analitikus

Egyik előző bejegyzésem kommentjében felvetettem, hogy a jéghegy analógia csak első olvasatra jó, egyébként helytelen. Az alábbiakban felvázolom a tudattalan lokalizációs és funkcionális megközelítését. Nehéz a tudatról és a tudattalanról írni, mert két nagyon sok többletjelentéssel felruházott fogalomról van szó.

Mindig foglalkoztatott a démonológia. Az alvásparalízis kapcsán szembesültem a kérdéssel, hogy incubusról, démoni támadásról, vagy pszichés állapotváltozásról, esetleg némi neurológiai kibillenésről szól az éjszakai látogatás? Minél többet foglalkoztam a különböző nézőpontokkal, annál inkább meggyőződéssé érlelődött bennem a sejtés, hogy a vagylagos viszony helyett és-ben kell gondolkodnom.

Ismét megjelent, mint mindig, amikor nagy dolgok történnek velem. Fogászaton ültem, vártam a Kedvest. Nem egyedül jött: hozta az öccsét is, kinek széles válla kitöltötte a maradék teret. Fekete bőrdzsekije kiemelte széles hátát, irdatlan vállait, hangja a nagytestű bunkókat idézte.

Az alvásparalízis élményét továbbgörgetve, a félelem legyőzésével megnyílik a lehetőség a hipnagóg érzékelés egyre összetettebb átélésére. Innen már csak egy lépés a tudatos álom kontrollált előidézése, mely révén az önismeret új dimenziója válik elérhetővé.

Jung szerint ha lenne valamiféle finomanyagi testünk, auránk, a neurózisok gyógyítása kézzelfoghatóbbá válna. Nem érdekel, hogy létezik-e bioenergetikai test! Funkcionálisan hasznomra válik, ha feltételezem a test éteri kiterjesztését. Tegyük fel, hogy fizikai testünk határa a bőrfelszíntől akár egy-két méter távolságra húzódik! Materializálhatjuk szorongásainkat, érzéseinket, gondolatainkat, ahogyan a jógik, vagy akár a bioenergetikai gyógyászok teszik.
Adott a modell, mely segítséget nyújt érzéseim, szorongásaim, gondolataim, kényszerképzeteim megjelenítésében és tudatosításában. Forrás: C.G. Jung: Pszichológia és vallás [13],
Megjelent: C.G. Jung: A nyugati és keleti vallások lélektanáról, Scolar Kiadó