A tudás alapú társadalom

Néhány száz év múlva a történészek nem a technológiai forradalmat, nem az Internetet, nem az e-kereskedelmet fogják korunk meghatározó jelenségeként megnevezni. Az emberiség serdülőkorát éljük, az individualizáció egyetemes korszakát. Az információs társadalom soha nem látott mértékben épít az egyéni megvalósításra.

A történelem során az emberek választási lehetősége meglehetősen szűkre szabott volt. A XX. század elejéig még a legfejlettebb országokat is a családi munka öröksége jellemezte. Ha az apád szabó volt, te is azzá váltál. Ha asztalosként dolgozott, neked is a fa megmunkálása jelentette a megélhetést. A szakmai kibontakozás irányvonalai ugyanúgy szálltak apáról fiúra, mint a haj színe, vagy a testalkati sajátosságok.

A ma embere már sokkal inkább a környezeti hatásoktól függ, mint az apai örökségtől.

A nemi szegregáció felszámolása

A tudás lehetőséget szül. Ugyanakkor magyarázatot ad arra is, hogy manapság miért jutnak a nők ugyanolyan állásokhoz, mint a férfiak. Ez az első olyan történelmi kor, ahol a nemnek nincs meghatározó jelentősége a munkavállalásban. A történelem során természetes volt a nők és férfiak közti szegregáció a munka jellegének megfelelően. A XIX. század kivételt képez a maga háziasszony ideáljával, mely a korszak meghatározó tévedéseként vonult be a történelembe.

Az információs társadalom megteremtette a tudás-alapú munkát, mely eltörölte a nemi különbségtételt. Ez olyan minőségbeli változást jelent, melyre eddig még nem volt példa.

Tengerentúli önismeret

A tudás-alapú társadalomban való boldogulás érdekében mindenekelőtt arra kell választ kapnunk, hogy melyek az erősségeink és gyengeségeink.  A fejlődéshez vezető egyetlen lehetőség az önismeret, a lehetőségek és korlátok biztos tudata. Az egyéni tanulmányi curriculum éppen erre a tudásra kell, hogy épüljön.

A tengerentúli irodalom bővelkedik az erősségek kiaknázásáról szóló gyorstalpalókban. A legtöbb ilyen műremek az ottani közízlésnek megfelelő hangnemben íródott, ennek megfelelően nem mentes a követhetetlenül híg és ezerszer-megmondós stílustól. Ennek ellenére érdemes átlapozni némelyik példányát, ha egyébre nem, arra jók, hogy egy pillanatra elhitessék az olvasóval, hogy ő a legnagyszerűbb és legegyedibb ember a Földön.

A „Fedezze fel erősségeit most!” alapgondolata, hogy a korai gyerekkorban bejáratott megküzdési stratégiák képezik az egyén reakcióinak, döntéseinek a mozgatórugóját. Minél korábbi mintázatról van szó, annál valószínűbb, hogy az évek során egyre cizelláltabb és hangsúlyozottabb vonássá erősödik. Nincs más feladatunk tehát, mint:

  • Megtalálni a megfelelő fogalomkört, taxonómiát, mellyel ezek az „ősvonások” feltérképezhetők és megnevezhetők.

  • Kidolgozni egy módszert, tesztet, mely révén képet kaphatunk arról, hogy mi az egyéni konstellációnk.
  • Az erősségeink tudatában tervezni és cselekedni.

A tengerentúli sok ezer oldalnyi még-ma-sikeres-lehetsz kiadvány szerint a lényeg az olyan ösztönös, zsigerből fakadó erősségek megtalálásában van, melyre felépíthető egy sikeres élet. Kell azért egy bizonyos fokú együgyűség, hogy könnybe lábadjon az ember szeme az ilyen sikerreceptektől: némelyekben alapból megvan ez a jóindulat, másokban persze nem.

A Kiyosaki-morál: a nyugdíjas pénzember

Véleményem szerint van néhány gondolat, néhány variáció, melyet érdemes olykor előrángatni és ön-szuggesztív módon magunkba csöpögtetni. Olyan impulzusokkal szolgálhat, melyeket csak nehezen tudunk kipréselni magunkból.

Robert Kiyosaki a sikerkönyvek egyik csillaga. Ellentmondást nem tűrő hangon vázolja fel a vagyon megszerzéséhez vezető királyi utat olyan magabiztossággal, hogy a szelíd olvasó mire a könyv végére ér ingatlan-spekuláns mágnásnak képzeli magát. Nos, ha a pénz a cél, akkor Kiyosaki az út. Minél inkább pénz a cél, annál inkább nyerő lehet Kiyosaki-morál.

A helyes cél megválasztása azonban nem egyszerű dolog. Ez az a téma, ami túlmutat a sikerkönyvek hatáskörén. Elolvasom a szegény papa, gazdag papát, a cashflow négyszöget, a befektetési tanácsokat, majd 10 év alatt kigyúrom passzív jövedelemforrásomat és rádöbbenek arra, hogy boldogtalanabb vagyok, mint valaha. Lehet, hogy Kiyosaki mellett kellett volna olvasnom egy kis Csíkszentmihályit, Frommot, esetleg Jungot. Fel sem merül bennem az, hogy  van élet a befektetési alapok és részvényszelvényeken túl.

Nem hiszek a felhőtlen nyugdíjas-évek elméletében. Ha 10 évig csak pénzre gyúrok, akkor nyugdíjas éveimre visszavonhatatlanul pénzember leszek csupán.

Attól függ

Hogy ez serdülőkor-e vagy értékvesztettségből fakadó infantilizálódás, ez relatív. Az apai örökség kétségtelenül nem játszik már fontos szerepet a jelen érték(t)rendek szerint, ettől még ugyanúgy lehetne beszélni apafigurák iránti éhségről is. Attól függ ...

nyugdíjas pénzember

az egy tévhit hogy, olyan ember aki nem tud regényt írni - látva a nagy bevételt produkáló írókat - 10 évig bestsellert ír; az aki nem tud festeni, 10 évig fest; aki nem ért a pénzhez 10 évig pénzre gyúr. véleményem szerint aki képes 10 évig pénzre gyúrni, annak vannak adotságai a pénz gyúráshoz. ö már nem áll le semennyi idő után sem, hisz neki ez a lételeme, mint ahogy egy festő sem fest csak 10 évig.

10 éves gyúrás

Minden bizonnyal nem olyan fehér-fekete a helyzet, mint ahogyan Kiyosaki és más sikerguruk próbálják beetetni az olvasókkal. Egyetértek Veled abban, hogy adottságra is szükség van, a céltudatos erőfeszítés azonban nélkülözhetetlen. Nem mindegy, hogy milyen célokat hosszútávú célokat tűzünk ki magunk elé, vagy egyáltalán van-e konkrét elképzelésünk, hogy merre és hogyan, vagy csak jól elvagyunk a jelenben.

Kiyosaki túloz, de abban talán van némi igazság, hogy ha a pénzzel foglalkozol, akkor lesz pénzed. Analóg módon

  • ha önismerettel foglalkozol, akkor bölcsebbé válsz,
  • ha tudni akarsz, kitágul a látóköröd.

Nyilván kell egy alapszintű fogékonyság az adott terület iránt, ami nem egy túlzottan nagy elvárás. A bankjegyekben kifejezhető teljesítmény öngerjesztő motivációs tényező: minél többet érsz el, annál többet akarsz. Nyilván nincs ez másképpen a más területekkel sem, a pénz a gyors és látványos visszacsatolásban azonban lekörözhetetlen. Mérhetővé teszi a fejlődésedet, ezért olyan káprázatos...

Látom, kicsit késön

Látom, kicsit késön reagáok erre a blogra, de csak most keveredtem erre az oldalra.
Kérdésem: mi a bajotok Kiyosakival és ezzel az egész önfejlesztö témakörrel? Azt látom, hogy elutasítjátok a pénzalapú gondolkodást, ugyanakkor tervezésröl, meg pénzekröl beszéltek (az oldal más cikkeiben pl.). Boldogság, filozófusok, stb. Igen, szép dolog, de kenyeret a boltban pénzért adnak. Pénzért. Nem elméletekért és önnön magatok jobb megismeréséért cserébe.
Egyébiránt bámennyire is savanyú a szölö, az élet nyertesei nem azok, akik egész életüket arra szánják, hogy magukat jobban megismerjék. Mindaz, ami az életben jó, amire érdemes emlékezni, az pénzbe kerül. Ha adni akarsz, elötte magadnak kell többnek lenned. Nem tudsz üres tányérból senkit megetetni. Hogy akarsz magas szintü életet és képzést biztosítani a gyereke(i)d számára pl., ha nincs rá pénzed?
Azt meg honnan tudjátok olyan biztosan, hogy 10 éves pénzügyi múlt és passzív jövedelmek után boldogtanabban lesztek, mint valaha? Kipróbáltátok már? Mennyi passzív jövedelmet sikerült eddig összehozni?
Még ha rosszul is hangzik, és pszichológiailag nem szép a kép, valahol mégiscsak kell a pénz. Ha nem akartok folyamatosan megalkudni a sorssal...
Szájbarágós az amerikai önfejlesztö irodalom egy része, az tény. Bosszantó tud lenni. Innen nézve kifejezetten hülyeségnek tünik. Valahonnan azonban el kell kezdeni. Titeket is szájbarágós módon kezdtek el kiskorotokban számolni, eg olvasni tanítani, jól sejtem? Engem is, mint mindenkit, akit ismerek. Aki egy ilyen területre téved, amit soha nem gyakorolt, ott az elején igen egyszerü útmutatások kellenek.
Kérlek Titeket, ne utasítsátok el ilyen egyszerüen ezt a területet! Ez sem teljesen fekete-fehér. Itt is vannak kezdök. :-)
Mindenkinek sok sikert és az általa megfogalmazott boldogságot kívánom teljes szivemböl!

Re: Látom, kicsit késön

Hm...persze, kell a penz az elethez, en is szeretem a penzt es teljesen materialista vagyok. De rengeteg baratom van, akiket nem a penz mozgat, nem is erdekli oket igazan, inkabb csak ugy elnek, es teljesen boldogok penz nelkul is. Boldogabbak mint en az biztos, en kuzdok a penzert, pedig az elet nem arrol kene hogy szoljon, hogy kuzdok:) De en ezt abba is fogom hagyni idovel. De akit csak a penz eltet, abbol nagyon boldog ember nem lesz, inkabb csak orokke elegedetlen.

Ervin, tény és való, hogy

Ervin, tény és való, hogy ebben a bejegyzésben több a kritika, mint a megoldási javaslat, éppen ezért értem a reakciódat. Kiyosakit a pénzhez vezető út egyik mesterének tartom. Arra igyekszem utalni csupán, hogy ebben az irányban sem üdvös a túlzott elfogultság.
Köszönöm hozzászólásodat!

Re: A tudás alapú társadalom

Tisztelt Atiboy! Ebben teljesen egyetértünk. Ha az embernek nincs a szimpla anyagiakon túlmutató komolyabb céja, akkor nem fog megmozdulni. Valahol olvastam egyszer, hogy az embereket mozgató, lelkesítö dolgok listáján a pénz csak a hetedik(!) helyen áll. Megelözi egy csomó fontosabb dolog. Elsö helyen (mint nálam is) az elismerés áll a listán. Elöször nem hittem el - persze. Onnan nézve, amikor az embernek nincs elég pénze, akkor ez eléggé fikciónak tünik. Testközelibb példát egy nagymamánál, vagy egy lelkes anyukánál mutatni sem lehetne, aki a fél hétvégéjét eltölti a konyhában, csak hogy lássa, mennyire jól esik az ebéd a családjának. Persze, ez világos, hogy a pénz nem boldogít. De választási lehetöséget ad. Ha pedig van választásod, akkor a szabadságod is növekszik. Ha az ember szabad, akkor pedig szárnyal, lerázhatja a láncait. És a láncok letépése, a növekedés, a személyes fejlödés (amihez jó esetben társul az anyagi is - mintegy melléktermékként) pedig maga a siker. És szerintem a sikeres életet kivétel nélkül mindenki szeretné megélni. Lehet, hogy tudat alatt, de igazából senki sem akar másodrangú lenni. Még ha csak kis közösségben éri is ezt el. Nem véletlenül választ magának az ember olyan párt, aki mellett 'sztár' lehet. Viszont ezt az egész megfoghatatlan koncepciót, hogy siker, meg boldogság, legkönnyebben a pénzen, mint mérhetö értéken lehet megmutatni. 'Sikeres, mert sok a pénze.' Ez látszik, mert a siker végülis hozza magával. Bár sokan képzelik azt, hogy egy ember egyik pillanatról a másikra lesz sikeres. Holott ez nyilvávaló, hogy egy hosszabb folyamat eredménye, mikor is az ember 'egyik pillanatról a másikra' sikeres lesz. Szóval pénz kell, mert anélkül nincsenek élmények, nincs könyv, étel, lakás, utazás, szabadság. De csak ezért élni, és nem valami olyan célért, ami ezen keresztül éhetö el, valóban kiégést okozhat. A sikeressé válás viszont legelöször belsö változtatással indul, ami 'fáj'. Kényelmetlen. Szerintem érted. És ez az, ami legtöbbünket a sikerre vezetö úttól vissza riaszt. Hát Neked is / Nektek is kellemes utazást az elsöre kényelmetlennek látszó, de halálian izgalmas úton!! Ervin

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről