Mindannyian tudni szeretnénk. Mégpedig sokat. Miért? A legpragmatikusabb nézet szerint a tudás funkciója a környezethez való hatékony alkalmazkodás. Próbáljuk meg ezen szemszögből körüljárni egy picit a tudás morfológiáját!

Deklaratív, képi és készség-alapú tudás

A kognitívizmus szerint legkevesebb három típusú tudást különböztethetünk meg: deklaratív, képi, készség-alapú. Az első a nyelviséggel kapcsolatos, a második a látással, a harmadik pedig az utánzással. Javában folyik a vita arról, hogy a képi alapú tudás visszavezethető-e mondatokra (propozíciókra), vagy valamiféle téri módon képződik le az agyban (vö. Pylysyn-Kosslyn vita). A tudásszerzés szempontjából a polémia végeredménye másodlagos, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a deklaratív tudást és a vizuális-képi tudás merőben különböző minőséget jelent. A kognitív pszichológia szerint különbséget kell tennünk a tudás közvetlen és közvetett minősége között. A közvetlen tudás a direkt módon észlelt konkrét fogalmakra vonatkozik:

• „A könyv hasábokból áll”,
• „Maris arca gömbölyű”,
• „A tűz forró”.

A közvetett tudás absztrakt fogalmakat

• „Az atom atommagból és elektronfelhőből áll”,
• „A párhuzamos egyenesek a végtelenben találkoznak”,
• „A víz 100 fokon forr”

...vagy valamilyen médium által közvetített konkrét fogalmakat tartalmazza:

• „Tombol a vihar New Orleansban”,
• „István szerint jó idő van”,
• „Pylysyn szerint minden képi reprezentációt mondatok sorozataként tárolódik”.

Mit tanuljunk?

Milyen jellegű tudás megszerzésére érdemes nagyobb hangsúlyt fektetünk? A hagyományos oktatási rendszerek messzemenően a deklaratív tudást és közvetett tudást helyezik előtérbe, jóllehet teljesen egyértelmű, hogy ezek a nehezebben elsajátítható tudás típusok. Hosszú távon minden bizonnyal jobban járunk, ha a készség-alapú tudásra helyezzük a hangsúlyt! Tanuljunk meg kerékpározni a kerékpár felépítésének tanulmányozása helyett! Tanuljunk meg gitározni hangszerépítés helyett! A készség-alapú tudás lehetővé teszi a kognitív mintázatok intuitív észlelését. Ha jó pénzügyi szakember akarsz lenni, tanulj meg zongorázni, mert ezáltal intuitív készségre teszel szert, mely lehetővé teszi szakmai kiemelkedésedet. Ezt követően nyilván meg kell tanulnod a pénzügyi ismereteket is ahhoz, hogy könyvelő lehess, a magasabb szintű szakmai tudást azonban a készség-alapú tudás megléte határozza meg. A közvetlen tudás minden körülmények között erősebb a közvetettnél. A konkrét tapasztalatra épülő ismeretek erősebb mintázatokat építenek ki, az így létrejött tudás stabilabb!

A hosszú távú tanulási stratégia (pl. óvódások, kisiskolások oktatása) legalább háromnegyedét készség-alapú tudás megszerzésére kellene irányítani. A csoportjáték, éneklés, festés, szerepjáték olyan készségek kibontakozásának ad teret, melyet a hagyományos írás-olvasás alapú oktatás nem tesz lehetővé. Felnőtt korra kellene fordítottá váljon az arány, a meglévő készségek birtokában rendkívül egyszerűvé válik a deklaratív tudás megszerzése.

Hogyan tanuljunk?

Hosszú távon inkább készségek kifejlesztését tűzzük ki célul:

• „Megtanulok hatékonyan előadni”,
• „Javítom a kommunikációs készségemet”,
• „Megtanulom uralni az érzéseimet”,
• „Megtanulom a vakírást”,
• „Megtanulok németül”,
• „Javítom az íráskészségemet”,
• „Megtanulok rajzolni”.

Rövid távon inkább deklaratív tudásra tegyünk szert:

• „Megtanulom az OOP-t”,
• „Pénzügyi ismeretekre teszek szert”,
• „Megértem a minőségbiztosítást”,
• „Megértem a kognitívizmus alapfogalmait”,
• „Megértem a skálafüggetlenséget”.

Tanuljunk a tapasztalatainkból! Írjunk sokat ha javítani akarunk az írástechnikánkon. Az erre vonatkozó szakkönyvek is támpontot jelenthetnek, de az elsődleges módszer maga az írás legyen! Ha pénzügyi szakemberek akarunk lenni, próbáljunk ki minél több helyzetet, ahol pénzügyi tudásunk érvényesülhet. Ne elégedjünk meg a szakkönyvek elolvasásával!