Ha már kiindulási pontként kezeljük a szimbólum-feldolgozó rendszereket az ember tanulmányozásakor, érdemes megvizsgálni, hogy mit is takar a fogalom! A kognitív pszichológia a lelki jelenségek tanulmányozását szimbólumok elemi manipulációjaként fogja fel. A gondolkodás ennek tükrében lényegében nem más, mint szimbólumokbból álló szimbólumgyártás.

A szimbólum absztrakció: valamilyen jelenség, gondolat, fizikai megnyilvánulás gondolati megjelenítése.

Elborultabb nézőpontok szerint a gondolkodás, mint szimbólumkezelés a fizikai megvalósulástól függetlenül is vizsgálható. Más tudósok azt hangoztatják, hogy a fizikai hordozót meg kell neveznünk, amikor a gondolkodást vizsgáljuk, egyáltalán nem mindegy, hogy áramkörök, vagy neuronhálók állnak a háttérben.

Allen Newell fizikai szimbólum-rendszernek nevezi az emberi és gépi kognícióról alkotott felfogását. Nézete szerint a fizikai megvalósulás egyáltalán nem másodlagos kérdés a rendszer viselkedésének szempontjából.

Hogyan határoznánk meg a szimbólum-feldolgozó rendszert?

Érdemes kiindulnunk a Newell által javasolt jellemzőkből. Ez alapján az emberi elme (Pléh, 1999 nyomán):

• A környezetnek megfelelően viselkedik

• Valós időben működik
• Adaptív rendszereket alkot
• Tudást használ fel
• A hibát és a váratlan helyzeteket kezelni tudja
• Szimbólumokat használ
• Nyelvi szerveződésű
• Öntudat jellemzi
• Tanulékony
• Fejlődik
• Evolúciós eredetű
• Befér az emberi agyba
• Fizikai rendszer