Ezennel berekesztem az alvásparalízises témát. Még egy utolsó nekirugaszkodás ürügyén szót ejtek az értelmezési szintekről, majd összegzésképpen közzé teszem az intruder jóvoltából létrejött cikkek lajstromát. Összesen 12 alvásparalízisről szóló bejegyzés jelent meg az októberi hónap folyamán. Verdikt: intruder kitűnő munkát végzett!

A pszichoanalízistől a mítoszokig

Freud úgy gondolta, hogy az álmok a psziché primitív részei és a felettes én közötti feszültségekből táplálkoznak. Ott, ahol a morál rátelepszik az egyénre, az ösztönök képtelenek normális keretek között megnyilvánulni. A kitartó, hosszú ideig tartó elfojtás eredményeképpen a meg nem élt belső energiák felgyűlnek, és egyre nagyobb erővel próbálják áttörni az erkölcs által emelt falakat. Ilyen körülmények között az ösztönök a legváratlanabb módon türemkednek a tudat mezejébe.
A mítoszokat mi teremtjük. A bennünk lévő princípiumok, vagy jungi nyelven archetípusok, a legkülönbözőbb formákat ölthetik a kulturális közegtől függően. A középkor emberei démonokat láttak mindenfelé, ma már félelmeink gyakran konspirációs elméletek formájában, UFO rablásokban, vagy egyszerű biokémiai elváltozásokban nyilvánulnak meg. A mozgatórugó ugyanaz, csak a forma változott.

Régen Vatikán, ma Hollywood az Úr.

Néhány évvel ezelőtt egy New York-i nővér, háromgyerekes anya incubus támadásról számolt be. A támadóját egy kis, szőke fiúként írta le. „Mintha a Children of the Damned hőse fojtogatott volna a mellemre tapadva” – magyarázta az áldozat. A törékeny kisfiú összemérhetetlenül erősebb volt nála, nagy nyomást gyakorolt a nyakára és a felső testére. Tipikus alvásparalízises tünetekről számolt be, légzészavar, mozgásképtelenség, gonosz jelenlét érzékelése, minden, ami kell!...
Ha engem látogatna meg, vonásaiban vélhetőleg felismerném az Exorcist „hősét”...
Lilith szelleme ismét köztünk van tehát, abban a formában, ahogyan megteremtjük magunknak! Gondolatainknak, világképünknek, mérhetetlen ereje van: ami nappal szétfoszló fantáziakép, az éjszaka megelevenedő valósággá válik.
Ahhoz, hogy megértsük az alvásparalízist, tudnunk kell a fiziológiai háttérről, a pszichológiai magyarázatról, de a mitikus háttérről is. Minél többet tudunk a jelenségről, annál inkább képesek leszünk uralni azt, és annál nagyobb valószínűséggel fogjuk átélni a jövőben.
A jelenségnek számos megnevezése létezik: hívhatjuk incubus támadásnak, alvásparalízisnek, démoni erőnek, UFO-rablásnak, lényegét tekintve azonban ugyanarról van szó. Világképünk, alapvető hozzáállásunk és tudásunk fogja meghatározni azt, hogy minek nevezzük.

A gondolat teremtő ereje

Az elmúlt időszakban többet foglalkoztam az alvásparalízissel, mint kellett volna… Számos horrorisztikus ábrázolást, mítoszt, mondát végignyálaztam, minek eredményeképpen egyre zaklatottabbá váltam. A legváratlanabb pillanatokban villant be Lilith kígyószerű teste, arca, gondolataimat megfertőzte egy élettelen, zsíros massza, mellyel nem tudtam mit kezdeni.
Az ősi mondás szerint az átható sötétséget csak fény bevonásával lehet elűzni. Nos, azt kell, hogy mondjam, megértése a sötétben való tapogatózással egyenértékű: ha uralni akarjuk a jelenséget, nem a vámpírok fejedelmével kell foglalkoznunk, hanem jótékony mantrákat, imákat kell ismételgetnünk, melynek során gondolataink letisztulnak. Csak ezáltal leszünk képesek arra, hogy uraljuk az éjszakai rettenetet.
Az alvásparalízisről szóló bejegyzések célja, hogy az ebben szenvedőknek fogalmi keretként szolgáljanak. Több mint tíz éve annak, hogy az első alvásparalízisben szenvedő személlyel találkoztam. A személy ezoterikus irányultságának köszönhetően az alvilágtól való rettegés hatotta át az esetbeszámolóit. Nem ismert más nézőpontot, fogalma sem volt arról, hogy ezzel a problémával milliók küzdenek meg nap mint nap.
Ma is kiráz a hideg, ha felidézem beszámolóit a bénult ébredésről, az ezt követő ajtónyitásról, a visszatérő Gonosz jelenlétéről, a rátelepedő rettenetről, fuldoklásról, küzdelemről. Meggyőződésem, hogy nagyon sokat jelentett volna neki az, ha megismeri a démoni támadás másik olvasatát: az alvásparalízist. Azon tudás, hogy nyavalyájának neve van, hogy sokan átélik ugyanezen élményt, hogy nem téboly, hanem általános jelenség az, mit heti gyakorisággal átélni kényszerül, nagy segítség lett volna számára.

Októberi dömping - összefoglaló

Köszönet intrudernek a kitartó és alapos munkáért!
Íme az elmúlt hónapban közzétett alvásparalízises cikkek jegyzéke:

Fuseli festmények

A cikksorozat illusztrálására a XVIII. század végén, XIX. század elején tevékenykedő John Henry Fuseli festményeit hívtam segítségül. Számos képén megjelenik az alvásparalízistól szenvedő hölgy alakja, és a fölé tornyosuló manó-szerű lény: az incubus. Következzen néhány lenyűgöző válogatott festmény Fuseli munkásságából!

Fuseli: The Nightmare

Fuseli: Night-hag visiting the Lapland Witches

Fuseli: Enjoying a Midsummer Night's Dream

Fuseli: The Cave of Spleen

Fuseli: Kriemhilde Sees the Dead Sikegfried in a Dream

Fuseli: Silencio

Fuseli: Midsummer Night's dream

Fuseli: The Fire King

Fuseli: Hags

Fuseli: Lady Macbeth