Egy éve kezdtem el a Crescendo-t. Szakmai blognak indult, elsősorban e-learningről, tudásmenedzsmentről és kognitív pszichológiáról kezdtem írni. Később leragadtam az önmegvalósítás témájánál, a legtöbb bejegyzésben az egyéni kibontakozás valamilyen vonatkozásáról szóltam.

Célom, hogy a blog segítség legyen mindazok számára, akik hisznek az egyéni fejlődésben, és keresik a módot arra, hogy életük újabb minőségekkel gazdagodhasson.
A 2006-os esztendő a témák felvázolásának éve volt. Sikerült megtalálnom az általam legfontosabbaknak ítélt gondolatokat, körvonalazódott a nyelvezet és irányvonal, merre tartanom kell. A 2007-es év a tematizálás éve lesz. A felvázolt témákat fürtökbe szervezem, az olvasónak látnia kell a látszólag egymástól független kategóriák közötti kapcsolódási pontokat. A blog központi témája az önmegvalósítás, miként kapcsolódik ehhez az alvásparalízis, a krízis, a halál, vagy a tudatos álmodás?

Hiedelmeim:

1. Szemléletmód mindenekfelett. Nem az a kérdés, hogy miként valósítsak meg valamit, hanem az, hogy mit akarok megvalósítani. A kitűzött célok kontextusa minden esetben az a világkép, mely szerint élek. Ha fejlődni akarok, elsősorban a világképemen kell dolgoznom.
2. Gondolataimnak teremtőereje van. A gondolataim ugyanolyan valóságos térben nyilvánulnak meg, mint cselekedeteim. Szigorúbb megfogalmazásban: gondolataimtól függ az, hogy a következő percben milyen hatások alá kerülök. Amit megnevezek, az az ellenőrzésem alá kerül, amit nem tudok megnevezni, annak játékszere vagyok.
3. Minden életszakaszt sajátos gondolkodásmód és fogékonyság jellemez. Meg kell tudnom fogalmazni magamnak azt, hogy életem ezen szakaszában melyek a legfontosabb értékek, mely mentén élni akarok. Tudatosítanom kell, hogy világképem a megélt tapasztalatokkal összhangban folyamatos átalakulásban van. Ahhoz, hogy ezt szem előtt tartsam, folyamatosan reflektálnom kell az elmúlt eseményekre és átélt élményekre.
4. Az egyéni fejlődés mindig individuációt jelent. Mindannyian egyénre szabott úton haladunk valamerre. Ebből adódóan nincs közös recept, ami nekem lényeges, az neked elhanyagolható, ami neked életbevágó, az nekem közömbös. Nem lehet célom az, hogy az önmegvalósítás egységes útjáról írjak, mert nincs olyan.

Tyúkanyó-effektus

A fejlődéslélektan központjában az átalakuló gyermek áll. Visszatérő izgalmas kérdés, hogy miként észlel a csecsemő, hogyan gondolkodik az óvodáskorú gyermek, milyen tudatállapot jellemzi a magzatlétet. Kevésbé vizsgált kérdés, hogy a gyermek felnevelésével milyen átalakulásokat szenved el a szülő gondolatban, érzésben és szemléletmódban.
Novemberben, öt héttel ezelőtt született meg Anna lányom. Öt évre elegendő élménnyel lettem gazdagabb ezalatt az idő alatt. Az egykor fontosnak ítélt értékek soha nem ismert késztetéseknek adták át helyüket. Néhány nap leforgása alatt megszűnt a szakmám, a magánéletem, eltűntek a barátok, rokonok, ismerősök, mindennapi gondolataim nyomtalanul átadták a teret az új életvitelnek, melyet élni akarok. A jövevény teljességgel átszabta az aurámat: kettő helyett háromszemélyes légtérben létezem.
Tyúkanyóvá lettem. Örző-védő ebként védem a pihegő kiságyat. Gondoskodnom kell, mindenáron.
Mi történik az elkövetkezendő húsz esztendőben? Hogyan fogom megélni Anna felülését, mászását, első szavait, ragaszkodását és elutasítását, csatangolását és függetlenedését? Mivé formálódom ezalatt az idő alatt?

Hangvétel

Sokáig előszeretettel hangoztattam, hogy nem én-blogot, hanem szakmait írok. A kezdeti személytelenség rövid időn belül felmorzsolódott, és átadta helyét a gyomorforgató önkitárulkozásnak. A „Lelki transzpozíció” c. írásommal elértem a személyesség felső határát: visszalépnék, túlságosan kitárulkoztam.

Hogyan tovább

Maradok a hosszú terjedelmű, átlagosan heti egy bejegyzés mellett. Nem írok elég jól ahhoz, hogy tömörebben kifejezzem a lényeget. A könnyebb olvashatóság érdekében továbbra is előszeretettel tagolom mondandómat, hogy szkennelős üzemmódban is fogyaszthatóak legyenek írásaim. Az elkövetkező egy-két hónapban terveim szerint górcső alá veszem az életpálya/életív elméleteket, mesélek Kohlberg erkölcsi fejlődéséről, Eriksonról és másokról.

Visszajelzések

Elég gyakran a bejegyzéshez fűzött komment helyett e-mail formájában érkeznek a reakciók írásaimra. Tekintettel a bejövő üzenetek mennyiségére és a rendelkezésre álló idő szűkösségére, kérlek nézzétek el nekem a sokszor több hetes késési reakciómat! Minden e-mailre válaszolok, csak türelmet kérek!