A crescendo történetében volt egy időszak, mely különösen gyümölcsözőnek bizonyult. Nem kellett ehhez más, mint egy jól megválasztott téma, egy elszánt meghívott, és néhány átvirrasztott éjszaka. Az alvásparalízis témájának körüljárása jótékonyan befolyásolta a crescendo atmoszféráját, a saját közérzetemet, valamint az olvasottságot.

Ebből okulva úgy döntöttem, hogy ismét meghirdetem a vendégjárást! A tárgyalások javában folynak, a jelek szerint lesz kognitív pszichológia területén aktívan kutató tudós, elhivatott e-learning guru, valamint –ha minden jól alakul- egy távolkeleti szakértő, kivel a jóga pszichológiáját feszegetjük majd.
A statisztikák alapján jó gondolat volt hosszú távon gyümölcsöző bejegyzésekben gondolkodni: a másfél évvel ezelőtt megírt e-learning témájú cikkemet a mai napig idézik imitt-amott, az egyetemi egyszeregy még most is a legolvasottabb írásnak számít, s a sokáig mellőzőtt tartalomkezelésről szóló írásaim újabban nagy népszerűségnek örvendenek.
Jelentem, hogy a meghirdetett tézis, miszerint a blog a szakmai kibontakozás hatékony eszköze, igaznak bizonyult. A tudatosan építkező bejegyzések nyomása alatt olvasmányaim, az olvasókkal váltott eszmecserék szervesen beépültek világképembe, s ezáltal egyre magabiztosabban mozgok az általam fontosnak ítélt témákban.

Az aktív tudás

Az olvasás írás nélkül megfojt. Az olvasás passzív tevékenység, melynek során idegen gondolatokkal próbálok azonosulni. A gyors tempó miatt ezeket feldolgozni nem áll módomban, legfennebb felületes agymosáson esek át, melynek lássuk be, nem sok értelme van.
Olyan világban szocializálódtam, melyben az egyéni megnyilvánulást nem értékelték, melyben a kreativitás nem kiváltságnak, hanem akadálynak minősült. A hagyományos, poroszos oktatási modell elfojtotta bennem az önérvényesítés természetes lendületét. Éppen ezért nem hiszek a hagyományos oktatásban, és elvesztettem bizalmamat a tekintélyelvű morálban is.
Ha írok, gondolkodom. Kényszerítem magam, hogy megfogalmazzam azt, amit tudni vélek. Ezen kényszer hatására minduntalan rá kell döbbennem arra, hogy csak értem, de nem tudom az adott témát, következésképpen képtelen vagyok értekezni róla. Ahhoz, hogy tudjam, hosszan tartó vizsgálódással át kell rágnom magam rajta, kérdéseket kell tudnom megfogalmazni, melyek feszültségeket teremtenek a lekülönbözőbb témák között.