Szándék

BornRendszerint legalább egy fél évre van szükségem, hogy egy jónak tartott szándékból kézzelfogható eredmény jöjjön létre . Akár az életemet meghatározó stratégiai döntésről van szó, akár egy üzleti ötletről, időbe telik, míg az életképes mém elég erőt gyűjt ahhoz, hogy képessé váljon időt és energiát kiszakítani belőlem.

Hosszú ideig lappang más kósza ötlet társaságában, melyekkel folyamatosan verseng a népszerűségért. A legtöbb ilyen harcos elpusztul, egyesek versenytársuk táplálékává válnak, mások észrevétlenül felszívódnak. Rendszerint azonban van néhány kövér példány, mely egy-két év leforgása alatt életre kelti önmagát.

A jó gondolatok megnyilvánulásához idő kell . A kreativitást csak mértékkel lehet határidők közé szorítani, rendszerint meglehetősen nagy szabadságra van szükség ahhoz, hogy érvényt nyerjen.
Ha kitartóan fenntartom a gondolatot, hogy meg kell valósítanom a felvetett elképzelést, egy idő után a körülmények is kedveznek annak kibontakoztatásában.

Szinkronicitás

Több időszak is volt az életemben, amikor halmozott szinkronicitásban volt részem. Azt gondolom, hogy ezekben a periódusokban valahogyan nagyobb összhang volt a külvilág és köztem . Annyira feltűnő volt számomra a gondolatok és a külvilág közötti egybeesés, hogy attól tartottam: meghibbantam. Tesztelni kezdtem magamat. Csak kevésszer, hogy ne éljek vissza a helyzettel, egy idő után mindig leálltam, nem akartam túlfeszíteni az Égiek jóindulatát.

ARO gépkocsiAz egyik ilyen emlékezetes eset Erdélyben, Uzonkafürdőn történt. Néhány véletlenszerűnek tűnő egybeesést követően úgy döntöttem, hogy demonstrálom a jelenséget ottlévő barátaimnak. Hazafelé igyekeztünk, kiálltunk az út szélére és azt mondtam: a következő autó egy piros színű ARO lesz és hazáig visz bennünket . Hosszú percek teltek el, míg megjelent az első autó. Kék volt, OPEL és nem vitt haza. Miután elsuhant mellettünk, megjelent a várt autó, a típus és a szín stimmelt és természetesen intésünkre meg is állt.

A szkeptikus olvasó nyilván azt fogja mondani, hogy ez nem bizonyít semmit: nyilván azokra az esetekre gondolok vissza, amikor kívánságom teljesült . Mi van a sok száz kétes kimenetelű esettel? Miért nem számolok be azokról?

Nos, a felvetés jogos. Most úgy gondolom, hogy nem volt sok száz másik eset , mert egyrészről nem a környezetben előforduló mintázatokat vadászó kényszeres embertípust képviselem, másrészről pedig egyáltalán nem emlékszem kudarcokra. Igen, kedves Kekecke, persze, hogy az emlékezetem csal, nyilvánvaló, hogy így van, nem szeretnék vitába szállni veled!

A szándék életre kel

A következő szempontokat tartsuk szem előtt, ha gondolatainkat szeretnénk megnyilvánítani!

  1. Kitartóan térjünk vissza az értékesnek ítélt gondolathoz! Foglalkozzunk vele, minél több részletét kidolgozzuk, annál életszagúbbá válik! Ha a szándék a megalapozott anyagi háttér kialakítása, akkor gondoljuk végig a mostani jövedelmünket, és képzeljük el, hogy ehhez mérten mekkora bevételi növekedést szeretnénk elérni ahhoz, hogy elégedettek legyünk. Havi fizetés helyett évi jövedelemben gondolkodjunk! A nagyságrendet úgy is meghatározhatjuk, hogy az elvárt havi átlagot megszorozzuk a hónapok számával. Pl. havi 330.000 nettó jövedelem helyett mondjunk évi 4.000.000 profitot.
    Ne álmodozzunk! Lehet, hogy most meglehetősen nagy különbség van a kívánt összeg és a tényleges jövedelem között, de ez ne szegje kedvünket. Gyenge önbizalom esetén a következőképpen járjunk el: a jelenlegi körülmények között számított évi jövedelmet szorozzuk meg kettővel és tűzzük ki az így kapott összeget célul. A növekedéshez bátorságra van szükség, ahhoz pedig az a minimum, hogy magunkban meg merjük fogalmazni a cél.

    A mémeinket érzelmekkel tudjuk hizlalni . Hosszú távon lelkesedésünk és lendületünk irányultsága határozza meg azt, hogy melyik gondolatból lesz szándék, és melyik szándékból lesz cselekedet. A siker kulcsa tehát a gondolati koherenciában rejlik. Az egységes gondolati szerkezetet pedig hiedelmeink határozzák meg. Ha a hiedelmeinken dolgozunk, akkor a világképünket alakítjuk, ami a gondolataink melegágyát képezi.
    Ha kellően nagy energiával töltöd fel szándékaidat, azok elkezdik érzékeltetni hatásukat . Nagyon gyakran egy elfelejtettnek hitt gondolat a legváratlanabb helyzetben türemkedik be tudatunkba, esetleg más, erőteljesebb formában.
  2. Világos és konkrét szándékokkal foglalkozzunk! Rendkívül fontos, hogy a ködös gondolatokat konkretizáljuk. Az ábrándozás és a szándék közötti határmezsgyét éppen ez határozza meg. Magas jövedelem helyett kívánjunk évi hétmillió forint profitot.
  3. Szándékaink legyenek összhangban hiedelmeinkkel! Mint ahogyan már említettem, hiedelmeink határozzák meg gondolatainkat. Minél többet foglalkozol hiedelmeid megformálásával, annál koherensebb és áttekinthetőbb világképet alkotsz magadnak. A filozofálásnak nagyon mély gyakorlati haszna van, melyet csak igen kevesek ismernek fel. Függetlenül attól, hogy tudunk róla vagy sem, hiedelmeink határozzák meg azt, hogy mit tartunk jónak és rossznak, mit ítélünk fontosnak, milyen vágyak lapulnak bennünk. Minél inkább meg tudjuk fogalmazni ezeket, annál inkább el tudjuk dönteni egy célról, hogy összhangban van-e lelkületünkkel vagy sem. Csak azzal foglalkozzunk, amit valóban magunkénak érzünk, semmiképpen ne erőltessük a fattyúnak ítélt gondolatokat!
  4. Negatív gondolatok. Minden gondolat szándék. A szándékmegnyilvánítás egyik legnagyobb kihívása, hogy minden olyan gondolatot el kell dobnod, mely konfliktusban áll szándékaiddal. Nem mondhatod azt, hogy utálok szegény lenni, ha az a szándékod, hogy meggazdagodj. Az utálat is érzés, melynek a gondolati kavalkádban nincs előjele. Ugyanúgy hizlal, mint a lelkesedés. Az határozza meg, hogy melyik mém kerekedik felül, hogy mekkora intenzitást képvisel a mögötte álló érzés.

Ez nagyon érdekes, főleg,

Ez nagyon érdekes, főleg, amit a negatív gondolatokról írtál.

Én a spontaneitásra

Én a spontaneitásra szavazok. Azt hiszem, te inkább a hangyát, én meg inkább a tücsköt képviselem a meséből, aminek sokféle vége van :) Nekem is sokszor van, hogy megjósolok dolgokat, néha már olyan, mintha a gondolataim teremtenék.. de amikor kiskoromban elhatároztam, hogy na majd leírom előre, és ellenőrzöm, abból egy se jött be. Lehet, hogy ez a normális, csak másokban kevésbé tudatosul? És mindig ilyen egyértelmű? Nálam gyakran csak utólag derül ki az összefüggés.

Ilyenkor mindig felmerül a

Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy a gondolattal befolyásoltam az eseményeket, vagy egyszerűen megéreztem egy jövőbeli eseményt és gondolat formájában megjelent bennem? A Matrix. c. filmben a jósnő azt mondja Neónak, hogy amint kilép a szobából azon fog töprengeni, hogy ha nem szólt volna a váza összetöréséről, vajon leverte volna-e?... természetesen nem kapunk választ a kérdésre; ez is egy amolyan tyúk-tojás effektus. A másik probléma az, hogy az emlékeinket állandóan újraépítjük. Olyan, hogy statikus emlékezet nincs. A lényeg az, hogy a jelenség csak azok számára létezik, akik hisznek benne... és éppen ez a kulcs hozzá! A hiedelmeink befolyásolják azt, hogy mit tapasztalunk (rózsaszín szemüveg effektus).

talán is-is, attól függ,

talán is-is, attól függ, mennyire áll kivül rajtunk egy esemény.. ha arra gondolok, hogy rossz a fogam, lehet, hogy meg tudom fájdítani, de ha azon gondolkozok, hogy épp lezuhan egy repülő Ukrajnában, akkor azt már nem én csináltam -remélem :)

teodora: csak egyféle

teodora: csak egyféle kimenetelről tudok... beszámolsz a tücsök számára pozitív végkifejlet-verzióról? :)

Na de a piros ARO jelenség

Na de a piros ARO jelenség az utóbbira rímel. Mégis, nehezen tudom elképzelni, hogy én teremtettem oda a gondolatom segítségével...!

Hivatalosan nincs több, de

Hivatalosan nincs több, de sokan írtak másfélét, pl. a farizeus hangya vagy tücsök a médiában De én még a klasszikus verzióból is a tücsköt választanám.

Erről Schrödinger

Erről Schrödinger macskája jut eszembe. Azt, hogy a dobozban lévő macska él vagy megdöglött, csak úgy tudhatjuk meg, ha belenézünk a dobozba. Bizonyos elméeltek szerint azonban mindaddig, amíg bele nem nézünk, nem dől el a kérdés. Azáltal válik a macska döglötté vagy marad élve, hogy gondolkodunk, döntünk és megfigyeljük.

Ez egy izgalmas probléma,

Ez egy izgalmas probléma, kedves hphp... Éppen John Searle általános kritikáját olvasom a szubjektív realizmussal szemben. Arról ír, hogy az alapvető nyugati világszemlélet mindig az objektív realizmusra épült (azaz hittük hogy valóság az, amit látunk), éppen ezért az elszántabb filozófusok ezt a triviális álláspontot próbálták megcáfolni (vö. Hume, Kant, T. Kuhn, Feyerabend és mások). Ha Kuhn nézőpontjából vizsgáljuk a kérdést, a tudományos gondolkodás fejlődése nem a megfigyelt valóság egyre jobb modelljének a megalkotását jelenti, hanem a éppen ellenkezőleg: mindig az uralkodó korszellem határozza meg a külső valóságot. Ez annyit tesz, hogy végső soron az uralkodó mémek meghatározzák azt, hogy mi van a világban. Tehát Newton teljességgel más világban élt, mint mondjuk Einstein... John R. Searl szerint ideje leszállni a földre és véget kell vetni az idealista baromságoknak. Amit észlelek, az valóban egy létező dolog... Noh, nem szaporítom tovább a szót, Schrödinger cicája vélhetőleg tőlem független léttel bír. Most így gondolom, bármennyire vonzónak tűnik is az él is meg nem is él nézőpont!

hoppá, igen, erről

hoppá, igen, erről lemaradtam... olvasni, olvasni, olvasni :)

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről