A konnektivizmus 9 alapelve
k, 2010-12-21 15:42 8 hozzászólásVészesen közeleg a III. Oktatás-informatika Konferencia időpontja. Ismét eltelt egy esztendő, mely alatt tovább rajzolódott a konnektivizmusról alkotott képem. Az első konferencián még egyedül adtam elő ebben a témában, a másodikon már 5 esemény kapcsolódott a konnektivizmushoz.
Mi lesz idén?
2010 konnektivista szemüveggel
Az elmúlt egy évben Palócz István barátommal számos konnektivista szemléletű képzést bonyolítottunk le, melynek során kialakítottuk a működőképesnek tűnő képzési modellünket. Úgy gondolom, hogy sikerült végre abban is rendet vágnunk, hogy mi alapján dönthető el egy képzésről, hogy konnektivista vagy sem. Mindez persze csak a mi véleményünk, bizonyára számos más megközelítés és modell működőképes lehet.
2010 februárjában indultunk a HTK01 kurzusunkkal, melyben kiderült, hogy a konnektivizmus témája sokakat érdekel, és a módszertan működőképes.
2010 nyarán még két másik kurzussal igazoltuk (TUKSI01, TUKSI02), hogy nem csak konnektivizmusról lehet konnektivista módszerekkel tanulni. Kiderült továbbá, hogy még fizetős konstrukcióban is működőképes a modell.
2010 őszén indítottuk útjára a Kell egy weblap (KEWLAP) kurzusunkat, ahol sikerült a nehészségeket is megtapasztalnunk.
A III. Okt-inf konferencián kísérletet teszek arra, hogy kilenc pontban összefoglaljam a konnektivizmus lényegét. Az így létrejött fogalmi kerethez illesztve felvázolom a konnektivista képzések indításához szükséges lépéseket, és az ehhez tartozó módszertani elemeket.
Absztakt
Az elmúlt egy évben számos konnektivista szemléletű kurzus szervezésében vettem részt. Ezek a tapasztalatok megerősítettek abban a meggyőződésemben, hogy a konnektivizmus képzések sikere nem a technológiai háttéren múlik. Eltérően a legtöbb e-learning megoldástól, ebben az esetben másodlagos kérdés, hogy mi a platform, és mi a tananyag.
Ami elsődleges, az a képzés vonzóvá tétele, a kritikus tömeg bevonzása és az inspirátorok megválasztása. Ha mindezzel megvagyunk, a képzés indulásakor biztosítanunk kell a curriculum iteratív szervezését, a tartalmak aggregálását és a folyamatos inspirátori reflektálást. Ezáltal létrejön az a közeg, melyben a résztvevők bemutathatják magukat, kapcsolódhatnak egymáshoz, és az interakciókból kibontakozhat a témával kapcsolatos személyes álláspont.
Nem gondolom azt, hogy létezik “vegytiszta” képzési modell. Minden képzésben vegyesen használjuk a közösségi, frontális és feladatorientált technikákat. A szervezésből, a tanárok hozzáállásából, és az alkalmazott módszertani elemek elegyéből mégis következtetni lehet a képzés módszertani hangsúlyaira. Meglátásom szerint a konnektivista szemlélet kvintesszenciája 9 tételben remekül összefoglalható. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy a kilenc elv mentén megfogalmazzak egy képzési modellt, mely számos képzésben bizonyította ütőképességét.
Íme a konnektivizmus kilenc elve:
A tudás mint hálózat
1. Minden tudás leírható hálózatként.
2. A tanulás hálózatszervező tevékenység.
3. Az új tudás elsajátításához a meglévő tudásháló releváns részeit kell előfeszítenünk.
A közösség szerepe
4. A közösségben való tanulás inspirál.
5. A közösségi tanulásban a vélemények különbözősége formálja az egyéni gondolkodásmódot.
6. A témák iteratív tagolása segíti a megfelelő fókusz kialakítását.
A kapcsolatok jelentősége
7. A hálózati tanulásnak legalább két szintje van: személyközti (interperszonális) és személyen belüli (intraperszonális).
8. A kapcsolatokra való fókuszálás serkenti a kreatív gondolkodást.
9. A különböző területek közötti kapcsolatok feltárása ma alapvető készségnek számít.
A 9 alapelvhez kapcsolódóan a felvázolom a szükséges tartalmi, módszertani és technológiai hátteret, melyet célszerű körüljárnunk a konnektivista szemléletű kurzus szervezésekor. A kurzus meghirdetésétől a kollaboratív légkör kialakításáig, és résztvevők közötti kapcsolatok létrejöttének facilitásáig javaslatot teszek arra, hogy a különböző fázisokban mire érdemes odafigyelni.
Hogyan tudjuk bevonzani a kritikus tömeget? Hogyan lesz a passzív emberállományból aktív, társalgó közösség? Hogyan jelöljük ki a fókusztémákat, és miként tisztul le a résztvevőkben a személyes élményből fakadó álláspont?
Előadásomban a HTK01, TUKSI01, TUKSI02, KEWLAP01 konnektivista kurzusok tapasztalataira reflektálva felvázolok egy követhető konnektivista szemléletű modellt.
Új hozzászólás
Hozzászólások
Kulcsi, kiváncsian várom a tapasztalataidat összegző előadásodat. Az előző két évben volt szerencsém élőben hallgatni téged, de remélem a technika ördöge nem tréfál meg, és idén, az online közvetítésen keresztül is követhető lesz az előadásod. Aki tudja nézze, mindenkinek meleg szívvel ajánlom!
Köszönöm, marti!
Nagy érdeklődéssel várom az előadásod!
>2. A tanulás hálózatszervező tevékenység.
ezek szerint önállóan nem lehet tanulni??
>3. Az új tudás elsajátításához a meglévő tudásháló releváns >részeit kell előfeszítenünk.
Mi a helyzet olyan esetben, ha ismeretlen, új területen mászkál az ember, és nincsenek előzetes ismeretek? (pl. nekiállok japánul tanulni)
>4. A közösségben való tanulás inspirál.
Van akit igen, és van akit nem. Az emberek tanulási szokásai különbözőek,
>8. A kapcsolatokra való fókuszálás serkenti a kreatív >gondolkodást.
??? Miért?
Sikeres, boldog új évet kívánok!
FP
Az első és a második pont értelemszerűen a tudásháló intraperszonális szintjére vonatkozik. Tehát arra a hálózatra, melynek csomópontjai valamilyen önálló szemantikai egységek, az élek pedig az ezek közötti asszociációk.
Ezt a két kijelentést tekintem a hálózatalapú tanulás axiómáinak.
Új terület esetén is automatikusan "horgonyozzuk" az új ismereteket a régi tudásunkhoz. Bővebben érdemes Kahneman és Tversky kutatásait elolvasni a heurisztikus döntésekre vonatkozóan.
According to this heuristic, people start with an implicitly suggested reference point (the "anchor") and make adjustments to it to reach their estimate. A person begins with a first approximation (anchor) and then makes adjustments to that number based on additional information. (forrás: Wikipedia, anchoring).
Bizonyára van kivétel. Nem azt mondtam, hogy csak a közösségben való tanulás inspirál. Igen, igazad van abban, h. bizonyára vannak olyan személyek, akiknél ez a megállapítás nem érvényes. Mégis, tapasztalatom szerint, az emberek többségére a közösségi munka, a közös ötletelés, a különböző nézőpontok meghallgatása, inspiráló hatást gyakorol.
Itt megint érdemes különválasztani az intraperszonális és az interperszonális olvasatát a kapcsolatoknak. A személyen belüli tudáshálózatban minél sűrűbben szőtt hálózatról van szó, annál jobban összekapcsolódnak a különböző területhez tartozó ismeretek. Minél jobban át tudom az egyik területről vinni a tapasztalataimat a másikra, annál jobban érvényesül a kreatív gondolkodásom.
jah, és Neked is BUÉK! :)
Szia!
Köszönöm a válaszokat!
>tapasztalatom szerint, az emberek többségére a közösségi >munka, a közös ötletelés, a különböző nézőpontok >meghallgatása, inspiráló hatást gyakorol
Igen, ebben lehet igazság, csak ez nem tanulás:-) (legalábbis a tanulás definiciókban ezek egyikére sem emlékszem).
>Minél jobban át tudom az egyik területről vinni a >tapasztalataimat a másikra, annál jobban érvényesül a >kreatív gondolkodásom.
Ez is érdekes kérdés. Én olyasmikre emlékszem, hogy arra a kérdésre, miért alkotóbbak a fiatalok pl. a természettudományos területeken, azt a választ olvastam, hogy a széleskörű tudás és tapasztalatok még nem fogják vissza a kreativitást és az alkotóerőt. (Nem szóról szóra idéztem most). Hm?
Kíváncsian várom, hogy mely tanulás definiciókhoz próbálod illeszteni; és hol bukik meg a felvetés, hogy a közösségben való tanulás inspiráló hatással bír.
A közösségi tanulás (social learning) nem újkeletű fogalom. Érdemes a Community of practice fogalomkörhöz is kapcsolódni, ha már erről társalgunk.
1. Az, hogy a közösségi tanulás mit takar, többen is körüljárták már Etienne Wenger-től George Siemens-ig.
2. Az, hogy a közösségi tanulás inspirál, azt a HTK01 kurzuson kapcsán írt visszajelzések alapján merült fel bennem (vö.: htk01 visszacsatolás).
Ezt kifejted egy picit? Nem értem...
Köszi!!
Ezt irtad, ebben nem szerepelt a tanulas. Igy irhatnad azt is, hogy "a kozossegben valo tevekenykedes inspiral", es a tevekenykedes helyett meg sok mas szot be lehetne helyettesiteni. En tehat azt mondanam: a kozossegben valo barmilyen tevekenyseg inspiral(hat) egyeseket. Ezt viszont nem erzem uj megallapitasnak.
Azt probaltam irni, hogy valamilyen oknal fogva pl. a fizikaban, matematikaban az emberek a legnagyobb tudomanyos eredmenyeiket az esetek donto tobbsegeben igen fiatal korban erik el. (<30 ev). Masoknak ez mar feltunt, es az okokat kutatva olyasmi merult fel, hogy talan akkor meg nem gatoljak oket olyan elozetes ismeretek (adot esetben "pszichikai" gatak), amik a szeleskoru tudasbol, ismeretekbol szarmaznak (pl. "ezt ugy se lehet megoldani", "ezt eddig igy csinaltak" stb.) Kvazi mintha frissebb, eloiteletmentesebb lenne a gondolkodasuk. Nyilvan a bizonytalan megfogalmazasbol is lathato, hogy ez csak tapogatozas a sotetben. De Te is ugy fogalmazol egyes szam elso szemelyben, mintha a megallapitasaid masokra is igazak lennenek... Pedig nem. Igen erdekes gondolataid vannak, de egy csomo ember egeszen maskepp gondolkodik, "mukodik az agya". (mint ahogy nem is ugy gondolkodnak mint en:-)) Nem tudom, igy erthetobb-e?