A minap az ELTE oktatási assziszens csoportjának tartottam előadást web 2.0 témában. Egy régi elképzelésemet próbáltam ki: a hallgatóság szavazta meg, hogy mi legyen az óra témája. Ehhez előző este egy fél óra alatt összekattintottam egy kérdőívet, melynek az első kérdése így festett:

Miről beszéljünk a mostani workshopon?

• Ergonómiáról,
• E-learning trendekről,
• Kollaboratív tartalomírásról,
• Konnektivizmusról,
• Fogalomtérképészetről,
• Web 2.0-ról,
• A blogról mint tanulási közegről.

Az óra elején szántunk egy negyed órát arra, hogy mindenki kitöltse a kérdőívet, mely alapján a jelenlévőket a blog érdekelte a leginkább (80%), az ergonómia, e-learning trendek, kollaboratív tartalomírás és web 2.0 holtversenyben (50%) másodikként végeztek, a konnektivizmus és fogalomtérképészetre senki nem volt kíváncsi.

Frontális prezentáció 1x1

Egy kurzus keretében meglátásom szerint frontálisan prezentálni csak akkor szabad, ha

• a hallgatók többsége kíváncsi a felvetett témára,
• személyes élményen alapuló, narratív jelleggel előadott előadásról van szó,
• 15-20 percnél nem hosszabb a bemutató,
• nemcsak lehetőséget teremt, de ki is provokálja a hallgatók involválódását.

Nem hiszek

• a bullet pointokban felvázolt prezentációkban,
• a tudásátadásban,
• a nem személyes élményen alapuló elméleti eszmefuttatásokban.

Az alábbi előadás arról szól, hogy miként hat a bulletpoint alapú powerpoint prezentáció a hallgatók tömegeire. A megoldás: bulletpointok helyett szenvedélyre van szükség. Szenvedély csak egyéni tapasztaltból, személyes átélésből fakadhat!

Ajánlott olvasmányok

Bevittem ötöt a kedvenc olvasmányaim közül, mely érdekes lehet pedagógusok számára. Az óra elején szó nélkül kitettem az asztalra, remélvén, hogy felkelti a résztvevők figyelmét. A kérdőív kiértékelése közben röviden ismertettem mindegyiket, majd szétosztottam véletlenszerűen remélvén, hogy az óra alatt kézről kézre jár majd.

• Maslow: A lét pszichológiája felé
• Feynman: Tréfál, Feynman úr?
• Tapscott: Wikinómia
• Surowiecki: A tömegek bölcsessége
• Friedman: És mégis lapos a Föld

Szakmai blog

A szavazati eredményekből okulva kivetítettem a crescendo történetéről szóló comiq prezentációt, és felvázoltam a fontosabb mozzanatokat, melyek meghatározhatják egy szakmai blog létrejöttét. A személyes történetemet meséltem el, az alábbi vezérfonal mentén:

• Központi koncepció. Kell lennie egy vezérfonalnak, mely köré szerveződjek a bejegyzések. Fogalmazd meg egy néhány szavas mottóban a koncepciódat.
• Inspiráció. Legyen néhány blog/személy, mely jó példaként előtted lebeg.
• Döntsd el, hogy milyen nyelven fogsz blogolni. Ha jól bírod az angolt, válaszd azt: sokkal nagyobb közösségnek fogod írni a bejegyzéseidet ezáltal.
• Ha magyarul írsz, számos olyan témát találhatsz, melyről még magyarul nem publikáltak. Legyél az első, aki erről ír.
• Alakítsd ki a technológiai hátteret. Ha megvan a kellő tudásod hozzá, saját környezetet alakíts ki  (pl. drupal, wordpress alapokon), ha nincs, válassz egy szolgáltatót (pl. blogspot.com)
• Hosszú, min. másfél-két  oldalas bejegyzésekben gondolkodj. Ha 10-20 oldalnyi a témád, tördeld szét cikksorozatra. Később ezekből az ötletekből írhatsz más helyen is megjelentethető publikációkat.
• Ne hagyd, hogy túl sok téma vonzzon magához: tartsd magad a kitűzött irányvonalhoz; csak nagyon indokolt esetben változtasd meg a mottót, központi gondolatot.
• Ha nincs ötleted, hogy miként fogj neki, keress néhány izgalmas cikket angolul, hivatkozd be a központi gondolatokat, és írd hozzá a személyes élményedet.
• Keresd a hasonszőrű bloggereket. Vedd fel velük a kapcsolatot, és reagálj a kezdeményezésekre.
• Ha szorgalmasan dolgozol, és átlag heti 1-2 bejegyzést megírsz egy éven át, nagy eséllyel van egy nagy terjedelmű nyersanyagod, melyből e-bookot is létrehozhatsz. Onnan már csak egy lépés a nyomtatott médium...
• Blogbejegyzéseidet koncepció mentén írd meg, olvass sokat, hivatkozz sokat, és lehetőleg mindent személyes köntösben fogalmazz meg.

Kollaboratív tartalomszerkesztés

Az óra második felében gyakorlatra hívtam a hallgatókat: megkértem mindenkit, hogy lépjen be a gmail postafiókjába, és adja hozzá az osztályteremben lévők e-mail címeit egy contact group-hoz. Ezt követően létrehoztam egy Google dokumentumot, és meghívtam a jelenlévőket annak szerkesztésére. A jelenlévők zöme nem ismerte ezt a módszert, úgyhogy - a visszajelzések alapján is - volt értelme a gyakorlatnak.
Egyébként a munkám során is gyakran használom a Google alkalmazásokat: számomra jelen pillanatban csoportmunkára ez a nyerő technológia.