Blog – a szakmai kibontakozás eszköze

TamagotchiMire jó a blogolás?
A blog meglehetősen lazán körvonalazott fogalom, mely a mai napig különböző definícióknak ad teret. Az alábbiakban felvázolom az általam legrelevánsabbnak tartott nézőpontot.

A blogolás az egyik leghasznosabb tanulási módszer

A legfontosabb pedagógiai elvek egyike a passzív és az aktív tanulás közti különbségtétel.

  • Az előbbi az olyan hagyományos úton szerzett ismereteket tartalmazza, mint az olvasás, előadások meghallgatása,
  • az utóbbi a kollaborációra épülő tanulást jelenti (szeminárium, fórum, blog).

A passzív tanulás hallgatólagos (passzív) tudást, az aktív tanulás pedig explicit (aktív) tudást eredményez. A szókincsünkhöz hasonlóan a passzív tudás a megértett ismereteket, az aktív tudás pedig a használt ismereteket foglalja magába. Nyilvánvaló, hogy a passzív tudáshalmaz jóval nagyobb, mint az aktív, látnunk kell azonban azt, hogy a hétköznapi boldoguláshoz szinte minden esetben az aktív tudásunkra van szükség.

A 90-es éveket megelőző oktatási rendszerben nevelkedett generáció lényegesen kevesebb aktív tanulási módszerrel élt, minek következtében a mai fiatalokhoz képest lényeges lemaradással rendelkezik a kifejező-, érvelési- , előadói készségek terén. Ha keletebbre megyünk, a különbség még hangsúlyozottabb, tőlünk nyugatra pedig kevésbé érzékelhető.

Ábra: Az aktív és passzív tudás viszonya.

Meglátásom szerint a blogolás az egyik leghatékonyabb tanulási módszer. Azáltal, hogy kényszerítem magam arra, hogy formába öntsem gondolataimat, passzív tudásomat folyamatosan aktívvá teszem. Ennek az egyik legkézzelfoghatóbb eredménye, hogy az általam fontosnak tartott területeken hatékonyabban, céltudatosabban és magabiztosabban tudom kifejezni magam.

A blog és a tamagotchi

A tematikus blogokra jellemző, hogy a szerző felvállal bizonyos témákat, diszciplínákat, melyekben igyekszik minél nagyobb jártasságra szert tenni. A blogoló leteszi a voksát valami mellett, a blog pedig a kezdeti lelkesedést követően valósággal kényszeríti szerzőjét arra, hogy írjon, foglalkozzon vele. A blog ugyanúgy sanyargatja tulajdonosát, mint a tamagotchi: rövid idő alatt valóságos lelkiismeret furdalása támad a szerzőnek, ha nem táplálja bejegyzéseivel mémraktárát.

Mi a blog?

  • Információs tárház
  • Imázsépítő médium
  • Identitás-kereső eszköz
  • Kommunikációs csatorna
  • Tudásszervező közeg
  • Kapcsolódási csomópont

Ajánlott irodalom

(csak formai észrevétel

(csak formai észrevétel hirtelen: ajánlott irodalomnál 2., 4., 6. linkekkel valami gond van)

köszi, javítottam... :)

köszi, javítottam... :)

(szintén formai: az 5.

(szintén formai: az 5. archivoldal alján valamiért nincs lapozólink) (és bocs a sok komment, csak most olvastam végig az egészet, grat, jó blog)

kedves teodora, ezt nevezem

kedves teodora, ezt nevezem teljesítménynek! köszönöm figyelmedet, várom további megjegyzéseidet, az eddigiekre megpróbálok majd rendre válaszolni ;-)

Nos, továbbmentem a

Nos, továbbmentem a történetben, mármint a saját szakmai blogom létrehozásának történetében.
A 11 éves fiam rendre olvasónaplókat ír, úgy ahogyan azt mi is írtuk és a szüleink is írták. Annyira szenvedett ettől, mint Z generációs gyerek, hogy kitaláltam, írjon E-olvasónaplót. A feldolgozandó téma A Pál utcai fiúk, természetesen projektmódszerrel úgy, hogy közben a klasszikus "olvasónaplóíráselvárásiformák" is teljesüljenek.
A blog 3 tematikus részből áll: a film, a regény, a színdarab. Ezeket szerkesztgetjük és várjuk az érdeklődő szerkesztőket (már vannak!). Eddig is rendkívül sok a tanulság, pedig még messze van a zenit, mindenesetre kezd tamagochi lenni és ha végre a gyerekek (érts osztálytársak) is bekapcsolódnak (ez lenne a fő cél), az is lesz - szerintem. Van egy negyedik tematikus rész is a blogban az E-olvsónapló alatt, mely a Te egyik írásoddal indít (a generációkról és a tanuláselméletekről). Ezt a részt szántam a szakmailag érdeklődő felnőtteknek, ebben fogom leírni a tapasztalataimat is. Szeretettel várunk mindenkit a blog felületén, a:hogyan lehet a blogot, mint módszert beilleszteni a jelenlegi oktatási struktúrába (?) kérdésre keresendő válasz jegyében , segítve a 11-12 éves gyerekeket abban, hogy A Pál utcai fiúk ne csak egy kötelező olvasmány legyen (maradjon)
Üdvözlettel: Szirbik
www.katonapetidani.blogspot.com

Szia, tulajdonképpen

Szia, tulajdonképpen találkoztam már korábban a fiad blogjával! Meglepett a dolog, és örültem neki. Ami furcsa volt számomra, hogy Ő maga Z-generációs gyereknek nevezte magát; eddig ahhoz voltam szokva, hogy az X vagy Y-osok távolról szemlélik a Z-generációt, és értekeznek róla... :-)
Az ötlet jó, sőt példaértekű. Olyannyira, hogy azon nyomban bevágtam a hozzászólásodat az ELTE hallgatóknak: íme egy kiváló példa arra, hogy miként használható a blog általános/középsuliba.
Kíváncsian várom a folytatást!

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről