“Kérlek óvatosan guruljunk, mert fáj a hátam” - fordult hozzám, miközben tartotta az öklét, jelezvén, hogy készen áll a küzdelemre. Egy éve már, hogy együtt edzünk. Emberünk fizikuma ezalatt a röpke időszak alatt teljesen átalakult. Testtartása kiegyenesedett, irodai csontvázára ráépült néhány kiló hús.

Mégis, ebben a küzdelemben, ahol a fogás erőssége, és a csipő mozgékonysága jelenti a legnagyobb előnyt, úgy éreztem, hogy én vagyok a rangidős, nekem kell vigyáznom rá.

Leültem. Féltédre emelkedett, és ráfogott a gatyámra, hogy a lábaimat félretolva, megkerülje azokat, és az oldalamra nehezedjen. Láttam a szándékot, felhúztam a lábam, hogy védőpajzsot képezzek közénk, ezzel hárítva a támadást. Egy pillanatra megtorpant, én meg átölteltem a hónaljánál, majd a másik lábammal becsúsztam a két lába közé, hogy a jól ismert halfguardomat felvegyem. Nem sok értelme volt a jobb pozíciót feladni a megszokott kedvéért, mégis ezt tettem, miközben reméltem, hogy Jani nem látta a regresszív mozdulatot. Ezúttal úgy tűnt másra figyelhetett, mert csak a fejemben hallottam a szarkasztikus mondatot: “csináld a szokásos játékodat, nehogy tanulj valami újat”. A mester hallgatott, én meg folytattam az unalomig ismételt játékomat. Csipőmmel előbb balra fordultam, majd jobbra, hogy felvegyem azt a lábat, mellyel az egyensúly megőrzése érdekében támasztott ki.

Bosszús arca elégtétellel töltött el, miközben gyöngéden szétfeszítettem a csipőjét, hogy megnézzem, erejével együtt a hajlékonysága is nőtt-e az elmúlt hónapokban.

A BJJ az a műfaj, ahol a spárgába kényszerített láb nem ad vidámságra okot.

Aki megtapasztalta már azt, hogy milyen elszenvedni Eddie Bravo villamosszékét (electric chair), az tud igazán örülni annak, ha a befejezés helyett megússza egy előnytelenebb pozícióba kerüléssel. Most is ez történt: elengedtem a lábat, hogy oldalpozícióba mozduljak. Ellenfelem gyorsan cselekedett: egy csipőmeneküléssel behúzta a lábát, így most ő került halfguardba. Egyenes karral kitámasztottam, és mozdultam volna, hogy kilapítsam a hátát, mire jött is a határozott válasz: a támasztókar csuklóját tenyérrel megütötte, hogy kibillenjek. Az ütés pillanatában fordultam a testemmel, és ezáltal túl nagy súlyt helyeztem a támasztó karra, így az egyensúly vesztés helyett a könyököm reccsent.

Felszisszentem az éles nyillalás miatt, mire a hátát kímélő ellenfelem aggódva érdeklődött hogylétem felől. Fölényesen legyintettem, hogy nincs semmi, folytassuk. Hogy is van ez? Ki kire kell vigyázzon? Fáj a hátad, mih?!

Estére bedagadt a könyök, én meg jól felhúztam magam azon, hogy a figyelmetlenségem miatt hetekig ki kell hagynom az edzéseket.

Járvány és BJJ

Fél éve történt a fenti eset. A járvány miatt már több, mint két hónapja nem látogatom a BJJ edzéseket. Áll a klub, mi meg azon sírunk, hogy nem verhetjük egymást. Otthon emelgetni a súlyokat sokkal kevésbé izgalmas, mint ütőeret keresni a cimboránk nyakán.