Konnektivista egyszeregy gyorsolvasóknak

Nemrégiben beszéltem az egyik programozó barátommal, aki azt mondta, hogy egy ideje gyorsolvassa a blogomat, de sajnos így nem sikerült kihámoznia azt, hogy mi is a konnektivizmus. 

Kedves Kristóf! Alább olvashatod a kvintesszenciát. Semmi elméleti rizsa, 10 gyakorlati technika, mely a konnektivista szemléletű kurzusokban megtalálható.

1. Iterációk

IterációkAkárcsak az iteratív programfejlesztési módszertanokban, itt is ciklikus a történet. Egy iteráció rendszerint egy hét. Egy tanfolyam értelemszerűen több hétből áll. Tapasztalatunk szerint kb. 3-4 hét éppen elégséges ahhoz, hogy körüljárunk egy témát, és a résztvevők közötti kreatív légkör is létrejöhessen.

2. Tematika

TematikaAz inspirátorok minden hét elején közzéteszik a heti tematikát. Az ajánlott forrásanyag rendszerint sokkal bővebb, mint amit fel lehet egy személynek dolgozni. A cél az, hogy minden résztvevő a saját kiváncsiságának megfelelően fókuszáljon egy-egy témára.

3. Webinárium

WebinariumOnline webes adásban bemutatásra kerül a hét témája. Nálunk az a bevált technika, hogy az egyikünk prezentál, a másik pedig reagál rá, kérdéseket tesz fel, és tolmácsolja az élő adás során felmerült résztvevői reakciókat is. Ezáltal a közösség is aktívan részt tud venni a webinárium formálásában.

4. Blog

BlogTanulni aktívan érdemes: úgy tudom a leginkább beépíteni a saját tudáshálómba az új ismereteket, ha újra és újra kontextusba helyezem azokat. A passzív, olvasás alapú tanulás helyett az aktív, írás-alapú tudásépítésre érdemes helyezni a hangsúlyt. A konnektivista szemléletű kurzus során a tanuló írja a tartalmak nagyrészét. Minden résztvevő blogot ír, és bejegyzésekben reagál a kurzus eseményeire. Ez a legfontosabb módszertani elem, mely nélkül mit sem ér az egész.

5. Címkézés

CimkezesA kurzusnak van egy egyedi, a google szerint nem ismert azonosítója. Minden tartalom, mely a kurzus égisze alatt születik, megkapja ezt az azonosítót. Ezáltal egy idő után a keresőket jól lehet használni a tanfolyammal kapcsolatos tartalmak felkutatására. 

6. Tartalomaggregálás

TartalomaggregalasA különböző helyeken létrejött tartalmakról tudomást kell szereznie a közösségnek. Az inspirátorok feladata, hogy RSS olvasójukat frissítsék a tanfolyamhoz kapcsolódó hírforrásokkal. 

7. Reflexió

ReflexioA résztvevők által gyártott tartalomra reagál az inspirátor (tanár). Minden nap kimegy egy hírlevél a résztvevőknek a visszaosztott tartalmakkal. Ezáltal az aktív tagoknak folyamatosan pozitív visszacsatolásban van részük.

8. Feladatok

FeladatMinden hét témájához kapcsolódóan van 1-2 kiemelt feladat, melynek a kidolgozásában a közösség segít(het)i az egyént. Ezenfelül érdemes további, opcionális feladatokat is kitűzni: nagyon nehezen tudunk ugyanis elszakadni a klasszikus tanár-diák szemlélettől.

9. Kollaboratív tartalomírás

KollaboratívA résztvevők közösen szerkesztett dokumentumokban összegzik a tapasztalataikat. Pl. ha az a kérdés, hogy milyen programozói eszközöket érdemes használnunk, amellett, hogy az inspirátorok elmondják, hogy ők mit és miért használnak, létrehoznak egy google excel filet, ahová mindenki beírja a saját kedvencét, és súlyozza is azt. A tömeg ilyenkor okosabb, mint az egyén.

10. Komment, komment, komment

CommentA leghatékonyabb tanulási forma az, ha a saját szavaiddal fogalmazod meg újra és újra az ismeretanyagot, melyet uralni szeretnél. Éppen ezért a blogoláson kívül arra bíztatjuk a résztvevőket, hogy reagáljanak egymás bejegyzéseire.

 

Már látom, hogy azt kérded majd: mi ebben az újdonság? Minden egyes elem, módszer ismert, és használt ügy, mióta webkettő a webkettő... 

Igen, így van. Együtt, egységes oktatási módszertanba gyógyítva azonban mindeddig nem használták. A fenti tíz pontban megfogalmazott modell egy lehetséges instanciája a konnektivizmusnak. Sikerült tömören megfogalmaznom? Várom a kritikát... :)

Illusztrációk

  1. zilla774: Neural Rust
  2. chicho21net: arrow
  3. IvanAntolic: Arrow
  4. The-Labyrinth-Club: Offer
  5. falling-slinky: Write It
  6. nexxxxxx: Harvest
  7. audpod: Mirror
  8. buddystyle: the crowd IV
  9. tyt2000: Anonymous Comment

Új hozzászólás

Hozzászólások

Jó összefoglaló, gyors, lényegretörő!

Amit továbbra sem tudok: mi újság a nyílt blogolással olyankor, amikor az oktatás fizetős. Ha én egy az egyben visszaosztom a kapott tudást a saját blogomon (mert ujrafogalmazom "magamnak"), akkor rontom az oktatók/szervezők üzletét.

(Értem, hogy a tananyag csak egy része az egész konnektivista oktatásnak, és a hatékonyság nem ebben van - de ezért a részért is szoktak - egyes esetekben - pénzt kérni, szerzői jogdíjat fizetni stb. Pl. a Drupal sminkelésről - l. tuksi01 - rengeteg infó hozzáférhető a neten, de az ezzel foglalkozó könyvekért fizetni kell.)

Amit továbbra sem tudok: mi újság a nyílt blogolással olyankor, amikor az oktatás fizetős. Ha én egy az egyben visszaosztom a kapott tudást a saját blogomon (mert ujrafogalmazom "magamnak"), akkor rontom az oktatók/szervezők üzletét.

Miért rontanád? Ebben a modellben nem a "tananyag" az értékesíthető komponens, bár kétségtelen, hogy ez a legfontosabb, nélkülözhetetlen összetevő.
Szerintem ebben az esetben a résztvevők azért fizetnek, mert tudják, hogy a kurzus ideje alatt motiválva lesznek, hogy gyakoroljanak/tanuljanak. Nincs e-book, nincs multimédiás tananyag, nincs súlyos összegekből összetákolt oktatóCD, és nincs tanulmányi keretrendszer sem, ami nyomon követné a tanuló tevékenységét.

A hagyományos üzleti modellben ezek a tartalmi egységek és a keretrendszer képezi az értékesíthető összetevőket. A tanuló befizet, és cserében kap egy vagy több tananyagot, melyet végigklattyint, és a végén esetleg egy automatizált kvíz segítségével meggyőződik arról, hogy mindent megértett, és mindent tud.
A másik oldalon pedig egy nagy apparátust kell pénzelni ahhoz, hogy a tartalom a megfelelő formában, csomagolásra kész állapotban előálljon. Az erőforrás nagyrésze a központosított tartalomelőállításra fókuszálódik, és rendszerint abban már nem látnak kihívást (sem üzletileg sem szakmailag), hogy maga a tanulási folyamat milyen hatékonysággal valósul meg.

A konnektivizmusban megfordul ez a dolog: a fókusz a tanulás pillanatára helyeződik át, minden erőfeszítés a tanuló motivációjának felébresztésére és fenntartására irányul. Ha inspiráltak a résztvevők, akkor ezt az élményt minden bizonnyal meg kívánják osztani a közösséggel, és ezáltal könnyen rávehetők arra, hogy írjanak. A résztvevők alkotóereje normális piaci viszonyok között (tehát amikor nem arról szól a történet, hogy el kell költeni a pénzt, például oktatásra) jóval nagyobb, mint a projektet megvalósító csapaté.

Nem csak arról van szó, hogy nem rontja a résztvevői tartalom az üzletet, hanem táplálja azt.