Legyél Te is Tengelyszög!

Vannak könyvek, melyek nem mondanak újat, de tetőtől talpig újrahangolnak. Seth Godin új műve (Linchpin) is ezek közé tartozik. Thomas Friedman És mégis lapos a Föld folytatásaként is felfogható lelkesítő opusz, melyben Godin (ismét) elhiteti velem, hogy számítok, hogy lehetek Valaki, aki több a gépezet egy bármikor kicserélhető fogaskerekénél.

Superman variációk

A Linchpin az angol-magyar értelmező szótár szerint tengelyszöget jelent. Godin ezt a fogalmat használja arra, amit Friedman Érinthetetlennek,  Daniel H. Pink a fogalmi társadalom hősének, Malcolm Gladwell Kivételesnek, Edward de Bono pedig laterális gondolkodónak nevez.

Azokról a kivételes személyekről van szó tehát, akik az, poszt-indusztriális korszakban képesek a boldogulásra. Akik átvészelik a tömeges munkakiszervezést, és akik képesek értéket teremteni egy olyan korban, ahol a komplexitás és verseny soha nem látott mértékeket ölt.

Friedman nagyívű művében részletesen kifejti azokat a főbb tényezőket, melynek hatására kialakult az a világ, melyben a boldoguláshoz nem elegendő a szakértelem és a jófiús magatartás. A könyv végén röviden felvázol egy emberképet is, egy lehetséges reakciót az új hatásokra, melyet elegánsan érinthetetlennek hív. Ez a megnevezés defenzív, inkább egy reaktív fogalom. Amolyan hogyan védekezzünk tehát az új kor ellen felvetés. Friedman az indusztriális kor embere: megértette ugyan a változást, de az új irányvonalat a régi világ perspektívájából vázolta fel.

Seth Godin ezzel szemben az új világ gyermeke. Nem szorul bemutatásra, mindannyian tudjuk róla, hogy Ő korunk egyik legsikeresebb bloggere. Godin felfogása szerint a mának azokra a személyekre van szüksége, akik átlátják a komplex rendszereket, összekapcsolják a különféle területeket, személyeket, kompetenciákat, egyszóval akik a kohéziós erőt képviselik a fragmentált világunkban.

Meglátásom szerint a Tengelyszögek a személyközti hálózatokban a skálafüggetlen pontokat (személyeket) jelölik.

Szeretnél tengelyszög lenni?

A Linchpin angolul jól hangzik, magyarul elég értetlenül nézett rám pp, amikor azt ecseteltem Neki, hogy még ma Tengelyszöggé válhat, csak dobja el a régi, Fogaskerék énjét...

- Aha, izgi, de inkább dolgozzunk - sandított rám, majd hozzátette - remélem nem bántódsz meg, ha nem izgulok rá a Tengelyszög megnevezésre. Úgy érzem, ezen még finomítanod kell...

Na szóval azt mondja Godin, hogy mindeddig két fajta munkaerőre volt szükség a piacon: a menedzserre és a jó munkáesemberre. Az előbbi megszervezi az utóbbi munkáját, és arról gondoskodik, hogy minél jobban lebontsa a munkafolyamatot, hogy kellően költséghatékony legyen a (szalagmunkásított) termékelőállítás. Bármi is legyen a termék: kézzel fogható cucc, vagy esetleg szellemi produktum.

Csak zárójelben egészíteném ki Godin-t azzal, hogy a szakértő-menedzser páros az vállalkozó/üzletépítő szerepkörrel kiegészülve adja a vállalkozáshoz szükséges triádot. Legalábbis Michael Gerber szerint. Na de ez most nem lényeges.

Jó munkásember modell failed

Szóval az a helyzet, hogy a szüleink és az iskola arra nevelt, hogy képesek legyünk beilleszkedni az áhított vállalati gépezetbe. Az apai tanács szerint legyen biztos munkahelyed, végezd jól a munkádat, és legyenek elégedettek Veled, fiam.

Nos, a legnagyobb atyai jóakarat is megbicsaklani látszik abban a világban, ahol a jófiúk jönnek, és mennek. De inkább mennek, mert leépíteni ugyebár szükséges, hiszen visszaesett a gazdaság, megcsappant a vásárlókedv, következésképpen a termelést is vissza kell fogni. Így hát kevesebb szalagmunkással is le tudom gyártani a textíliát, szoftvert, honlapot, bármit.

Félreértés ne essék: jó munkásemberekre és menedzserekre ma is szükség van. Az olcsó munkát is el kell végezni valakinek. Felmerül a kérdés azonban, hogy milyen készségek számítanak ma igazán: mitől leszek tényleg fontos egy cég életében.

Neked mi az a képességed, tudásod, attitűdöd, melynek hiányát  megérzi a munkáltatód, és melyet magadénak tudhatsz?

Daimón

Mert már a görögök is tudták, hogy mindenkiben ott van a Géniusz. Azaz görögösen a Daimón, mely minden eredeti ötlet, minden lendület és kreativitás, minden alkotóerő mozgatórugója.

Vajon a szalagmunkásított munkafolyamatok ellátása közben mennyire tudjuk táplálni magunkban ezt a kiválóságot? Érezzük egyáltalán, hogy képesek vagyunk Kivételessé válni, vagy Gladwellel együtt mi is valljuk, hogy a megfelelő körülmények hiányában ez sohasem sikerülhet?

Azt javaslom, hogy hagyjuk magunkat Godin bűvkörébe kerülni. Igen, bennem van a Géniusz. Igen, tudom, hogy van néhány terület, melyben ha elmélyülök tényleg kiváló eredményt tudok alkotni. Igen, alkotóművész vagyok, akinek minden vágya, hogy kifejezze ezt az erőt és letegyen valamit az asztalra. Egy blogbejegyzést. Egy honlapot. Egy tanfolyamot. Egy felhasználói felülettervet. Egy üzleti koncepciót.

Te miben vagy zseniális?

Tetterő

A könyv egyik leginspirálóbb gondolata, hogy minden kezdet célja, hogy befejeződjön. Ha nem tudjuk befejezni a folyamatot, akkor is eredményt kell tudnunk felmutatni, különben mit sem ért az erőfeszítésünk. Azaz: inkább publikálj egy félkész blogbejegyzést, mint semmit; inkább tedd közzé a béta állapotú honlapot, még akkor is, ha sok teendő van még vele, mert ha rajta ülsz, visszafojtod az eredményből jövő többletenergiát.

Darabold fel a folyamatot, és minden iteráció végén tegyél le egy kézzelfogható eredményt (íme, el is jutottunk a SCRUM egyik alapelvéhez).

The only purpose of starting is to finish, and while the projects we do are never really finished, they must ship. Shipping means hitting the publish button on the blog, showing a presentation to the sales team, answering the phone, selling the muffins, sending out your references. Shipping is the collision between your work and the outside work (Seth Godin: Linchpin, p. 103).

Ez nagyon fontos állítás, melyet állandóan szem előtt kellene tartanom. Holnaptól csak az lesz eredmény, amit a nagyvilág felé is közzé tettem. Ha nincs nyoma az emberekben, a világhálón, vagy más közvetítő médiumon annak, amin fáradoztam, akkor az az eredmény nem produktum.

Példának okáért ha egy intranetes portálon dolgozom, akkor a megoldás üzembehelyezése ilyen értelemben csak fél eredmény, mert nem érhető el mindenki számára. Nem tettem közkinccsé, nincs olyan szintű maradandó nyoma a fáradozásaimnak, amilyen lehetne. Ebben az esetben a produktum lehet egy tanulmány a projektről, vagy egy prezentáció, esetleg egy screencast, melyben bemutatunk valamilyen újdonságot, amit mi fejlesztettünk le. A jelen példánál maradva az eredmény lehet egy forráskód, melyet a közösséggel visszaosztok. Igen, megéri ezt a többletenergiát ráfordítani. Ettől leszek egyedi, ettől leszek több, mint egy jó munkásember.

Te mit szoktál visszaosztani a világnak a munkádból?

Utószó

Seth Godin mesél a könyvéről:

A könyv kapcsán írta valaki:

Dear Seth Godin! When you write a book, you ask us for very little. When you wrote Unleashing the Ideavirus, you asked us to share. When you wrote Purple Cow, you asked us to be remarkable. In The Dip, you asked us to quit when we should (and not when we shouldn’t), and in Permission Marketing, you asked us to, simply, ask.

But in the book being released tomorrow, you’re asking us for a lot more. In Linchpin, you’re asking us to do the work. Not just any work, but the work. Our best work. Maybe even our life’s work. Which wouldn’t be a lot to ask, but you don’t tell us how.

Which, of course, is kinda the point.

A cikket szombat este fél tizenegy óra tájékán kezdtem el írni. Előtte a 156. oldalnál tettem le a Linchpin-t. Úgy éreztem, hogy túl sok: nem tudok többet befogadni a könyvből. Ha nem írok róla, elvesznek a részletek és egy differenciálatlan élménymassza marad belőle, melyről néhány hét múltán csak annyit fogok tudni kibökni, hogy nagyon jó volt.

Nos, most két óra tíz perc van. Még illusztrációkat kell válogatnom a cikkhez a publikálás előtt. Ha minden jól megy, háromkor lefekhetek. Jóéjt mindenkinek!

Illusztrációk

Many thanks to the following artists: Alpenminuial, Joujimbo, Umedama.

Új hozzászólás

Hozzászólások

Holnaptól csak az lesz eredmény, amit a nagyvilág felé is közzé tettem. Ha nincs nyoma az emberekben, a világhálón, vagy más közvetítő médiumon annak, amin fáradoztam, akkor az az eredmény nem produktum.

Nálam ez a megfogalmazás jobban működött, mint Seth eredeti angol megfogalmazása. Talán azért, mert néhány héttel ezelőtt valami nagyon hasonló fogalmazódott meg bennem is. Sajnon nagyon gyakran elkövetem azt a hibát, hogy dolgozok valamit (próbálgatom, kutatok) majd félúton abbahagyom, egy értékelhetetlen állapotban. És így végül nem lesz belőle semmi.

Most, hogy írom ezt a hozzászólást, jutnak eszembe azok a dolgok amelyeket félbehagytam, hogy majd egyszer befejezem. Azt hiszem, most megyek és írok egy listát ezekről a dolgokról és szépen sorban eldöntöm mindegyiknek a sorsát: vagy befejezem egy záros határidőn belül, vagy örökre eltörlöm.

Nekem is beugrott az aha-élmény :) Van néhány félkész munkám, egyik-másikba már mostanig is rengeteg munkát öltem bele és ahogy telik az idő egyszerűen amortizálódik. És talán szakmai elferdültségből gyakran szorongok amiatt, hogy a már közzétett anyagok nem teljesek. Akarom mondani: nem tökéletesek.

tengelyszög = Egy apró kis alkatrész ami nélkül széthullana az óriási gépezet.

Áhám... Most már értem mire utáltál és miért voltál olyan indokolatlanul felcsigázva. :)

 

pp

"Mert már a görögök is tudták, hogy mindenkiben ott van a Géniusz. Azaz görögösen a Daimón, mely minden eredeti ötlet, minden lendület és kreativitás, minden alkotóerő mozgatórugója."

szerintem azért ez egy kicsit kérdéses, és ha pontositani szeretnénk, akkor egészsen kevés igazán kreatív, alkoto ember van - az emberiség létszámához képest.

Péter nincs mit pontosítani. Kulcsi azt mondja mindenkiben ott a lehetőség, de nem mindenki él vele. Te azt mondod, hogy mivel nem látszik, hogy élnének vele ezért nincs is ott.

Félig teli van az a pohár, vagy félig üres? Mindkettő igaz. Ha lehet én a félig teli hozzáállás választom a félig üres szomorkódás és búslakodás helyett.

 

pp

Szia!

köszi a választ!

szerintem ez nem a félig teli, félig üres szitu, meg hát nem is búslakodom. Én inkább azt állítom, hogy az emberek jelentős részében (valószínűleg a többségében) nincs semmiféle "lehetőség", ha már igy fogalmaztatok:-) 

Kedves Péter, miért gondolod azt, hogy az emberek jelentős részében nincs semmiféle lehetőség? Mire alapozod ezt a sejtést?