Bizonyára sok. Igazi amerikai sikertörténet az övé, Ő egy igazi amerikai csillag. No de mit lapul a csillogás hátterében?
"A legnagyobb félelmem, hogy ha Daniel Goleman-t nem bírálják fölül minél előbb, az érzelmi intelligencia teljes területét lejáratja" (Steve Hein: Critical Rewiev of Daniel Goleman)

Az érzelmi intelligencia lejáratása

A köztudatban az ÉI fogalma összenőt Daniel Goleman nevével. Könyvei, cikkei hatalmas sikert aratnak mindenfelé, csak az a kérdés, hogy szakértelme megközelíti-e a marketing érzékét?
Hasonló egyemberes sikertörténet a szoftverergonómia kapcsán a Jacob Nielsené, vagy akár a pénzügyi tudás kapcsán a Kiyosakié. Mindhárom sztárolt személyt árnyoldalát szeretném egy picit megvilágítani, kezdjük a goleman-effektussal.

Goleman árnyéka

Steve Hein szerint Goleman munkássága két periódusra osztható, melyet az 1995-ös év fémjelez. Érdeme, hogy publikációi révén a világ megismerhette az ÉQ fogalmát, az érzések evolúciós túlélési elméletét, az amygdala szerepét az érzelmek kialakulásában.
Golemannak vélhetőleg megártott a hallatlan népszerűség, egy idő után magát látta mindenben ami érzelemmel és intelligenciával kapcsolatos. A következő hibákba esett (Steve Hein nyomán):

1. Az érzelmi intelligenciával kapcsolatos grandiózus meglátásainak zöme tudományosan nem alátámasztott .
2. Az érzelmi intelligencia Goleman-definíciója olyan személyiség- és viselkedésjegyeket foglal magában, melyek a pszichológia álláspontja szerint nincsenek kapcsolatban az érzelmekkel. Olyan fogalmakat használ következetlenül és szinonímia gyanánt, mint érzelmi egészség, érzelmi képesség, érzelmi kompetencia. Soha nem definiálta ezeket a fogalmakat, egymással felcserélve, rapszodikusan jelennek meg írásaiban.
3. Folyamatosan azt próbálja elhitetni az olvasóval, hogy valami forradalmian új dologra bukkant rá, jóllehet a legtöbb általa bemutatott jelenséget a személyiségpszichológia kereteiben már tanulmányozták.
4. Nem veszi figyelembe az érzelmi intelligencia örökletes jegyeit, állandóan azt szajkózza, hogy az ÉI teljes mértékben megtanulható, elsajátítható, fejleszthető.
5. Az ÉI egyeduralkodójaként definiálja magát; nem hivatkozik az előtanulmányokra, a terület más szakértőire (pl. Mayer, Salovey, Caruso).
6. Tudományossággal kérkedik, jóllehet nem tartja magát a tudományos módszerességhez.
7. Az érzelmekről alkotott saját koncepciója eltér az akadémiai állásponttól. Szerinte az érzéseket uralni és visszafogni kell, nem helyez hangsúlyt az érzelmek funkciójára.
8. Az ECI-360 tesztet valid ÉI tesztnek tekinti, jóllehet az akadémiai álláspont szerint nem az.

Összegzés

Kétségkívül Goleman érdeme, hogy egyáltalán beszélünk az érzelmi intelligenciáról, bár korántsem mondhatjuk, hogy nélküle nem került volna reflektorfénybe. Vélhetőleg jó időben dobta be a diadalútját járó mémet, de ha ő nem teszi meg, bizonyára megteszi más. No de nem ez itt a kérdés.
A probléma az, hogy Goleman ontja magából a rosszul definiált fogalmakat, tudományosnak mutatja be magát, jóllehet nem tartja be a tudomány játékszabályait.