Tetszik a fenti tarsalgas:)Amugy udv ujra.Probaltam kovetni a felbukkano temakat, fejlemenyeket, amennyire a lehetosegeim azt megengedtek.Csakhogy ritkan adodik alkalmam ezt a folyamatos erdeklodest lathatova tenni.Vartam az alvasparalizis es a tudatos alom kozti kapcsolat elemzeset, hat mindjart bele is ugrom a temaba.

(Bocs, a karaktereket meg mindig mellozom)

Bármilyen mantraszerűen ismételt szó megteszi, én gyerekkoromban mivel azt hittem lidércnyomásom van ezt a szót ismételgettem magamban, "lidércnyomás" amíg tudtam erre koncentrálni addig kifele mentem a paralízisből, de mihelyst arra koncentráltam, hogyan szabadulhatnk, visszaestem.

"Kedves Paríksit királyom! Beszéltem neked Krisna csodálatos hatalmáról, amelyet akkor nyilvánított meg, amikor felszabadította az elefántok királyát. Óh, legkiválóbb a Kuru-dinasztiában! Akik meghallgatják ezt az elbeszélést, alkalmassá válnak arra, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedjenek. Pusztán amiatt, hogy hallották ezt a történetet, hírnévre tesznek szert, nem lesz rájuk hatással a Kali-kor szennyeződése, és sohasem lesznek rossz álmaik.

Ezért akik boldogságra vágynak reggel, miután felkeltek, mondják el ezt a történetet úgy, ahogyan van, változtatás nélkül, hogy elűzzék a rossz álmok okozta szenvedéseket!"(Srímad Bhagavatam 8.4.14-15)

Mindenesetre, egy kezemen meg tudom számolni, hogy amióta Krisnás lettem (16év) hányszor voltak rossz álmaim.

Nekem régóta ,és változó időközönként a legváratlanabb éjszakai pillanatokban  van alvási paralízisem.Mindíg egy álommal kezdődik ,a legtöbb esetben háton fekve,de néha előfordul oldalt fekve is.Sokszor fél évig abszolút nincs.Orvosnál voltam ,és nem tudták kideriteni miféle betegség ez.Az internetet böngészve találtam rá a tünetekre,melyek megfelelnek az általam észleltekhez.Azzal egészíteném ki,hogy nálam előfordul heves szivverés,és fejzúgás,tényleg olyan ,mintha az ember a halála előtt lenne.Annyit még,hogy 20 éve 3 műszakban dolgozom,gondolom ez is hozzájárul a tünetekhez.Mindenre képes lennék ,hogy elmúljon az,még munkahelyet is váltanék,ha tudnám,hogy megszűnik.Nem kívánom senkinek sem !

Sziasztok!
Nekem az q kérdésem lenne hogy ez nem-e "örökölhető"? Mert nekem már évek óta van ilyen élményekben részem.Azonban nerégiben (15 éves) lányom is tapasztalt hasónlókat.
Ha valaki válaszolna megköszönném.

Nekem egy időben rengetegszer volt,borzasztó.Én olyankor megpróbálok kiabálni,és ezzel ébresztem fel magam.De van hogy 10 percig is eltarthat,a mellettem alvók csak azt hallják hogy nyöszörgök,aztán kiabálok,nekik is elég rémisztő.

Nekem egy időben rengetegszer volt,borzasztó.Én olyankor megpróbálok kiabálni,és ezzel ébresztem fel magam.De van hogy 10 percig is eltarthat,a mellettem alvók csak azt hallják hogy nyöszörgök,aztán kiabálok,nekik is elég rémisztő.

azt hiszem először akkor jelentkezett, amikor kisebb koromban (10-11) rájöttem, hogy tudatosan fel tudok ébredni egy-egy rossz álomból... ilyenkor először kikerültem az álomból, de egy darabig még nem tudtam mozdulni, de ez olyan természetesnek tűnt, bár kicsit nyomasztó volt. Szóval sosem volt olyan pánikszerű élményem, de azóta (kb 10 éve) rendszeresen előfordul.

Hellon

Lassan 40 vagyok es most talaltam a bajomra :)

Nekem mindig olyankor jott ha delutan elaludtam kicsit, lehetett akar par perc buszon stb. majd ejszaka "tamadt" :)

Megtanultam hogy ne aludjak delutan :)

Neha nagyon durva volt de igy tudva hogy mi ez sem szorakoznek vele :)

Mindenesetre koszi emberiseg :)

(Nem is nagyon beszeltem senkinek rola annyira hihetetlen volt neha)

Eddig nem tudtam mi az alvás paralízis. És nem is tudtam , hogy mi bajom. Mnden lefekvésnéll és kelésnél többször is előfordul egy visszatérő álomal akröltve. Évek óta rendszeresen azt álmodom , hogy hátulról lefognak és szorítanak , fojtogatnak és nem tudok smmit tenni , nem tudok szabadulni. Annyira akarok mozogni , hogy remegve szoktam ébredni.

Nekem már egészen kisgyermekkorom óta van ilyenem. Jó ideig én sem tudtam, mi ez, nem is igazán mertem róla beszélni. Eleinte csak enyhébb tünetekkel járt, néha reggelente nehezebben tudtam "kijönni az álmomból", nehezebben ébredtem fel, egy ideig nem tudtam mozogni, csak feküdtem.

Aztán átestem három kisebb altatásos műtéten, és ezek után már kicsit erősebben jelentkezett. (Mindegyik műtét után 1-2 hétig.) Gondolom az utólagos stressz, és az altató miatt. A legutolsó volt a legrémisztőbb, itt már jött az a "gonosz lény" is, amiről többen is beszámoltak. Ezután kezdtem el keresgélni az interneten, hogy mi lehet ez, és megkönnyebbültem, hogy nem vagyok egyedül. Azóta már egész jól kezelem a helyzetet. Viszont érdekes, hogy nálam mindig csak hason fekve jön elő, nem háton fekve.

Igazából tényleg csak annyi a lényeg, hogy az ember ott és akkor megnyugtassa magát, hogy el fog múlni, és el kell lazulni, és akkor tényleg hamar véget ér. :)

Nekem tizen pár éves korom óta van alvásparalízisem. Sokáig én sem tudtam, hogy ez egy betegség, ami létezik és hogy sok emberrel megtörténik ugyanúgy. A legelsőnél csak valamiért felébredtem, az álomra nem emlékszem, viszont mozogni nem tudam. Teljesen egyértelműen fent voltam, a testem mégsem mozdult, a szememet erőltettem, hogy ki tudjam nyitni, de nem sikerült. Ilyenkor, a bénultság pillanatában én mindig azt érzem, hogy lefognak. Érzem, ahogy fáj ahol szorítanak. Néha még az az érzésem is van, hogy ilyenkor nem az ágyamon fekszem. Mintha inkább lebegnék, vagy víszintesen lebegve egy erőtér vinne. Ez mindaddig tart, amíg erősen nem koncentrálok arra, hogy kitörjek ebből az állapotból és aztán az ágyamban háton fekve találom magam. Érdekes módon miután felébredek, még órákig érzem a vélt szorítás utáni fájdalmat a karomon. 

Ez általában mindig így történik. Viszont változó, hogy mik az előzmények. Volt, hogy mikor elkezdtem érezni, hogy valami nem stimmel, és kinyitottam a szemem,  nem otthon voltam. Egy másik helyen lebegtem vízszintesen és érekes módon felülről láttam magam. A szemem csukva volt és arra lettem figyelmes valaki megkérdezte hova visznek. Akkor jöttem rá, hogy valószínüleg én még mindig álmodom és hogy vissza kéne mennem a testembe, hogy rávegyem kelljen fel. A következő pillanatban újra végig mentem a bénultságon, az erőlködésen, hogy felkeltsem a testemet is. Olyan volt, mintha több mélységből kellett volna visszatérnem...

Tudatosan sosem próbáltam elérni ezt az állapotot, vagy ott maradni az állapotban és megfigyelni, hogy mi lesz, ha elfogadom ami történik és kiváncsiságból végig menni, mi sülhet ki belőle. Mindig azt érzem, menekülnöm kell minél előbb. Hihetetlenül veszélyben érzem magam. Olyan rémületet érzek, amit nehéz felül múlni. Senkinek nem ajánlom, hogy tudatosan idézze elő, nem kívánom senkinek sem.

Szeretném megosztani veletek, hogy nekem milyen volt az eddigi egyetlen hallucinációm. Nos, már régebb óta előfordulnak velem felkeléskor és lefekvéskor is bénulások. Az első pár alkalom után rá is kerestem az interneten, de nem mentem bele túl mélyen, csak megnyugtattam magam, hogy ez másoknál is létező dolog. Nekem mindig rövidek,1perc maximum. 17 évesen kezdődtek, most 18 vagyok szóval nem olyan rég.
Több mint 2 éve tartó kapcsolatom van és pár hete fordult elő, hogy összevesztünk a barátommal és már nagyon hiányzott. Egyik reggel amikor csak lustálkodtam, el-el aludtam fél vagy 1 órákra történt hogy vele álmodtam. Azt álmodtam, hogy bejött a szobába én meg úgy teszek mintha aludnék és mindeközben kedves hangok beszéltek hozzám. Majd odajött hozzám és csókot akart adni az arcomra, de olyan valóságos volt, mintha tényleg ott lett volna. Éreztem a szuszogását, azt is ahogy megpuszilja az arcomat. És mindezalatt én nem tudtam megmozdulni, de az előzőekhez képest most nem arra koncentráltam, mert még álmodtam. Az álom is és minden akkor ért véget amikor magamhoz tértem minden szempontból. Gyorsan felültem az ágyon és tudtam hogy ez is alvási paralízis volt, a szerelmem jelenlétét pedig álomnak fogtam fel mert akkor még nem tudtam hogy másoknál előjönnek "démonok", sötét alakok. Tegnap este olvastam utána részletesebben és őszintén szólva nagyon megijedtem attól, amiket mások írtak a hallucinációikról. Azóta is azon gondolkozom, hogyha mindenkinek sötét démonok és gonosz alakok jelennek meg, akkor nekem miért a kedvesem? És kifejezetten örültem neki, eszembe se jutott hogy rosszként fogjam fel.
Egyébként azóta sem voltak felkeléskor problémáim, remélem nem is lesznek, mert gyűlölöm őket!

De furcsa ezeket olvasni... Szinte mindegyik megtörtént már. Egy jó ideje nem volt, de pár napja előjött, sajnos. De minden évben előjön egy ideig tart aztán megint nem, sajnos mindig pánikba esek mert nem bírom ha nem tudok mozdulni, már ébren is megőrülök ha lefognak, úgy hogy ez elég durva élmény. Remélem egyszer fény derül mivoltára és kezelésére.

Velem is elofordult tobbszor,foleg ha delutan elalszom. Hallucinalni nem szoktam,de igy is nagyon rossz erzes. Fel szeretnek ebredni es nem tudok. Felek visszaesni az alomba, mert attol felek,hogy akkor nem tudok felebredni. Minden erommel igyekszem felebredni. Probaltam mar kiabalni is, mert kozben mindent hallok es latok. Parszoer sikerult csak nyoszorognom, szerencsere ferjem meglatta es felkeltett. Egyszer csak pofozgatassal sikerult neki, mert szolitasra nem reagaltam. Nagyon ijeszto erzes.

Éjszaka felkeltem és nem tudtam kinyitni a szemem akárhogy is próbálkoztam. Éreztem ahogy felülök az ágyban és próbálok körbe nézni a szobában. Nem tudom hogy álom volt vagy valóság, de nagyon igazinak tűnt. Ez megtörtént az éjjel többször is, már nem mertem becsukni a szemem mert féltem, hogy nem tudom kinyitni. 

Van hogy hetekig hónapokig nem talàlkozok alvasi bénulással, de újabban éjszakánként többször is elôfordul! Látom a teret, a szobát, minden egyes kis zugat, de nem birok megmozdulni, ugyérzem harcolok saját magammal, küzdök vele h felébredjek és tudatában vagyok azzal hogy mi történik éppen, de tehetetlen vagyok...
Sokszor olvastam utánna hogy mi is lehet ez, mondhatni szerencsém van, ugyanis halucinacio nallam meg nem volt jelen, vagyis hogy pontosabban fogalmazzak nem láttam se démonokat se embert, nem ért hozzám senki, viszont önmagamat láttam már, ugy érzem magam mintha mozognek ébreszteném önmagam, de minddeközben megmeredve fekszem nyitott szemmel az ágyamban. Amitôl nagyon tartok az az, hogy ha nem küzdenék az utolsó pillanatig ellene, valami nagyon rossz várna a tuloldalon...

Nekem is kb fél éve tart és minden alkalommal egy láthatatlan alak húz-nyom-mozgat az ágyamban, nem engedi hogy elmenjek, van hogy ugy érzem csak ijesztgetni akar. Először úgy fogtam fel,hogy vmi gonosz lény,de az időtávlatában már nem tartom annak,mert ez attól függ én minek akarom látni. Azonban azt nem tudom szabályozni, hogy ne essek pánikba, ne fulladozzak. Mindig próbálom anyukám hívni de nem jön hang,annyira félek és még hátul a fejem is bizsereg. Az is előfordult már, hogy egy ilyen álom után felébredtem,de csak újra egy ilyen álomba csöppentem és csak abból tudtam megállapítani,hogy álom, hogy a mellettem lévő kis lámpát nem lehetett felkapcsolni. Egy ilyen álomomban minden egyes kis részlet egyezik a valósággal, az egyetlen ami eltér az az az ismeretlen személy, akit érzek,de láthatatlan. Csak onnan tudtam meg, hogy ez micsoda, hogy a családban nem én vagyok az egyetlen.

....Biztos vagyok benne , hogy nem álmodtam, a következő történt:

néhány napja ájulás közeli érzésem van/volt ,eleinte csak fekve az ágyban, majd napközben is a napi tevékenységek során.Ám az elmúlt éjjel( borzalmas fizikai fájdalmak közepette ) valami egészen "más" dolog történt.Éreztem hogy nagyon nagyon rosszul vagyok, szédülök, hányingerem van , gyenge vagyok , az erő kiszáll belőlem , a férjem vállán feküdtem, próbáltam tőle segítséget kérni, de egyik pillanatról a másikra elnehezedtem olyannyira, hogy nem bírtam megszólalni , gondoltam lehúzom róla a takarót , és egyik pillanatról a másikra valahogy megjelent előttem ez a jelenet , tehát kívűlről látam az egészet, kiabáltam de nem jött ki hang a számon, a takaró pedig elérhetetlenné vált, nem uraltam a testem, és fizikailag rosszul vagyok .Nem tudom mennyi ideig tartott ez az érzés, de egyszer csak meghallottam , hogy sír az 1 éves kislányom NAGYON akartam hozzá felkelni de nem bírtam  magam megmozdítani,(ami egyébként a másodperc tört része alatt meg történik) szegény vagy 2 percig sírt -egész hangosan-     Majd egyszerre újra el kezdett verni a szívem, megint  volt "kapcsolat" a testemmel és kiugrottam az ágyból a kislányomhoz....Szinte kidobott az ágy....

A takarodj innen a kurva anyadba az hatasos!
A rohadt szemetek! Mi a faszert nem hagynak aludni.... Hiszen jo ember vagyok es nem hagyom magam...es nem fogok felni akarmilyen senki szar demonfeletol...es senkitol se.... csak ennyit akartam hozzaszolni....

32éves nő vagyok és màr vagy 15éve szenvedek könböző alvàsi problémakkal. A paralizist sok evnyi remalom elozte meg ,hetente tobbszor sirva,kiabalva anyam utan ebredtem fel. 19 eves lehettem,mikor egyik ejszaka kozepen felebredtem,kiszalltam az agybol es a szoba masik vegeben alltam majd elkezdtem sikitani es halalfelelmet ereztem.kozben a hallucinaciok es a valosog valtottak egymast,nagyon durva elmeny volt.
Aztan jott a paralizis amirol sokaig nem is tudtam hogy letezik,tenyleg azt hittem hogy szellem,demon akar megolni.ezert nem is beszeltem rola senkinek mert nem qkartam hogy orultnek nezzenek. A paraliziseim heti rendszeresseggel jelentkeztek,sokszor halalfelelmet ereztem es csak nagyon nehezen jutottam ki ebbol az allapotbol.volt testen kivuli elmenyem is es olyat is ereztem hogy valami rossz belem szall,akkor majdnem bantottam a mellettem alvo gyerekem. Igazabol csak vicsorogtam ra de ereztem a bennem eluralkodo gonoszt. Olyan elmenyben is volt reszem hogy egy remqlom utan felebredtem,kimentem a konyhaba ahol ossze talalkoztam apammal de annyira feltem tole hogy azon gondolkoztam kiugrok az ablakon.tudni kell hogy evekig szereploi voltak a szuleim a remalmaimnak es csak ugy tudtam menekulni eloluk ha kigrok az ablakon es repulok.(egyebkent jo a viszonyunk).
Par evvel ezelott ujra jelentkezett az alvasi remulet mikor sikitva ebredtem fel,rugdostam es szetkarmoltam a parom arcat.halalfelelem itt is jelen volt.
A mai napig atelem ezeket a dolgokat de meg mindig nem tudom hova forduljak a problemaval.
Egyszer voltam csaladallitason ott kiderult hogy megakar olni a szellem. A terapeuta szerint ez egy letezo dolog.
Egyszer a haziorvosomnal fakadtam ki o azt mondta ir fel nekem nyugtatot. Mondtam hogy nem koszonom. Nem akarom hogy leszedalljanak.
Szoval en meg mindig nem tudom eldonteni hogy ez mind valosag vagy egy betegseg. Megtanultam ezzel egyutt elni,mar tobbynire sikerul hamar "felebreszteni"magam,de megiscsak szeretnem ha elmulna vegleg,mert sokszor a nappalokat is megneheziti.

Ezeket a jelenségeket a saját félelmünk szüli, ne menjetek orvoshoz a tablettáiért... Tudom, nem könnyű, de nem is olyan nehéz, ha fel tudod magad ébreszteni így, vagy úgy, akkor bent is tudsz belátásod szerint cselekedni. Próbálj bent olyan variációt, amivel még eddig nem álltál elő, vagy kérdezz, egy ima is megteszi, de ha ez szimplán tudatosul benned, hogy a következő álomban olyat teszel, amin saját magad is meglepődnél, már nem is fog jönni. Amikor van egy kis időd, ne gondolkozz, csak elmélkedj, egy gondolatról, mondjuk az életről és "vidd mélyebbre", ez elűzi a félelmet.

Sziasztok!
24 eves átlagos dolgozo srac vagyok nekem eveken at minden ejjel elofordult.
Volt, hogy tobbszor, volt hogy tobb mint tizszer, akar 2 percenenkent volt paralizisem amint elaludtam. Hetekig alig aludtam. Folyton halucinaltam es rettegtem elaludni, mire elmondtam az akkori pszichologusomnak ezt az egeszet aki ra dobbentett ez mind csak a fejemben van, gyogyszert akart adni de nem fogadtam el. Elmondta ez az egesz valamilyen stressz, szorongas es feszultseg, lelki nyugalmatlansagbol ered. Nem kell gyogyszer emberek es ez a szellemes duma is csak mese.
Ismerd fel a problemaidat, oldd meg! Ne félj elaludni. A felelem stresszt, a stressz paralizist okoz! Legy nyugodt, es nyugodtan alszol!

nekem 5-6 évvel ezelőtt kezdődött.... eleinte havonta 1-2 rémálom. után már mindennapos volt.  Míg aludtam hangosan ordíbáltam, sértegettem, a családomat stb. Egyszer arra ébredtem, hogy fojtogatnak... síkitani próbáltam, de nem jött ki hang a torkomon.... 

Ma már nekem mindenapos az alvásparalízis..., sajnos, hát nekem az a véleményem, hogy ennek a dolognak inkább a természetfeletti dolgokhoz van köze, mármint szerintem minden ember más és más, és egy olyan orvos akinek halvány lila gőze sincs az egészről nagyon könnyen mond ezt vagy azt erről a végletekig félelmetes dologról...halálfélelem van, és tehetetlennek érzem magam. Különbben voltam orvosnál, írt fel gyógyszert, mégsem használ.... volt egy álmom amit szeretnék itt megosztani veletek. Úgy éreztem, hogy hirtelen ott teremtem egy nagy tömegben, egy kereszeteződésben, szakadt az eső. Minden fekete fehér volt.... Vissza akartam fordulni, mivel tudtam, hogy nem ide tartozom... de akkor megláttam egy személyt, akire valamikor nagyon fontos volt nekem (szerelmem), megfordultam és elkezdtem követni, nem értettem, hogy ő mit kereshet itt? Nagyon gyors volt, a lámpa pirosra válltott, ő meg a túl oldalról nézett rám kérdőn. Mintha valamilyen mély haragtól és gyűlölettől elkezdett volna torzulni az arca. És mintha már nem is ő lett volna, hanem valamilyen rémalak. Úgy éreztem hogy lépre akarnak csalni, menekülni próbáltam, de nem sikerült, ekkor egy öreg házaspár lépett oda hozzám. Rám néztek és az öregúr azt mondta: "Hát te meg hogy kerültél ide? Tűnj el gyorsan!" és felébredtem... Tudom lesznek akik jót nevetnek ezen, de én nem találtam viccesnek, mert egy iszonyú pocsék éjjel után igenis fel kell kelni, és dolgozni menni, tanulni, élni ugyanazt az életet mint bárki mások, kimerülten, félve.... Különben érdekesnek tartom, hogy nekem egyetlen egyszer volt részem jó élményben is, egy bizonyos személy megölelt, nagyon békés és szeretetteljes dolog volt. (egy olyan ember, akire felnézek, de ő még azt sem tudhatta, hogy létezek, mert korán meghalt...) Nem tudom ki hogy van vele, de nekem nagyon sok deja vu-s élményem is volt, szerintem valamilyen módon ezek a dolgok kapcsólódhatnak, bár tudom azt is meglehet magyarázni, mint mindent...Szóval ez az én történetem dióhéjban. Mindenki maga dönti el, hogy abban hisz, hogy természett felettivel van dolgunk, vagy az orvostudománynak. Én igazából csak azt szeretném, hogy senkinek ne kelljen ezt átélnie....

Harmadszor fordult velem elő alvásparalízis. De soha senkinek nem kívánom! Először csak azt éreztem, mintha lefognának nem tudtam mozogni se beszélni sem a szemem kinyitni... rossz érzés volt az is, de azóta egyre rosszabb. Második alkalommal úgy éreztem valami, vagy inkább valaki "rossz" megmarkolja a vállam és fordítana maga felé, közben suttogó hangokat hallat. Ma éjjel szuszogást hallottam a fülem mellett és a hajamat símogatta ez a valami. Se kiabálni se beszélni se megmozdulni nem tudok soha, a szemem csukva. Borzalmas és félelmetes.. ha valaki tudna erre bármilyen gyógymódot kérem, hogy segítsen!!!

Engem tizenéves korom óta ķísért ez a dolog. Először egy délutáni alvás alkalmával éreztem azt, hogy valami rossz van jelen a szobában és bántani akar bár testet soha nem öltött. Ébren voltam, tisztán hallottam minden szót a tv műsorból de mégsem tudtam megmoccanni, egy kis nyöszörgés sem jött ki a számon pedig belül annyira ordítottam mint talán még soha azelőtt...a legfurább az volt hogy tudtam hogy egy köztes állapotban vagyok és ha kinyitom a szemem akkor mindennek vége...de nem sikerült. A következöő alkalmak mindig délutáni alvásnál jöttek elő és mindig háton fekve, teljesen rendszertelenül de azt már én is megfigyeltem hogy általában akkor ha csak félületesen alszom vagy túl hamar esek mély álomba. Ilyenkor mindig azt álmodom/hallucinálom h szellemek akarnak rosszat nekem es a bénulás akkor jön amikor megpróbálok ellenállni...ez nagyon hülyén hangzik de valszeg tudat alatt félek a túlvilági dolgoktól.Volt már persze UFO is :) Tapasztaltam szipla bénulást, egyszer hangokat is és legutóbb azt, hogy mikor ura vagyok végre a helyzetnek akkor valami lök rajtam egyet vissza az ágyba. Nagyon félelmetes és utána még sokáig éreztem a mellkasomban azt a hülye bizsergető érzést :/

Érdekes, amit leírtál, mert a lökés, az már egy konkrét fizikai behátás, vagy legalább is annak tűnik. Tehát nem csak lát vagy hall valamit az ember, hanem érez is.
Gyakran beszámolnak egyébként a lepedő vagy a párna- / takaróhuzat rángatásáról is. Ez utóbbi szinte mindig a felébredés előtti pillanatokban történik.

Velem rendszeresen előfordul, egyfajta lebegés az álom az ébrenlét és a hlucináció között. Először úgy jött elő, hogy este pár sört elfogyasztottam, majd éjszaka vizlési ingerem támadt, és utána azt álmodtam, vagy halucináltam, hogy kimegyek az udvarra pisilni, és ott elesek és nem tudok felkelni, nem vizeltem ágyba, de nem emlékszem hogy kimentem-e, vagy hogy elesteme-e. Ez előfordult jópár alkalommal, és évekig azt hittem, hogy én ilyenkor kimentem pisilni, majd elájultam, és valahogy visszakecmeregtem az ágyamba, pedig szinte biztos, hogy ezeket csak álmodtam, de reggel teljesen úgy emléksztem mintha megtörtént volna.

Akkor jöttem rá, hogy ez mi volt, mikor valaki mondta, hogy van ilyen jelenség. Akkor jön még elő gyakran, ha valmilyen okból felzaklatott állapotba keülök, és feszült vagyok, nem tudok jól aludni. Tényleg nagyon nyomasztó tud lenni,  de tényleg segít, ha az ember tudatosítani tudja mi ez. Nekem az vált be, hogy megpróbálok visszaaludni ilyenkor, és ha fel tudok rendesen ébredni, akkor felkelek kicsit sétálok, megmosom az arcom.

Többször volt, hogy próbáltam megszólalni, kiabálni, a barátnőm egyszer arra lett figyelmes, hogy artikulálatlanul üvöltök valamit, és akkor felkeltett, tehát valamelyest mégis tudtam a testem használni. Az egy nagyon rossz élmény volt, akkor emlékszem nagyon féltem (mármint az ébren álmodás közben). Sokszor ilyenkor azt halucinálom, hogy próbálom vonszolni magam, kijutok pl vizet inni, utána egyszer csak megint arra "ébredek" hogy az ágyban vagyok, és nem tudok mozogni.

Mindent összevetve amúgy nem olyan para a dolog, fő hogy higgadt maradj, ne próbálj meg mozogni, inkább próbálj meg visszaaludni mély álomba, és ha sikerül felkelni ne aludj el egyből, inkább kicsit mozogj, majd más pozícióban feküdj le újra.

Nekem kamaszkorom óta sokszkor volt alvásbénulásom. Az ima mindig segít, alighogy elkezdem a Miatyánkot, vagy más imát, pillanatok alatt újra meg tudok mozdulni és elmúlik az egész. Az ima hihetetlenül hatásos:)

Nekem ma éjjel volt ilyen élményem, nagyon érdekes volt, mert az elején rettentő félelmetes volt, de utána valahogy sikerült tudatosítanom magamban, hogy ez a "lidércnyomás" nevű jelenség lehet, és ettől valahogy megnyugodtam. A hátamon feküdtem, és olyan volt, mintha valami közeledne az ágyam felé, a lábamtól a fejem irányába, hangos zúgás kísérte, és emlékszem az érzésre, ahogy próbálom az agyamnak kiadni a "parancsot", hogy kelj fel, mozdulj meg, nyisd ki a szemed, de nem engedelmeskedett... végül akkor szűnt meg a dolog, amikor sikerült kinyitnom a szemem. Utána nagyon enerváltnak éreztem magam, és a bal karom zsibbadt. Félelmetes, de egyben érdekes volt az egész jelenség.   

Velem volt ilyen

Nekem eddig 2 alkalommal volt alvásparalizisem.
Mindkettő más volt.
Elöször azaz érzésem volt , hogy valaki az ágyam mellett van és hallottam ahogy szuszogott.
Próbáltam rákérdezni, hogy ki az de nem válaszolt. Majd láttam egy kisfiú alakként és ebből folytatódott egy új álom.

Második alkalom már intenzívebb volt.
Miután véget ért az álmom, magamat láttam , ahogy fekszem a sötét szobában , és éreztem , hogy a szoba sarkából valaki figyel, néz rám. Megkérdeztem , ismét hogy ki az, majd egy erőteljesebb férfi hangon azt felelte ez a valami , hogy én egy lény vagyok, egy furcsa lény magamban. Ha-ha-ha-ha kacagott gonoszan , majd felébredtem nagy nehezen a szemeimet hunyorogtatva. Egy pillanatra nem tudtam megszólalni sem, mozdulni. Nagyon félelmetes volt. Nem láttam semmilyen alakot viszont , szerencsére felébredtem még azelőtt.
Lehetséges , hogy ez a lény az elmém és így akart valamit velem közölni? Vagy csak valamilyen érzés formájában jelent meg mint "lény" ? 

24 éves vagyok nálam ezek a dolgok gyerekként kezdődtek, de akkor még nem tudtam hogy mi ez! Azt gondoltam hogy csak szimplán rémálmok.

Pár éve jöttem rá arra hogy ez nem "rémálom", mert ébren vagyok igaz teljesen nem tudom kinyitni a szemem viszont valamennyire ugye látok hogy mi zajlik a valóságban. Legtöbbször mindig valamiféle démonokat látok. Akik bántani nem bántanak viszont ha közelednek felém az kicsit rémisztő. Egyszer az egyik délutáni alvásomnál is jelentkezett ez az eset. Akkor rémeket nem láttam viszont tudtam hogy bénult állapotban vagyok, mert a szobában is világos volt. Nyugodt egyenletes légzéssel legyőztem. 

Az éjszakai bénulást viszont kicsit nehezebb legyőznöm általában a rémek is akkor jönnek. A munkámból kifolyólag rendszertelenül alszom szóval elmúlni ez nem fog viszont megpróbálom valahogy legyőzni. Ha tudatusul benned hogy ez csak halucináció akkor úgy gondolom könnyebb is ellene küzdeni. Nálam mivel vallásos nem igazán vagyok ezért az ima nem segít viszont megpróbálok olyan technikát találni ami segít ezt nyugodtan átvészelni. Ha eredményre jutottam megosztom veletek! 

Nekem sok sok évvel ezelőtt kezdődött az alvási paralízisem, ami egy ideig egy és ugyanazon hallucinációs képpel társult: egy hófehér sebhelyes arcú ember folyamatosan bámul, minden alkalommal az akkori szokásos életterem egy ugyanazon pontjáról. Nem beszélt, nem mozgott, "csak" bámult, mintha készülne valamire ellenem. Az első alkalom után egyből utánaolvastam annak, amit átéltem, "alvás közbeni bénulás" stb., és az olvasottak vezettek rá, hogy ahhoz, hogy legalább a paralízisem hallucinációs részét elmúlasszam, magamban kell keresgélnem, miért pont azt hallucinálom amit, és ki az, akit látok, vagy mi lehet a motivációja. A mai napig nem tudom, kit láttam folyamatosan, rendszeres gyakorisággal, de szépen lassan idővel megfejtettem, hogy mi a motivációja, mit akar mutatni. Én vallást nem gyakorlok, más jellegű dolgokban hiszek, mint egy ( vagy több) isten, igaz nem tagadom annak (azok) létét sem. Az első dolog, amiben hiszek, az saját magam és a saját mentális erősségembe vetett hitem, az erősségem és a magamhoz való viszonyom. Ezek alapján jöttem rá, hogy a fehér sebhelyes arcú ember akit látok, az az egyik belső félelmem megcsavart kivetülése, méghozzá azon félelmemé, hogy beengedjek valakit az életembe. Azért állt ott és bámult folyamatosan, mert -szerintem- az elmém és a lelkem ezzel hozta felszínre azt a bennem lévő eleinte még nem tudatos, de rendkívül hátráltató félelmet, hogy igazán közel merjek engedni valakit magamhoz. Amint erre rájöttem, az alak akit hallucináltam paralízis közben, eltűnt. 
Egy ideig minimálisra redukálódott az alvási paralíziseim száma, volt egy időszak, ahol teljesen meg is szűnt, de amikor előjött sem volt semmi társuló hallucinációm, "csupán" maga a fizikai bénulás. Ez is elèg ijesztő önmagában, de mivel már az első alkalom óta tisztában voltam vele, hogy ez nem más, mint alvás közben fellèpő tévképzet, hallucináció, így bár félelmetes volt, tudatosan tudtam kezelni ezeket az alkalmakat és megtaláltam azokat a technikákat, amikkel le tudtam nyugtatni magamat akkor amikor ezek előjöttek. Amikor pedig már nem hallucináltam, "csak" lebénultam, akkor pedig tudatosítottam magamban, hogy ez az állapot hamarosan elmúlik és nekem koncentrálnom kell arra, hogy mielőbb "visszaaludjak", hiszen így szabadulhatok meg leggyorsabban ettől az állapottól. Volt pár /tünetmentes/ évem, amikor elmúlt maga a bénulás is, azonban egy ideje megint előjött, egy ideig hallucináció nèlkül, egy (de az egyből egy kétalkalmas sorozat) alkalommal pedig ismét hallucináltam hozzá azt, hogy a halál a hátam mögött a kezeimet kitárva és hátrahúzva vonszol éd taszít az ablakhoz hogy lelökjön vagy leugorjak, ugyanazon éjszaka második ilyen esete alkalmával pedig lefogta a kezeimet és arra akart /kényszeríteni/, hogy verjem magam. Ezek rendkívül súlyos hallucinációk, így nagyon erős tudatàllpotra volt szükségem, hogy elkerüljem az álombéli halált, illetve az álombéli önkárosítást. Egyik velejárója, hogy a hallucinàció közben, miatt, valóban meghalhatok, míg a második esetében nem volt "reális veszély", hiszen tudtam, hogy hallucinálok, le vagyok bénulva, az egyetlen, amit tehetek, hogy minden mentàlis erőmet arra fordítom, hogy az esetleges önsértést megállítsam és álomba /ringassam/ magam. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, miért ezeket hallucináltam, igaz ez mindenkinél egyèni, mindenkinek magának kell megtalálnia az adott hallucinàció okait. Egy ideje, jó ideje komolyabban foglalkozom az álmaimmal, ezt összekapcsolva (hiszen ez elengedhetetlen hozzá) az önismeret komoly gyakorlásával, a viselkedésem okainak tudatosításával, a belső tudattaln motivációim feltárásával. Ez egy rendkívül hosszú ès nehèz út, de én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy az ember az ilyen kivetüléseket megértse, kezelni tudja, előbb meg kell tanulnia benne élni, szembenézni vele, tehát saját magával, mert egészen addig, ameddig az ember nem kezd el magában kutatni a miértek utàn, legyen az ébren vagy álomban, addig sajnos ezek elő fognak jönni, mert a psziché így tud jelezni az adott illetőnek. Ez a paralízis egy hatalmas nagy szopás, már elnézést, de valahol hatalmas nagy áldás is, mert sokszor sajnos sokak kèptelenek enèlkül is megtalálni azokat a tudattalan mozgatórugókat, amik miatt képtelenek irànyítani az életüket vagy annak egy egy szegmensét. Aki úgy érzi, hogy márpedig ő lelkileg és mentàlisan èp, mégis ilyen jellegű problémával nèz szembe, annak az a rossz hírem van, hogy hárítással és tagadással csupán fokozódik és súlyosbodik ez a lidércnyomás, pedig az ego megfelelő részének elhagyásával akár hosszútávon megszűmtethetők ezek a rendellenességek. Persze ez nem garancia, hog nem újul ki, hiszen ha valakinek egyszer így vetült ki a belső világának egy része, annak a későbbiek folyamán is így fogja az arcába tolni a saját pszichèje az elnyomott dolgokat. Folyamatos önfejlesztéssel, önreflexióval és tudatosítással èn azt gondolom ez a rendellenesség kezelhető, megszűntethető és az önismeret egy új, mélyebb szintje érhető el, ami hosszútávon boldogabb élethez vezet. A boldog élet alatt itt nem arra gondolom, hogy van pénz, ház, munka, szerelem és minden is, hanem, hogy elfogadással és megbékèléssel tekintünk az életünkbe kerülő nehézségekre, megpróbáljuk a legtőbbet kihozni a kudarcainkból, de legalábbis megtalálni bennük azokat a pozitívumokat, amik miatt sokkal inkább hálát érez az ember a meglévő dolgaiért, tapasztalataiért, tudásáért stb. stb., mint haragot vagy neheztelést a világgal szemben az elszenvedett sérülésekért. Természetesen a haragnak és a dühnek is megvan az ideje és a szerepe, fontos, hogy azt is megéljük, kiadjuk magunkból, mert bármilyen jellegű érzés tudatos vagy tudattalan elnyomása szintén ilyen finom álombéli "hercegekhez" ès "szivárványos lények" megjelenésèhez vezet. Az elfogadásnak is hatalmas szerepe van, de meg kell tanulni elvinatkoztatni attól, hogy elfogadni azt jelenti, belenyugodni, és elfogadni csak (tőbbmyire) negatív dolgokat lehet. Az embernek meg kell tanulniafogadnia önmagàt, azt hogy vannak érzései, azt, hogy milyen érzései vannak, azt is, hogy miért azok, azt is, ha éppen akkor mèg nemtud ezen változtatni, mert mèg nincs rá kész, azt is, ha nem tehet semmit, mert a környezete generàlja köréa dolgokat, akkor meg kell tanulni kilèpni a környezetből, és elfogadni, hogy most így kellett dönteni. Szóval az elfogadás nem egyenlő a beletörődèssel, sőt, az elfogadás sokkal inkább egyenlő a fejlődèssel, mert az elfogadást előbb utóbb változás kell kövesse, ha íhy, ha úgy, és ha változás van, az azt jelenti, újra van választási lehetősègünk, újra dönthetünk, ezúttal remèlhetőleg tudatosabban. 

En nagyon felek akarmikor is jon ram ez a valami.. folyamat azt erzem mintha egy gonosz valaki meg akarna olni.. 20 eves vagyok es nem merek egyedul a sajat szobamban aludni... szornyu 

Velem az a baj hogy be szoktam panikolni. Peldaul multkor annyit tudtam csinalni hogy hamgosan es gyorsan levegot vettem hatha valaki felebred. En nem nagyon szoktam bekepzelni dolgokat csak tegnap este volt hogy egy kezet is lattam meg egy kifordult valamit ami negy kez lab jart. Velem ez este szokott tortenni mikor felkelek, de az a baj hogy egy este ugy 4-szer is megtortenik es ezert fent maradok orakig hogy ne tortenjen meg megint de aztan mar nagyon faradt leszek es ujra megtortenik. Az is baj velem hogy hiaba mozdulok meg egy kicsit is de utana valahogy mintha vissza szivna vagy hogy mondjam. Annak orulok hogy nem minden heten van hanem ugy 3-5 honaponkent valamikor felevenkent is. Nekem ez meg magyon kicsi koromba lezdodott olyan formaban hogy felkeltem este vagy reggel es vissza akartam aludni de ahogyan becsuktam a szemem rogton almodni kezdtem de nem volt jo. Ha majd megtortenik velem megont ez akkor kiprobalom majd a tanacsokat.