A kapcsolódás nyelve
k, 2018-04-17 00:00Ott ültünk tizen egy körben a Rambala csoportban. Kíváncsi voltam és nyugtalan. Kíváncsi voltam arra, hogy Éva milyen módon fogja átadni az erőszakmentes kommunikációban szerzett tapasztalatait.
Ott ültünk tizen egy körben a Rambala csoportban. Kíváncsi voltam és nyugtalan. Kíváncsi voltam arra, hogy Éva milyen módon fogja átadni az erőszakmentes kommunikációban szerzett tapasztalatait.
Az ügyféligény egyike azon fogalmaknak, mely ellen hiába küzdök, újra és újra felüti fejét. Ez nem csak nálunk, korábbi munkahelyeimen is téma volt, nem tapasztaltam még olyan munkakörnyezetet, ahol valamilyen mértékben ne lett volna jelen az ügyfélnek való túlzott megfelelési vágy.
Két oldalnyi jegyzetet hozott magával. Alaposan átrágta magát a kérdéseken, tudta, hogy miről és milyen sorrendben szeretne beszélni. Ő az a srác, aki egy-két éve még a retrókon passzolt, akit a kódolás éltetett, és minden más felesleges időhúzásnak tűnt.
Idén 6 ember csatlakozott a céghez. Hat ízben integráltunk új embert az IV-be, melyből az első két találkozásnál a mélyvízhez nem kínáltunk kapaszkodót.
“Most akkor mi a mondás?...” - harmadikként szólalt fel aznap a céges retrón. Túl voltunk már két könnyebb témán, amikor felvezette a kérdését. Koherens, jól megfogalmazott téma volt egy apró szépséghibával. Nem volt alanya a mondatnak.
Hetedik osztályban történt, hogy a matek algebrára és mértanra hasadt. Az utóbbit varázslatosnak találtam. Olyan feladványokat kaptunk, melynek megoldásán sokszor órákig görnyedtem apámmal, és egymással versengve rajzoltuk meg a segédvonalakat, hogy bizonyítást nyerjen a hipotézis.
Nálatok ez hogy alakult ki? Nehéz elképzelni, hogy nálunk bárki megszólalna. Nálunk ez biztos nem menne. A cikk teljes szövege az integralvision.hu oldalán érhető el.
Apám azzal indított útnak 20 éve, hogy tanuljak, és találjam meg azt a munkahelyet, ahol megbecsülnek, és biztosíthatom a családom egzisztenciáját. Ezt a tanácsot kaptam útravalóul egy olyan embertől, aki a teljes életét egy munkahelyen töltötte el.
Határozott kézfogása volt. Pozitív, magabiztos ember benyomását keltette. Jól formázott CV-jére sandítottam, miközben kicsiszolt történeteket mesélt az előző munkahelyeiről. Tudta, hogy miként emelje ki az erősségeit, meggyőző volt az, ahogyan gesztikulált, ahogyan a szavakat formálta.
Felfedeztük, hogy vannak helyzetek, amikor nem működik az EMK, és olyan is van, hogy bár egyenlőnek gondoljuk magunkat, vannak köztünk egyenlőbbek.