Intruder (ishmael) segítségével körvonalaztuk az alvásparalízis különféle megközelítéseit. A néphagyománytól az orvosi rendellenességig a Fuseli-ábrázolásokon át élménybeszámolókkal egészítettük ki cikkeinket. A legteljesebb magyar nyelvű összeállítás a témával kapcsolatosan.
Alvásparalízis témájában utoljára 2006 őszén publikáltunk egy jó kis cikksorozatot Szentes Lajos barátommal. Azóta egyre másra jönnek az élménybeszámolók az akkor megjelent cikkek margójára. A minap izgalmas levelet kaptam, melyet alább olvashattok:
Végre megjelent Stanislav Grof legfontosabb munkája magyar nyelven is. C. G. Jung alapozta meg a transzperszonalitás iránti vonzalmamat, Ken Wilber olyan világnézeti alapokkal ajándékozott meg, mely előkészítette a talajt Stanislav Grof valószerűtlen pszichológiájának.
Mindig foglalkoztatott a démonológia. Az alvásparalízis kapcsán szembesültem a kérdéssel, hogy incubusról, démoni támadásról, vagy pszichés állapotváltozásról, esetleg némi neurológiai kibillenésről szól az éjszakai látogatás? Minél többet foglalkoztam a különböző nézőpontokkal, annál inkább meggyőződéssé érlelődött bennem a sejtés, hogy a vagylagos viszony helyett és-ben kell gondolkodnom.
Az alvásparalízisről szóló bejegyzéseknek egyre nagyobb visszhangja van, érdemes volt foglalkozni a témával. Számos élménybeszámoló érkezett a virtuális postafiókomba, többnyire klasszikus alvásparalízis élmények, olykor nagyon összetett vizuális és taktilis hallucinációkkal vegyítve.
Ezennel berekesztem az alvásparalízises témát. Még egy utolsó nekirugaszkodás ürügyén szót ejtek az értelmezési szintekről, majd összegzésképpen közzé teszem az intruder jóvoltából létrejött cikkek lajstromát. Összesen 12 alvásparalízisről szóló bejegyzés jelent meg az októberi hónap folyamán. Verdikt: intruder kitűnő munkát végzett!
A néphagyományokhoz hasonlóan az irodalomban és a képzőművészetben is jól felismerhető nyomokat hagy az alvásparalízis. Gondoljunk bele egy pillanatra: az emberek harmada-negyede életében legalább egyszer találkozik ezzel a jelenséggel. Miért lenne ez az arány más az írók, költők, festők és egyéb híres személyek esetében?
Nem kell sokáig kutatnunk, ha a történelemben vagy az egyes népek hagyományaiban az alvásparalízis és a hipnagóg hallucinációk nyomait keressük. David J. Hufford megfogalmazása szerint "az alvásparalízis során egyébként mentálisan ép emberek zuhannak át egy bizarr, meghökkentő, alternatív világba".
A tudatos álmodás jelensége ismert. Arról a döbbenetes felismerésről van szó, ami álom közben éri az embert: tudom, hogy az engem körülölelő valóság "csak álom". A tudatosság foka persze változó lehet. Legtöbbször csak homályosan ismerjük fel, hogy álmodunk, de gondolataink nem egészen világosak.
Ártalmas-e az alvásparalízis? Amennyiben nem a narkolepszia egyik tünete és nem rendszeresen, nem ismétlődő jelleggel fordul elő (és ha eltekintünk az előző fejezetben említett igen ritka éjszakai hirtelen halál szindrómával kapcsolatos feltételezéstől), akkor a válasz egyértelműen: nem.
Bár az alvásparalízis önmagában nem ártalmas és az esetek túlnyomó részében nem tekinthető betegségnek sem, mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy a jelenség a narkolepszia egyik tünete is lehet. A narkolepszia olyan – egyelőre nem kevésbé rejtélyes és izgalmas – krónikus betegség, mely gyakorlatilag az alvást és az ébrenlétet szabályozó összetett rendszer működési zavarát jelenti.