Néhány száz év múlva a történészek nem a technológiai forradalmat, nem az Internetet, nem az e-kereskedelmet fogják korunk meghatározó jelenségeként megnevezni. Az emberiség serdülőkorát éljük, az individualizáció egyetemes korszakát. Az információs társadalom soha nem látott mértékben épít az egyéni megvalósításra.

A történelem során az emberek választási lehetősége meglehetősen szűkre szabott volt. A XX. század elejéig még a legfejlettebb országokat is a családi munka öröksége jellemezte. Ha az apád szabó volt, te is azzá váltál. Ha asztalosként dolgozott, neked is a fa megmunkálása jelentette a megélhetést. A szakmai kibontakozás irányvonalai ugyanúgy szálltak apáról fiúra, mint a haj színe, vagy a testalkati sajátosságok.

A ma embere már sokkal inkább a környezeti hatásoktól függ, mint az apai örökségtől.

A nemi szegregáció felszámolása

A tudás lehetőséget szül. Ugyanakkor magyarázatot ad arra is, hogy manapság miért jutnak a nők ugyanolyan állásokhoz, mint a férfiak. Ez az első olyan történelmi kor, ahol a nemnek nincs meghatározó jelentősége a munkavállalásban. A történelem során természetes volt a nők és férfiak közti szegregáció a munka jellegének megfelelően. A XIX. század kivételt képez a maga háziasszony ideáljával, mely a korszak meghatározó tévedéseként vonult be a történelembe.

Az információs társadalom megteremtette a tudás-alapú munkát, mely eltörölte a nemi különbségtételt. Ez olyan minőségbeli változást jelent, melyre eddig még nem volt példa.

Tengerentúli önismeret

A tudás-alapú társadalomban való boldogulás érdekében mindenekelőtt arra kell választ kapnunk, hogy melyek az erősségeink és gyengeségeink.  A fejlődéshez vezető egyetlen lehetőség az önismeret, a lehetőségek és korlátok biztos tudata. Az egyéni tanulmányi curriculum éppen erre a tudásra kell, hogy épüljön.

A tengerentúli irodalom bővelkedik az erősségek kiaknázásáról szóló gyorstalpalókban. A legtöbb ilyen műremek az ottani közízlésnek megfelelő hangnemben íródott, ennek megfelelően nem mentes a követhetetlenül híg és ezerszer-megmondós stílustól. Ennek ellenére érdemes átlapozni némelyik példányát, ha egyébre nem, arra jók, hogy egy pillanatra elhitessék az olvasóval, hogy ő a legnagyszerűbb és legegyedibb ember a Földön.

A „Fedezze fel erősségeit most!” alapgondolata, hogy a korai gyerekkorban bejáratott megküzdési stratégiák képezik az egyén reakcióinak, döntéseinek a mozgatórugóját. Minél korábbi mintázatról van szó, annál valószínűbb, hogy az évek során egyre cizelláltabb és hangsúlyozottabb vonássá erősödik. Nincs más feladatunk tehát, mint:

• Megtalálni a megfelelő fogalomkört, taxonómiát, mellyel ezek az „ősvonások” feltérképezhetők és megnevezhetők.

• Kidolgozni egy módszert, tesztet, mely révén képet kaphatunk arról, hogy mi az egyéni konstellációnk.
• Az erősségeink tudatában tervezni és cselekedni.

A tengerentúli sok ezer oldalnyi még-ma-sikeres-lehetsz kiadvány szerint a lényeg az olyan ösztönös, zsigerből fakadó erősségek megtalálásában van, melyre felépíthető egy sikeres élet. Kell azért egy bizonyos fokú együgyűség, hogy könnybe lábadjon az ember szeme az ilyen sikerreceptektől: némelyekben alapból megvan ez a jóindulat, másokban persze nem.

A Kiyosaki-morál: a nyugdíjas pénzember

Véleményem szerint van néhány gondolat, néhány variáció, melyet érdemes olykor előrángatni és ön-szuggesztív módon magunkba csöpögtetni. Olyan impulzusokkal szolgálhat, melyeket csak nehezen tudunk kipréselni magunkból.

Robert Kiyosaki a sikerkönyvek egyik csillaga. Ellentmondást nem tűrő hangon vázolja fel a vagyon megszerzéséhez vezető királyi utat olyan magabiztossággal, hogy a szelíd olvasó mire a könyv végére ér ingatlan-spekuláns mágnásnak képzeli magát. Nos, ha a pénz a cél, akkor Kiyosaki az út. Minél inkább pénz a cél, annál inkább nyerő lehet Kiyosaki-morál.

A helyes cél megválasztása azonban nem egyszerű dolog. Ez az a téma, ami túlmutat a sikerkönyvek hatáskörén. Elolvasom a szegény papa, gazdag papát, a cashflow négyszöget, a befektetési tanácsokat, majd 10 év alatt kigyúrom passzív jövedelemforrásomat és rádöbbenek arra, hogy boldogtalanabb vagyok, mint valaha. Lehet, hogy Kiyosaki mellett kellett volna olvasnom egy kis Csíkszentmihályit, Frommot, esetleg Jungot. Fel sem merül bennem az, hogy  van élet a befektetési alapok és részvényszelvényeken túl.

Nem hiszek a felhőtlen nyugdíjas-évek elméletében. Ha 10 évig csak pénzre gyúrok, akkor nyugdíjas éveimre visszavonhatatlanul pénzember leszek csupán.