Leláncolt tudatosság

Fuseli Az éjszaka közepén ébredsz legszebb álmodból, s rögtön fordulnál is a másik oldaladra, hogy folytasd az alvást – de ijedten veszed észre, hogy nem vagy képes megmozdulni. Hiába próbálkozol, a tested egyszerűen megdermedt, még kiáltani sem tudsz, csak a szemed van nyitva.

Miközben alig kapsz levegőt, rémületed egyre csak fokozódik, mert körülötted megelevenedik a sötét szoba. Először csak egy láthatatlan, gonosz lény jelenlétét érzed, ami egyre csak figyel, majd hirtelen megpillantod: ott ül a melleden és fojtogat, te pedig képtelen vagy védekezni. A tested dermedt, zsibbadt és bizsereg, a füled cseng és idegesítő zajokat hallasz, ágyad körül pedig különféle teremtmények bukkannak fel, és feltett szándékuk, hogy az életedre törjenek. „Tiszta őrület, ezt csak álmodom” – gondolod, de mégis, minden annyira valóságos, hogy képtelen vagy úrrá lenni a rettegésen.

Aztán egy hirtelen varázsütésre izmaid megmozdulnak, újra tudsz levegőt venni, a rémséges jelenések pedig eltűnnek. A szíved azonban még a torkodban dobog és csak lassan tudsz újra elaludni, ha sikerül egyáltalán. „Mi volt ez? Mi történt velem? Megőrültem volna?” - kérdezed magadtól még másnap is.

Átéltél már valaha ilyesmit? Úgy hívják, hogy alvásparalízis és nyugodj meg, mert az ijedtségre semmi okod.

A tünetekről dióhéjban

Az alvási paralízis (sleep paralysis) közvetlenül elalváskor vagy felébredéskor, rendszerint háton fekve jelentkezik. Legjellemzőbb tünete a mozgás- és a beszédképtelenség.

Az állapot néhány pillanatig, ritkábban több percig is eltarthat, ezalatt az ember egyre növekvő félelmet él át, nyomást érez a mellkasán vagy egyéb testrészein, valamint különböző fantasztikus vagy rémisztő hallucinációkban lehet része. A leggyakoribb egy félelmet keltő lény jelenlétének érzése, amely először csak figyeli, majd később testet öltve fojtogathatja is az alvót.

A bénultságot kísérő hallucinációk skálája széles: míg egyesek a mozdulatlanságon kívül nem tapasztalnak semmit, mások különböző hallási, látási, helyzetérzékelési és tapintási hallucinációkról, lebegő érzésről és testen kívüli élményekről számolnak be. Ezeket az érzékelési élményeket összefoglalóan alvás-közeli vagy alvásfüggő hallucinációknak nevezzük.

Egyes hallucinációk olyan élénkek is lehetnek, hogy a bénultság megszűntével a félelem és a rettegés csak lassan múlik el, sőt, az ember néha úgy érzi, hogy csak egy hajszál választja el a megőrüléstől - különösen abban az esetben, ha előtte még soha nem hallott a jelenségről.

Az alvás zavara

Geddes - sleepAz alvásparalízis idején megfigyelhető folyamatok fiziológiai hátterével kapcsolatban több elmélet is létezik, az azonban egyértelműnek látszik, hogy egy alvási rendellenességről van szó, azon belül is a REM alvásban bekövetkező zavarról. Az alvás REM fázisára, azaz lényegében az álmodás időszakára a gyors szemmozgás jellemző, valamint a felfokozott agykérgi tevékenység és a test izmainak általános ernyedtsége. Alvásparalízisről tulajdonképpen akkor beszélünk, ha ez a bénulás elalvás közben hamarabb következik be, illetve felébredéskor tovább fennáll. Ilyenkor az ember még/már tudatánál van, de az ébrenlét és álom határmezsgyéjén már az álomra jellemző jegyek is megjelenhetnek.

Velem is előfordulhat?

Az alvásparalízis általában serdülőkorban jelenik meg először. Az előfordulások száma tízéves kortól ugrásszerűen növekszik, legsűrűbben pedig a 17. életkor környékén jelentkezik, majd a húszas évek vége felé lassan csökken. Bár a felmérések azt mutatják, hogy különösen az arra érzékeny emberek körében gyakorlatilag bármikor előfordulhat, 30 éves kortól kezdve viszont egyre ritkábbnak számít.

Az alvásparalízis élménye a bénultság fokától és az átélt élmények erősségétől függően változhat. Legenyhébb formája az emberek egyharmadánál legalább egyszer előfordul, egyötödük pedig több alkalommal is átél ilyesmit. Igen kevés azoknak a száma, akik esetleg éveken keresztül, csaknem minden éjszaka szenvednek tőle.

A jelenség (eltekintve a rémülettől) teljesen ártalmatlan, amíg önmagában fordul elő: ezt nevezik izolált alvási paralízisnek (isolated sleep paralysis). A későbbiekben viszont ki kell majd térnünk arra, hogy az alvásparalízis a narkolepszia egyik tüneteként is megjelenhet, ez a betegség pedig mindenképp kezelést igényel.

Kiváltó okok

Geddes - sleep Mint ahogy nem egészen tisztázott még az alvásparalízis fiziológiai háttere, ugyanúgy több elképzelés létezik az azt előidéző okokról is. A serdülőkor az identitáskeresés zavaros időszaka: különösen hajlamossá teszi az embert az extrém életvitelre:

  • felfokozott szexuális élet,
  • az alvási szokások drámai megváltozása,
  • kötelezettségek a tanulásban és a munkában,
  • rendkívüli fizikai teljesítmények stb.

A rendszertelen életmód, a helytelen táplálkozás, a szorongás, a depresszió, az alvászavarok szintén mind kiváltó okai lehetnek az alvásparalízisnek.

Megkönnyíthetik előfordulását egyes környezeti tényezők is. Gyakran fordul elő például délutáni szieszta során , amikor az alvás felszínes, és általában hiányoznak az éjszakai mély alvást elősegítő feltételek (sötétség, csend). Ha az ember közvetlen ébrenlét és álom között lebeg oda-vissza, a két állapot közti különbség eltűnhet. Általánosságban elmondható, hogy minél felszínesebb és zavartabb az alvás, annál nagyobb az alvási paralízis előfordulásának esélye.

Megfigyelték, hogy egyes, genetikailag elszigetelten élő népek (Japán, Korea, Fidzsi-szigetek, sarkvidéki eszkimók) körében az átlagosnál gyakrabban fordul elő a jelenség, ezért elképzelhető, hogy a narkolepsziához hasonlóan e jelenségnek is lehet genetikai háttere. Mindez azonban egyelőre nem bizonyított, mint ahogy az az elgondolás sem, hogy a paralízises esetek és az ezzel együttjáró hallucinációk geomágneses változásokhoz, földrengésekhez kapcsolódnának.

Öröm olvasni, hogy az

Öröm olvasni, hogy az időnkénti éjjeli haluimnak neve is van. Mindenesetre érdekes lehet számodra a következő:

Olykor nálam hallucináció közben nem lép fel rettegés (te ezt a tünetet mint az alvásparalízis kihagyhatatlan aspektusát említetted), hanem egy pillanatnyi ijedtség után tudatos kontrollnak köszönhetően megpróbálom évezni a helyzetet.
Értem ez alatt azt, hogy kizárom a tudatomból a "lényjelenséget", és a testen-kívüli élményre, repülésre koncentrálok, amely néha sikerül is képzelt - de néha valós - tájak felett.
Nem említetted az alvásparalízisnek azon esetét, amikor az ember azt HISZI, hogy mozog. Legalábbis velem volt már ilyen. Aztán meglepődik, amikor minden ellenállűás nélkül megy keresztül ajtókon, falakon...

Az egész tehát szerintem csak felfogás kérdése.

A félelmet az angol nyelvű

A félelmet az angol nyelvű források (amelyekből először tájékozódtam) szinte mind az alvásparalízis alapvető velejárójának tekintik. De az az igazság, hogy minél több olyan emberrel találkozom, aki átélt ilyesmit, annál inkább úgy gondolom, hogy minden eset egyedi. Azt hiszem, hogy az eddigi beszámolók közül talán csak a bénultság az, ami közös. Így a félelem mértéke is más.
A cikkben egy általános leírást próbáltam adni: mi az, amit az átlag ember először megtapasztalhat mindebből.
Egyébként én is egyetértek: aki megtanulja kezelni a helyzetet, de legalábbis már ismeri, úrrá tud lenni a félelmén, mint ahogy ezek szerint neked is sikerült.

Igen, a fantommozgás. Itt tényleg nem említem, később azt hiszem, hogy igen, talán a hallucinációkról szóló cikkben. (Úgy általában jó sok mindent nem említettem még ebben a cikkben ;)) Tényleg elég vicces dolog, amkor az ember azt hiszi, hogy végre megmozdult, aztán rájön, hogy mégsem.

Azt hiszem, hogy a bloggazda nevében is mondhatom, hogy ha van kedved a saját élményeidet egy részletesebb élménybeszámoló keretében megosztani az olvasóközönséggel, azt szívesen várjuk.

Sokan egyetértenek veled

Sokan egyetértenek veled (pl. hphp is).
Vélhetően valóban felfogás kérdése a dolog: az "áldozatok" többnyire azért reagálnak pánikkal, mert ismeretlen, kiszolgáltatott helyzetként élik meg azt.

Így van, akár komment

Így van, akár komment formájában, akár bejegyzés keretében szívest-örömest közzé teszem a releváns élménybeszámolókat!
Elképesztő, hogy mekkora varianciát mutat a jelenség: egyénenként valóban különbözőképpen nyilvánul meg. Ez persze egyáltalán nem meglepő, ha jobban belegondolunk abba, hogy a hipnagóg érzékelés hátterében az érzékszervek befelé fordulása húzódik meg.
A belső külsővé válik, s az értelmezhetőség kedvéért pszichénk erőteljesen megszemélyesít, a bennünk feszülő erő kivetítődik. Látszólag tőlünk független léttel bíró lény formájában ránk nehezedik az Árnyék...

Nekem kétszer volt ilyen

Nekem kétszer volt ilyen élményem. Először kb 18 éves koromban, akkor csak mozdulatlanul feküdtem, nem tudtam se beszélni, se mozogni, de az elmém tiszta volt. Azt hittem lebénultam, ez ijeszttett meg, majd kb fél perc múlva minden kitisztult és megmozdultam.

A második sokkal ilyesztőbb volt. Ittas állapotban feküdtem le aludni, ráadásul szivelsztre este volt.
Amikor kinyitottam a szemem, és nem tudtam megmozdulni sem beszélni, teljes súlytalanságot éreztem, féltem hogy esetleg "lezuhanok" a plafonra. Aztán az ágyam végében megpillantottam egy fehér lepellel letakart magas alakot, aki beszélt hozzám és arra kért, hogy imádkozzak neki az elkövetkezendő időkben. Na ez félelmetes volt. Aztán felébredtem. Érdekes megjegyeznem,hogy a szobában világosabb volt a paralízis alatt, mint amikor felriadtam.

hát ez izgi. Az

hát ez izgi. Az alvásparalízis alatt jelentkező nyomólényekre jellemző, hogy figyelmet akarnak maguknak. A legenda szerint Popobawa is arra kényszeríti áldozatait, hogy meséljenek róla. A gondolatok által híznak ezek a fránya alakok. Ez így működik, akár belső projekcióként, akár külső lényként fogjuk fel őket.
Viktor, köszi, hogy elmesélted!

Re: Leláncolt tudatosság

Egyik hajnalban fölébredtem, semmi különös, háton fekszem, csak annyi hogy nagyon éber, pihent vagyok.Aztán egyszer csak nem tudtam mozdulni.Csak a szememmel nézelődtem a tök sötét szobában.Aztán jött egy vihar szerű zaj (csak sokkal félelmetesebb), egész végig azt hittem tényleg dörög kint az ég.Éreztem van valami gonoszt a szobában.Teljes erőből akartam kiabálni a szomszéd szobában lévő szüleimnek, de valami nyomta a mellkasom, levegőt se nagyon kaptam.És végig bizsergett a testem.Egyre erősödött a dolog, aztán egyszer hirtelen vége lett.Nem vettem túl komolynak, de éreztem hogy ébren voltam.Inkább érdekesnek találtam mint félelmetesnek.Ez pár hónapja történt, és nagyon érdekes volt, mert néhány napra rá pont találtam a neten erről szóló cikket (bár nem kerestem).Kiderült, hogy hétköznapi dolog, ezért nem is törődtem vele. (Bár még ma is tisztán él bennem)És ma ahogy poénkodtunk az álmokról, én is elmondtam a megtapasztalásomat.Persze nem nagyon hitték el.Gondoltam rákeresek.Annyit tudtam hogy para valami.Aztán rátaláltam, és ahogy olvasgatom a beszámolókat, rájövök, hogy mennyire hasonlóak az enyémmel.Bár én konkrétan nem láttam "ördögöt" stb.Hihetetlen élmény volt!!

Re: Leláncolt tudatosság

Több, mint 10 évig küszködtem ezzel. :( Pár éve csökkent a megfejelnése. Tehát akkor a koromhoz van köze. Örülök, hogy vége felé haladok.
Gyereknek azt hittem, hogy lassan meg fogok halni. Szörnyű volt így élni. Majd jöttek olvasmányok, és testenkívüli élmények. Nem sok segítségem akadt a témában, de örülök, hogy most ovashatok erről. Köszönöm!

Re: Leláncolt tudatosság

Általában kisebb mozgásokat végzel az álommal szinkronban, de ha nagyon intenzívvé válik az álom, akkor önvédelemből az agyad "lekapcsolja" a mozgást és a beszédet, hogy pl.: az álmodban átélt ordítós-üldözős jelenet hatására ne szaladgálj üvöltözve a lakásban vagy az utcán. Ha ez nem működik jól, akkor alvajáró leszel, ami szintén nem egy remek dolog.

Mivel az intenzív álmok erősen felzaklathatnak,- azt mondják, ha álmodban meghalsz felébredsz - az önvédelmi rendszer a tarthatatlan állapotnak véget vet a felébredéssel. A dologban márcsak azért is van egy adag őrület, mert az agyad saját magának állítja elő a kellemetlenségeket, pl az elbújós álomban richtig rádtalál az üldöződ, hiszen pontosan azt tudja mint te:)

Így ha ebben az intenzív alvási szakaszban (REM) az álomból felébredsz, teljesen normális hogy az alvásparalízis még egy ideig fennáll, hiszen az agyadnak el kell döntenie, hogy most akkor folytatódik az álom, vagy az ébrenlét következik.
Ahogy senki sem alszik el csettintésre, úgy ne is várd hogy varázsütésre teljesen felébredj. Csak hiszed tehát hogy már ébren vagy, valójában még csak akkor térsz magadhoz. Nyomasztó az élmény? Meghiszem azt, hiszen általában a nyomasztó álmokból ébredsz fel.

Honnan tudnánk mikor jó, ha sose volt rossz?

A dologban márcsak azért

A dologban márcsak azért is van egy adag őrület, mert az agyad saját magának állítja elő a kellemetlenségeket, pl az elbújós álomban richtig rádtalál az üldöződ, hiszen pontosan azt tudja mint te:)

Ezzel csak mérsékelten érték egyet, ugyanis a disszociált tudattartalmak gyakran valóságos szigetként, izoláltan, kvázi-autonóm módon léteznek.
Nem kell többszörös személyiségzavar legyen a háttérben, mindannyiunknál természetes önvédelmi mechanizmusként hasadnak le tudattartalmak, melyek aztán jól megkergetnek álmunkban, és ha nem kapnak megerősítést, akkor felszívódnak a tudat mezején, hogy búvópatakként, új formában ismét megjelenhessenek...

azt mondják, ha álmodban meghalsz felébredsz

vagy nem, de erről már nem számolhat be az alany... ;-) vö. éjszakai hirtelen halál.

Köszönöm Dixtroy a tartalmas hozzászólást!!

16 éves vagyok, fél éve

16 éves vagyok, fél éve hetente kétszer minimum előfordult az ilyen alsvászavar velem, szokásos: nem tudok megmozdulni mégis ugyérzem hogy mozgok, többször is elmentem a szobám ajtajáig, majd később rájöttem hogy nem csináltam semmit, néha olyat érzek mintha valami felemelne, húzna, nyomna... eközben csak nyitott szemmel fekszem, és én általában ilyenkor hason vagyok, nem háton:/ mindig mondogatom magamban hogy mikor lesz vége, mert nagyon kellemetlen érzés, és mikor vége utána nem merek ujra elaludni, nehogy megint erre "ébredjek"... de általában utánna már normálisan kelek fel reggel...de most már annyiban örülök hogy tudom mi történik velem...és ennek télleg csak 30 körül lesz vége? :S

Az is ide tartozik hogy

Az is ide tartozik hogy amikor lefekszek és próbálok elaludni a sötétben akkor úgy érzem mintha valaki figyelne és nemtudok vagy nem merek oda fordulni de aztán mikor enyhül az érzés akkor meg oda tudok nézni (bár általában oda is megyek fel kapcsolom a villanyt és jól körül nézek???!!!

meg ha az álmunkból ébredünk fel és mondjuk jó álmunk volt és az agyunk úgy dönt hogy folytatja az alvást miközben már félig fent vagyunk akkor meg ugy éljük meg mintha pl a barátnőnk (vagy barátunk) ott lenne körülöttünk és velelennénk???
(ezt azért meg akartam kérdezni)

Nekem is gyakran von olyan

Nekem is gyakran von olyan kellemetlen érzésen, hogy felkelek és nem tudok megmozdulin, nem kapok levegőt, nem tudok kiáltani. Ez általában akkor jelentkezik, ha este nem alszok sokat, és délután próbálom pótolni, és sokszor felkelek közben és nem tudok megmoccani.

22/L

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről