Báránylét: ez is én vagyok
h, 2006-03-06 23:44 10 hozzászólás
A kamaszkori édesvízi fanatizmustól a világmegváltós intézményesített jógaiskoláig az eszmei elvhivatottság különböző fokozatait sikerült megtapasztalnom. A csoportos kiválasztottság gyönyörénél erősebb életérzést a mai napig nehezen tudok elképzelni. Hinni az Útban, a Guruban, a kiválasztott ember szavában: nincs több kétely, nincs több egyéni döntés.
Ami van: egy vagy több külső tekintély, aki megmondja, hogy mikor mit kell tennem és ráadásul elhiszem, hogy ez így van jól.
Külső etikai támpontok, jól meghatározott szabályok irányítják életemet, hű szolgája vagyok a kiválasztott tekintélynek. Hiszek Neki, mert ez így könnyű és szép. Tudja, hogy hol tartok, merre megyek, mit cselekszem, mit kell tennem és havi egy kilogramm sajt áráért meg is mondja nekem. Nem személyesen, hiszen túl nagy a rendszer, hanem közvetítők révén, de ez így is tökéletesen rendben van. Apám helyett apám, anyám helyett anyám. Miért ne fogadnám el, amikor minden tradícionális tanítás alapja a mester-tanítvány meghitt viszonya? Miért ne lennék bárány, ha adott a nyáj?
13 év telt el azóta, hogy be-, 8 év azóta, hogy kiléptem. Az egységes eszmeiség, életforma, nyelv, szándék soha nem tapasztalt révületét tapasztalhattam meg. A varázs megtört, távoznom kellett, a tekintély nem volt tekintély többé, a tanításból elillant a szellem... a mai napig nem világos számomra, hogy a rendszer, vagy én változtam meg visszavonhatatlanul.
Új hozzászólás
Hozzászólások
Ha guru alatt tanítót, vagy mentort értünk, akkor bizonyára igazad van. Ha Mestert, akkor az a probléma, hogy nem tudom megállapítani teljes bizonyossággal, hogy a Guru autentikus, vagy sem. Ha a Gurdjieff-féle világképben értelmezzük a Mester fogalmát, akkor arról a személyről van szó, aki felébredt azokkal a személyekkel szemben, akik még alszanak. Egy alvó személy nem tudja felismerni azt, hogy ki ébredt fel, csak ha ő maga is felébred. Akkor meg nincs szüksége Gurura. Ez itt a paradoxon.
Ha nagyon szigorúan vesszük a dolgot, akkor azt mondhatjuk, hogy egy alvó személy egyáltalán nem tudhatja, hogy ki van felébredve, és ki nem, ha lágyabban, akkor nyilván a kritikai érzékünk révén szűrni tudjuk legalább a vízállásjelentőket, fénylényeket és egyebeket.
Rossz minőségű guru nincs, de hamis guru van bőven. Mi alapján választod ki az "igazit"?
"Az igaz tanító úgy képes átadni a tudását, hogy ne merüljön fel kétség" - ez karizmatikus erő. A legtöbb önjelölt Guru fel van vértezve ilyesmivel, de az még korántsem jelenti azt, hogy autentikus az, amit tanít.
Az igaz tanítás persze, belül van, de ha nem nyilvánul meg projekció révén, akkor meglehetősen nehéz "hozzáférkőzni"...
A megvilágosodást valóban talán érdemes átmenetként felfogni, mindenesetre sokat segít, ha bizonyos mérföldköveket elkülönít az ember. Vannak minőségi ugrások a tudat fejlődésében, melyeket érdemes megnevezni: támpontokként szolgálnak az "Úton".
nemo, lehet, hogy serdülőként, de nem fogyatékosként csöppentem bele... ;-)
persze azért van némi igazad...
jójó nemo, de ilyen alapon amíg fel nem ébredünk, i-áááá-zunk vagy béééégetünk!... FULL-TUDATtal természetesen sem akkor, sem most nem nyomom, de az igazat megvallva egyhamar nem is fogom.
Maradjunk annyiban, hogy van egy fatalista és egy megengedőbb nézete a dolgoknak.
a téma további boncolgatása itt.