Úgy döntöttem, hogy kiterjesztem a blog által nyújtott lehetőségeket: szakbarbár vendégmunkásokat keresek egy-egy hónap erejéig. A cél a crescendo által körvonalazott témák minél alaposabb kivesézése. Az októberi téma az alvásparalízis lesz. Sikerült megtalálnom intruder-t, a téma szakértőjét, aki egy hónap erejéig emeli majd a blog színvonalát!

Emberünket évek óta foglalkoztatja a jelenség, minek következtében alapos és átfogó rálátása van a témára. Magyar nyelven tudomásom szerint szinte egyáltalán nem jelent meg átfogó tanulmány erre vonatkozóan, így az itt elérhető cikkek fontos hiányt töltenek ki! Meghívott szerzőnk szólni fog az alvásparalízis számos vonatkozásáról: az élmény alatt jelentkező hallucinációkról, megelőzéséről, kezeléséről, történelmi és néprajzi előfordulásáról.

Az alvásparalízisről szólni kell, mert előfordulási gyakorisága meglehetősen magas, és ennek ellenére nagyon keveset lehet olvasni / hallani róla. A téma ismeretlenségét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy orvosi / pszichológusi körökben is csaknem ezoterikus jelenségnek számít.

Az alvásparalízis kontrollálása kulcs lehet a tudatos álmodás elsajátításában is. A tudatos álmodás pedig az önmegvalósítás egyik lényeges technikája. Ez a kétlépcsős kapcsolat indokolja a témában való elmélyülést azok számára is, akik (még) nem élték át ezt a különös tünet-együttest.

Következzen egy rövid interjú októberi meghívottammal, intruder-rel!

Témamegjelölés - intruder válaszol

Mióta foglalkozol az alvásparalízis témájával? Miért érdekel ez a terület?

Elsősorban azért foglalkoztat a kérdés, mert enyhébb formában ugyan, de én is "szenvedek" tőle. Amennyire vissza tudok emlékezni, körülbelül húszévesen fordult elő velem először, hogy egy délutáni szendergésből felébredve hosszú percekig képtelen voltam arra, hogy megmozduljak. Természetesen rendkívül megijedtem és fogalmam sem volt, hogy hová tegyem ezt az élményt. Néhány évvel később, egy tudatos álmodással kapcsolatos internetes fórumot olvasva jöttem rá tulajdonképpen, hogy mi is volt az, amit akkor és azóta is néhányszor átéltem. Időközben egészségügyi területen kezdtem el dolgozni - bár nem orvosként, csupán orvosi könyvtárosként -, ezáltal könnyen hozzájutottam az alvásparalízissel foglalkozó szakirodalomhoz is. Meglepődve tapasztaltam, hogy míg a témának külföldön gazdag és szerteágazó irodalma van, magyar nyelven szinte semmi nem található róla. Nem utolsó sorban azért is kezdtem nagyjából két éve cikkek fordításába, hogy ezt a hiányt valamelyest pótoljam, legalábbis a magam számára. Később a fordítások egy részét az interneten is közzétettem.

Mit gondolsz, milyen kapcsolat van a tudatos álmodás és az alvásparalízis között?

Az elsődlegesen közös kapcsolódási pont természetesen az alvás, azon belül is az ún. REM szakasz, amikor az alvó álmokat lát. Bár mindkét jelenséggel kapcsolatban sok még a tisztázatlan kérdés, az alvásparalízis tekinthető tulajdonképpen a REM-ben bekövetkező zavarnak, mint ahogy a tudatos álom is lényegében az álmodás egy normálistól eltérő fajtája. Azt is megfigyelték, hogy a gyakorlott tudatos álmodó gyakrabban él át alvásparalízist, illetve hogy az alvási paralízis gyakran fordul át tudatos álmodásba.

Mit tanácsolsz azoknak a személyeknek, akik alvásparalízisben szenvednek?

Az alvásparalízisről az eddigi kutatások alapján kimondható, hogy önmagában véve nem ártalmas, az emberek negyede-harmada életében legalább egyszer megtapasztalja anélkül, hogy olyan betegségekben szenvedne, amelyeknek az alvásparalízis egyik kísérő tünete lehet (pl. narkolepszia). Kellemetlenné a pszichológiai oldala miatt válik: az ilyenkor fellépő testi bénultság önmagában is ijesztő lehet, nem is szólva a gyakran jelentkező hallucinációkról. Az emberek rémületét még tovább fokozza, hogy általában teljesen ismeretlen előttük jelenség. Abban a néhány ritka esetben, amikor az alvásparalízis visszatérő módon, intenzív formában jelenik meg, mindenképpen érdemes szakembert felkeresni. Ha viszont csak ritkán, elvétve fordul elő, sokkal könnyebb dolgunk van. Néhány módszert ismerünk az alvásparalízis megelőzésére, melyek lényegében a megfelelő alváshigiéné kialakításában játszanak szerepet (rendszeres és kielégítő alvás, stressz-mentes életmód, helyes táplálkozás stb.). A legnagyobb problémát a jelenség alatt érzett nagyfokú félelem okozza, ez viszont kontrollálható egyszerű relaxációs gyakorlatokkal, melyek segítik a felébredést, de akár a tudatos álmok létrejöttét is. Sőt, a tapasztalatok szerint már önmagában az is mérsékli az ilyenkor érzett rettegést, ha az ember előzőleg hallott már az alvásparalízisről és nem éri váratlanul a dolog.

Mit gondolsz , felhasználható-e az alvásparalízis élménye a tudatos álmodás elsajátításában?

Biztos vagyok benne. A tudatos álom elérése többféle módon lehetséges. Alvásparalízis esetén lényegében arról van szó, hogy az alvó öntudatra ébred, miközben a REM szakaszra jellemző testi bénultság rövid ideig továbbra is fennáll (vagy elalváskor úgy lép fel ez a bénultság, hogy közben megmarad az öntudat). Rövid idő múlva vagy megszűnik a bénultság (teljesen felébredünk) vagy hallucinációk (tulajdonképpen álomképek) jelennek meg és az ember újra visszazuhan az alvásba. Ha valakinek többször is van alkalma átélni ezt az állapotot, némi gyakorlással elérheti, hogy miközben az alvásparalízisből újra álomba merül, egyúttal megtartsa tudatosságát is.

Milyen témákról szeretnél szólni az elkövetkezendő egy hónapban?

Amennyire tőlem telik, szeretném röviden felvázolni az alvásparalízis fenomenológiáját, tüneteit és a közben fellépő fiziológiai és pszichológiai folyamatokat, különös tekintettel a hallucinációkra. Fontos tisztázni kapcsolatát egyes betegségekkel, elsősorban a narkolepsziával, illetve ismertetni azokat a módszereket és tanácsokat, melyekkel ez az állapot megelőzhető, illetve az ilyenkor fellépő félelem leküzdhető. Szólni fogok az alvásparalízis és a tudatos álmodás kapcsolatáról is. Kultúrtörténetileg nagyon érdekes, ahogy a jelenség feltűnik az egyes népek hagyományaiban, hitvilágában - ez alól természetesen a magyar néphit sem kivétel -, de akár történelmi leírásokban vagy az irodalomban is.