkor a teknőssel jobbra fordulunk, ha a balra gombot nyomják meg akkor balra fordulunk, ha a gyorsítás gombot nyomják meg akkor növeljük a sebességet, ha a lassítás gombot akkor pedig csökkentjük. Ezt a rövidke programot azután felírtam a táblára és indulhatott is a kaland. Egy pár perc játék után máris jöttek a kérdések. Hogyan lehet ezt, hogyan lehet azt. Aztán egy idő után elkezdtek fogyni a kérdések és elkezdtek felfedezni a gyerekek. Egyre több ötletet kaptam én is és egyre többször segítettek egymásnak. A lényeg, hogy nem csak ők tanultak a programozásról, hanem én is. ;)

A LOGO módszertana

KZS : Mi a LOGO módszertani háttere? Ki találta ki és mi célból?

PP : Jani egyszer felvetette, hogy nem jövök-e az Info Konferenciára. Mivel Ő szolnoki, nagy örömmel mondtam igent, hogy találkozhassak vele élőben is. A konferencián ismertem meg Bedő Ferenc barátomat, aki egy nagyszerű neveléstörténeti előadással kápráztatott el engem. Ekkor ismerkedtem meg a módszertani háttérrel és a LOGO kialakulásának történetével. Én nem vállalkoznék erre a nemes feladatra, de röviden a lényeg:

A LOGO módszertani alapja az, hogy nem tanítjuk a diákot, hanem hagyjuk, hogy Ő tanuljon. Természetesen ahhoz, hogy a diák azt tanulja amit mi szeretnénk egy speciális környezetet, ún. mikrovilágot kell biztosítanunk számára. Egy ilyen környezetben a diák észrevétlenül sajátítja el az általunk kijelölt tananyagot. A LOGO a programozás oktatásához egy kitűnő mikrovilág, ezért is érdemes ezt használni.

Magát a LOGO-t és a teknőcgrafikát a MIT-ben Seymour Papert találta ki. Az, hogy a logo nyelvre esett a választása egy teljességgel lényegtelen dolog. Mindegy, hogy milyen szintaktikát használunk, a lényeg a köré épített mikrovilág . Ezért is lett az általuk kidolgozott logo megvalósítás neve MicroWorlds. Érdemes megemlíteni itt egy logo-tól teljesen független fejlsztést ez a LEGO Mindstorms mely egy igazi robot építő készlet. Programozása nem valamilyen nyelven, hanem grafikai elemekkel lehetséges. Nevét Papert első, magyar nyelven Észrengés címen megjelent könyvéről/módszeréről kapta.

A tanulóközpontúságról címszavakban

KZS : Hogyan foglalnád össze néhány mondatban a tanár feladatát?

PP : Segítse a diákot a tanulásban és biztosítsa számára a megfelelő inger gazdag környezetet.

KZS : Mi az első gondolatod, ha arról kérdeznek, hogy mit kell tennie a tanárnak, hogy sikert érjen el?

PP : Együtt kell dolgoznia a diákkal, hisz nélküle minden fáradozása hiábavaló.

KZS : Mi a tanulóközpontúság?

PP : Elfogadjuk, hogy a tanuló a tanulási folyamat része, nem pedig a szükséges rossz a folyamatban.

KZS : Mit gondolsz az alternatív iskolákról? Waldorf vagy Montessori?

PP : Érdekelnek, de nem ismerem azokat, még nem láttam egy-egy ilyen iskolát működés közben sajnos.

KZS : Az egyetemen tanultunk pedagógiát. Ez volt a legunalmasabb és a legsemmitmondóbb diszciplína, amivel valaha találkoztam. Miért teszik ezt?...

PP : Nem tudom, azokra az órákra nem jártam be. Három félév nagyszerű pszichológia után feleslegesnek tartottam beülni olyan órákra, melyeken az itt tanultakat ismételgették egyre rosszabb és rosszabb interpretációban. A legmaradandóbb élményem az volt, amikor az egyik tanár egy könyvből diktálta le akadozva a jó óra ismérveit. Észre sem vette amikor kimentünk az órájáról. Amit még nagyon élveztem, az az oktatástechnika labor volt, mert itt lehetett fotózni és megismerkedni olyan technikatörténeti eszközökkel mint például az epidiaszkóp vagy egy eredeti BEAG nagytárcsás-szalagos magnó.

Az informatika tanár szerepe

KZS : Mi a szerepe az informatika tanárnak? Hogyan érdemes programozni tanítani a középiskolásokat?

PP : Kizárólag útmutató szerepe van. Képtelenség követni a mai felgyorsult világot. Informatikában nem létezik olyan, hogy a tudás forrása lenne egy tanár; képtelenség. Aki ez akar lenni az kudarcra van ítélve. Ilyen hozzáállással pillanatok alatt nevetségessé válunk a diákok körében. Természetesen amikor elkezdtem nekem is számos téveszmém volt a témáról.

Többször hallottam tanáraimtól, ezért nem csoda, hogy én is azt az elvet vallottam , hogy alap nélkül nem lehet építkezni. Ezért aztán amikor nekiláttam oktatni, leültem és szépen összeírtam magamnak azokat a fogalmakat amik nélkül a számítógép használata szinte lehetetlen. Ezeket aztán jól elmagyaráztam és írattam egy dolgozatot. Az kapott ötöst, aki vagy szóról szóra ugyan azt írta amit én mondtam, vagy az általa leírt mondat jelentés tartalma ugyan az volt, mint amit én definícióként lediktáltam. Gondolom nem kell mondanom, hogy ez utóbbi olyan ritka volt mint a fehér holló.

Az egyik legtipikusabb ilyen alapismeret a könyvtár fogalma. Maga a szó egy vaskos félrefordítása az eredeti angol szónak, ezért több időt tölt az ember azzal, hogy a kialakult fogalmi hálóból kiszaggassa és egy új, érintetlen képet ültessen a helyére a tanuló fejébe. Talán sikerült megfelelően fogalmaznom, hogy érthető legyen, hogy ez egy agysebész számára ugyan "egyszerű feladat", de egy tanár számára nem kivitelezhető. Ezért feltétlenül más módszert kell használnunk. Hagynunk kell, hogy az adott fogalomról a tanuló maga alakítsa ki a képét és helyezze el saját rendszerébe, vagyis engedni neki, hogy megértse. Meg kell találni azokat a feladatokat amiket szívesen csinálnának meg a diákok és azokat úgy formálni, hogy a megfelelő ismereteket akarják megtanulni. Az alap algoritmusok úgy is előjönnek kérdésként, hisz ezért is ezek az alap algoritmusok, mert szinte minden feladatban előkerülnek. Érdemes minél előbb (ha nem jelenne meg igényként) rávezetni a diákokat a csoportos munkára. Hatványozott fejlődést tudunk elérni sok kis segítőnkkel, akik a diákok által használt nyelvezettel és fogalmi körökkel magyarázzák el társaiknak a megismerni várt ismereteket. 

KZS : Történeteidben az fogott meg, hogy úgy tanítottál, hogy nem tanítottál. Azaz hagytad kibontakozni a felfedezőkedvet, a természetes kíváncsiságnak teret adtál.

PP : Igen, voltak ilyen nagyszerű élményeim. Nincs annál nagyobb élmény, amikor feldobod a labdát és a diákok ezerféle jó ötlettel passzolják tovább és nincs szörnyűbb, amikor a feldobott labda érintetlenül pattog ki a pálya szélére. Megfigyeltem, hogy a kor előre haladtával egyre nehezebb inspirálni a diákokat. Ötödikeseknél ha megtalálod a motivátort, akkor ki sem akarnak menni a teremből és a következő héten már ott türelmetlenkednek, hogy folytathassák a feladatot, ahol abbahagyták az előző héten. Tizedikben viszont már sokkal nehezebb dolgunk van, hisz az informatika nem érettségi tárgy és nem hangzik el semmi konkrét dolog amit meg kell tanulni és visszaadni. Főiskolán a legnagyszerűbb élményeim a levelező és esti tagozatokhoz kötődnek, hisz ott nem a társadalmi megfelelés, hanem az érdeklődés a hajtóerő. Természetesen minden korosztályhoz és csoporthoz megtalálható a megfelelő motivátor, de 6-8 fő fölött ez egyre nehezebb. Minden tiszteletem azon kollégák felé, akik negyven fős osztályokban próbálnak meg valamit is átadni a diákoknak.

KZS : Mindannyiunknak vannak gyermekkori kellemetlen emlékei merev, elutasító tanárokról, akiknek az oktatás a tananyag átadásából és számonkéréséből állt. A tantervet kell teljesíteni, számonkérni és értékelni - hajtogatták, és hittek benne, hogy amit tesznek, az jó. Az ellenállást lustaságként, a természetes lázadást rosszaságként értelmezték, és lényegében nem tettek egyebet, mint szisztematikusan felszámolták a lelkesedésünket, tudásszomjunkat.

PP : Hiba lenne a tanárokat kijelölni bűnbakként. Szerencsésnek mondhatom magamat, hisz a Randótiban rengeteg nagyszerű innovatív kollégát ismerhettem meg. Hidd el nem a tanárok azok akik ezt a rossz rendszert fenntartják . Negyven gyerekkel, kevés óraszámban tanítva, hatalmas társadalmi elvárásokkal és két három másodállással a nyakában az ember kénytelen az egyszerűbb, már kipróbált módszert használni. Volt olyan kollégám aki, miután közölték vele, hogy nem tarthat szakkört mert nem fizethetnek ki neki több túlórát ( törvényi szabályozás miatt ), közölte, hogy akkor megtartja ingyen, ha kell kimegy a ligetbe, de olyan nincs, hogy ne tartson szakkört. Gondolom most már sejted miért! A szakkörnek ugyanis nem kell megfelelnie az értelmetlen kihívásoknak, ott kiélheted azt az oktatói, mentori vágyadat, amit el kell nyomnod az órák alatt. Nincs kényszered, hogy osztályozz, büntess/jutalmazz, motiválj ( úgy, hogy Te se hiszed, hogy valaha is szüksége lesz a diáknak az órán elsajátított ismeretekre ). Nincs társadalmi igény felfedező, nyitott, hatalmas tudásvággyal rendelkező emberekre. Fogyasztókat gyártunk meghatározott kritériumok alapján. El kell fogadnunk, hogy az állam nem fogja felvállalni soha a maximumot, ő mindig a minimálisan szükségesre fog törekedni. Ha a maximálisat szeretnénk mint tanulók vagy mint gyermekeink szülei vagy diákjaink tanárai nekünk kell lépni. A múltba révedni, felfelé mutogatni, széttárt karra keresni a bűnöst felesleges. Kedves tanáraimra akiknek sokat köszönhetek, mindig emlékezni fogok. A rossz tanárokra pedig csak addig, amíg a hozzájuk kapcsolódó vicces anekdóták mesélésébe bele nem unok .

KZS : Több ilyen anekdótát is hallottam Tőled. Búcsúzóul kérlek meséld el a leg-leg-leget!

PP : Történt egyszer, hogy szeretett fizika tanárunk - aki bevallottan azért volt kettes az egyetemen mert minden óra előtt és után letörölte a táblát - egy rendhagyó órát tartott. Nem a megszokott Einsteinről szóló szerelmes történeteket kellett hallgatnunk, hanem mindjárt az elején belevágtunk a közepébe és egy feladatnak láttunk neki. Hagyott vagy fél percet, hogy megoldjuk a feladatot. Miután ilyen rövid idő alatt még a táskából se tudtuk előszedni a feladat gyűjteményt, így esélyünk sem volt elérni a kitűzött célt. Ekkor megalázó tekintettel, pökhendin hátravetett fejjel odament és széttárta a táblát. Feltűnt a megoldás, amit láthatólag nem Ő, hanem az előző órán ott levő egyik diák írhatott fel. A feladat egyébként nem volt nehéz. Volt egy gömb, a gömbben egy vájú, abban egy acélgolyó. A kérdés az volt, hogy ha elkezdjük pörgetni a gömböt az acélgolyó milyen magasra emelkedik. Ugye milyen egyszerű? Ábra persze nem volt amiből egyből megérthetnénk. Mivel úgy sem tudtam kitörni a ketteske skatulyából, szólásra jelentkeztem és mondtam: Tanárnő elnézést de mi ezt nem értjük. Mélyen a szemembe néztem és teljes őszinteséggel a hangjában megszólalt: Én sem értem . Rendben , mondtam, de hogy tudta megoldani a feladatot? Nem kell ezt érteni, hisz itt vannak az adatok - bökött a feladatra - és itt vannak a képletek - pörgette át a négyjegyű függvénytáblázatot. Sokáig azt hittem ilyen hozzáállással sikerült maximális pontra megírnom a fizika felvételit. Meg voltam győződve Én nem érthettem a fizikát, hisz kettes voltam mindig. Aztán később rájöttem, talán lehet köze ehhez olyan tantárgyaknak is, melyeknek nincs köze a fizikához. Gépész technikusként ugyanis több éven át tanultunk mechanikát, géptant is, amiből furcsa mód négyes-ötös voltam. Azóta tudom, hogy a tananyag megértése nélkül nem beszélhetünk tanulásról. A megértésen pedig azt értem, hogy az újonnan megszerzett tudásmorzsa nem önálló entitásként lebeg elménk egy eldugott szegletében, hanem szerves részét alkotja a világról szőtt asszociatív tudáshálónknak.

A megértésen pedig azt értem,

A megértésen pedig azt értem, hogy az újonnan megszerzett tudásmorzsa nem önálló entitásként lebeg elménk egy eldugott szegletében, hanem szerves részét alkotja a világról szőtt asszociatív tudáshálónknak.

Az összes pedagógus-oktató-tanár-tréner asztalára ÓRIÁSI betűkkel kinyomtatva!!

Re: Tanulóközpontú informatika oktatás

Az akarat-kiváncsiság, ismeret-motiváció szembeállítástól mindig is herótom volt. Nincsen ismeret nélkül tanulás, nincsen akarat nélkül tanulás, nincsen természetes gondolkodás, a tanár mindenképp gondolkodási, kérdezési, felfedezési mntát nyújt.
A pedagógia leszólása pedig különösen bosszant. Talán nem a megfelelő tanárokhoz ültetek be. Én sem gondolom Balassiról, hogy egy unalmas kis pöcsfej, csak azért, mert egy hülye tanította az egyetemen. A pedagógia tanáraimnak pedig (Nahalka István, két jófej phd-s, akiknek csak a keresztnevére emlékszem, Nóra és Sándor, Golnhofer Erzsébet, németszakon egy csaj, akinek elfelejtettem a nevét, de most a Goethe-ben dolgozik, mind a legjobb óráimat köszönhettem. Ezzel szemben a pszichológia óráimon legszívesebben felkötöttem volna magam a tömény unalomtól, a szigorlaton egy őrült üvöltözött velem és megalázott - ennek ellenére nem gondolom, hogy a pszichológia egy faszság lenne, sőt szerintem tök jó dolog. Szóval ez a kiszólás kicsit felületesre sikerült.
Ja, és a pedagógia meg a szakdidaktika a legfontosabb dolgok voltak, amiket tanultam az egyetemen. Módszerek és ötletek nélkül nagyon nehéz jól tanítani. Ha minden egyes módszerre magadnak kell rájönni, minden egyes segédanyagot csak te írsz meg és raksz össze (ez egyébként pl nyelvoktatásnál helyből nem működik), akkor kipurcansz. Kellenek ismeretek arról, hogy hol találod meg és hogyan, ami neked kellhet ott és akkor.
Ja és a Radnótiban azért annyira nagyon nem alulmotivált alulképzett gyerekek vannak. Van ott család háttérismeret, amire lehet építeni bőven. Egy kistelepülési szegénysuliban LOGOzni na az már tuti. Egyébként én utáltam a LOGO-t, de nem gondolom, hogy azért mert szar, hanem mert egy pöcsfej tanította. És sokkal jobban szerettem "rendes" programot tanulni (olyan for-if-true-sat), mert annak láttam értelmét, a teknősből órát csinálni meg csak pusztán kibaszott idegölő volt.

na szevasztok alternatívok
Hanna

Re: Re: Tanulóközpontú informatika oktatás

Az valószínű, hogy ha Nahalka István tanítja nekem is a pedagógiát nincs szükségem arra, hogy keressek olyan módszereket amik működnek. (Nahalka István a konstruktivista oktatás hazai atyja, aki nem tudná;))
Hanna iszonyatos szerencséd van, hogy első kézből kaptad mindazt, melyhez nekem évek kutatómunkája és számtalan kísérlet kellett. Lehet ezért van az, hogy én tudom, hogy nem az eszköz, hanem a módszer a lényeg. Nem arról szól a cikk, hogy mit, hanem arról hogyan "tanítsunk".
Senki nem szólta le a pedagógiát én kizárólag rossz tanárokról rossz módszerekről olvasok itt.

Paradigma váltás előtt állunk. Én sokat kaptam pár tanáromtól és sokat olyan emberektől akik soha nem voltak tanárok.
Talán nem lennék itt, ha nem olvasom Verhás Péter cikkét a CGI programozásról, de soha sehol senkitől nem tanultam a webes alkalmazás fejlesztésről, semmilyen képzés során. Mégis őt tekintem az egyik nagy tanítómnak ;) Pedig igazán nem tett sokat, csak megadta azt az első lökést ami nélkül talán sose jutok el idáig.

Akkor most ki tanította meg ezt nekem? Senki! Én tanultam meg magam. Ki adott olyan iránymutatást, mely nélkül sokkal nehezebb lett volna az utam? Hát Verhás Péter. Akkor most ő egy tanár? (igen számomra az) Mi volt a tantárgy? (hát nem mindegy?)

"...hanem mert egy pöcsfej tanította"
Lépj túl rajta, én is ezt teszem. Amint elárultad igazi nagyságok is voltak a tanáraid között kérlek emlékezz rájuk és a többi "pöcsfejet" felejtsd el.

pp

Re: Tanulóközpontú informatika oktatás

Hanna, haragszol, vagy mivan?

Kedves pp! Hát ez vicces,

Kedves pp!
Hát ez vicces, hogy a Verhással jössz. Na például pont azt gondolom, hogy ő a tipikus jó tanár. Nem engem - a férjemnek volt főnöke, szerintem a legjobbkor, és igen, azt gondolom, hogy egy másik jó tanár után (Fenyő D. György, hadd álljon itt akkor az ő neve is) rengeteget tanított neki - nem csak programozásról, hanem arról, hogy hogyan kell dolgozni-élnigondolkozni meg szerintem a személyisége is szupi volt, pedig egy csomóan merev vén izének tartották a hú de fiatalos cégnél. Szóval igen, tanár. Még ahogy beszél, az is:)
És a tanítástanulás a szövegek olvasása is, akkor is tanulsz ttól aki azt írta. Emlékszem, hogy egyszer egy Summerhilles csávóval beszélgettem, aki épp a klasszikus irodalmat utasította el, hogy szerinte nem szabad olyan könyvet olvasni, ami szenvedést (itt értsd:erőfeszítést) igényel az olvasótól. Hát szerintem pedig igenis akarat, szenvedés, egy csomó "fölösleges" idő, erőfeszítés áll a tanulás mögött, és megéri, és nem lehet kizárni a társadalmi megfelelést, az érvényesülést sem.

Szóval szerintem nem kell a tanítást idézőjelbe tenni. Igenis tanít az ember, ha tanár, és nem kell ezt csak azért beidézőjelezni. És akkor is tanít, amikor okoscikket ír. Mindenki részben aért csinálja, hogy neki jobb legyen fejben, részben meg a többieknek akarja az okosságot odaadni. És amikor olvasol, akkor is tanulsz. Még akkor is, amikor mondjuk elolvasol vagy meghallgatsz egy előadást teszem azt Szép Ernő x művének x vonatkozásáról: azt tanulod, hogy hogyan is lehet irodalomról gondolkozni meg beszélni, és a kis fejedben össezrakod az eddigi módszereiddel.

És persze kurva sokat számít, hogy hogyan, de szerintem az még többet, hogy kiknek. Vagyis a kiknek hogyan. A felfedeztető tanulás, amiről te írsz, a vesszőparipám: hidd el, hogy baromi nehéz LOGO-t felfedeztetni olyan gyerkőcökkel, akik nem tudnak, teszem azt, összeadni. Vagy nem láttak még monitort (és erre a Radnóti nem jó példa). Szóval szerintem sokszor el van szállva ez a módszer (fedezzük fel a Thálesz tételt, emlékszem diákkoromból - persze, csak az előzetes infókat hárman tudják az osztályból), mert mindig a több társadalmi tudással rendelkező gyerekek jönnek ki jól belőle, és az baromi megalázó egy idő után a többi gyereknek.

Re: Tanulóközpontú informatika oktatás

Még egy dolgot hozzá akartam fűzni:
pl abból is látszik, hogy valaki tanít-e (akar) vagy sem, hogy vannak-e halovány elképzelési, hogy mit akar elérni. Ezt is pedagógiából tanultuk egyébként:) Pl. ha a jóinduéatú angoltanár minden második órán levisz az udvarra szaladgálni, neszenvedjenek szegény gyerekek, kell az a mozgás, akkor valsezg nem sok mindent akar elérni. És lehet, hogy nem hangzik túl alterosan, de az ember csak eldönti, hogy mit akar megtanítani (tárgyilsg és gondolkodásilag), miért, és hogy annak mi értelme van, és jobban teszi, ha ezt meg is fogalmazza, és ha nagyon nem oda lyukadna ki, akkor azért elgondolkozik, hogy ez jó vagy rossz, és hogy miért. Tehát legalábbis részben (nagyobb részben) a tanár dönt. Mert egy nagy csomó információ birtokában van, és azt akarja, hogy a többiek ezekből az infokból, gndolatokból, tudásból élményből valamit megtanuljanak: valamit átéljenek, valamilyen tudásokat kitaláljanak, arról, amit meg akar tanítani. (könyvtár, Logo, mittomén).
És persze van egy nagy különbség a programozás és a műveltségi tárgyak - irodalom, történelem, földrajz - között, meg mondjuk egy nyelvtanítás között - nem lehet kitalálni, hogy meg kell-e tanulni az igék múltidejét, max azt, hogy hogyan és hogy fontos-e szerintünk. És az sem kétséges, hogy ez kemény lexikális tudás, nem túl kreatív dolog. És itt erősen bejön a társadalmi faktoris. (Miért tanuljuk ezeket?)

hidd el, hogy baromi nehéz

hidd el, hogy baromi nehéz LOGO-t felfedeztetni olyan gyerkőcökkel, akik nem tudnak, teszem azt, összeadni.

Miért akarsz Te LOGO-t felfedeztetni? Ez nem egy nehéz, hanem egy értelmetlen feladat! A LOGO egy eszköz, nem cél. Én algoritmizálni tanultam együtt a gyerekekkel nem LOGO-zni. Tipikus tévhit, hogy a matek nélkül nem lehet valakit megtanítani algoritmizálni(vagyis programozni). Kb. 10 perc alatt össze lehet rakni egy olyan környezetet, ahol képekre kattintva lehet programot írni. Töltsd le az Imagine-t és próbáld ki, vagyis inkább ...
http://mindstorms.lego.com/eng/Black_Destination/Default.aspx
jobb oldalon Product demo -> See how mindstrom NXT works a felpattanó ablakban katt a "How do I use it?"-ra.

Oké, oké de hogyan számoltatom ki a másodfokú egyenlet gyökeit így?

Már mi a fészkes fenének kéne ilyen agyhalott hülye feladatokkal fárasztanotok egymást? Hidd el amikor eljön az ideje (amikor felmerül az igény, mert mondjuk ezt tanulják matekból) oda fog jönni és kérni fogja, hogy mondd el hogyan kell.

A tanítást pediglen azért teszem zárójelbe, mert számomra valakit megtanítani lehetetlen feladat(és most olvass tovább ne csípőből köss már bele egy félmondatba), csak segíteni lehet valakit, hogy tanuljon.

Amikor azt mondom, hogy LOGO-t kell használni akkor nem azt mondom, hogy LOGO-t kell tanítani.
Amikor azt mondom LOGO-val kell tanítani, akkor nem azt mondom, hogy LOGO-t kell tanítani.

Enged már meg magadnak, hogy egy általad rossznak vélt ember által terjesztett téveszmét ne fogadj el, még ha a tanárodnak is kellett őt hívnod. Mentsd fel magad e szörnyű teher alól! Igen van jogod megélni, kimondani, tudni, érezni, hogy kit tekintesz tanárodnak és ki az akit elfelejtesz. Sokáig én is haragudtam rossz tanáraimra, de most már tudom, ezek csak idétlen mellékszereplői voltak életemnek. A főszereplőket én válogatom és ebbe nincs senkinek se beleszólása. ;) Az, hogy valamit nem vagy rosszul tanítottak meg nekem az nem egy borzasztó megoldhatatlan probléma amin éjjel nappal siránkoznom kell, hanem egy helyzet amit meg tudok oldani és ehhez nem kell visszamennem a múltba és kicserélni a tanárt aki ott volt egy másik sokkal jobbra.

Azon meg hiába is erőlködsz, sem hátrányos helyzetű gyermekek oktatásáról sem pedig a konstruktív módszerek egyéb tárgyakban való felhasználásáról, annak módjáról, lehetőségeiről nem fogok tudni semmit sem mondani, mert nincsenek tapasztalataim a területről.

pp

Re: Tanulóközpontú informatika oktatás

Valamiért azt hiszed, hogy én azon siránkozom, hogy engem valakik szarul tanítottak. Meg hogy szabadítsam fel magam. Miközben absz semmi ilyen teher nincs rajtam és absz nem tudom, hoyg a szövegem mely részéből következtettél erre. Hogy én valamilyen rossz tanár rabja vagyok, és egy rossz ember téveszméit fogadom el, és nem engedem megélni magamnak az életemet. WTF? Ezt meg így hogy?

Nem siránkzom, más a véleményem a tanulásról, tanításróül. Mint ahogy azt sem tudom, hogy miért gondoltad, hogy szerintem a LOGO nem eszköz és hogy másodfokú egyenletet kell vele tanítani. Nem írtam, hogy LoGO-t felfedeztetni, hanem tudást (az algoritmizálás tudását itt épp) felfedeztetni. A másodfokú egyenlet igazság szerint már álmaimban sem fordul elő.

Tanulság: absz és teljes mértékben elbeszélünk egymás mellett. Ez vagy a médium hibája, vagy a miénk. Mindenestetre szerintem hagyjuk. Egyébként biztos jó tanár vagy, ez lejön a szövegedből. Én is az vagyok. A többi bizonyos szempontból mindegy.

Az akarat-kiváncsiság,

Az akarat-kiváncsiság, ismeret-motiváció szembeállítástól mindig is herótom volt.

Miért van herótod ettől? Tőled nem kértek számon olyan tananyagokat éveken át, melyekről nem akartál tudni, és melyeket akkor és ott nem akartál megtanulni? Nem értékeltek az alapján, hogy miként teljesítesz olyan témákban, melyekhez momentán nincs közöd, vagy ami éppen nem érdekel?
Nem tapasztaltad azt, hogy ami érdekel, arról szívesen tanulsz és olvasol, ami nem érdekel, azt meg hiába nyomják le a torkodon?
Ha nem volt ilyen élményben részed, akkor nagyon más oktatási rendszer alatt tanultál, mint én, vagy pp. Akkor nem Neked szól a cikk, és mint olyan, kár lenne magadra venned.

A pedagógia leszólása pedig különösen bosszant.

Miért bosszant? Valószínűleg más háttérrel rendelkezünk ezen a téren. Más a véleményed, ez lejön, ennek hangot is adsz, ez oké. De miért bosszant?
Neked az a véleményed, hogy a hagyományos frontális pedagógia alapvetően oké, nekem meg az, hogy egyáltalán nem oké az a szemlélet, ami ma Magyarországon az iskolákban érvényesül.
Igen, úgy gondolom, hogy nagyfokú tanulóközpontúságra van szükség, reform kell ahhoz, hogy a tanulás lelkesedéssel és eredményességgel társuljon.

És lehet, hogy nem hangzik túl alterosan, de az ember csak eldönti, hogy mit akar megtanítani (tárgyilsg és gondolkodásilag), miért, és hogy annak mi értelme van, és jobban teszi, ha ezt meg is fogalmazza, és ha nagyon nem oda lyukadna ki, akkor azért elgondolkozik, hogy ez jó vagy rossz, és hogy miért. Tehát legalábbis részben (nagyobb részben) a tanár dönt.

Nem az alternatív pedagógia a cél, hanem az, hogy a hagyományos, irányított curriculum kiegészüljön egy kooperatív, tanár-diák között létrejövő együttes tudásformálássá. Tehát gúnyolódhatsz az alternatív pedagógián, de a gúnnyal nem a társalgást kezdeményezed, hanem elvágod a kommunikáció lehetőségét.
Egyetértek Veled abban, hogy a tanárnak konkrét elképzelése kell legyen arról, hogy milyen tudásra szeretné rávezetni a diákot. A különbség csak az, hogy én úgy gondolom, hogy mindenekelőtt figyelembe kell vennie azt is, hogy a diák abban a pillanatban miben érdekelt, azaz, milyen tudást szeretne magához vonzani.

Tehát szó sincs arról, hogy nem kell tanulmányi curriculum, és ne gondoljuk azt, hogy a tanulóközpontúság egyenlő a totális szabadsággal, azaz a szabadossággal.
A diákközpontúság nem jelent laissez faire nevelést . Korántsem! Meglátásom szerint a következő attitűdöt foglalja magába:
- figyelembe veszem a diák egyéni irányultságát, érdeklődését, kognitív érettségét
- együtt határozom meg vele, hogy miként gyarapítja tudását, azaz közösen alakítjuk ki a curriculumot, melyet a saját tempójában, az én segítségemmel fog bejárni.

Valószínűleg tényleg

Valószínűleg tényleg elbeszélünk egymás mellett, az írott médium nekem sem a kedvencem ;)

Nem írtam, hogy LoGO-t felfedeztetni

Ezt így tényleg nem írtad(kis o betűvel), de én az idézetet a Te általad írt szövegből vettem ki. Lehet nem ezt akartad írni, nekem nem ez jött le.

Azt írod (szó szerint idézve tőled)

Egyébként én utáltam a LOGO-t, de nem gondolom, hogy azért mert szar, hanem mert egy pöcsfej tanította.

Én úgy éreztem te még mindig nem szereted a LOGO-t, de igazad van ez a mondatod múltidejű. Elkapott a gépszíj elnézést.

pp

Ugyanabban az oktrendszben

Ugyanabban az oktrendszben tanultunk kb, amit vsz. kb. ugyanannyira tartunk szarnak. De a tanulás része az akarat, az erőfeszítés, a fáradozás, és nem csak kreatív folyamatokból áll. Szerintem ezt nem kell elfedni.

Nem gúnyolódtam.

És sehol, egyetlen félmondatban sem írtam, hogy a frontális oktatás oké-nem tom honnan vetted. Szerintem egy fos, de nekem szerencsém van, mert mindig is utáltam előadni, és ezért nem is csináltam. Sehol egy szóvsl nem írtam, hogy ez a jó módszer. Annyit írtam róla, hogy egyébként ebből is lehet tanulni és lehet jól csinálni.
Sokkal általánosabb dolgokról írtam: a tanítás és a tanár létjogosultságáról. Szakdidaktikáról úgy is csak konkrét csoportokat és helyzeteket elemezve lehet beszélgetni.

És persze a tanulóközpontúság alapjai nyilván ezek. De a környezetet, a kiinduló ismeretek egy részét te teremted ez a tanulás alapja, a másik meg az, ami az ő fejében van, de az is rajtad áll, hogy az kijön-e, kiderül-e. Nyilván azért van egí csomó tudásod, hogy sokféleképpen megteremthesd, pl ne csak a szövegggyűjteményben lévő két Vörösmarty vers jusson eszedbe, ha olvasni akartok valamit. De azt ki kell találnod, hogy egyáltalán akarsz-e verset olvasni, és verset olvasni tudó embereket a világban (tehét igen, meg akarod tanítani őket arra, hogy hogyan lehet verset olvasni), vagy miafasznak, nézzük inkább a Jóbarátokat, az is narratívum, nem is rossz és még vicces is. Ezek nem igazán védhető értékdöntések, amiket te tanárként jobb, ha tudatosan meghozol. A pure tanulóközpontúság ugyanannyira működésképtelen, mint a pure tanárközpontúság. És nagyon, nagyon távol is lehet a kettő egymástól (pl egy irodalom- vagy szövegértésórán)

És 30 gyereket tanítasz. Sose lesz egyszerre mind vevő rá. Nem fogsz tudni egyesével mindenkivel saját tanulási tervet kidolgozni. (Egy 12 fős nyelvcsoportban még igen, de 30 fővel irodalomból nem.)

Kedvenc példázatom a tanulás témában a Macskabölcső első pár oldala, amikor feltalálják az atombombát. A feltaláló lányát baszogatják már nagyon a hivataltól, hogy nem halad az apja. Az apja éppen a teknősök nyakbehúzásán töri a fejét. A lány egyik nap az összes teknőst lecseréli olyan dolgokra, amiről az atombomba jut majd az apja eszébe. Az apa nemsokára feltalálja az atombombát. Persze Vonnegut sokkal viccesebben írja le, olvassátok el.

De a tanulás része az akarat,

De a tanulás része az akarat, az erőfeszítés, a fáradozás, és nem csak kreatív folyamatokból áll.

Pontosan, csak nem mindegy, hogy a tanár akaratát erőltetjük rá a diákra, vagy rávesszük cselekkel, hogy Ő akarja azt amit mi. Mi a motivátor? Ez a kérdés szerintem amiről beszélünk. Mi mozgatja a diákot? A tanári tekintély(bocs, de muhahaha) vagy a saját kíváncsisága?

Ahogyan Te is említed a tanulás egy nagyon nehéz és fárasztó folyamat. Ezen nem vitatkozik senki. A hagyományos tanári szerep - amiben a tanár a tudás tára - az ami megváltozott.

... a kiinduló ismeretek egy részét te teremted..

Én azt mondom, hogy a Te segítségeddel teremti a diák saját magának.

...ez a tanulás alapja...

Biztos? Biztos, hogy csak azt tudja a diák amit Te megtanítasz neki? Biztos, hogy a diák fejében ugyan az az asszociatív háló alakul ki mint a tiedben? Vajon csak az iskolában a tanártól lehet tanulni?

És 30 gyereket tanítasz. Sose lesz egyszerre mind vevő rá. Nem fogsz tudni egyesével mindenkivel saját tanulási tervet kidolgozni. (Egy 12 fős nyelvcsoportban még igen, de 30 fővel irodalomból nem.)

Hát nem ugyan ezt mondom én is?
Idézet a cikkből:

Természetesen minden korosztályhoz és csoporthoz megtalálható a megfelelő motivátor, de 6-8 fő fölött ez egyre nehezebb. Minden tiszteletem azon kollégák felé, akik negyven fős osztályokban próbálnak meg valamit is átadni a diákoknak.

Negyven gyerekkel, kevés óraszámban tanítva, hatalmas társadalmi elvárásokkal és két három másodállással a nyakában az ember kénytelen az egyszerűbb, már kipróbált módszert használni.

pp

a vitához kapcsolódó szócikk:

a vitához kapcsolódó szócikk: http://en.wikipedia.org/wiki/Troll_(Internet)

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről