A kognitív forradalom nagy mérföldkövének számít a Turing próba megjelenése. Lényegét tekintve azt vizsgálja, hogy van-e különbség a gép és az ember gondolkodása között. A Turing kritérium laza felfogása szerint ha egy gép képes az emberhez hasonlóan lereagálni bizonyos kérdéseket, akkor azt állíthatjuk, hogy a gép gondolkodik. Az erős felfogás alapján akkor állítható a gépről, hogy gondolkodik, ha nemcsak ugyanúgy viselkedik, mint az ember, hanem ugyanúgy is teszi azt. No de mit értünk „ugyanúgy” alatt?

Lehet, hogy látszólag ugyanolyan válaszokat ad a gép, mint az ember, de a belső átélésről nem állíthatjuk, hogy bármi köze is lenne az emberekéhez...

A Turing teszt a következőképpen néz ki: egy elszigetelt helyiségben ül a kísérleti alany egy számítógép előtt. Csevegést folytat egy személlyel, akiről vagy amiről el kell döntenie, hogy gép vagy ember. Képzeljük el a következő párbeszédet:

Kísérleti Alany: Nem szeretem a pattogtatott kukoricát.
Csevegő Partner: Miért nem szereted a pattogtatott kukoricát?
KA: Mert túlságosan sós.
CsP: Mióta nem szereted a pattogtatott kukoricát?
KA:  Sohasem szerettem. Neked ízlik?
CsP: Érdekes kérdés, nem gondolkodtam még rajta.

Lássuk be, hogy a csevegő partner válaszaihoz nem kell túl intelligens szoftver! Szükségünk van egy nyelvtani modulra, mely képes kihalászni a mondatból az állítmányt, és amely tud ragozni. Kell egy rakás heurisztika, mely révén adott szavakra súlyozás alapján reagálhat a számítógép. Nem egyszerű probléma a mai intelligens szoftverek esetében eldönteni, hogy emberrel vagy géppel van dolgunk! Következő alkalommal, amikor az IRC csatornákon bambulunk, gondoljunk Turingra!

Te milyen kérdést tennél fel, hogy leleplezd a kisokost?

Irodalom:

Pléh Csaba: Bevezetés a megismeréstudományba, Elektronikus Kiadó, 1998