Közeleg a negyedik Oktatás-informatika konferencia. Az elmúlt években igyekeztem egy gondolatsor mentén körüljárni a konnektivizmus témáját. A negyedik konferencián is ezt a hagyományt kívánom folytatni.

A jövő évben tervezett előadásom felvezetése előtt következzen egy egy áttekintés az eddigiekről és a továbbiakról. Az Oktatás-informatika konferencia mindegyik évében összefoglaltam azt, hogy éppen hogyan látom a kérdést, és minden évben újabb fejlődéstörténeti fázisba jutott a téma. Az első konferencián örvendeztünk az újonnan felfedezett kincsnek, a másodikon Nahalka István kijelentette, hogy lát fantáziát a dologban, a harmadikon azt próbáltam tisztába tenni, hogy mitől konnektivista egy képzés, hogy ne hívjunk mindent annak, most meg eljött az idő, hogy foglalkozzunk egy picit a didaktikai hátterével.

Minden új jelenség megértéséhez és befogadásához három megismerési szakaszon kell túljutnunk:

1. Bekebelezés

Ez az ujjongási szakasz, amikor azon örvendezünk, hogy milyen drágakőre bukkantunk, mely így és úgy fogja forradalmasítani a világunkat. Ha kellően erős a téma, megjelenik a fanatikus lelkesedés is, és az ember hajlamossá válik arra, hogy azt is annak lássa, ami nem az. Kettőezerkilenc tájékán még olyan nagy volt a lelkesedés, hogy egyesek mindent konnektivistának hívtak, aminek köze volt a webhez. A másik oldalon meg ez a lendület olyan szerelmes kezdeményezéseknek is teret tud adni, mint amilyen a HTK01 volt.

2. Differenciálás

Egy idő után óhatatlanul el kell tudni választani a témát a környezetétől, és meg kell tudnunk nevezni, hogy mi a téma hatóköre, és mi az, ami nem tartozik oda. Ez az időszak a kritikusok által tud kiteljesedni, és ekkor van ideje a Fehér Pétereknek és az üveghálónak is.

Ezt az időszakot számomra az idei konferencián előadott kilenc alapelv alapozta meg, és a jövő évre tervezett didaktikai megközelítés bontakoztatja ki. A történet azonban itt nem ér véget: az ezt követő időszakban az a kérdés fog előtérbe kerülni, hogy miként illeszthető a meglévő rendszerekhez az új tanuláselmélet.

3. Integrálás

A lehasított, jól körülírt témát vissza kell tudni ágyazni a megfelelő környezetbe, és ehhez célszerű megkeresni a közös pontokat a más hasonló területekkel. A konnektivizmus esetén ez azt fogja jelenteni, hogy felépítünk olyan képzési rendszereket / módszertanokat, melynek elemeként lesz jelen a konnektivizmus, de emellett más megközelítések is szerepet kapnak. Ebben az időszakban összehasonlító tanulmányokkal, legjobb gyakorlat kialakításával érdemes foglalkozni. Itt már nem kérdés, hogy van vagy nincs konnektivizmus, hanem az áll a központban, hogy milyen helyzetben hogyan lehet érvényre juttatni, és hogyan kapcsolódik más megközelítésekhez.

Reményeim szerint az 5. és 6. Oktatás-Informatikai konferencián az integratív megközelítésre fogok építeni.