Kb. 1700-an regisztráltak az idei Drupalconra. Több mint háromszor annyian, mint ahányan 5 évvel ezelőtt a szegedi eseményen voltunk. Akkor olyan élményben volt részem, melynek hatására letettem a nyakkendőt és otthagytam a nagyvállalatot, hogy létrejöhessen valami új. Azóta is ez van. 

Azt nem tudom, hogy az idei Drupalcon hoz-e bármilyen fordulatot, de azt már tudom, hogy 

1. Prága gyönyörű,
2. a sör finom ital,
3. hasznos volt eljönnöm a CxO napra.

85 ember vett részt a mai CxO eseményen. A rendezvény lényege az volt, hogy teret adjon a nagyoknak, hogy megkósolják a kicsiket. Az előbbiek tehetséges beszállítókat, az utóbbiak pedig munkalehetőséget kerestek. Már az első kerekasztalnál kettétört Európa, és rögtön kiderült, hogy Svájctól nyugatra mindenkinek sok van abból, amiből Magyarországtól keletre kevés. Munkából. 

HR vs. people

Az egyik amerikai fickó megkérdezte, hogy tényleg HR-nek hívjuk az emberekkel kapcsolatos dolgokat itt, Európában? I mean it is about people, why should we call them resources? érvelt nagyon helyesen, mintha Taylor nem náluk időzítette volna a T-modell futószalagot. Igaz, azóta eltelt 100 év, és úgy tűnik javult a mentalitás is.

Aztán az egyik indiai outsourcing CEO-tól megkérdezték, hogy ha már agilisan dolgoznak, akkor az azt is jelenti, hogy a fejlesztők direkt kapcsolatban állnak az ügyfelekkel, igaz? Tudja, hogy értsék az üzleti igényeket, hogy jobban végezhessék a dolgukat, és esetleg élvezzék is azt, amit csinálnak. Emberünk visszakérdezett, hogy the most important business factors of an IT company are the human asset-s, aren’t they? We should protect them, shouldn’t we? mire visszakérdeztek, hogy asset alatt az embereket érti, igaz? Pistát, Jánost, Gézát...

A hangulat egyébként fele ennyire sem volt pattogós, az arcok nagyon megértően viszonyultak egymáshoz. A waterfall/agile ügy eléggé hot topic volt egész nap, ezzel kapcsolatosan lehetett hallani mindenfélét; az egyik hangadó például agilefall-t kiálltott a többiek legnagyobb gyönyörűségére. Aztán amikor szóbahoztam az agilis szerződés fogalmát, az egyik brit úriember kijelentette, hogy nincs megoldás a fix budget / agile problémára. Ő még nem látott olyat, hogy valaki aláírt volna olyan szerződést, melyben nincs benne a scope és a végösszeg. Legalábbis az európai törésvonal nyugati felén biztosan nem.

Ismét meggyőződtem arról, hogy

1. a szoftverfejlesztési módszertanokban való jártasság nagy komparatív előnyt jelent, mellyel sikerre lehet vinni ügyeket,
2. iszonyúan fontos jól megválasztani az ügyfeleket; azért kell kiválónak lenned a piacon, hogy tudjál nemet mondani a vonzónak látszó lehetőségekre is, ezáltal tudsz fókuszálni a jól működő kapcsolataidra,
3. többnyire nem a hangadókkal érdemes networkölni.

A fentiek fényében a piacot domináló nagy szereplők alá való betagozódás magában hordozza a veszélyt, hogy elveszted a szabadságot, a cégben dolgozó emberek erőforrássá degradálódnak, és nem fogod tudni érvényesíteni az agilis működést egy waterfall szerződés mentén. Inkább megmaradok a kisebb, kevésbé ismert szereplők mellett, megelékszem az ezzel járó büdzsével is, hogy ezáltal ne sérüljön az emberek szabadsága, és a munkaélmény.