Alvásparalízis - bevezető
szo, 2006-03-18 00:01 3 hozzászólásEgy hónapja foglalkoztat az alvásparalízis jelensége. A kocsmázós-kávézós baráti társalgások egyik központi témájaként nagy lelkesedéssel vezettem fel barátaimnak az éber elme alvó testtel való szokatlan társulását. Legnagyobb meglepetésemre több alkalommal is kiderült, hogy beszélgetőpartnerem az alvásparalízis valamilyen formáját megtapasztalta már.
A beszámolók szerint a három meghatározó tünet a kontrollálhatatlan, merev test, éber tudatállapot és mérhetetlen rettegés. A mellkas tájékán érzékelt nyomás és az idegen jelenlét érzékelése másodlagosan bár, de valamilyen formában szintén előfordult. Hphp bejegyzése szerint egy felmérés alapján a lakosság 53%-nak volt már alvásparalízisben része. Az arányt nagyon magasnak tartom, az alapján, hogy milyen kevés beszámolóról hallottam, az volt a benyomásom, hogy az előfordulási arány egyjegyű számnál nem lehet nagyobb... Felmerül a kérdés: az a tény, hogy az emberek nem beszélnek az ilyen jellegű élményeikről, azt bizonyítja, hogy valóban alacsony az arány, vagy azt, hogy tabu témáról van szó? Az élmény meghatározó hangulata a rettegés, az ismeretlentől való mérhetetlen félelem. A taktilis és auditív hallucinációk csak fokozzák a tapasztalat irracionális színezetét. Az alvási paralízis az az élmény, melyet a lehető leggyorsabban törölni kellene, az újra-átélés lehetősége kín és teher, melyre jobb nem gondolni... Arra ébredtél, hogy nem tudod mozgatni a tested, s fullasztó nyomásként nehezedik mellkasodra az idegen világtól való rettegés? Érzed, hogy nyakadba liheg az Idegen, kitől szabadulni szeretnél, de csak vergődni vagy képes karmai között? Csak semmi pánik! Bemutatom Neked Horlát, elméd torzszülöttjét, a boszorkányt, a vámpírt, a démont, az UFO-t. Lazulj, tudj és higgy!
Új hozzászólás
Hozzászólások
Hello!
Először is, köszönöm, hogy idevezettél!
Ezek a jelenségek, melyeket leírtál, mind illenek rám, néhány kivétellel: Mozogni tudtam, csak felülni nem. Végig nyitva volt a szemem, mert abban a pillanatban, hogy hozzám ért az a "valami", azonnal kinyitottam a szemem.
Valóban megrázó, és meghatározó érzés volt. Akkoriban a depresszió, és az állandó kissebb horderejű, de hasonló jelenségek kísérték a mindennapjaim.
Én imádkoztam, és könyörögtem az istennek: segítsen! Kb egy hét múlva el-el maradoztak ezek a jelenségek, majd megszüntek, és sokkal jobban lettem.
Drogos.
nekem gyakran van de én nem félek tőle tanultam hogy mi az
Ha nem félsz megtapasztalod hogy az egy másfajta világ, bizonyos tárgyak hiányoznak más új tárgyak megjelennek (pl ha a szobádba vagy)
és úgy volt hogy 5ször elaludtam a paralizis alatt, álmodtam is de mindig visszaébredtem a paralizisbe. Kb. fél óráig voltam, azért olyan sokáig mert nem féltem és nem próbáltam felébredni. Nem hallottam semmit se, szellem se volt. A végén láttam hogy kimászik a moncsiból egy kicsi fekete lény, és megragadott. Akkor próbáltam küzdeni, és felkeltem
a test mozdulatlansága jelen van de pl a fejedet és a szemedet tudod mozgatni.
Az egyik legélesebb korai gyerekkori élményem alvásparalízis élmény lehet. Úgy rémlik (milyen találó szó), hogy gyerekkoromban évekig kísértett ez az élmény: Emeletes ágy felső szintjén aludtam, alattam az öcsém, egy másik ágyon a húgom. Álmom közben egyszercsak azt éreztem jön valami. A valami ellenállhatattlan erejű, formátlan és sötét. Féltem tőle, éreztem hogy tehetettlen vagyok. Az ablakon át jött, megragadott és akkor elsötétült minden, mégis tudtam hogy ilyenkor elvisz valahová, ki az ablakon keresztül, majd vissza is hoz. Ezt az élményt erősítette az is, hogy ébredéskor, eszmélésemkor egy teljesen ismeretlen pózban, szögben találtam magam, szinte mindig takaró nélkül. Egy idő után találtam egy védekezési módot. Elalvás előtt a takarót magam köré csavartam, ráfeküdtem a széleire. Ilyenkor is jött a sötét valami, ilyenkor is elsötétült minden álmomban, de tudtam hogy nem vitt el és ugyanúgy ébredtem mint ahogy elaludtam.