Ismerd meg önmagad! – tompa szavak, steril jelentéssel bírnak abban a világban, mely gyógyszerek segítségével száműzi démonait.
Az önismeret valódi nehézsége, sőt, már-már lehetetlensége a megfigyelő, és a megismerés tárgyának egységéből fakad.

A megfigyelő és a megfigyelt személy ugyanaz, következésképpen a külvilág megismerésének módszere nem érvényesülhet önmagunk vizsgálata esetén.
Irigylem a pszichotikusok hallucinációit: belső tartalmaikat közvetlenül tapasztalhatják meg! Nincsen szükségük közvetítőkre, hiszen érzékszerveik legalábbis részlegesen a belső Világ felé irányulnak, s ezáltal a belső külsővé válik, a megismerés tárgya érzékelhetővé lesz.

Az analitikusok szerint kolosszális erők lakoznak bennünk, melyről szinte egyáltalán nincs tudomásunk. Szeretjük a meséket, mondákat, eposzokat, mert a pszichénknek gondosan megmunkált, megformált lenyomatát képviselik. Igényünk van az irracionalitásra épülő élményre: önmagunk közvetlen megtapasztalására.

Az indirekt önismeret: a kivetítés

Komplexusaink, érzéseink, belső tartalmaink a társas kapcsolatokban képződnek le a legtriviálisabb módon. Az anyám személye maga az ősbizonság, a bennem lévő bizalom és bizalmatlanság megtestesülése. A kiállhatatlan ismerős számára az önmagam elől titkolt tulajdonságokat, érzéseket, félelmeket tartogatom. Szorongásaimat, kudarcaimat, inkompetenciámat, kishitűségemet sikeresen kivetítem az erre kiszemelt áldozataimra, s a velük való viszonyom alakulása tükrözi pszichém dinamikáját.
Társas lény vagyok, de tagadhatatlanul csupán önmagam számára vagyok az.

A direkt tapasztalat: az álmok

Az önismeret közvetlen útja az álmok megélése, elemzése. Álmaink teljes mértékben önmagunkról, lelki történéseinkről szólnak. Az érzékszerveink a belső tartalmak felé irányulnak, a megismerés hagyományos értelemben is megvalósulhat.

folyt. köv.