15 éves kissrác vagyok, eddig nem volt ilyesmi gondom.
Nos, én az éjjel hallucináltam és teljesen a tudatomba voltam.

kb. fél 12-kor feküdtem le a tesómmal.
A tesóm éjfélkor kiment a konyhába aludni, kivitte az ágynemüjét és a szönyeget is mert ő a földön szokott aludni. Eléggé igénytelen tudom, de ez van.

Na szal feküdtem éjjel az ágyamba, nagyon fáradt voltam, de nem tudtam elaludni a sok kólától és teátol. Már éjjel 1 óra volt amikor elkezdtem merengeni, azt nem tudom mire, de hirtelen felbukkant a fejemben egy zeneszám eleje, vmi light rockos és nagyon el akartam gitározni. Elötte még sose hallottam azt a számot, és nem emlékszem pontosan a hangzásra. Akkor jutott eszembe h nincs gitár a házba, de a szám a fejembe ment tovább. Olyan erősen gondoltam rá h szinte hallottam a zenét, és nem tudtam másra gondolni pedig próbáltam. Ez az egész kb. 10 mp-ig tartott, aztán felhajoltam és akkor elmúlt. Ekkor azt hittem h ébren álmodtam, de közbe akkor tisztán láttam a szobát meg tudtam mozgatni a fejem is...

De megint visszafeküdtem és gondolkodtam, és nagyon fura dolog történt. Nem sokkal utána hallottam hogy valaki bejön a szobába, de nem nyitotta ki az ajtót (pedig csukva volt!!). Odajött az ágyam mellé, és rám tette a matracot (a fejemre és a mellkasomra), a matrac felett ha jól tudom a pokróc volt. A tesómnak nem volt matracja, de pont olyan fizikája volt mint ami a nagymamámnál van... Semmit nem láttam belőle, mert a paplan alatt volt a testem java része és sötét volt, de azt hittem a tesóm az, mert ő mindig a földön alszik, ráadásul kb. éjfélkor kiment a konyhába aludni mint már mondtam. Elkezdett mellettem megágyazni az a valaki, én fel akartam kelni h lebasszam meg minden de egy izmom se tudott megmozdulni. Nem éreztem lebegést, se semmi különöset, de mozdulni se tudtam és nem láttam semmit de gondolkodni azt tudtam. Néhány másodperc múlva fel tudtam hajolni, de senki nem volt ott, a ágynemü hirtelen eltünt rólam (nem vette le), az idegent nem láttam kimenni, és teljesen olyan volt minden mint valaha.
Ekkor nagyon beparáztam, és mozdulatlanul feküdtem az ágyamba csukott szemmel, és arra gondoltam h mi lesz a következő ilyen "természetellenesség"...

Pár percig ezt csináltam, de közbe a szemhéjamon matematikai alakzatokat, négyzethálót, villanásokat, és végül pöttyöket láttam (nem voltak színesek)
Utána kimentem wc-re, ittam pár korty vizet, wc-ztem és visszamentem aludni. Egy ideig nem tudtam aludni, de nem történt már semmi és sikerült elaludnom reggelig. Nem álmodtam semmit se.

Ma délután tudtam meg h a tesómra is rájött az éjszaka ez...
Ő azt mondta hogy hallotta azt hogy az a bizonyos idegen átment az előszobán, be a fürdőszobába és végül a szobámba, de vissza már nem ment. Ő zenét nem hallott, de késöbb egy másik lakásba találta magát két lánnyal, nem tudta miről beszélgetnek, nem tudta megmondani hogy hol volt, mert nála is sötét volt és nem látott semmit...

Sztem kamuzik, de velem ez az egész megtörtént akkor is

Lehet h elmebeteg vok?
Vagy vmi rendellenességem van?
Fog ez még történni velem?

Thx annak aki tud segiteni...

Kulcsi elmondott minden lényegeset :)

A fennt említett témáról én sajnos sokat tudnék mesélni, ugyanis legalább 10 éve tapasztalok ilyen dolgokat, bizonyos időintervallumonként. Valamikor heti rendszerességgel jelentkeznek a dolgok, valamikor több hónapig semmit nem tapasztalok. Én főleg emberi hangokat hallotam eddig hallucinációim során. Eleinte nem értettem a hangokból semmit, csak motyogást, morgást, suttogást; viszont kb egy éve érthető dolgokat is sikerült "kapnom". Ha hiszik, ha nem egyszer azt ordította(!) belém egy hang hogy "dögölj meg". Egy másik alkalommal paralízisem közben sikerült nagynehezen "felfeszítenem" a szemhélyaimat, erre azt láttam, mintha egy sárga, vibráló koncentrikus körökből álló szempár meredt volna vissza rám. Ezek voltak a legérdekesebb eseteim; egy ideje nem tapasztaltam paralízist.
Örülök, hogy foglalkoznak evvel a témával, jó ha az ember meg tudja másokkal osztani ezeket a dolgokat.

Hú, most megnyugodtam hogy ez normális dolog. Én álmomban felemelkedtem a földről, és ekkor azt hittem hogy felébredtem. Éreztem, hogy a levegőben lebegtem, majd lassan ereszkedek bele az ágyba. Éreztem a bőrömön a takarót, ahogy hozzáér a lábamhoz, majd egyre nagyobb felületen érintkezik velem. Végül teljes súlyommal az ágyba nehezedtem, ekkor megpróbáltam forgatni a fejem, ami sikerült is. Csak furcsa volt, mintha az arcom egy része rögzítve lett volna, és nem fordult, csak nyúlott a bőr. Ekkor kinyitottam a szemem, minden sötét volt, és elkezdtem fulladni. A félelem miatt újra becsuktam a szemem, ekkor végre rendesen felkeltem. Így hogy megnyugodtam, már azt mondom érdekes élmény volt, de éjjel rendesen be voltam kakkantva.

Szia!
Valahol az oldalon a hozzászólások között találtam, csak azóta nem találom, hogy srác látta a tv-ben hogy a középkorban nők haltak meg stb.stb., hogy az nem az éjszakai hirtelenhalál szindrómának tudható e be?

Hello!

Nagyon sokszor előfordult már, hogy ébredés közben előfodrult velem, de multkor úgy sikerült megtapasztalnom, hogy nem voltam ébren.
Szép tvaszi délután volt, naplemente körüli időben történt, és háton feküdtem(olvastam, hogy legtöbbször háton fekve történik meg). Szóval eléggé fáradt voltam ledőltem pihenni, aztán egyszercsak éreztem, minhta át tudnék váltani vmilyen más lelkiállapotra(tudom hülyén hangzik de máshogy nem tudom körülírni a jelenséget), és mikor ezt megtettem akkor nem udtam hirtelen mozogni és ugy éreztem vki van a házban. Kb. 10-20 mo-ig tartott aztán megszűnt.
Először megiijedtem, de hajtott a kíváncsiság, és így egymás után még 5ször megcsináltam tudatosan, úgy, hogy közben nyitva is volt végig a szemem. Többszöri alkalomra sikerült legyőznöm a félelmet, és inkább élveztem a nyugalmi állapotot, nagyon kellemes volt. Akkor hagytam abba, mikor a 6. alkalommal elkezdett lecsukódni a szemem, gondoltam nem viszem tulzásba mivel nem tudom mi ez.
Az azt követő hetekben többször is sikerült újra megcsinálnom tudatosan(előtte mindig relaxáltam, hogy megfelelő nyugalmi állapotba kerüljek). Egy idő után felhagytam ezzel, mert nem volt időm rá, meg nem tudtam eléggé relaxálni.
Eddig nem tudtam, csak ma találtam rá erre a kifejezésre véletlenül és rájöttem, hogy alvási paralízisem volt. De csak egy embert ismerek eddig aki szintén elő tudta idézni tudatosan.
Elég kellemes érzés, utána mindig kipihetnnek éreztem magam, még akkor is ha el se aludtam.

Ha van valaki aki szintén tudja kontrollálni akkor írjon.

cső

Hi!
Nos nem tom, nálunk az öt éves öcsémmel vannak "gondok". Néha, és ez kiszámíthatatlan, de általában akkor, mielőtt beteg lesz, megtörténik vele. Szal a lényeg, h miután már mindneki lefeküdt és ő már alszik egy jó ideje egyszer csak felriad és a szoba másik végébe mutogat meg mondja h jaaaj ne, anya vigyél innen stb.. És a mai este (kb 10 perce történt) volt a legdurvább. Alig tudtuk felkelteni és körbe-körbe ment a szobában+ néha leguggolt, aztán nem tom mintha vki jól fejbenyomta vna felkelt. Hát foggalmam nincs mi lehet a gáz, már voltunk dokinál is ő meg azt mondta túl élénk a fantáziája és ezzel az ügy lezárva. Ne nézzen gáz filmeket. Hát nem is néz azóta, mégis megtörténik..
Ha vki tud vmit erről az egészről pls segítsen!!!
Előre is thx,
Leisha

Hm..
Hát köszi a rengeteg tanácsot:) Am. visszatérve erre az ölbevevős dologra.. Amikor ilyenje van mindig ölbe veszi valaki. Általában anyu vagy én de teljesen fel van zaklatva és nem marad ott, inkább tol el magától és jár-kel a szobában. De mind1, remélem sikerül kinőnie ezt...

Sziasztok! Rendszeresen, napi szinten látok valakiket az ágyam körül. Van, mikor nem is tudom, nem is látom, vagy nem is emléxem mi volt az, de menekülök tőlük! A motoros embertől, a sárga kígyón át, minden van! Van hogy hatalmas tárgyat látok a fejem felé csapódni, vagy kardélt a szemem előtt, ahogy kinyitom .Rendszeresen kiszaladok a szobámból, a paplanomat valahol a közepén szoktam eldobni. Ez mindig így van. Tegnap jól be is vertem a lábam az ágy keretébe. Hihetetlen hogy az ember mennyire toppon van agyilag, mikor menekülni kell, és mégis mennyire buta az agy, hogy, legalábbis én, még 5perc elteltével is alig merek visszajönni aludni, mert hiszek abban, hogy amit láttam, valós volt! Magam után becsapom az ajtót is,hogy ne tudjon kijönni, aztán 2perc mulva résnyire kinyitom, és benyúlok a villanykapcsolóhoz! Egyedül alszom, s már félek, ha sötét van...

Sziasztok!

Velem nagyon sok hasonló dolog történt meg! Nemrég fedeztem fel ezt az oldalt és nem is nagyon tudtam régebben, hogy ilyenkor mi történik velem! Én azt szeretném megkérdezni, hogy és az normális, hogy pl egész éjszakán át pl hajnali 1-től hajnal6-ig folyamatosan sorozatban történik velem ilyen dolog, legutóbb például sorozatban megöltek arra ébredtem este, hogy nem tudok megmozdulni és valaki felém közeledett gúnyosan rámnézett felnevettet és egy sorozatlövést kaptam a mellkasomba és nagyon nagyon fájt és rettentően féltem. Majd nem éreztem azt a feszítő érzést hogy nem bírok felkelni, hanem egyszerre minden könnyűvé vált és láttam ismerőseimet próbáltam hozzájuk szóni majd egy hangközölte hogy nem hallanak, mert meghaltam és úgy éreztem mintha lebegnék, majd hirtelen újból mereven feküdtem az ágyamban és nem értettem az egészet nem tudtam megmozdulni láttam a szobámon beszűrődő fényt a plafonon minden végig teljesen élethű volt, majd újból éreztem hogy valaki bántani akar és újból megöltek és ez sorozatban így ment mindig máshogyan öltek meg....... És mindvégig nagyon élethű volt és egy percig nem kételkedtem abban hogy ez nem valós csak akkor amikor végre tudatosult bennem, hogy már megint háton aludtam és elkezdtem magam szidni, hogy nem lehetek ekkora hülye, hogy már megint így aludtam el és utána felidéztem mi történt és beparáztattam magam, mint az állat és tágra nyílt szemmekkel néztem körbe a szobámban és nem mertem aludni, de végül elaludtam....... Egyébként mellékesen 21 éves létemre eléggé félek a sötétben és mindig tapasztalok fura dolgokat csak erről nem tudok senkivel beszélni, mert egyszer meséltem el és egyből hülyének néztek és kinevettek...... Ha valki válaszolna nekem nagyon megköszönném!

Sziasztok!
Nekem is voltak hasonló élményeim, izzadásig...egyszer süllyedés érzéssel kezdődött az egész, egyre mélyebben éreztem magam, mikor megjelentek képek (édesapám,de volt amikor azt láttam hogy elvisznek engem) , hangokat is hallotam,valamikor olyan hangosan, hogy szinte megsüketültem...csak a szám sarkát tudtam mozdítani, próbltam egy ideig ,végül sikerült felkelnem. Nem telt bele 1 mp és újra kezdődött,a testem elernyedt. Amikor már nagyon megijdtem megmostam az arcom, visszafeküdtem és kezdődött előről az egész. Voltak hónapok, amikor többször előfordult ilyen esemény.
Többedik alkalommal már amikor elkedződött, próbáltam jóra gondolni, hátha nem lesz fulladás érzésem és szert teszek egy jó utazásra..nem siekrült.
Szinte minden nap emlékszem az álmaimra is.
Nem félek a sötétben, sem egyedül, a lelki világom eléggé feldúlt,rendezetlen ,nem túl harmonikus.
Az lenne a kérdésem,hogy veszélyes e ez az állapot,ha nincsen külső támadó, meg lehet e fulladni vagy süketülni? Esetleg gyógyszer vagy hasonló anyag bevitele a paralízis gyakoriságát befolyásolhatja?
(még nem olvastam el teljesen az oldalt, mert megörültem a lehetőségnek,hogy ezt közölhetem.)
Előre is köszönöm, Barbara,17

Szia Barbara! Nézd én is sok kétség között vagyok ezzel kapcsolatban előtted írtam én is ide, azóta mindigfigyelem az oldalt hátha valaki válaszol de eddig senki sajnos! Nem tudom az én véleményem szerint nem süketülhetsz meg mert ezt mind hallucinálod de elhiszem neked hogy dobhártya szaggató lehet ez az ordítás és tényleg úgy hallod mintha valós lenne és néha én sem tudom eldönteni hogy mi a valós és mi a nem valós és néha nem értem az egészet! Múltkor mikor velem előfordult és nem tudtam megmozdulni megkérdezte egy hang hogy befeküdhete az ágyba mellém és rágyújthat-e hát én csak nyöszörögtem valamit mert egyszerűen nem tudtam válaszolni és azt hittem a lakótársam kérdezte pedig nem és teljesen éreztem mindent hallottam ahogy odaül mellém
meggyújtja a cigit és éreztem a füstöt és közben nem tudtam mozdulni!
Sajnos én se kapok ezekre választ, hogy ezek miért vannak, de nem hiszem azt hogy megőrültem volna vagy nem lennék teljesen normális! Csak mellékesen megjegyzem azt hogy amikor egyszer megbénultam álmomban és hallottam lépéseket a konyhában tányércsörömpölést és mikor reggel megkérdeztem a lakótársaimat mindenki hallotta és mindannyian azt hittük hogy a másikunk volt odakint csak közben én bénult voltam az ágyban nem tudtam megmozdulni olyan volt mintha valaki fojtogatna és másnap kint ültem fényes nappal a konyhában és a kis tévénk bekapcsolt magától majd amikor oda akartam lépni hogy kikapcsoljam azzal a lendülettel kikapcsolt szerinted nem kaptam frászt! És senki nem mondja azt hogy mind a 4 lakótársammal hallucinállunk mert ilyen nincs meg akkor még ott volt nekem ez a bénulás is azt hittem hogy belebolondulok, de azóta túltettem magam és megtanultam, hogy nem szabad semmitől sem félni és azóta egy picivel jobb de még most is történnek olyan dolgok amitől nagyon nagyon félek és tudom hogy soha nem nyugszom meg és ha félek az csak annál rosszabb, mert nem szabad félni! Egyébként most lehet azt, hiszed hogy kamuzok pedig hidd el nem így van ez mind így volt ahogy leírtam! Nem tudom, hogy most ha elovastad komplett idiótának tartasz vagy segíthettem-e valamit? Majd ha van időd akkor válaszolj! Szia

Sziasztok!

A két legutóbbi élményemet szeretném veletek megosztani.

Az ágyamban feküdtem a hátamon. Hajnali 3 óra is lehetett már amikor felébredtem, mert halottam és láttam valakit bejönni a szobába. Felültem. Egy sötét alakot láttam, aki az éjjeliszekrényem mellett állt. Nem tudtam tökéletesen ránézni hiába próbáltam. Az arcát sem láttam, de csak azt tudtam biztosan, hogy férfi. Miután felültem, egy darabig még azt hittem, hogy a barátnőmnél vagyok és mivel ők már elmentek aludni, gondoltam nem leszek illetlen és beszélgetek a vendégükkel. Egy idő után azonban újra az én szobámban találtam magam, ülve és mereven bámultam magam elé, nem tudtam elfordítani a fejem. Mivel sötét volt megkérdeztem az alakot, hogy ne kapcsoljam e fel a villanyt, mert csak jobb lenne úgy beszélgetni. Válaszolt és azt mondta, hogy neki így jobb. Gondoltam magamban ha neki így jó nekem tökmindegy, beszélgessünk akkor sötétben. Elkezdtünk beszélgetni az élet dolgairól, de sajnos nem emlékszem egészen pontosan, hogy miről is. Kb. fél óra után nagyon kimerült kezdtem lenni és nem bírtam tovább ülve maradni, visszahúzott az ágy és újra álomba merültem. Az alak mindvégig az éjjeli szekrényem mellett maradt a beszélgetés közben, nem közeledett, de mint már említettem nem tudtam ránézni, csak magam elé tudtam meredni. A furcsa az egészben hogy egyáltalán nem féltem, sőt még szimpatikus is volt. Teljesen biztos vagyok abban, hogy nem álom volt!

A legutolsó dolog talán még ennél is furcsább ugyanis miközben ez történt nem voltam egyedül és nem az ágyban feküdtem. Egy másik barátnőmnél voltam. A lakásának a bejáratát külső folyosóról lehet megközelíteni, az alsóbb szinteken ugyanúgy. Amikor távoztam hajnalban 2-3 óra körül kikísért a folyosóra. Hallottam, hogy az alatta lévő szinten beszélgetnek. 2 férfi a folysón beszélgetett egy harmadikkal, aki a folyosót a lépcsőháztól elválasztó rácson túl tartózkodott. A barátnőmmel lenéztünk és megkérdezte, hogy leolvasni jönnek e, és hogy ő hozzá is fog e menni. A válasz a rácson túl tartózkodó embertől igen volt. Ekkor még nem is esett le, hogy hajnalban senki nem olvas le semmit és nem is tartottam furcsának. Elköszöntem és haza indultam. Az egész párbeszéd kb 5-6 percig tarthatott a férfival. Miután hazaértem lefeküdtem aludni. Másnap mikor felkeltem eszembe jutottak a történtek és aggódni kezdtem, hogy remélem nem engedett be senkit a rácson este. Azonnal felhívtam, és kifejeztem ezeket az aggodalmaimat. Ő furcsán "nézett" és bolondnak tartott, hogy miért beszélek hülyeségeket nem jött senki leolvasni semmit és nem is beszélgettünk senkivel.

Ezek a dolgok amik történnek velem nem is aggasztanak annyira, mint inkább az, hogy nem tudom, hogy ez idő alatt mi történik...

Sziasztok!
Köszönöm vlaszotokat, kicsit megnyugodtam.
Hülyének senkit nem nézek hiszen énis hasonló helyzetben vagyok. Nem szeretnék megszabadulni ezektől az élményektől, csak kontrollálni őket. A mantrázást ki fogom próbálni, van aki tud ebben nekem segíteni. Nemrégiben volt egy egyesület, ahol szinte minden alkalommal volt vezetett élmény, néhol meditáció. Remélem nem lesz vele baj. Érdekel a téma nagyon is, olvasok is róla egyre többet.
Mégegyszer köszönök mindent, hamarosan visszalátogatok az oldalra.

Szia!

Körülbelül úgy tizenhárom-tizennégy éve küszködöm a problémával,az alvási paralízissel. Olyan hét,vagy nyolc éves koromban jelentkezett nálam tudatosan. Az előtt is voltak dolgok velem éjszaka,amiket anyám mesélt nekem. Felriadtam az éjszaka közepén és felakadt szemmel rettegtem valamitől.Alig tudott szegény lenyugtatni. Eléggé élénk a fantáziám gyermekkoromtól kezdve,és ezektől a jelenségektől még élénkebb lett.
Első tudatos alkalomként nem tudtam megmozdulni éjszaka,mikor felébredtem. Szinte rohamként támad az emberre, mintha tényleg valaki hatalmas erővel az ágyba préselne. Hangot nem tudsz kiadni, ha még a fizikai világban vagy,akkor esetleg halk nyöszörgést. De szörnyű dolog. Éreztem,hogy valakik állnak körülöttem. Aztán a többi ködös. Egy mozzanat végig kíséri a jelenséget. Mindig villanyt akarok kapcsolni. Esküszöm, érzem,hogy hozzáérek a kapcsolóhoz,de nem történik semmi. Csak én vagyok, a nyomás,és a sötétség. És ha meg is tudok mozdulni,olyan,mintha öten fognának le, és még a fejem is elfordítanák. Próbálok ordítani,de ha már a hallucinációban vagyok, olyan,mintha valahol a sivatagban kiabálnék, és nem hallja meg senki.
Volt már ilyen szobába bejövő rém alak is,és esküszöm, éreztem, hogy a homlokomra szorítja a mutatóujját. Aztán lefeküdt mellém, és reggel olyan kipihent voltam,mint még soha.
És előjött egyszer úgy is a dolog,hogy éretzem, valaki a hátamon ül, mivel hason feküdtem,és mintha szívta volna a vérem. Máskor fölém hajoló idegen lények voltak. De egy közös,valaki mindig megfogja a kezem.
És ezek gyermekkoromtól. Orvoshoz nem mentem vele soha,mert meg voltam győződve,hogy ezek UFO-k:).
Már egy ideje nem jelentkezett,de tegnap éjjel újra.
Remélem visszatér,hogy tanulmányozzam.
Köszönöm, hogy megoszthattam élményeimet. Majd még írom őket,ha lesz vmi új.

Aludjatok jól!

Sziládi Sándor

Nekem tegnap volt olyan először, hogy álmomban volt paralízisem én nem félálomban....arra keltem, hogy láttam, hogy teljesen elgyengültem és leestem a székről. Földet érés előtt kipattant a szemem. Ma csak rövid ideig tartó kisebb hallucináciom volt. Azt éreztem, hogy a telefonom a kezemben van és egy ismert zene ment rajta,de inkább, mintha a fejemben hallottam volna. Kis időre rá azt hittem, hogy a barátom megérkezett, odaült a géphez, hogy ő éhes és kaját szeretne rendelni. Én meg gondoltam magamban, hogy megint elaludtam és próbáltam valami hangot kiadni, hogy észrevegye, ébren vagyok már.
Mikor sikerült felkelnem,telefon nem volt a kezemben és a barátom sem volt itthon.
Kivételesen nem volt szörnyű érzés ez a kis utazás.

Nekem tegnap éjjel volt három furcsa élményem, és igaz, nem éreztem magam lebénulva, mégis leirom, mert kicsit hasonlit némelyikőtök beszámolójára.
Egyedül voltam, és égett a villany a másik szobában, mert sosem merek teljes sötétségben aludni, ha nincs ott senki. Többször felriadtam, először: fölébredtem, majd kinyitottam a szemem, és egy nagyon nagy, legalább 5 centis rovart láttam a plafonon mászni, nagyon megijedtem, néztem egy rövid ideig, láttam, hogy mozog, és el akartam kapni, ezért kiugrottam az ágyból, felkaptam a szemüvegemet, és felkapcsoltam a villanyt, de már nem volt ott semmi. Annyira hihetetlen volt, hogy nincs ott, de aztán valahogy éreztem, hogy ezt csak képzelhettem. Utána megint elaludtam, megint felébredtem, és kinyitottam a szemem, és megint egy kb ugyanakkora, csak másmilyen rovart láttam a plafonon, és gondoltam, na tessék, mégis ott van, csak valahogy elbújhatott, vagy mi, és egészen részletesen láttam, szóval gondoltam, ez tényleg valódi. Megint felugrottam, mert megint nagyon megijedtem tőle, hogy mit keres egy ekkora bogár itt, még nem is láttam ekkorát soha, max. az állatkertben. De persze megint nem volt ott semmi, mikor felkapcsoltam a nagy villanyt, hogy jobban lássak. Harmadszorra "kopogtak" a bejárati ajtón az éjszaka közepén, de ezt már nem is ellenőriztem, mert a két óriásbogár-hallucináció után sejtettem, hogy ez is a képzeletem műve.

Velem is megtörtént!
16 éves vagyok,és én is átéltem már az alvási paralizis szörnyü érzéseit...Kb. fél éve,rendszeresen megtörtént velem éjszaka,hogy úgyéreztem ébren vagyok,hangokat hallottam,de nem tudtam se mozdulni,se kiabálni.Volt hogy úgy éreztem mászkál valami az ágyamon,vagy h kinyilik a szobám ajtaja.Volt hogy azt láttam hogy szörnyü dolgok mennek a tv-ben,de mindeközben az be sem volt kapcsolva.Egyszer láttam magam ahogy megyek kifele az ajtón,szaladok segitségért.Iszonyuan féltem,mert nem tudtam felébredni,a szobában,sot az egész emeleten egyedül voltam,anyám a földszinten aludt magába.Szörnyü volt ezt minden éjjel átélni,volt hogy többszöris megtörtént.Azt hittem a suli lehet ez oka,a sok stressz a tanulás miatt.De most hogy elolvastam ezt a cikket,rájöttem hogy ez nem valószinü.Egy ideig nehezen mertem elaludni.Tudtam hogy éjjel megint megtörténik.De egy ido után ezek az "álmok" vagy nemis tudom minek nevezzem oket,megszüntek.De tudom,hogy ha ujbol visszatérnének,nem lenne se erom,se bátorságom nyugodtan megvárni még vége lesz.Nem kívánom senkinek azt amit én abban az idoben átéltem!

Sziasztok!

Végre rátaláltam erre az oldalra...
Nekem már 10 éve van ez a mozdulatlanságom (14 éves koromban kezdődött).Először hallucináció nélkül,majd jött az is. Volt hogy lebegtem az ágyamba,hogy pörögtem,hogy kirepültem a házból,stb. Mindig nagyon féltem,de az évek múlásával néha tudtam kezelni a félelmet. Hangsúlyozom néha,mert amikor egy össze aszalódott kéz fogdosott és láttam is és éreztem is a kezet,nem tudtam megnyugodni,akkor sem amikor egy halott feküdt mellettem,egyszer meg azthittem,hogy megfogok halni,nagyon féltem,éreztem Isten jelenlétét,hangot nem tudtam kiadni magamból,és megmozdulni sem persze,de magamban könyörögtem neki,hogy ne hagyja hogy meghaljak. Ez annyira valós volt,hogy eltudom képzelni,hogy tényleg meghalhattam volna. A héten kétszer is volt alvási paralízisem,és nem először hallucináltam be,hogy valaki megakar erőszakolni.És sajnos érzem is a dolgot,annyira féltem még akkor is mikor magamhoz tértem,hogy vissza aludni sem,de még sírni sem mertem. Megmondom őszintén,nagyon félek!!! Szerintem ez nem normális,hogy behallucinálom,hogy valaki megakar erőszakolni,és ez nem először van! Kérem aki tud bővebben erről az egészről... Hogy lehet megszűntetni ezt az egészet?? Nem olvastam még végig az oldalt...
Kb 5 éve voltam emiatt az alváscentrumban,de azt mondta akkor az orvos,hogy ők még nem sokat tudnak az alvási paralízisről,és felírt egy antidepresszánst,amitől rángatóztam akkor éjszaka,többet nem szedtem be,de az orvoshoz sem mentem vissza,mert láthatóan nem érdekelte a problémám,de nagyon félek!!!
A másik... Nem lehet oxigénhiány? Az utóbbi időben gyakran ébreked arra,hogy az orromon egyáltalán nem kapok levegőt,a számon keresztül még épphogy,sokszor szinte fuldoklom.
Minél előbb megakartam ezt ide írni,én régen annyi helyen próbálkoztam neten,de senki nem tudott erről semmit,én meg nem tudok belenyugodni abba,hogy ilyeneket hallucinálok.:(
Előre is köszönöm,ha valaki segít!

Sziasztok!

Már régen elkezdődött hogy az időérzékemmel valami probléma vagy különös dolog történt először azt hittem ez csak valami véletlenek sorozata de ez nem lehet mivel máig ugyanezt tapasztalom. Amikor véletlenül ránézek az órára akkor mindig azonos időt mutat az óra a másodperccel, pl. volt amikor ránéztem egy nap az órára és 14óra14perc volt majd 2órával később 16óra16perckor és így tovább. Ez mára napi rendszerességgel előfordul, megesett már hogy ez egy nap 6szor fordult elő!!!! Szóval nem tudom hogy ,itől lehet, van mikor a számítógép órájára néztem rá ami elvileg pontos hiszen az internetidőt mutatja, nem tudatosan csak kíváncsiságból mert érdekel hogy mióta tanulok és 21óra21et mutatott. Elkezdtem felírni ezeket és 1hónap alatt több mint 40szer fordult ez elő velem.

A másik dolog ami aggaszt bár nagyon tetszik az az hogy mostanában egyre többször álmodom úgy mintha ébren lennék(lucid-tiszta álom). Először tudatos dolog volt azóta sokszor már csak arra kell gondolnom hogy most tudatosan akarok álmodni és tessék tegnap vagy ma hajnalban ez tökéletesen sikerült. Ezt arra mondom hogy nem csak tudtam irányítani hanem minden a helyén volt a konyhában levő dolgok, eszközök, edények minden olyan részletességgel és tiszta látással amilyet álmomban még soha nem tapasztaltam. Egyébként többször volt ilyen álmom az érzékeim ugyanúgy működnek emlékszem ez legelőször kiskoromban fordult elő velem egy trauma után... akkor tanultam meg repülni de sokszor elvesztettem a kontrolt,szorongtam és negatív élményeket is szereztem álmaimban. Mára ennek semmi nyoma csak egyre jobban izgatnak ezek a jelenségek ugyanis életemben nem számítottam volna hogy ezek velem fordulnak elő. Olyan is volt hogy nem én kersetem meg (gondolom a tudatalattim) a tudatos álmot hanem "ő" engem :D. Szobámban feküdtem és egy női hang és csók fogadott. A tökéletes nő minden tekintetben. Egy hétig nem ment ki a fejemből az arca és a hangja sem!!Az álmom közben felriadtam és arra gondoltam nagyon erősen koncentrálva hogy vissza akarok menni és sikerült!!! Ott volt újra és azt kérdezte hogy mi a baj mintha fogalma sem lett volna hogy én előbb kiszakadtam ebből az egészből. Ennél az esetnél ez vagy 3szor megtörtént. Amúgy álmaimban fantasztikus helyeken is jártam, sokszor összefüggéstelen dolgokról fantáziálva de egy hete szinte mindegyikre emlékszem és így 17 évesen! kicsit ijesztő ez akkor is ha kellemes. Ilyenkor tud egyáltalán pihenni az agyam? Tehát az éber-álom pihentet,kikapcsol? Nem káros ez? Kérlek nyugtassatok meg hogy nem vagyok klinikai eset, mert a családban csak hülyének néznének ha beállítanék ilyenekkel. Válaszotokat előre is köszönöm.

12 éves vagyok és haverom ajánlotta hgy olvassam el ...... nagyon beszartam valaki a [email protected] cimre irja meg lécci hogy 12 éves korban meg szokott e ez történni !!!beszartam !!!!!valoszinü hgy ma nem tok aludni :S ez nagyon komoly , LÉCCI SEGITSETEK!!!!HOGY TUDNÁM MEGELŐZNI ???MIKOR TUDOM HOGY EZ VAN VELEM ?ÉS MÉG SZÁMOS KÉRDÉSEM VAN !!!AKKOR [email protected] !!!!lécci !!

Én nekem egyszer volt alvási paralízisem úgy 9-10 éves koromban , de nemis biztos hogy az volt nemtudom olyan valóságos volt : égve voltak a villanyok , anyum éppen teregetett és mondta hogy kiviszi a ruhákat . Amikor kivitte hirtelen bejött az ajtón egy kistermetű 'baba' pedig fel voltak oltva a villanyok mégis sötétnek láttam nem láttam semmi erre megmerevedtem és próbáltam kiáltani de mintha közbe fulladnék és nemtudtam felkiáltani . Erre az az alak elkezdett közeledni felém de nem ugy mintha odasétálna, hanem ugy hogy eggyik pillanatban az ajtóban van , erre mintha reflexből lecsuktam volna a szemem és mikor kinyitottam az ágyamnál ált és végül meg a hasamon ült és éreztem hogy ragyás kezei vannak , és akkor hirtelen megtudtam mozdulni és elkezdtem forgolódni de aztán láttam hogy nem is ül senki a hasamon és a villanyok is levannak kapcsolva.

Van egy módszerem azok számára akik nem szeretnének alvás paralízisbe kerülni

1. Aludjatok el a tv-n ugy hogy a tv frontálisan van nektek és így nem kerültök olyan mély álomba hogy az paralízis bekövetkezzen és még viszonylag ki is tudjátok pihenni magatokat .

2. Aludjatok valami olyanon aminek 90 fokos teste van mint pl: egy kanapé mert azon elég nehéz szerintem háton maradni.

Viszont még lenne egy kérdésem: Általában nekem olyan szokott lenni hogy ha nézem a TV-t akkor hirtelen ugyérzem mintha zuhannák a kanapéval eggyütt és nemtudok rajta semmit csinálni de közben gondolkodok és még a tv-t is tudom nézni . és amikor leesek hirtelen reflexből fölülök és mélyen magamelé nézek .Valaki tud válaszolni erre hogy miért van?

Előre is nagyon köszönöm

Szia

Jó éjt és remélem beválik a tanácsom

"12 ÉVES VAGYOK ÉS HAVEROM"

Nos ezt nem lehet megelőzni ez egy normális viselkedés és ha megtanulod uralni máris a rossz helyzetből jó lessz. Esetleg megelőzni annyiban lehet hogy nem háton fekszel vagy valamire aludsz el mint például TV-re.

aha , norbi ha tod akk mért nem skypon mondod ? XD
ha nem te vagy akk bocs és köszi !!!

Tisztelet mindenkinek.
Nekem is volt ilyen ún.alvásparalízisem.és eléggé be is paráztam tőle.:)hát úgy alszok hogy a fejem pont az ajtónál van. és álmomban láttam ahogy kinyílik az ajtó és bejön rajta egy sötét alak.de csak deréktól felfelé láttam. és odajött a fejemhez az ágy széléhez. de hiába jött közelebb nem rajzolódott ki. talán lehet mert álmomban csak hunyorítva néztem. de nagyon megrémültem és ki akartam ugrani az ágyból.na ekkor lépett fel az hogy totál elnehezültem és nem tudtam se hangot kiadni se megmozdulni. (persze ez nem a legelső volt le a legdurvább.)az illető elkezdett fölém hajolni. mérhetetlenül meg voltam rémülve. már annyira hogy úgy éreztem teljesen reálisan hogy zsibbad a fejem és a végtagjaim is lezsibbadnak.de küzdöttem ellene és sikerült nagy nehezen felemelni a kezem de mintha ólomból lett volna. tudtam hogy álmodom és próbáltam átfordulni a hasamra majd még egy majd lefordulni az ágyról hogy az eséstől majd felébredek. közbe már hangot is adtam ki. persze nem beszéltem hanem ilyen nyökögés mert annál többet nem tudtam. majd sikerült nagyon nehezen átfordulni a hasamra és már félig lelógtam az ágyról. és felébredtem. a hátamon ébredtem fel. a kezeimet persze reflexből azonnal a fejem főlé hajítottam. mintha egész éjjel le lettek volna fogva én pedig mindenáron a fejem főlé akartam volna hajtani teljes erőmből. és hirtelen elengedték volna. de amikor felébredtem. nem az volt az első hogy itt van e még az az alak aki álmomban a fejem fölött volt. hanem az a megkönnyebbülő érzés hogy végre felébredtem. utána persze körbenéztem. de jó volt újra a reális világban. (ami lehet hogy nem is a reális világ.:))
egy választ kérnék vagy véleményt kérnék.:)
köszönettel: Peti.

már többször előfordult, zúgni kezd a fejem aztán az egész testem
legutóbb kiakartam menni az ajtón, szólni valakinek és lefolytam az ágyról. mivel a dolog ismerős volt, elkezdtem röhögni, hatalmas erőt éreztem magamban, de rettenetesen félni kezdtem, és elkezdtem átváltozni földön kúszó kígyószerű lénnyé, ami bármivel bármit megtehetne,
de tudtam, hogy ez nem lehetek és a dolgokat tulajdonképpen én irányítom
ezért valami jóságos dolognak akartam érezni magam, amit túlzásba csordult öröm érzése kísért
na mindegy, elegem lett és kétcentire lebegtem a föld fölött
gondoltam kinyitom az ablakot, hátha jobb lesz a dolog
az ablakban persze ült valak, mondom ilyen nincs
aztán visszafolytam az ágyba
nem igazán érzékeltem a testem, de mindent tisztán láttam és érzékeltem, a földhöz közel láttam a réseket a padlón, minden piszkot, amik valóban ott is voltak
aztán felébredtem, görcsösen feküdtem az ágyban, de azaz érzésem volt, hogy a testem valójában meg sem mozdult ez idő alatt
abban viszont biztos voltam, hogy ez megint nem egy álom volt.

még most is a hatása alatt vagyok, annak ami velem történt. nem tudom minek hívják ezt, nem is tudom, hogyan mondjam el, még magam sem értem. Egyik délután lefeküdtem aludni vagyis nem is ez volt a szándékom csak az ágyra lefeküdtem és elaludtam, aztán egyszer csak álmomban amit teljesen úgy érzékeltem, hogy fent vagyok, tehát felébredtem és furcsáltam, hogy tiszta sötét van az egész lakásban és a szobámban is és valami kaparászást hallottam felnéztem a plafonomra és 3 embert láttam akik feket ruhába voltak és az arcukat se láttam mert valami maszk volt rajtuk és a falamon másztak és felém közelítettek, de én ezt az egészet úgy éltem át mintha megtörténne és ébren lennék, szóval az álmomban kifutottam a szobámból és és teljes sötétség volt mindenhol, bezártam a szoba ajtómat és kifutottam az utcára, amikor megjött a bátyám és mondtam neki h emberek vannak a szobámba és hívjuk a rendőrséget...a bátyám bement a szobámba és senkit nem talált ott.akkor azt gondoltam h biztos csak álmodom, bevettem egy feszültség oldót és visszafeküdtem aludni...álmomban, de teljesen valóságosnak tűnt aztán megint felébredtem és kimentem a szobámból és tele volt emberekkel a házunk és be volt rendezve mint egy kiállítás, undorító emberek voltak itt és nem is értettem h mi ez, bátyámat és apukámat nem találtam sehol, nem értettem, hogy mi ez, próbáltam az embereket kérdezni, hogy mi folyik itt és mindenki csak nevetett rajtam.körbe jártam a házat, kimentem a teraszra, na most azt kell tudni h a teraszon még nincs korlát és akkor volt és azt sem értettem, hogy került oda, egy ismerősömet láttam, akit rühellek és az ajtóban állt és gúnyosan mosolygott rám.teljes mértkében azt hittem, hogy ez mind megtörténik velem.már akkor megijedtem, hogy ilyen nem létezik kimentem az utcára levegőért kapkodva, és akkor jöttem rá h csak hallucinálok vagyis én álmomban azt hittem mivel ez megtörténik behaluzom az egészet befutottam a szobámba és hívtam a mentőket, hogy azonnal jöjjenek mert súlyosan hallucinálok és nagyon félek. a szobámban ült egy csaj akinek szintén nem láttam az arcát mert a haja eltakarta teljes mértékben a szemét és azt mondta hozzám jött. még jobban megijedtem és mondtam a mentősöknek h azonnal jöjjenek és nagyon siessenek.
na ezek után ébredtem fel valójában, de már nem tudtam megkülönböztetni, hogy ez még mindig álom/hallucináció vagy már tényleg fent voltam. egyedül voltam a lakásban. nem tudtam mihez kezdeni, zokogtam... szorított a mellkasom, nem kaptam levegőt, fuldokoltam, teljesen halál félelem jött rám, és még mindig nem tudtam, hogy észnél vagyok-e. Felhívtam a nagynénémet, aki a kórházban dolgozik, hogy nem tudom mi történik, most tényleg beszélünk e vagy nem. nem mertem kimenni a garázsból, mindentől féltem.
nem értem, hogy mi volt ez.
mostanában is előjönnek ezek, de nem ilyen mértkében, félek elaludni... félek az emberektől, szinte utálom őket. mindig megjátszom magam, de nagyon távolságtartó vagyok.
ez most milyen kategóriába tartozik?? mit csináljak?? teljesen kétségbe vagyok esve...
könyörgöm valaki segítsen.
köszönöm.
hugsy

Nem tudom segítek-e ezzel valakinek.
Nekem egyszer volt életemben álomparalízis, méghozzá a fojtogatós hallucinációs változatból. És nem féltem tőle.
(mondjuk már jó ideje foglalkoztat az álmokkal kapcsolatos dolgok)
Tudtam mivel van dolgom.
A gond ott lehet, hogy rossz felé menekültök belőle.Nekem hirtelen adódó ötletből inkább az álmok irányába "menekültem", vagyis inkább visszaaludtam. És működött.
A másik amit fontos észben tartani, hogy az elmétek felett nektek van a legnagyobb hatalmatok(olyan szinten, hogy még az álmokba is lehet beleszólásotok -Tudatos álmodás-).
Ez mindössze akaraterő, és hit kérdése. Ha elhiszed hogy valós, akkor olyannak is fog tűnni, hiába történnek képtelenségek.
Úgy kell ilyenkor felállni, hogy én vagyok a főnök,
és jól "kiröhögni" ezeket. meg persze gyanakvónak lenni: Húha, Józsi bácsinak 4 karja van, és a plafonról támad rám, akkor valami nem stimmel. - Na józsi bácsi, menjen haza Mari nénit rémisztgesse, ne engem mert nem fog menni. :D
És Józsi bácsi el fog menni. (Persze ennek Mari néni már nem fog örülni :D)
Komolyra fordítva a szót, ki kell állni magunkért, És ez még az életben is hasznos, ahol nem mi vagyunk az irányítók.

Sziasztok,

most találtam az oldalt, és eszembe jutott néhány élményem, és úgy érzem meg kell osztanom a nagyvilággal.

16 éves lehettem, amikor kint voltam cserediákként külföldön. Délutánonként szokásommá vált elaludni, mert nagyon kimerült voltam a suli után, ilyenkor csak elterültem az ágyon, és úgy, ahogy van utcai ruhában már el is aludtam. Kívülről mindenféle zajok szűrődtek be, mert a család ugye élte a kis életét. Olyan volt, mintha kinyílt volna az ajtóm, és bejött volna a csereanyukám, aki odaült az ágyam mellé, és fel akart ébreszteni, én pedig fel akartam ébredni, de mozdulni se bírtam. A homlokomat és a kezemet simogatta, közben beszélt hozzám, és én válaszolni szerettem volna, de képtelen voltam. A szememet se tudtam kinyitni, a kezemet nem tudtam felemelni. Félelmetes volt.
Az volt benne a legrosszabb, hogy még másnap se tudtam eldönteni, hogy az egészet csak hallucináltam, vagy a csereanyukám tényleg bent volt-e és tényleg fel akart-e ébreszteni, csak amikor látta, hogy lehetetlen inkább kiment. Megkérdezni persze nem mertem.
Aztán egyre gyakrabban előfordultak hasonló esetek. Furcsa mert mindig valami ismerőst, vagy családtagot "képzeltem" oda, és legtöbbször nem bírtam megmozdulni. Volt, hogy kiabálni akartam, hogy ébresszenek fel, és volt, hogy sikerült valahogy kinyitni a szemem, és kivenni a szobában lévő tárgyakat, de felkelni, felébredni sosem.
Nem tudom, hogy ez mitől van, szerencsére már nem fordul elő gyakran, és legtöbbször délutáni alvásoknál van ez, amiket igyekszem elkerülni.

Egy másik eset az volt, hogy valami nagyon parát álmodtam, ilyen csoportos üldözőset a majmok bolygójával. Valahol a közepén felébredtem, már reggel volt, besütött a nap a szobámba, kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a Nagymamám bejön, és babrál valamit a rádiós órámon, majd kimegy. Teljesen tudatomnál voltam, de még nagyon élénken élt bennem az álom, és úgy döntöttem, hogy tovább szeretném álmodni. Pillanatokon belül visszaaludtam, és az álom ugyanott folytatódott, ahol megszakadt.
A rossz ebben is az volt, hogy mikor "ténylegesen" felébredtem nem tudtam, hogy a Nagymamám tényleg járt-e reggel a szobámban, ez alkalommal viszont meg mertem kérdezni a dolgot, és kiderült, hogy valóban bent volt.

Még az az érdekes, hogy legtöbbször mikor rosszat álmodok, és felriadok belőle a hátamon fekszem. Sosem alszom el a hátamon, nem is merek, pont emiatt, még akkor sem, ha úgy lenne a legkényelmesebb, de valahogy mégis a hátamra kerülök. Nem tudom, hogy mi lehet az összefüggés a rossz álmok és a háton alvás között, de ezt hallottam már másoktól is.

Nekem 1szer ebben az állapotban lepörgött előtem az életem, csakhogy éppen nem születéstöl a jelenig, hanem a jelentöl a születésig visszafelé, aztán sötétség, és felkeltem.

Annyira jó, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert eddig nem tudtam mi történik velem, mindenféle "külső erőktől" rettegtem. A leírt bénulásos dolog eddig egyszer fordult velem elő, a többi furcsa dolgot ez nem szokta kísérni. Szóval néhány hónapja beteg lettem és be is lázasodtam, és háton fekve elaludtam délután. Aztán azt érzékeltem, mintha az egész szobám ilyen zselé szerű anyaggal lenne kitöltve, és az ajtómnál áll valaki, vagy valami, és közeledik, de valahogy nem ér közelebb, mégis iszonyatosan ijesztő volt! Közben hallottam a nappaliból a tévé zaját, a szüleim ugyanis tényleg kint voltak, és próbáltam kiáltani, hogy jöjjenek át és ébresszenek fel, mert tudtam, hogy ez nem lehet a valóság, de csak tátogni voltam képes és nem tudtam mozdítani a tagjaim. Nem volt más mentőötletem, mint abban reménykedni, hogy létezik telepátia, és erősen elkezdtem koncentrálni arra, hogy anyukám valahogyan meghallja a fejében, hogy a fejemben segítségért kiáltozom, és átjön felébreszteni. Ami a legmeglepőbb a történetben, az az, hogy ebből az állapotból ténylegesen anyukám ébresztett fel, benyitott az ajtómon, mikor úgy éreztem, ennél erősebben nem tudom "küldeni" neki az üzenetet. : )

sziasztok! szeretném ha ki ellemeznéteka mit most irok hogy ezekzerint ez is ide tartozik:):)

szóval az ilynelegutóbbi esetem volt a legélénkebb:)

emléksze mindenre pontosan.

szóval felébredtem, ránéztem a tv kjelzőre ami mutatja ugye az időt kereken fél négy volt, és visszahajtottam a fejem. nyitva volt a szemem  , de kedztem hallani valamit a szobám végéből az ajtó felől. tudni kell nekem különkinnt van a ház végében egy szobám szóval teljesen külön vagyok a bejárati ajtótól hallodtam   elöször hangot majd  mintha lépkedne valaki. ugye nyitva volt a szemem , hason feküdtem és a fal felé néztem teléjesen sötét volt de éreztem hogy van valaki a szobámban, majd hirtelen  fel akartam kellni hogy gyorsan  akár a tv-t vagy  vilannyt kapcosljak hogy meg gyöződjek arról hogy nincs semmi a szobában. viszon nem tudtam meg mozdulni. szerettem volna, küzdöttem bezsélni mozdulni nem tudtam, pedig anniyra minden erőm bele fektettem de semmi nem sikerült. majd hallodtam , s éreztem hogy közeledik valami , mivel sötét volt mozdulatlanul hason feküdtem igy semmit nem láthattam. mikor már éreztem hogy az ágy mellett áll,

 vártam a következményeket persze nagy félelemmel amit soha nem éreztem enniyre, biztos voltam benne hogy ott áll. a következő történ  derekamig ért a takaró. majd éreztem hogy fölém hajól és  a tarkomig szépen lassan betakart, és valami sugott, de nehéz le írni és elmagyarázni de nem szavakkal éreztem hanem mitnha szóval szavak bélkül tudatam mit mond. és valami ilyet szóvla hogy : NE FÉLJEK, HOGY NINCS MITŐL FÉLNEM. attól a pillnatol kezdve más érzésem volt. és hallodtam hogy elsétál vissza az ajtó felé. majd hamarosan  elmult a bénulás és eztkövetően közvetlenül felkelltem. és akkor is fél néyg volt kereken ere biztosan emlékszem. szóval semmi idő nem telt el ezek szerint. oda mentem a tükörhöz .

/ amit kell tudni nagyon sok szinte televan a szobám tükörrle nem ego miatt hanem diszítés és valahoyg tetszenek/ szóvla odamntem és a tarkomat néztem mert anniyra  elvolt zsibadva szóvla nem tudoméreztem hogy addig takart be.  utána fél néygtől mig nem mentem dolgozni nem aludtam csak tv.-t néztem. szóval vélemény.

ezen az esten kivül volt még velem   egy ketőt viszont az teljesen más fajta. talán majd aztis elmesélem ha erre kapok vlamai választ. s perzse ha érdekel titeket.

Szia! Teljesen tipikus történet, azt leszámítva, hogy - ha jól értettem - a kezdeti ijedtséget leszámítva végeredményben kellemes élményben volt részed. Ezek a jegyek mind általánosan az alvásparalízisre jellemzőek és ezt idézik elő: hajnali kelés, amikor a REM a legaktívabb, visszaalváskor induló testbénulás, hallucinációk (a lépések hangja, elmosódott, nehezen érthető beszédhang nagyon sokszor előfordul), téves testérzetek a takaróval kapcsolatban. Az alvásparalízis többnyire háton fekve fordul elő, de hason sem kizárt. Nem vagyok pszichológus és biológus sem, de talán az történt, hogy visszafeküdve a tarkódban elnyomódott egy ér (pl. a párna a fejedet kissé hátranyomta), a véráram egy pillanatra elakadt és ez okozott pillanatnyi zavart a alvás/álmodásért felelős agyi területeken. Az, hogy az egész történet egy percen belül játszódott le, szintén hihető: ismert, hogy álmodás közben a szubjektív időérzékelés oda-vissza erősen eltérhet az idő objektív múlásától. Maga az átélt élmény (közelednek, betakarnak, nyugtatgatnak) gyerekkorból származhat. A többség rossz élményként éli meg az alvásparalízist, ilyen tekintetben nem szokványos a történeted, de egyáltalán nem lehetetlen, nem előírás az sem, hogy minden AP során halálra rémüljön az ember :)

(Magam nem igazán hiszek a természetfelettiben, csak ha tudományosan megmagyarázható :) szóval másmilyen értelmezést ne várj tőlem.)

köszönöm szépen nekem  ez tökéletesen megfelel:):) örülök ha tényleg ez a magyarázat:):)köszi:)

sziaszto velem kb 3 honapja kezdödöt mikor délután el aludtam és fel ébredtem de mozogni nem tudtam és a tesoim a szobába voltak és mivel nagyon meg ijedtem meg probáltam szolni nekik de nem tudtam!!!és nagyon féltem!azota sokszor történik ez velem és nagyon félek egyre joban már félek el aludni nehogy megint meg történyen szoval azt szeretném kérdezni nem lehet ezt valahogy meg szüntetni légyszi sgitsen valaki mert nagyon félek

Submitted by (kulcsi) hphp on p, 2007-10-12 15:33.

Kedves (Péter) Anonymus,
nem vagy elmebeteg, még csak rendellenességed sincs. Alvásparalízisben volt részed, de ezt magad is tudod, ha rátaláltál erre az oldalra. A jelenség minden lényegi elemét átélted, a hipnagóg élményektől az intruder jelenlétéig. A tesód szerintem is kamuzik...

Ajánlom, hogy olvasd el az alvásparalízissel kapcsolatos bejegyzéseket, segíteni fog abban, hogy elfogadd és megértsd az élményt, amit átélni kényszerültél.

Pánikra nincs okod, ha eddig nem volt ilyen élményed, vélhetőleg a későbbiekben sem lesz, vagy ha igen, akkor elég, ha összpontosítasz valamire, hogy urald a helyzetet.

szia!nem tudom,hogy tud-e valaki segíteni,de 17 éves vagyok,és az elmúlt este hazajöttem hajnali2kor egy buliból,nem ittam semmi alkoholt és nem szedtem be semmit,és negyed 3 fele lefeküdtem aludni,de sehogy se tudtam.Már mindenre próbáltam gondolni és mikor már majdnem elaludtam mintha valaki a fülembe súgta volna azt ,hogy " szia merci".Ilyen női hang volt,de nagyon megijedtem,de a végét halkan mondta.Ezek után felkapcosltam a lámpámat h amjd úgy alszom de féltem.Olyan érzés volt mintha nem egyedül lennék.Aztán lementem az előtérbe aludni a kapanapéra anyáék szobája mellé.Nagyon féltem,mert hallottam ahogy jár az óra,zúg a hűtő meg kattogást.Elkezdtem imádkozni,de nem lett jobb.Utánna mondogatam,hogy menni fog az alvás.És akkor megtin megszólalt,hogy "nem megy?" Itt már sírtam és felkeltettem anyáékat és velük aludtam,vagyis aludtam volna,mert ott se tudtam.Mikor becsuktam a szemem,1 teljesen zöld szempárt láttam és ezért be se csuktam.Utánna már anya se tudott aludni mert sírtam.Egész éjjel ébren voltam.Kiskoromban is volt hasonló,de akkor mindig 1 bizonyos alakot képzeltem,de azt mondták,hogy rossz helyen van az ágyam.Ez el is múlt teljesen.Nagyon ijesztő,és nem tudom ,hogy mitől lehet,de nagyon félek.

ha valakinek van ötlete írjon.

merci

Hát...Sziasztok!

Velem eddig 3x történt meg ilyen dolog.Elősször csak beénultan feküdtem az ágyba,éreztem hogy ébren vagyok,de nem tudtam mozdítani egyetlen testrészemet sem.Végül mikor megtudtam mozdulni,csak jót nevettem az egészen hogy hogy történhetett ilyesmi.A második is ilyen volt.Ezek nappal történtek.

Viszont a 3. éjszaka...Bénultan feküdtem az ágyban,mögöttem halk,ördögi nevetés...olyan..hát nem is tudom...túlvilági nevetés és léptek zaja...féltem..nagyon féltem.Félelmemet a bénultság fokozta...ránéztem az órára de csak elmosódva láttam.És ahogy olvasom ezeket...most még jobban félek és nem merem elmondani senkinek,se a szüleimnek,se egy orvosnak..csak így ismeretlenül merek írni...
Remélem hamar tudtok válaszolni,hogy mit csináljak,vagy mit csinálhatok...mert már sírok a rémülettől...

Nekem igen gyakran van alvásparalízisem, olynnyira, hogy már tudatosult bennem álomsíkon is. Ezekben az álomállapotokban állandóan visszatérő jelenség, hogy ha végül nehezen sikerül megmozdulnom, nem bírom felkapcsolni a lámpát az ágyam mellett...

De kezdem az elején. A hallucinációk ilyenkor is megvannak: mintha a sötétség besűrűsödne, élne körülöttem, olykor dalolást, eszelős röhögést hallok, és valami fenyegető jelenlétet érzek a lakásban, de nem látok senkit, semmit. A szokásos jelenségek, tünetek... Ilyenkor még biztos vagyok benne, hogy most aztán ébren vagyok! továbbá úgy érzem, mintha iszonyatos súlya lenne a testemnek vagy valami minden porcikámat az ágyhoz préselné, a tagjaim meg lágy gumiból volnának, és lehetetlennek tűnik megmozdulni.

Ám egy idő után már eljutottam odáig, hogy rettentő erőfeszítés és koncentráció árán sikerült megmozdítani a karomat, de rettentő kellemetlen érzés volt a mozgás. Mindenesetre, felkapcsoltam a lámpát, de az nem égett...

Ettől kezdve mindig fel tudtam ilyenkor kapcsolni, de sohasem égett, és tudatosult bennem, hogy ez álom, mégsem bírtam felébredni belőle - de lassan enyhült az ezek közbeni félelmem, miután rájöttem, mindez nem igaz. Bár azért még volt bennem félsz dögivel, de próbáltam ignorálni, és nem küzdöttem.

Később ez az álom nem hagyta annyiban: szintén nagy kellemetlenségek árán engedett felkelni, de az egész lakásban sehol nem tudtam felgyújtani a fényt. Mintha bizonyítani akarná az elmém, hogy igenis ébren történik mindez velem - eleinte el is hittem, és majd magam alá csináltam félelmemben! Szégyenszemre anyám mellé akartam visszafeküdni - és feküdtem is -, akkora parám volt - persze és szerencsére ez is csak álom volt.

De még ez sem volt elég! Legutóbb azzal hozakodott elő alvásparalízis barátom, hogy felébredni is engedett - legalább is elhitette velem, hogy felébredtem... A dolgok ugyanúgy folytatódtak... Háromszor kellett ébrednem egyik álomból a másikba, mire fölértem, hogy úgy mondjam, a legfölső szintre, a valós ébrenlét szintjére.

Ha bár legtöbbször tudatában vagyok, vagyis tudatába jövök isdővel, hogy csak álmodom, mégis embertelen félelem lesz úrrá rajtam ezek alatt az álmok alatt.  De valami különösmód, mégsem akarok megszabadulni tőlük, kellenek nekem. Nagyon kalandos, fantasztikus dolgok ezek számomra, mint bármilyen más álom. Viszont a gyakori rémlátomásoknak az lett az eredménye, hogy amikor valami túl jót álmodom, akkor is hirtelen beugrik, hogy ez csak álom, és elmém ilyenkor meg mindent megtesz, hogy felébresszen belőle. Én meg ilyenkor azért küzdök, hogy még maradhassak... Olykor sikerül, olykor nem, ezt még gyakorolni kell.

PS: Följebb olvastam egy hsz-ban, hogy valakinek visszapörgött álmában az élete a születéséig, vagy valami hasonló. Ehhez foghatót is álmodtam már, egy helyen le is írtam. Most megkeresem és bemásolom ide, hadd ne kelljen bepötyögni újra...

Íme:

Álmomban átéltem a saját születésemet. ’79-ben voltam, és a terhes anyámat láttam belépni a lakásunkba. Az én testemet hordozta a testében, de én, mint lélek, még csak kívülről követtem. Amint anyám átlépte a küszöböt, én ökölbe szorított kezemet felé nyújtottam, és elfordítottam a csuklómat, mintha egy kilincset nyomnék le. Abban a pillanatban rátörtek anyámra a görcsök: elhatároztam, hogy inkarnálódom.
A következő minutumban már bent voltam mindkét testben: anyáméban, azon belül pedig a sajátoméban. Rettenetes volt a szűk, levegőtlen hely, amit anyám méhe jelentett. És még csak eztán következett a világrajövetel. Fuldoklás a szülőcsatornában, összepréseltség, pánik… Mikor kibukkantam, felsírtam… Kis híján odahaza a saját ágyamban is.

                                   ---

Aztán, ha már ennyit írtam, még beszámolok a halálos álmaimról is, azt is bemásolom, mert már leírtam őket.

Néhány éve, talán 3-4 évvel ezelőtt, heti rendszerességgel –, legalább fél éven keresztül – álmodtam meg saját halálomat a legkülönbözőbb halálnemekben, de leggyakrabban lelőttek.
Az egyik álomban egymás után négyféleképpen haltam: először elütött egy hintó, s miután végem volt, egy teremben találtam magam, ahol hirtelen minden lángba borult, és én bennégtem. Eztán a víz alatt eszméltem, persze belefulladtam, s a végén a változatosság kedvéért fejbe lőttek.

Ezt követően nem történt semmi, csak sötétség, amíg fel nem keltem, de nem azonnal az álom után, hanem csak úgy, mint rendesen.
Ezenkívül többször haltam meg kígyóméregtől.

Álmaimban magam is sok embert megöltem, és gyakran egy háború kellős közepén találom magam, ahol harcolok. Néha lőfegyverrel, ami valamiért mindig csütörtököt mond, de karddal is szoktam hadonászni; ahhoz nagyon értek ám, karddal még sosem győztek le. Viszont volt nem egy olyan álmom, amiben öncélúan öltem, főleg nőket. Az egyiket el is mesélem:
Egy kertesház konyhájában álltam, előttem egy nő lógott, a csuklóinál megkötözve, a mennyezetről. Én egy hatalmas kést tartottam a kezemben, és az alhasától a torkáig felhasítottam az életéért fohászkodó szerencsétlent. (Hozzá kell tenni, ha álmodom, mindig igen részletesen és színesen álmodom.) Tehát miután felvágtam a hasát, még azt is hallottam, ahogy a zsigerei csattannak a fehér linóleumon, és minden csupa vér volt. Ekkor zajt hallottam a kertből, és tudtam, hogy rendőrök vannak odakint. Nem tudtam hova menekülni, hát kimentem. Egy férfi és egy nő volt. A férfi földre lökött, én térdre estem, de ő hátatfordított, és a pisztolytáskájából kikaptam a fegyvert. Felálltam, de a rendőrnő hamar kapcsolt, és rám lőtt. Éreztem, ahogy a golyó a homlokom közepébe csapódik, éreztem az ütését, és éreztem azt is, ahogy meleg vér csurog le az arcomon, aztán térdre estem újból. Kezdett elhomályosodni minden, talán még egyszer rámlőtt valamelyikük, és hanyatt estem. Többé nem tudtam mozdulni, nagyon homályosan láttam, és a két rendőr távolinak tűnő hangját hallottam.
– Végre meghalt – szólt a nő, aztán minden elsötétült.

                                  ---

Minden esetre nekem az álmok nagyon fontosak, legyen az rémálom, alvásparalízis vagy bármilyen más kellemes, fantasztikus netán semleges álom. Van egy készülőben lévő regényem, amit jószerivel a magam szórakoztatására írkálok, és ez a mese részint ezekből a különféle álmaimból építkezik.

Ennyi voltam, köszönöm, ha elolvastad.

Sziasztok!

Rendszeresen volt/van részem alvasparalízisben(most már végre tudom hogy mi a neve :) ). Már elég régen kezdődött asztán hol több hol kevesebb gyakorisággal ismétlődgetett. Röviden leírom hogy általában mi történik.

Szóval a lényeg hogy abban a tethelyzetben és abban a helységben ahol épp elalszok, tudatomra ébredek. Eleinte nehéz volt felismerni hogy nem a valóság, de később ahogy egyre többször megtörtént már egyből tudtam hogy gondolatom szerint az éber állapot és a klasszikus értelemben vett álom között vagyok. Tehát ott vagyok ahol elaludtam valójában, és a testhelyzet is ugyanaz(nagyon nagy részben a hátamon alvás közben jön elő). A fénnyel van valami, nem tudom jól leírni, mindenesetre olyan mintha sötétedne de még nem teljesen esteledett be. Ehez hozzájön az hogy nem birok mozogni nem birok hangot kiadni csak rohadt nagy erőfeszítéssel esetleg nyöszörögni. Rettentő szorongás fog el és olyan félelem hogy hihetetlen, nem lehet leírni. Fenyegetést érzek. Általában egy ember szerepel a fenyegetés központjában aki a szobában van. Nagyrészt mindíg valami ismerős, és tudom hogy nem lehet ott, épp ezért mégjobban rettegek , sokszor van hogy csak mosolyognak, közelítenek felém vagy mellettem fekszenek. Árad belőlük a gonosz. Nemt tudom jobban leírni. A lényeg hogy nagyon félek.

Ahogy egyre többet előfordult velem a dolog, elkezdtem foglalkozni vele. Az első az volt hogy sikerült megkülömböztetnem a valóságtól, tehát most már mindig tudom hogy csak álom. Ezek után jött az hogy amint rájöttem hogy álom, megpróbáltam felébredni, sokszor csak némi idővel tudok felébredni és sokszor van úgy is hogy azt hittem felébredek de mégis folytatódik a dolog. Mindezek után mikor már felismertem hogy álmodok tudtam hogy felébredek ha akarok, elkezdtem egyre több ideig tudatosan a paralízises állapotban maradni. Próbáltam legyőzni a félelmet. Hatásos szokott lenni hogy megfeszítem az izmaimat és nagyon dühös leszek, próbálok ordítani és szidni az ott lévő személyt. mozogni persze nem tudok, de nagyon néha sikerül kiabálnom. 

Megfigyeltem még egy dolgot. Ha felriadok a parlízises állapotból és nem mozdulok meg(nem változtatok testhelyzetet), akkor általában visszakerülök, ha elmozulok akkor utánna nyugodtan birok aludni.

Ha van olyan aki kpnkrétan ilyesmiket élt át és foglalkozott is vele, sikerült eredményeket elérni az írjon. Aki meg akar szabadulni a dologtól annak azt tudom ajánlani hogy ne feküdjön háttal, vagy rendezze kicsit át a szobáját, úgy hogy szerinte biztonságos legyen(ne feküdjön háttal az ajtónak, belássa az egész szobát, szóval legyen az a tudat az emberben hogy nekivetheti a hátát a falnak, tehát nem kaphat támadást hátulról.) Aztán ha mégis paralízises állapotba kerül próbálja meg azokat a dolgokat csinálni amiket  leírtam(álom felismerés felébresztés...stb.) bár megvallom hogy a félelem nálam nem múlt el teljesen, de sokat enyhült az első pár alkalom óta.

Na minden jót és szép álmokat :)

Sziasztok!

Éppen a Spektrum egyik régi műsorát néztem videón, ahol az UFO-król volt szó, és ott említették ezt a jelenséget, egyből magamra ismertem (nem azért mert elraboltak:). Gugliztam egyet és végre megtudtam, hogy mi is az, amivel már kb. 20 éve élek együtt. Az első ilyen "élményem" elég borzasztó volt, azt hallucináltam, hogy az öcsém fejbe akar vágni egy nagy fekete magnóval... Majd később olyanokat éreztem, hogy van valaki a szobámban, meg ehhez hasonló dolgokat. Amíg nem tudtam mit kezdeni vele elég rossz volt, mert végig kellett élnem az egész eseményt, de azután szép lassan megtanultam legyűrni. Azóta is rendszeresen visszatér, több-kevesebb kihagyással, de már nem várom meg a hallucinációs részét. Szerencsére én könnyen meg tudom különböztetni a valóságtól, mert nálam mindig egy érdekes fülzúgással kezdődik, ha ezt meghallom, már tudom, hogy gond van. Ilyenkor nagyon erősen koncentrálok arra, hogy felemelem a fejem a párnáról és megrázom magam, nem egyszerű, de szerencsére mára már nem okoz gondot kiszakítani magam ebből az állapotból, ha meg tudom mozdítani magam, már nyert ügyem van. Ami nem túl kellemes még benne, hogy ilyenkor általában újra "visszacsúszok" és megint ki kell magam rángatni, sokszor ez akár 8-9 (vagy több) alkalommal is megtörténik egy éjszaka.

De most már, hogy tudom, hogy mi a bajom, sokkal békésebben fogok aludni.

Nektek is szép álmokat!

Sziasztok!

Velem mostanában egyre többször fordul az elő,hogy ha délután elalszok (este még nem volt ilyen) akkor van,hogy azt álmodom hogy csörög a telefon vagy jött valaki és bekell engednem és fel akarok kelni de nemtudok.ha a barátom mellettem fekszik azt képzelem hogy üvöltök a fülébe és ütögetem hogy keltsen fel,de nem kelt(mert igazából csak fekszek mozdulatlanul).ha megy a tv,rádió azt hallom,tudom hogy holvagyok.a fejemet egyáltalán nemtudom megmozdítani és a kezeimet sem.amikor nagynehezen felkelek akkor egyből levegő után kapkodok és leugrok az ágyról.nagyon rossz és félelmetes érzés az hogy nemtudom irányítani magam.az én esetem nem a legdurvább,de biztosan elfajulhat és szeretném ennek megtudni az okát,hogy miből kifolyólag lehetnek ilyen "álmaim".

17 éves lány vagyok és ritkán (negyed évente van) alvási bénulásom. A legelső pár alkalommal rettegtem, abban a pár másodpercben olyan gyorsan vert a szívem, hogy azt hittem mindjárt le áll. Régebben ilyenkor veszettül próbáltam a mellkasomat "belülről" ütni. Nem túl eredményes próbálkozás. Visszont ez nekem be szokott válni: amikor érzed, hogy nem tudsz megmozdulni és hogy nagyon ver a szíved próbáld lenyugtatni magad. Ne próbálj meg mozogni, maradj nyugton amíg a légzésed és a szíved le lassul. (Nos ebbe nem vagyok biztos de emlékeim szerint a szemeimet be szoktam tudni csukni.) Maradj így minimum egy fél percig, de a legeredményesebb ha megpróbálsz vissza aludni! (bár ezzel vigyázz, fordult velem elő olyan, hogy mikor újból felébredtem megint béna voltam.) szóval egy kis idő múlva próbálkozz újra mozgással. Én mindíg a lábújaimmal kezdem.

Kedves segítő!

Anyuka vagyok van egy kis fiam A. aki 7 éves.Elég gyakran előfordúl,hogy este hirtelen elalszik és felriad.Ekkor olyan tüneteket podukál,hogy megijedek,:reszket,nem ismer fel,hogy ki vagy,mindent túl magasnak lát vagy túlpicinek,kapirgál a földön,zúgásféle hangokat hall,csendben hallkan kell beszélnem ,kétségbeeseten ugrál az ágyon,ekkor magamhoz ölelem,  jéghideg a keze ,a szive meg annyira dobog,hogy majd kiugrik.Borzasztó nem kívánom senkinek.Boldog családban él,apa,anya,tesó.Sokat játszunk velük,beszélgetünk mesélünk stb.....Amikor kisebb korában felső légúti megbetegedése volt gyakran írtak fel egy Spiropent nevezetű gyógyszert,amíg használtuk mindennapos volt a fentiekben leírt tünet.Abbahagytuk a gyógyszert igaz ritkábbak ezek a tünetek de vannak még.Segítsen mi lehet az oka?Hová vigyen vizsgálatra?Mit csináljak? Köszönettel :egy aggódó anyuka.

Kedves Tanácsadó!

  4 éves intelligens Kisfiú azt állítja, hogy naponta a hajnali órákban mintha  "fejében"

 történne minden, amit elmond. Úgy tűnik békésen alszik de közben értelmes, logikus vitát folytat egy nem kellemetlen hanggal, /halkan/

hogy őt hagyják békén,menjen a beszélgető partner a kórházba ott meg fogják gyógyítani.Ö  szeretne aludni, csendben lenni, ez a háttér zaj rémes neki..Ez tragikus történetnek látszik ,főleg, ha ezt a vele együttlakó felnőtt is mind hallja a "fejében", ami úgy értendő, e sorok  elbeszélője mindent hall egyszerre az elbeszélővel.Alvási paralízisról szó sincs. Kb 3 hete kezdődött és naponta ismétlődik.Félelmetes.

. Egyelőre kérdezem,kihez forduljak ezügyben tanácsért?

sziasztok

most 15éves vagyok és ma hajnalban kb 4óra körül volt először alvási paralízisem.nagyon megijedtem az oldalamon feküdtem a fal felé fordulva (közvetlenül a fal meletvan az ágyam) előte egy fél percel éreztem hogy felkeltem és nem tudtam megmozdulni a szemem itudtam nyitni de enmlátam semit csak sötétséget nagyon magas és hangos bugó hangot halotam már szinte fájt tőle a fülem

próbáltam megmozdítani a kezem de enmsikerült utána  a hátamon éreztem nyomást és a nyakam hátsó részén mintha éreztem volna hogy van valaki a szobában de nem látamsemit hiába kinyitotam a szemem tudtam hogy nem álom mert a tv be volt kapcsolva és a bugás mogott halkan hlotam és amikor "elmult" ez az egész ugyanaz a müsor ment mint amit halotam az egész nagyábol 10-15másodpercig tarthatott amikor elmult felültem kb 1percig csak ültem és néztem magam elé  utána leültema  gép elé 

és nagyon sok hejen rákerestem hogy milehet ez.

először olyanokat olvastam hogy ezek "démonok"meg ilyen hüyeségek én nem nagyon hiszek ezekben de nagyon megvoltam ijedve utána olvastam z alvási paralízisnek és most igy nyugotabb vagyok

ha valaki ir választ azt nagyon megköszöném és egy kicsit nyugodtabb is lenék:)

Ma hajnalban olvastam legeloszor az alvasi paralizisrol. Vizsgaidoszak utan vagyok, teljesen kibillenve az alvasi rendszerekbol. Tegnap ejjel kimentunk szorakozni. Ejjel 12 fele elkezdtem zsibbadni egy szorakozo helyen majd hirtelen osszeestem, fel percen belul rendbe is jottem. Az en megelt idotartamom kb 1 ora lehetett, es nem ajulas, hanem halucinalas kepeben. Egy falra festett ferfi vonalportre fordult velem szembe majd emelkedett folem en meg sullyedtem bele az agyagba. Hirtelen ereztem, hogy tobben fognak, es megint valos helyet erzekeltem. Korulottem mindenki ketsegbe volt esve, en meg mintha nem tortent volna semmi nyugtattam teljesen hidegverrel az embereket, hogy jol vagyok, nincs gond. nem is volt gond. Nemtudom, hogy ez alvasi paralizis lehet-e, hazaertem es ratalaltam a Paprika cimu rajzfilmre. Egy kommentben irta valaki, hogy a tudatos almodasrol szol, erdekes utana nezni. Utana neztem es stimmelt minden. Lehet ejszaka aktiv eberseg kozben alvasi paralizisem? Az elozmenyek annyiban merulnek ki, hogy eltem mar at pszihedelikus utazasokat korbban, alkoholt fogyasztottam aznap ejjel kozepes mennyiseget. Kiskoromban elofordult elenk halucinacio. Azota foglalkoztatnak ilyen dolgok, de nem hiszek semmiben. A testem elhagyasa tema viszont misztikusan vonz.

Valami velemeny vagy hozzaszolas?

Szia Kulcsi!

Ennyi embernek lenne alvásparalízise? Anno arról volt szó, hogy ez viszonylag ritka dolog, bár lehet, hogy a blogod ezen témája tudatosítja az emberekben ezt a dolgot, mindenesetre én is az írásaid nyomán jöttem rá, kb. 2 éve, hogy mi a franc, ami velem történik. (de ezt már leírtam, vmi kérdőívet is kitöltöttem...)

Nekem kb 22 éves koromtól van, bár ritkán, eddig 5-6 alkalommal volt, halicinálni viszont gyakrabban szoktam. Nekem mindig csak délutáni alvásnál van, ergo, amikor nagyon fáradt vagyok, mert csak akkor fekszem le délután. Legutóbb már irányítani is tudtam, eldöntöttem, hogy belezuhanok (óriási a kísértés, mert belezuhanni nagyon jó), és bent azt  "álmodtam", amit akartam. Jó volt. De a bénultság az borzalom, egy rémálom ébren!

Üdv!

sziasztok!

most bukkantam az oldalra, elolvastam minden cikket, minden kommentet és élménybeszámolót, de nem volt előttem ismeretlen az alvási paralízis fogalma, viszont ilyen szuper összegzést sehol sem találni magyarul :)

Jó 25 éve szendvedek ettől, ill. a "szenvedés" nem is a legjobb szó, mert nem mindig rossz. A cikk szerinti kategóriák alapján nálam rendszerint az "intruder" típusú paralízis jelentkezik. A jelenség nincsen helyhez kötve, előfordult már velem otthon, kollégiumban, vendégségben, egyedül vagy akkor is, ha voltak mellettem. Kb. 12-17 éves koromig még alvajárással is párosult (de ezek inkább vicces végkimenetelűek voltak :)).

Mind éjszaka, mind délutáni sziesztánál előfordul: utóbbi viszont kivétel nélkül mindig kifejezetten kellemes nálam. Ilyenkor tapasztalom azt, amit az egyik beszámolóban is olvastam, információkat "szerzek" valahogyan a külvilágból, amikről később kiderült, hogy valósak, de olyan is előfordult, hogy (én így hívom:) "jóslás"-típusú élményem volt, azaz kaptam valamilyen infót vagy akár figyelmeztetést és másnap vagy pár nap múlva következett be egy esemény, vagy tudtam elkerülni valaminek a bekövetkeztét.

Egy időben komolyan gyakoroltam a tudatos álmodást, hogy a rettegésből inkább asztrál-utazás legyen, néha sikerült-néha nem, amikor viszont igen, akkor fantasztikus élményeim voltak. Egyébként az álmaimra mindig emlékszem, már kisgyerekkoromtól fogva, rengeteget segítettek, és amikor megtanultam őket értelmezni, az önfejlődésben is sokkal nagyobb lépéseket tudtam megtenni.

Amiért írok az az a technika, ami nálam pár éve működik. Olvastam valahol egyszer, hogy érdemes valamilyen mantrát ismételgetni ilyenkor. Kitaláltam egyet, egy olyat, ami éppen a rettegés ellen való, ugyanakkor - szerintem, de ebben semmi tudományosság nincsen :) - segít visszahozni a teljes ébrenlét állapotába. Amikor elkezdem érezni a bénultságot, jön a lebegés, és mielőtt a gonosz jelenlétét megérezném (mert mindig ott van), elkezdem ismételgetni, hogy:" Nincsen semmi más, csak a szeretet." Néha elég párszor, egyszer-kétszer, máskor többször kell, de segít felébredni és tudatosítani, hogy csak álom volt. A (normális, egészséges) elalvás ezekután könnyebben megy, mert valahogy elönt a béke és a nyugalom. Ami még fontos, hogy ezekután soha nem háton alszom tovább, hanem oldalfekvésben, vagy magzati pózban. 

Hátha valakinél még beválhat, ajánlom szíves kipróbálásra :)

Én főképpen a kellemesebb részét tapasztalom meg, majdnem minden éjjel. (Kellemes, lebegő érzés) Viszont kialvatlansággal küzdök... Amikor már-már összeesek nap közben az álmosságtól, és ledőlök valahová pár percre, még akkor sem tudok elaludni. Amint hazaérek, eljön az este, és lefekszem, kezdődik minden előről.

Ritkábban, de sajnos találkoztam már Incubus-szal is... hála az égnek, a formáját nem láttam, de a kellemetlen, fojtogató nyomást éreztem.

Mivel már tizenéve élek ezzel együtt, annyira nem zavar, de ha lenne valakinek egy jó ötlete, amihez nem kell gyógyszer, remélem, tud segíteni. (Sportolok is, tehát nagyon jól kéne aludnom esténként)

Hali!
Én 17 éves vagyok, nemrég kezdődtek nálam ezek a problémák. Szerencsére nekem nincs halucinációm, inkább csak hallok dolgokat, és mellette  azt, ami a valóságban is körülöttem történik. Legtöbbször a délutáni alváskor fordul elő. Az első nagyo nfélelmetes volt, nem tudtam hogy mi a gond, miért nem tudok felkelni. Nálam a gond csak annyi, hogy fekszem, és fel szeretnék kelni, de egyszerűen képtelen vagyok rá, pedig nem is kényelmes úgy feküdnöm sem néha, de nem tudok megmozdulni hogy kényelmesen aludjak tovább. Ilyenkor énis próbálok hangokat kiadni, hogy jelezzem az esetleg szobában tartózkodóknak hogy keltsenek fel, vagy higgyék hogy rémálmom van, és esetleg megráznak. Az ébredés fokozatosan megy, először az ujjamat tudom mozgatni, hatalmas akaraterő kell hozzá, akkor legalábbis azt érzem, hogy meg tudjam mozdítani. aztán egyre jobban kezdem mozgatni, majd már az elkaromat is tudom és így tovább, végül sikerül felébrednem. Eközben nagyon ideges szoktam lenni, mivel ugye nem tudok felekelni, és néha még izzadok is.
Az élményem és az olvasottak alapján is már gondolkodtam azon, hogy lehet e ennek valami pszichikai következménye, gondolok arra, hogy mikor a bénult állapotban egyszerűen küzdünk szellemileg azért, hogy ne kelljen átélnünk ezt a bizonyos élményt, vagy az én esetembe hogy sikerüljön felkelnünk, akkor idegesek vagyunk, és én féltem tőle az elején hogy ebbe beleőrülök, mert elvesztem az önuralmam közben, és az elmémben teljes erővel, már-már egy idegbeteghez hasonlóan, és teljesen olyan érzésekkel, küzdök egy jó ideig értelmetlenül (ugye amíg nem sikerül felkelni)
És belegondoltam hogy akinek olyan problémája van, hogy már eljut a halálfélelemig, látja, hallja és érzi, hogy ottvannak mellette (nyilván rossz szándékkal), akkor annak ez az érzése még fokozódik. Hiszen úgy éli meg, mintha egy megkötözött ember várná hogy megkínozzák és a végén megöljék, csak épp nem tehet ellene semmit, hiszen meg van kötözve (ez most lehet egy durva példa volt, de lényegében erről van szó).
Szóval ebbe a szellemi "hajszába" nem lehet beleőrülni? Mert az átélt pillanatban ez nagyon reálisnak tűnik, hogy meg fogok.
Köszönöm!

Sziasztok,

Én már sajnos eléggé gyakorlott vagyok ezen a téren. Kb. 14-15 éves lehettem, amikor az első paralízisemet átéltem. Akkor az történt, hogy elaludtam a tv előtt...aztán felkeltem...felkeltem de mégsem...Hallottam, ahogyan már megy a film stáblistájának zenéje, de mivel egyedül voltam otthon, más külső zajt nem észleltem.

Szóval ment a stáblista zenéje és én ki akartam nyitni a szemem, mivel már éber állapotban voltam, de nem ment. Próbáltam felülni de az sem ment. Pánikba estem és azon erőlködtem, hogy meg tudjak mozdulni és ki tudjam nyitni a szemem, de semmi...

Ekkor megróbáltam ordítani, de a számat sem tudtam kinyitni...Ekkor kezdődött a hallucináció. Ugyanis ekkor végre sikerült ordítanom és fel is keltem az ágyból, odarohantam a telefonhoz, hogy felhívjam anyukámat sírva de nem csöngött ki a telefon. Pár másodperc múlva rájöttem, hogy nem történt semmi, tehát nem is sikerült felkelnem, nem is mentem el a telefonhoz és még mindig ott fekszem egy helyben bénultan. Ekkor még nagyobb pánik jött rám és ekkor jött az a bizonyos sötét alak, akinek a jelenléte érezhető volt a szobában. Félelmetes volt, azt hittem sosem lesz vége, hogy sosem tudok felkelni, aztán egyszercsak végre sikerült.

Hatalmas fejzúgással keltem fel és zokogtam a rémülettől mint a zápor eső.

Azóta sajnos többször előfordult már ez velem. Legutóbb tegnap este. A tegnap esti dolog annyiban különbözött az eddigiektől, hogy semmilyen külső zaj nem volt a szobában (mivel hajnal 3 körül volt, nem ment a tv sem és teljes csend volt az egész házban). Mivel nem volt semmilyen külső zaj, nem tudtam behatárolni, hogy hol vagyok, hogy hol van a testem és hol fekszem. Annyit tudtam csak, hogy ébren vagyok de a testem megintcsak béna. Utána megint jöttek a hallucinációk...de mivel tudatban voltam, hogy valamit tennem kell, hogy felébredjek, el kezdtem visszatartani a lélegzetem. (Mert állítólag ha az ember visszatartja a levegőt a túélő ösztön felkelti a testét, ami újra működésbe lép). Elég sokszor próbálkoztam a levegő visszatartásával de nem sikerült, mert végül mindig vettem egy hatalmas lkevegőt attól félve, hogy megfulladok. Végül utoljára még egyszer visszatartottam a levegőt és amikor már majdnem megfulladtam, akkor végre felkeltem.

Már ébren voltam és levegő után kapkodtam, végre a saját ágyamban találtam magam, de kellett pár perc mire felfogom, hogy biztonságban vagyok.

Szörnyű élmény, minden alkalommal borzasztó. Hiába tudom, hogy mi játszódik le a testemben a pánik ugyanúgy eluralkodik rajtam.

Nem tudom megőrízni a nyugalmam soha...Borzasztó élmény...

Sziasztok!

Nem tudom mit hallottatok vagy valaki ismeri-e az álom irányítást...nekem ez sikerül, de nem tanultam hanem mindig is tudtam kiskorom óta. Régóta vannak Alvásibénultságaim, olyan hetente, vagy két hetente egyszer. Tegnap előtt volt egy paralízisem...nagyon valóságos volt. A falnak befelé fordulva aludtam egyszercsak felkeltem (,vagy legalább is azt hittem, hogy ébren vagyok) megakartam mozdulni nem ment...egyszercsak valami, vagy valaki megfordított egy pillanatra megkönnyebültem láttam az egész szobámat. Egyszerre a megkönnyebülés eltünt a szobámba a holdfény világított be. Eltünt a fény gyorsan és fokozatosan...fulladtam nem kaptam rendesen levegőt próbáltam, de nem ment. Ahogy elsötétedett láttam, hogy nem az egész szoba csak a szoba közepe...valami alak megjelent...nagyon rossz volt, mintha nézett volna de nem láttam, hogy figyelne nem tudtam kivenni csak egy sötét...nem tudom mihez hasonlítani füst vagy nem tudom. Eszembejutott, hogy tudom irányítani az álmaim és koncentráltam arra, hogy a barátnőmmel vagyok...nem ment. Akkor még erősebben arra gondoltam, Hogy a strandon vagyok a barátaimmal...nem ment. És ez a sötét valami mintha blokkolta volna az irányítást nem engedte. Olyan érzés volt mintha egyre mérgesebb idegesebb vagy agresszívebb lenne az a sötét valami és ő is koncentrál arra, hogy nekem az irányítás ne sikerüljön. Úgy tudom leírni, mintha feltelepítenétek valamit a számítógépetekre és kb. 56%-nál visszaugrana 10%-ra ismét föl és vissza...mintha erölködne. Én próbáltam elérni a 100%-ot de nem tudtam. Nem kaptam levegőt, próbáltam megmozdulni, nem ment. Egyszerre elindult felém és mintha a két csuklómat a nyakamat és a bokámat meg a nyakamat az ágyhoz kötözték volna és húzna le...nagyon féltem fel akartam kelni. a szivemet éreztem, hogy egyre gyorsabb, nagyon gyorsan dobog. mondogattam magamba Kelj fel, kelj fel, kelj fel! A lény a közelembe volt...kivehetővé vált egy kéz felémnyúlt, ekkor felkeltem, hirtelen felültem és nem tünt el minden egyszerre (szerintem az álom része volt), hanem lassan, ugyanúgy, mint ahogy besötétedett kivilágosodott. ennyi :) véleményekre kíváncsi vagyok :)

Sziasztok! Nekem csak olyan szokott torténni hogy éjjel felébredek álom után, és az ágyamon a lábamnál látok egy alakot ulni sultos sapkába profilból, aztán rám fordítsa a fejét, amikor hozzánnyújtom a kezem, eltunik. Legutojjára pedig a macskánkat láttam a szobába, épp mosakodott a testvérem ágyába, amikor megszolitottam a nevén, a testvérem felkelt es kerdezte hogy mi van, amikor visza neztem a macskankra, eltunt. Ez is gondolom halucinálás...

sziasztok! 

én azt szeretném kérdezni, hogy másnál is volt-e már olyan, hogy azt "álmodta", hogy kihullanak a fogai, elég brutál, de szinte leválik a koponyámról, közben valójában begörcsöl az arcom (gondolom). és innen folytatódik a paralízis. a foghullás is valószerűnek tűnik, tehát ekkor már elkezdődik a paralízis, és tudom, hogy igazából nem történik meg. aztán a szokásos dolgotk, amiket lertatok már itt előbb. előre is köszi a választ.

tök jo élmények, már akinek:)

én gyakran komplett zenéket hallok,  egyszer komplett szöveggel hallottam (kalapács szerü zene).egy kettöt sikerült is rekonstruálni ha épen nem voltam lusta felkellni az ágybol hogy lepötyögjem. volt hogy gitársolokat hallottam, azokat rekonstruálni nem tudom mert kissé nehéz megjegyezni a sok hangot:)

mivel aktivan zenélgetek nyilván ezért van ez...

de olyan is volt hogy felkeltem és háttal voltam a tesomnak, erre ö meg hátulrol hörögve rám ugrott hirtelen ami nyilván kurvára megrémitett de ekkor már tudtam hogy baromság az egész és hagytam hadd ijesztgessen...illetve csomo ilyen hörgös álmom volt mozgásképtelenséggel de mindig hagyom hadd hörögjenek és sokszor majdnem sikerül is átadni magam teljesen a félelemnek (ekkor van hogy neked támad ez az idegen szinte belédmászik). és iszonyu ijesztö de mintha megkönnyebbülés is lenne egyben.

valszeg ez a félelmek kivetitésének a megszüntetésének a folyamata...mármint hogy hagyod hogy az amitöl félsz hadd ugorjon rád vagy csináljon akármit. 

meg olyan is volt hogy idegen erö belenyomott az ágyba aztán le a pincéba iszonyu hangosan recsegett ropogott minden de mivel egyböl kapcsoltam hogy ez baromság ezt is hagytam hadd legyen és nyilván ijesztö de amugy majdhogynem szorakoztato is...szinte örülök reggel hogy ilyet éltem át....

azt nemtudom akkor mivan ha nem kapcsol az ember hogy irreális amit átél...én gyakran álmomban is rájövök hogy álmodok és akkor aztán a lányok....:D

de átéltem testen kivüli élményt is ...kollégám megmagyarázta hogy hallucinácio de az az tényleg elég hihetö volt...repkedtem a szobában meg a fejem átnyult a falon is de elképesztöen mechanikus élmény volt...semmi extra olyan volt mint most hogy ébren vagyok és irok...semmi extatikus élmény...

szal az alvási parizer az nem az hogy "van" hanem egy normális dolog...a kis-agy nem akar felébredni miközben a tudatod már éber...

votl hogy azzal szorakoztam félálmomban hogy az ajtot nyitogattam pusztán "akaraterömmel"

na és még rengeteg ilyenem volt...

egy érdekes visszatérö nemtomhogynevezzem szokott lenni, hogy simán egy utkeresztezödés fölött lebegek vagy 30 méterre szürkületben és autok jönnek mennek alattam és csak ottvagyok akár percekig...és nicns semmi csak ez is tiszta "jozan" álom-félálom-éberség...mechanikus élmény..csak gondolkodok hogy most van e testen kivüli élmény ténylegesen vagy megint baromság (álom) amit látok.

aztán mindig eszembejut elmegyek egy jo csajhoz (naná) elkezdek repülni vkihez akit kigondoltam de ekkor sajnos mindig kinyitom a szemem és az ágyamban vagyok.

olvasom hogy a jelenséget urallni kell...sztem pont itt  a probléma...tuti hogy jellmzöen azoknál fordul elö akiknél a valo életben életviteli problémájuk van:)

elég egyértelmü hogy attol félsz hogy átveszik az irányitást...vagyis hogy te nemtudod irányitani az életed vagy vmilyen irányithatatlan helyzetbe kerültél...dehát olvassatok a sorok között ha érdekes dolgokat tapasztaltok:)

ezt hagyni kell hadd történjen...ugorjon rád az az idegen a sötétböl. és rocknroll:D majd meglátjátok hogy mind belétek költözik, abban a pillanatban amikor hagyod hogy a félelmed kiüssön. ekkor szünik meg a félelem.

jaaaa találkoztam már ufonautákkal is...pont vmelyik héten volt...nem irom le megint a szokásos sztorit ahogy kezdödik de kinyitottam a szmeem és ott ált fölöttem és lefelé nézett rám és a tenyerét az arcom elé tette és elkezdte mozgatni az ujjait gyorsan meg vmit gügyögött...félelmetes volt...de izgalmas is...még a szagát is éreztem....

na ennyi az én tapasztalatom nagyjábol

ja igen volt foghullásom:) félálomban kb...

de ugy hogy én törtem ki a saját fogaimmal a saját fogaimat:) hát nem volt kellemes...azon gondolkodtam hogy bazzeg ha felébredek  hogy megyek dolgozni fogak nélkül ha tényleg kitörtem öket...

A foghullás, fotörés nálam is rendszeres, ez valami közös tudatalatti szimbólum.

áááá sztem nem...simán stresszes állapot feloldása...

sztem hasonlo mint az éjszakai fogcsikorgatás (amit hallani is lehet) ami szintén stresszfeloldást szolgálja

de nálam nem rendszeres egyáltalán...összvissz ha 3szor álmodtam ilyet életemben..

Helló mindenkinek,

nekem 17 éves koromtól kb. 22 éves koromig voltak rendszeresek ezek az élmények, azóta elvétve (35 vagyok). Kisgyerekként is voltak már ilyen élményeim, 2 ilyen esetre emlékszem, az egyiknél kb. 9 éves voltam, a másiknál 4. Igen, a 4év teljesen biztos, mert olyan helyen történt az "álom", ahol 4 éves koromig laktunk. Szóval a kiságyamban feküdtem a nyuszimmal (arra is emlékszem, hogy azt aznap varrta nekem a keresztanyám), amikor arra ébredtem, hogy az üvegajtón látok tükröződni egy nagy kutyát. Egy darabig néztem, mert mozgott, aztán felkeltem. Ránéztem a nyuszimra, és egy szeme volt, egy piros szeme volt középen, a homlokán (a kettő helyett). Aztán kimásztam a kiságyból, és kimentem az ebédlőbe. Ez egy tágas helység, körbe ablakokkal, szóval világos volt. Az ebédlőbútor körül galambok sétáltak szabályos körben. Aztán jobb felől közelített felém valami, és mikor odanéztem, egy nagy fekete állat volt, sárga szemekkel. Én magam elé tartottam a nyuszimat, és mondtam neki, hogy "ne bántsál, jó leszek!", és beszaladtam anyukámék ágyába. A poén az, hogy reggel tényleg ott ébredtem fel!

Tudom, hogy valószínűtlen, hogy minderre emlékezzem, hiszen sokan még a valóságos eseményekre sem emlékeznek ennyi idős korukról, nemhogy az álmaikra! De ez tényleg így volt, és sohasem fogom elfelejteni, annyira nagyon valóságosan él bennem még így 30 év távlatában is. Lehetséges ilyen fiatalkorban is? Egyáltalán ez alvásparalízis? Vagy alvajárás volt?

Sziasztok!! velem eddig 3 v 4 esetben történt meg hasonló dolog most hirtelen nem tudom mennyi..Első ilyennél az volt hogy az ágyamból egy fejet láttam a székbe..természetesen rajtam volt a rémálmokban szokott rettegés is..meg akartam rugni vagy valamit csinálni de nemtudtam megmozdulni már annyira erőlködtem hogy majd ki ugrott a szívem a helyéről..aztán az a fej a székből felém fordult és akkor már teljes pánik volt rajtam de szerencsére akkor felébredtem...a második alkalommal rá jó pár hétre hónapra nemtudom pontosan szintén alvás előtt kerültem hasonló állapotba csak itt a lebegés történt meg..minden teljesen fura volt de mégis a szobámba voltam egyértelműen..mintha egy másik dimenzióba kerültem volna vagy én nem vágom , de főleg a sárga kavargó szín dominált a falak mintha mozogtak volna és közbe szerencsémvolt ilyen lágy mélybasszusu chillelős zenéhez is...teljesen beleéltem magam és átadtam magam ennek a boldogságnak de aztán elkezdtem megijedni hogy azér ez mégis para:D:D és akkor vissza eröltettem magam az ágyba és éreztem hogy kezdd az egész rosszra fordulni de szerencsére felkeltem..a harmadik alkalommal a kertben  a padon kerültem hasonló állapotba de akkornemvolt se jó se rossz..csak ugy hallottam hogy jön valaki ezér megprobáltam felülni de ugye nem tudtam..az egyik kezemet sikerült feltennem a pad szélére és elkezdtem magam teljes erőböl huzni sikerült valamennyire felülnöm és ennél a pontnál felkeltem és ki hinné de feküdtem a padon:D szoval olyasmi volt mintha kilépnéka testemből és az emlékek alapján nem is tudom be ezt másnak...mertnekem senki ne mondja hogy ezek az esetek csupán agyi reakciok amiket valami okos pszihologus megis magyaráz az agy elektromos rezgéseitöl kezdveminden hülyeséggel..ez ezeknél sokkal több szerintem..:D valamint eszembe jutott két másik eset az egyiknél saját magamatl áttama szobámba kuporogni a sarokba a másiknál pedig az exem ült az ágy végénél és én magamhoz öleltem majd rámjött valami furcsa őrület és elkezdtem vele rohanni miközbe ide-oda verődtünk a falnak ajtónak székeknek stb és a végén csak a véres hullája volt a kezembe (huh ez elég beteg igy leirvaXD) de ez is megtörtént eset.

teljes repüléssel kapcsolatos élményem eddig csakoylan volt amikor teljesen álmodtam de tudatában voltam annak hogy álmodok és bármit megtehetek..az érdekes abba az hogy itt a faluba csináltam ezt és minden részletes voltés nem ferdített mint az álmokáltalába szóval a falu az utcák a házak a táblák minden olyan volt mint igaziból...

szerintem amugy a legtöbb ilyen esetben föleg az elsö élményekkel kapcsolatba( nem a rendes álomba) ..szoval  teljes mértékig a valóságot észleljük...csak egy kicsit nagyobb adagot kapunk belőle mint amennyit a minden napokba...de szerintem nem kell ezektől félni nem hiszem például hogy halálunk után döccenés mentesebb lesz az út sőőőőőt haha:D de nemtudom mer ez az első oldal amit olvastam ezzel kapcsolatba és itt "hallok" elöször olyan embereket "megszólalni" akikkel ez megtörtént szoval erre nincs kifejtett magyarázatom csak egyszerüen igy érzem és ennyi..valami olyasmi "földöntuli" érzés ez bennem mint amiket ittmegtapasztaltunkmár jo páran az álom és a valóság küszöbén..:) ha valaki esetleg tud jó oldalakat mégahol értelmesen írnak ezekröl és nem az agyi kisüléseimnek tudják be az linkeljen lécc..na ennyi voltam egy szónak is száz a vége.FURCSA DOLGOK EZEK::D:D:D:D:Dbye

Sziaszok!

Nekem is nagyon sokszor volt ilyen élményem .... már vagy 5-6 éve kisebb nagyobb megszakításokkal folyamatosan          ( most 18 éves vagyok).  Először 13 éves koromban .... már nem emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy az ágyban feküdtem és egy férfi kezdett el ütlegelni. Kinyitottam a szemem ( legalább is úgy éreztem) demég mindig ott volt , csak nagy nehézségel tudtam fel kelni. Atóta folyamatos ez az "álmom".  A cselekmény lényege legtöbbször ugyan az, hogy bántson ( pl.: nyomja a mellkasom, a torkom folytogatja, párnát nyom az arcomhoz, ütlegel, az oldalamba tapos teljes erőből, a hátam vagy más testrészem karmolja, de ez az érzés nem olyan, mintha  körömmel csinálná, ha nem mintha késsel ...kb mint ha nyúznának...), csak az alakja változik, bár én mindig ugyan  azt a "személyt" vélem felfedezni.  Kb 1-2 éve, hogy ezekhez az "álmokhoz" pluszkként jön, hogy nem tudok megmozdulni, beszélni. Bár én már ( valószínű a gyakorisága miatt), megtudom különböztetni a valóságtól, de ettől függetlneül elég intenzívek az érzelmeim nekem is. Bár nagy ritkán volt rá példa,  hogy kifejezetten pozitív halucinációm volt, ugyan ezzel a " személlyel", de mint mondtam ez nagyon ritka... talány 2x fordult elő az évek alatt.   Sosem jutott eszembe, hogy nem egyfajta álom, ha nem esetleg tényleg egy szellem provokálna, bár az egyik barátnőm ezt is felvetette. Én erre mindig azt mondtam, hogy ha szellem, akkor engem marhára utálhat valamiért... .. :)

Sziasztok!

Nem tudom mennyire él még itt a csevegő, de gondoltam hozzászólok, hátha valakit érdekelnek az én élményeim. Néhány hozzászólóhoz hasonlóan én is gyakorlott alvási bénuló vagyok....
Most 26 vagyok, úgy gimis éveim végétől emlékszem ilyen élményekre. Sokszor volt ufonautás halucinációm persze, mindig érdekelt a téma. Többnyire ijesztő volt. Egyszer-kétszer kommunikáltam, pl egyszer kaptam tőlük valami szuper-energia forrást, amivel majd meggazdagszom, hát persze, hogy átvertek. :D Felkeltem és semmi. :)
Újabban elég gyakran felül tudok kerekedni rajtuk, nem ritkán felkelek álmomban (egyébként fekszem), érzem, hogy szinte égek a gyülölettől (élőben ilyet soha sem éreztem még) és szét verem, marcangolom azt aki fenyeget, de van amikor simán elmenekül előlem.

A vicces az, hogy nem vagyok egy aggresszív típus, nagyon nem. :)
 

Aki meg akarja próbálni elkerülni, annak tudom javasolni, hogy próbálgassa a szoba főleg az ágy átrendezését. Azt hiszem a tájolásban lehet valami, mert kollégiumi éveim alatt talán soha nem éltem át ilyet. Ott kb. észak fele volt a lábam, az ajtó felé, a fejem meg az ablak felé. Ahol most lakom ott is nagyon ritkán élem át, de ott mindig sikerült győznöm. Ott kb dél fele néz az ágyam, és az ablakon nézek ki. ( ami érdekes, mert gyerekkorom óta nagy félelmem (egyébként bátyámnak is volt), hogy valaki beles az ablakon (ebben a vicces, hogy a teraszunkra lehetetlen feljutni, amerre az ablakok nyílnak).
Most éppen itthon vagyok, itt a szobám kb kelet-északkelet felé néz, azaz a lábam, itt nagyon gyakran élem át, de én egyébként mindig csak éjszaka. 
Fura, hogy sok helyen írják, h a változó környezet is okozhatja, nekem éppen az az ami megszüntette. :D
De a stressz biztos közbejátszik, meg amikor így nehezen tudok elaludni, kattog az agyam, nem tudom abbahagyni a gondolkodást, akkor szokott lenni, hogy végre elalszom, fél órán belül ébresztem magam a bénulásból. Utána persze megint órákig nem tudok aludni.

A nyugtató, relaxációs zenék nekem bejöttek, érdekes, hogy ezt ufonautás látogatós fórumokon is írják, hogy távol tartja a látogatókat. A chillout nekem nem jött be, vannak ezek a gyógyító frekcenciák, vagy mifenék, ebből egy kivételével mind ilyen nyugtató. Meg mostanság komolyzenét hallgatok.

Egyébként nekem működik a magamat felébresztés, általában már elég korai stádiumban, szóval fel sikerül ismernem, hogy na akkor most hamarosan jön a dolog.
Egyszerűen az akaratommal legyőzöm a bénulást, nagyon nehéz, nagyon kell koncentrálni, de működik. Ne egyes testrészed akard megmozdítani, hanem magadat felébreszteni, esetleg törzseddel felegyenesedni. Nekem így szokott működni. Mondjuk sokszor ilyenkor enyhe fejfájással, enyhe oxigénhiánnyal, és néha fülzúgással kelek, de legalább üres a szobám. :)
Ilyenkor egyébként egész simán vissza tudok feküdni, csak vigyázz, hogy az oldaladra feküdj le. ;)

Egypárszor volt olyan is még régebben, hogy azzal ijesztettem meg a jelenlevő alakot, hogy felrepültem a plafonig és egyszerre csak én lettem az előnyösebb pozicióban. 

Úgy szeretném, ha nekem is olyanok lennének, mint sokaknak itt, hogy nem félelemmel teli, de sajnos nekem szinte mindig az, valószínűleg a személyiségből adódik, kinek milyen. De a félelemmel telinél az a megoldás, hogy legyél egy állat, és támadj rá. :D Vagy csak simán kerekedj felül. :)

Én egy 18 éves fiatalember vagyok, spirituálisan elég erősnek és fejlettnek mondom magam, de ez most lényegtelen. Egészen kiskorom óta vannak alvászavarok. És ez a mai napig így van... Én szörnyű dolgokat éltem át éjszakánként. Hangokat hallottam, halk, de ugyanakkor nagyon gyors suttogásokat. A falak körülöttem mozogtak, össze szűkültek. Aztán másik, mikor sikerült például elaludnom, volt hogy valamiféle bénultság jött rám, nem tudtam mozogni... Eközben gyakran bejött 1 kép ami nem mozdult. Például olyan hogy egy hatalmas fotel akar össze nyomni... egyre szorosabban nyomott. Néha már hálalfélelmem volt. Úgy éreztem meg fogok halni... A legutóbbi az nem tudom milyen volt, nem emlékszem, pár hónapja volt, de akkor úgy éreztem hogy... meg kell ölnöm magam... és az azstalon lévő késhez mentem, de aztán nagy nehezen valahogy elmentem az ajtóig, és a 10 körmömmel téptem, nyittottam ki kb. Nem tudom mért nem a kilincset fogtam. Nem volt bezárva pedig :D Aztán onnantól kezdtem magamhoz térni. Nyugtatni magam, hogy nincs semmi baj, mert egyébként elég erős az önkontrollom. Azt is tudom általában ha álmodok, és fel tudok ébredni ha akarok. Nem hiszem hogy elmebeteg lennék, semmi gond nincs vele, okos és értelmes vagyok. Ki mit gondol mi a fene lehet ez? :S Mintha LSD hatásokat éltem volna meg.

Erdekessegnek - http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/lidercnyomas-remalom-kezelese.php

Sziasztok!

Bár szoktak lenni élénk álmaim, de azokat többnyire élvezem.
Nemrég történt , egy fárasztó nap után lefeküftem aludni, és arra "ébredtem" mintha akaratomon kívül mozognék---> mozgatna valami láthatatlan erő az ágyamban. Szép lassan le húzott az ágyról és lábraállított, ekkor kapott el egy erős pánikfélelem. Nem tudom mi okból kifolyólag, mert bár teljesen tudatomnál voltam, és nem ettől a a nyagyon furcsa és élethű testérzetnek tudtam be, hanem olyan gondolatok keringtek a fejemben és ordították az arcomba hogy: ne menj ki, ha kimész valami rossz történik, nagyon rossz. Megprobáltam menekülni a húzás elöl, és akkor mintha kontrollálni tudtam volna, vissza "lebegtem" az ágyba, elfeküdtem, és bár be voltam parázva rendesen, megpróbáltam aludni, 20-30mp-re rá megint elkezdett húzni, de akkor mitha a lábamnál fogva, ennél a pontnél ébredtem fel ténylegesen. 

Hirtelen 2 gondolatom volt: -Ez meg mi a franc volt... jesszus. 
-Bár rohadtmód be vagyok tojva, még mindig, de mégegyszer, mégegyszer!... 

Annyira furcsán rémisztő, de egyben új és kiványcsivátévő testérzet , és gondolkodás mód volt amit megtapasztaltam, hogy nemtudom eldönteni hogy inkább pozitív, vagy negatív élménynek tudható be.

Ha valaki élt át hasonlót, megköszönném ha megosztaná velem. :)

Üdv.

Sziasztok! Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, már azt hittem megbolondultam, de ezek szerint nem is olyan ritka ez a jelenség... Lehet ez nem kifjezetten alvásparalízis, de azért leírom. 24 éves vagyok, nagyjából fél éve jelentkezik nálam rendszeresen. Magát a bénultság érzetet én nem, vagy nagy ritkán érzem, inkább a folyamatos hallucinációk, folyamatos fulladás jellemzi. A legroszabb nekem az egészben az, hogy emiatt nem tudok normálisan elaludni/aludni. Odáig már eljutottam, hogy szinte kivétel nélkül tudom, hogy ez nem a valóság, inkább csak valami félálomszerű hallucináicó, amiből úgymond tudatosan "ki tudok jönni", éppen ezért nem pánikolok. De ami a problémám, hogy hiába tudom ezt, mégis mindig visszatérnek ezek a hallucinációs képzetek, sokszor volt már velem is, amikor láttam, hallottam embereket a szobámban több mp-ig, nyúltam feléjük, de aztán eltűntek, mert valójában nem is voltak ott, és ez tudatosult is bennem közvetlen utána. A légzési nehézség persze állandó, és hiába vagyok fáradt és aludnék már egy jót, ezek miatt nem tudok. Erre létezik valami megoldás? Amit itt is olvastam többször, a koncentrációt is próbáltam, ami abban segített, hogy akkor nem halluciáltam meg ilyenek, folyamatosan tudtam gondolni arra, amit éppen kitaláltam, viszont így se tudtam elaludni... Pontosabban ez a hol alszom/hol nem kategória lehetett, mert az éjjel kb vagy 15 kb ilyen 10 perces, fél órás álmom volt, ami legtöbbször orbtális nagy hülyeség volt, legtöbbször családtagjaimról, haverjaimról szóltak, és volt közte 1-2 durva is, ami ha már a végén nagyon eldurvult, akkor tudatosan felébredtem és ránéztem az órára, hogy na, akkor ez a félálomszerű valami most éppen fél órás volt. Tovább nem is ragoznám, de ez mostanában sajnos egyre többször előfordul. Hozzáteszem mondjuk eléggé nemnormális életmódot élek, szinte csak nappal alszom (már ha sikerül), és elég rendszertelenül kajálok, de az alvásom is összevissza, van hogy másfél napig nem alszom, utána meg zsinórban vagy 16 órát fekszem. Lehet a rendszeresség, normális, éjszakai alvás már egycsapásra meg is oldaná ezeket a problémákat? Mert számomra ez az, és elég idegesít, nem is bírom magam ilyenkor kipihenni. Elég hosszú lett, köszi, hogy elovlastad és várom a válaszokat. :)

Üdvözlet. A 2 éves kisfiam már egy hete "halucinál" az ágyában és a lábán mászva pókokat. Rettenetesen megréműl, és hisztérikusan, görcsösen kapaszkodik belém és az apjába. Nagyon valóságosnak tűnik ahogy még a kezünkben is a földet kémlelve kiabál és zokog, hogy " Ott van! Ott van"!! Pedig nem fél tőlük, mondhatni a kedvenc állata. A páromnak is van és együtt szokták etetni, szóval negatív élménye nem volt a pókokkal kapcsolatban. Két és fél hónapja született meg a második fiunk és azóta akaratlanul is kevesebb idő jut rá amit lehet hogy így él meg? Nem tudjuk, de félünk, hogy ez meg ismétlődhet. Hogy kezeljük? Hiába mondjuk neki hogy nincs ott, ne féljen nem hallgat ránk és egyre csak keresi a földön és meggyőződése hogy látja!! Kérem segítsenek!! Tanáccsal, tippel vagy bármivel!!! Nagyon köszönöm!!!! 

Sziasztok! Velem is sokszor elofordult mar ilyen engem folytogattak az almomban volt olyan hogy lehuztak az agyrol sok minden de en tudom a magyarazatot. Ezek demonok!!!! Van egy szellemi vilag amit mi nem lathatunk, de van kinek meg engedi az Ur azt tudom tanacsolni mindenkinek, hogy terjen meg!!! Mert amikor kimondjuk, hogy Jezus neveben tavozatok tolem azonnal felkeltek!! Es nem kell felni mert mi nagyobbak vagyunk ezektol! Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. (Zsoltárok 91:1-15 KAR) es ez nem hallucinacio telleg megtortenik! Ezt a zsoltart szeretnem nektek megmutatni ha feltek ezt mondjatok.

Nekem kb. 3-4 hónappal ezelőtt volt egy érdekes. Felkeltem kb hajnali 2 kor, és úgy éreztem "kifolytam a falból, és most lebegek az ágyam fölött". Körülöttem 2 m hosszú gyertyák világítanak. A szoba mozgott mint a víz, és én ezt teljesen normálisnak tartottam. aztán minden visszamerevedett, és én ezt is normálisnak tartottam. Utána kimentem az előszobába, és mindenfelé csinos animelányok sétáltak. az egyik közeljött hozzám és a szemébe néztem. egyszerre csak elkezdett a pupillája tágulni egészan addig míg bele nem fértem. ekkor felszippantott. elkezdtem repülni, szó szerint úgy éreztem magam, hogy száguldok. ekkor egy verseny pályán voltam szólt a Full-on Psytrance, és én csak csápoltam és bólogattam, addig ameddig fel nem borult az auto, és belerepültem a lemezjátszóba ahonnan nem tudtam kijönni. Utána nagyon gyorsan lejátszódott ez az egész visszafelé iszonyat gyorsan. Felállatm az ágyamból, és elkezdődött a világvége. Remegett a talaj. Szédültem mint az állat, és a tárgyak nagyan távolibnak tüntek. Én pedig féltem mindentől, és minden és mindenki gyors volt hozzám képest. tudtam komunikálni velük, de minden ember szaladt rohant, és olyan gyors volt, hogy azt hittem megőrülök. Naprendszer modellt halucináltam, és úgy éreztem mint hogyha hangyák másznának rajtam. Utána visszafeküdtem és kimentem inni a konyhába.

Nekem kb. 3-4 hónappal ezelőtt volt egy érdekes. Felkeltem kb hajnali 2 kor, és úgy éreztem "kifolytam a falból, és most lebegek az ágyam fölött". Körülöttem 2 m hosszú gyertyák világítanak. A szoba mozgott mint a víz, és én ezt teljesen normálisnak tartottam. aztán minden visszamerevedett, és én ezt is normálisnak tartottam. Utána kimentem az előszobába, és mindenfelé csinos animelányok sétáltak. az egyik közeljött hozzám és a szemébe néztem. egyszerre csak elkezdett a pupillája tágulni egészan addig míg bele nem fértem. ekkor felszippantott. elkezdtem repülni, szó szerint úgy éreztem magam, hogy száguldok. ekkor egy verseny pályán voltam szólt a Full-on Psytrance, és én csak csápoltam és bólogattam, addig ameddig fel nem borult az auto, és belerepültem a lemezjátszóba ahonnan nem tudtam kijönni. Utána nagyon gyorsan lejátszódott ez az egész visszafelé iszonyat gyorsan. Felállatm az ágyamból, és elkezdődött a világvége. Remegett a talaj. Szédültem mint az állat, és a tárgyak nagyan távolibnak tüntek. Én pedig féltem mindentől, és minden és mindenki gyors volt hozzám képest. tudtam komunikálni velük, de minden ember szaladt rohant, és olyan gyors volt, hogy azt hittem megőrülök. Naprendszer modellt halucináltam, és úgy éreztem mint hogyha hangyák másznának rajtam. Utána visszafeküdtem és kimentem inni a konyhába.

Sziasztok! velem olyan dolog szokott tortenni ejszaka, hogy elalvas elott sokszor ugymond beparazok. Olyan mintha valaki jarkalna a hazban vagy valami/valaki lenne ott. A legelso eset par honapja volt. Arra keltem fel ejszaka, hogy teljesen le vagyok zsibbadva, nem tudok se mozogni se beszelni csak ilyen nyogo.hangokat kiadni. Ez abba is maradt aztan 1 2 honapja egyre tobbszor jelentkezik ez a "jelenseg". Ma peldaul olyan volt, hogy elaludtam aztan olyan volt mintha valaki maszkalt volna a szobamban (nyiszogott a padlo) es akkor teljesen lezsibbadtam. Probaltam beszelni es olyan volt mintha anya probalt volna felkelteni. 10 masodperc zsibbadas utan felebredtem, de ebredes utan is meg picit zsibbadtam es furcsa erzesem volt es ekkor gondoltam, hogy utana nezek az interneten es ekkor talaltam ezt az oldalt. Orulok hogy megoszthattam masokkal is ezt a dolgot.
Udv
Csaba!

En mar nagyon sokszor ateltem ehhez hasonlot, de mindig csak a sajat szobamban. Altalaban egy ejszak soran ugy 5x fordul elo velem. Meg kis koromban kezdodott, akkor meg csak folyton repultem a hazban, szobakrol szobakra, akkor meg izgalmasnak es erdekesnek talaltam...manapsag inkabb ijesztonek. Ugy kezdodik nalam, hogy ugy erzem mintha elhagytam volna a testem, utana erzem a gonosz jelenletet, elegge fenyegeto erzes, es panikba esem, probalok sikitani, de nem tudok hangokat kiadni, utana probalom elhagyni a szobam, de az ajto elott tobbnyire elesem es lebenulok. Ilyenkor arra szoktam felkelni h sajat magam utom, vagy a kezem segitsegevel nyitogatom a szemem, megha sikerul is felkelnem, az csak par mp-ig tart utanna ismet visszazuhanok ugyan abba az alapotba,. Tobbnyire a szobambol probalok menekulni, sikertelenul! Ugy erzem mindig h valami fogva tart ott. Jart mar nalunk medium, aki kozokte h van szellem a szobamban...lehetseges h o probal nekem üzenni?
En sose tudom megkulonboztetni, hogy mikor vagyok fent es mikor meg mindig az almomban...
Es ha esetleg ra is jovok h mar nem almodom, tobbnyire akkor teljesen le vagyok zsibbadva, es nagyon nehezen tudok megmozdulni, de ha sikerul akkor egybol mintha visszatertem volna a testembe olyan erzes, sokszor gondoltam arra, hogy a zsibbadas esetleg ne e lehet annak a kovetkezmenye h tenyleg elhagyom a testem...tudom, hogy furcsa es eleg bizar gondolat, de en folyton igy erzem...
Es azon is gondolkoztam, hogy az emberek tobbsegeben ezek a latomasok a hazukon belul tortennek... Meg en se hagytam el soha se a hazat...szerintetek tortenne valami ha elhagynank?

En mar nagyon sokszor ateltem ehhez hasonlot, de mindig csak a sajat szobamban. Altalaban egy ejszak soran ugy 5x fordul elo velem. Meg kis koromban kezdodott, akkor meg csak folyton repultem a hazban, szobakrol szobakra, akkor meg izgalmasnak es erdekesnek talaltam...manapsag inkabb ijesztonek. Ugy kezdodik nalam, hogy ugy erzem mintha elhagytam volna a testem, utana erzem a gonosz jelenletet, elegge fenyegeto erzes, es panikba esem, probalok sikitani, de nem tudok hangokat kiadni, utana probalom elhagyni a szobam, de az ajto elott tobbnyire elesem es lebenulok. Ilyenkor arra szoktam felkelni h sajat magam utom, vagy a kezem segitsegevel nyitogatom a szemem, megha sikerul is felkelnem, az csak par mp-ig tart utanna ismet visszazuhanok ugyan abba az alapotba,. Tobbnyire a szobambol probalok menekulni, sikertelenul! Ugy erzem mindig h valami fogva tart ott. Jart mar nalunk medium, aki kozokte h van szellem a szobamban...lehetseges h o probal nekem üzenni?
En sose tudom megkulonboztetni, hogy mikor vagyok fent es mikor meg mindig az almomban...
Es ha esetleg ra is jovok h mar nem almodom, tobbnyire akkor teljesen le vagyok zsibbadva, es nagyon nehezen tudok megmozdulni, de ha sikerul akkor egybol mintha visszatertem volna a testembe olyan erzes, sokszor gondoltam arra, hogy a zsibbadas esetleg ne e lehet annak a kovetkezmenye h tenyleg elhagyom a testem...tudom, hogy furcsa es eleg bizar gondolat, de en folyton igy erzem...
Es azon is gondolkoztam, hogy az emberek tobbsegeben ezek a latomasok a hazukon belul tortennek... Meg en se hagytam el soha se a hazat...szerintetek tortenne valami ha elhagynank?

Sziasztok, örülök hogy megtaláltam ezt az oldalt..nagyon sokáig gondoltam úgy hogy csak velem történnek ilyen dolgok... Elképzelésem sem volt hogy miért lehet ez.. 22 éves vagyok de már legalább 14 éves korom óta van alvási paralízisem.Amikor a mostani házunkba költöztünk akkor nem volt elször semmi gond.. majd elkezdődött.Mikor elsőnek éltem át ezt nemtudtam hova tenni a dolgot , volt olyan hogy nem is mindig emlékeztem rá.. csak későbbugrott be.Ezután rendszeresen átélem. Egy éjszaka alatt 7-8 alkalommal is. Szőrnyű volt már reggelre annyira fáradt voltam hogy arra szavak nincsennek... :) több formában történt meg persze ez is mert volt amikor hangokat hallottam előtte és volt amikor semmit egyszercak így magába rántott az érzés..és hiába próbáltam volna felkelni vagy kinyini a szememet..semmi és én levegőt sem nagyon kaptam,olyan is volt amikor ugy éreztem sikerült felkelni de utána rájöttem hogy csak álmodtam és igazábol még mindig ugyvagyok mozdulatlanul.Aztán egy ismerősöm azt javasolta hogy ne féljek a dologtol hanem hagyjam hogy ez az érzés magába szippantson.. és kelett egy kis időahhoz hogy ne küzdjek ellene.. igy hagytam igaz nagyon rossz volt de hagytam. Ezután több hónapon keresztül nem éreztem a paralízist. És azóta hónaponként csak néhányszor fordul elő velem.. nem tudom miért de örülök neki :)Ja és egy időben sokszor éreztem én is úgy hogy nem vagyok egyedül...

19 eves vagyok. Par eve, nem tudom mikor, egyszer csak alvasbol felalomba kerultem. Olyan volt, mintha az elnem nar eber lenne mig a testem meg aludna. Próbáltam megmozdulni, de varmekkora erővel is probaltam, mintha beetinoztak volna. Képtelen voltam kinyitni a szemem, es próbálta lélegezni de egyszeruen nem mozgott a tudom. Ezalatt mindvégig gondolkodni tudtam, es csak az harr a fejemben, hogy most megfulladok-e. Talan 10-20 másodpercig tartott, a vegen mndig egy szabályos felszabadulaserzettel hirtelen minden porcikám megmozdult. Az utobbi evekben meglehetosen ritkan, talan háromszor fordult elő, mindig ugyabez a jelenség. Nem ereztem magam ugy, hogy valaki figyel, nem ktheto semmilyen alomhoz. Egyszeruen csak mintha hamarabb ébrednek fel, mint a testem.

Sziasztok!

Elősször is örülök, hogy rá talaltam az oldalra.

Nekem is hasonló élményeim vannak egy Ideje, úgy érzem nállam a stressz. és az alváshiány okozhatja, de az első után megbarátkoztam vele, előőször nagyon félelmetes volt, lidércnyomás szerű, de mára má tudatosan is el tudom érni ezt az éberálmot olyan szereplőkél és környezetben, amit csak szeretnék, ilyenkor tisztában vagyok vele, hogy ez nem a valóság, valószínüleg ezért is tudom irányitani az egészet, lehet furán hangzik, de jó, hogy olyanokkal lehetek akívál már nem lehetnék egyébként.

Kérdésem: Sikerült már valakinek hasonló?

Üdv: Roland 24F

Sziasztok
21 eves lany vagyok kb.5 evve tapasztalom ezeket a furcsa jelensegeket.... Almomban olyan erzesem van mintha valaki ulne a mellkasomon mozdulni nem tudokes egy hangot sem tudok kiadni hiaba probalkozok segitsseget kerni.... A legdurvabb ami torntent velem az az volt amikor ugy ereztem h egy demon vegig vonszol a szoban majd a konyhan ugy hogy a hajamba kapackodik... En probaltam megfogni a szekrenyajtot de nem sikerult fel teptem a kormom... Majd amikor nagy nehezen felebredtem ereztem h faj a kormom es ereztem a fejboromon h meg volt rangatva a hajam... Irto rossz erzes fogot el retegtem visza sem tudtam aludni.... Segitsegre szorulok.? Vagy ez magatol att megy??

Sziasztok
21 eves lany vagyok kb.5 evve tapasztalom ezeket a furcsa jelensegeket.... Almomban olyan erzesem van mintha valaki ulne a mellkasomon mozdulni nem tudokes egy hangot sem tudok kiadni hiaba probalkozok segitsseget kerni.... A legdurvabb ami torntent velem az az volt amikor ugy ereztem h egy demon vegig vonszol a szoban majd a konyhan ugy hogy a hajamba kapackodik... En probaltam megfogni a szekrenyajtot de nem sikerult fel teptem a kormom... Majd amikor nagy nehezen felebredtem ereztem h faj a kormom es ereztem a fejboromon h meg volt rangatva a hajam... Irto rossz erzes fogot el retegtem visza sem tudtam aludni.... Segitsegre szorulok.? Vagy ez magatol att megy??

Én is szeretnék csatlakozni élménybeszámolómmal. Én oxigénhiányosan születtem, majdnem meghaltam, sötét kék voltlam amikor megszülettem, úgy kellett újraéleszteni. Nem tudom ennek köze lehet-e azokhoz, amiket a későbbiekben átéltem, akár biológialilag (neurológialiag) vagy akár szellemileg, mert akkor átléptem az élet és a halál határát. Kis gyerek koromból vannak olyan emlékeim, hogy éber állapotomban kiszállok a testemből, egy hatalmas űrbe (a semmibe) kerülök, és ott én egy atom nagyságú pont vagyok és körülöttem minden hatalmas végtelen tér. Nem féltem soha ebben a helyzetben, inkább érdekesnek találtam. Úgy kellett magamat visszahozni a normál tudat állapotba, és utána elmondani magamnak ki vagyok és hol vagyok. Ez volt hogy félálomban is előfordult velem, utána tudtam ugyanezt megcsinálni éber állapotban is. Először minden elkezdett lelassulni, kattogni, és utána szálltam ki a tudatomból. Fiatal felnőtt koromban fordult elő először alvási paralizisem, amit akkor még nem tudtam hogy mi ez. Ezért meg voltam győződve róla, hogy maga a gonosz akar velem cimborálni, és húz be a mélységbe, el akarja rabolni a lelkem, és hiv a gonosz. Sosem kaptam vallásos nevelést, szóval nem tudom honnan jött ez nekem, de egyértelműen a GONOSZNAK neveztem el őt. Olyan érzés volt, hogy megjelenik, egyszer csak elkezd befele húzni valami mélységbe, ahol én már öntudatlan vagyok, és ő egyre erősebb, én pedig egyre tehetetlenebb vagyok. Mintha meg akarta volna nekem mutatni a felettem uralkodó hatalmát. Akkor öntudatlanul mindig imádkoztam Istenhez, hogy húzzon ebből ki, és segitsen rajtam. Ezért sosem birtam nézni horror filmeket, és a temetőket is nagy ivben kerülöm, mert számomra a gonosz jelenléte vallási neveltetés nélkül is nyivánvaló volt mindig. Gyűlöltem őt, és irtóztam tőle, ezért inkább mindig Isten felé orientálódtam inkább, ő sokkal szimpatikusabbnak tűnt. Többször előfordult velem ilyen élmény az évek során, de már nem volt ismeretlen, viszont mindig nagyon féltem tőle, és ugyanaz az iszonyodás volt mindig bennem, ugyanakkor a hatalma mindig nyilvánvalóvá tette számomra, hogy ellene az én saját erőmmel teljesen tehetetlen és cselekvőképtelen vagyok. Valósággal nagyon ijesztő érzés ez. Legutóbb télen volt megint részem a "meglátogatásában". Éreztem megint jön a zuhanás, süllyedés, bénulás, és megint itt van a hatalmával. Jött hogy ijesztgessen, fenyegessen, kényszeritsen, és erőszakkal magához hivjon. mint egy spirál húz befelé. Női robot hangon beszélt hozzám, és én próbáltam vele szembe szállni, visszabeszélni neki, hogy úgy sem tud meggyőzni, úgysem leszek soha az övé, és hogy úgysem tud behálózni engem, takarodjon az életemből!!! Annyira gonosz, hogy azt elmondani nem lehet! olyan sötét, olyan irtózatos, és olyan visszataszitó. A legkisebb porcikámnak se kivánnám, hogy vele bármiféle kapcsolatba kerüljek. Ha van pokol, ilyen lehet a pokolban. Borzasztó tehetetlen és ijesztő érzés. Próbálok mozdulni, próbálok szólni, hogy valaki segitsen, tudom hogy ott van a párom a szobában, intenék neki, vagy kiáltanék, de csak nyöszörögni tudok. A szám szélét se tudom mozditani, a kislábujjam se, csak ott fekszem meredten, miközben ez a robothang továbbra is fújja a magáét, hogy az enyém leszel, enyém vagy, és hogy akkor is az lesz amit ő akar. És hogy ne ellenkezzek vele, mert ő az erősebb. akkor próbálom mondani, hogy akkor sem állok neki kötélnek, ezzel egyidejűleg küzdök, hogy próbáljak megmozdulni, mert az általában kizökkent ebből az állapotból. Nagy nehezen valamelyik izmomat meg tudom mozditani, és úgy véget tudok vetni ennek a borzalmas élménynek. Elgondolkodtat engem, hogy tényleg csak az agyunk játszik velünk, vagy vannak emberek, akiknek megjelennek ezek a lények? és bár a tudomány magyarázata ellenére valóban létezik szellemvilág? akit csak bizonyos emberek láthatnak? persze nekünk soha nem fog senki hinni, akik a racionális sikon élnek, és soha nem volt ilyen tapasztalatuk. azt mondják majd, hogy lehet hogy valósághű volt, de mégsem igaz. viszont aki átéli, annak ez teljesen valóságos, valóságosabb, mint maga az ébrelnét. Mintha akkor látnánk meg a teljese igazságot, amit éber állapotunkban nem látunk, és nem látnak mások. szóval furi ez az egész. De én úgy vagyok vele, hogy halálunk után minden kiderül, hogy van-e az életen túl még más is, vagy csak a teljes üresség? Majd meglátjuk.

Én is elmondom akkor a tapasztalataimat, hátha valakinek hasznára válik. Néhány éve kezdődött, először általában valóságnak tűnik, aztán történik valami, ami elárulja, hogy mivel is van dolgunk. Az elején rendszerint szeretteim jelenlétét érzékeltem, barátnőm, testvérem, szüleim voltak velem, aludtak mellettem, stb. Ha nyomást is éreztem (nem mindig), akkor ők változtak gonosz démonná. Ebből azonnal tudja az értelmes szemlélő, hogy álmodik, de így is kellemetlen érzés, és sajnos a félelem sem szűnik meg. Az élmények fokozatosan átalakultak, mostanában olyan szempontból álomszerűbb, hogy a napi tapasztalatok is beleszövődnek. Ha repülős filmet nézek, akor repkedem, ha ufo sci-fi ment a tévében, akkor ők állnak mellettem, de még egy macskákról szóló dokumentumfilm is tud hatással lenni rám, egyszer ugyanis borzok támadtak rám (tudom, nevetséges), és macskákat hívtam segítségül. És it a lényeg, és a jótanács, ami nekem beválik: Ne akarjatok felébredni! Akárhogy próbálkoztok, nem lesz gyorsabb a folyamat. Ne próbáljatok segítséget kérni. Legjobb esetben is halk nyökögés lesz belőle. Ráadásul nem mindig helyes a valóságról, az igazi világról alkotott kép sem, én is hittem, hogy a barátnőm mellettem alszik, és ha nyögök, felébreszt. Mikor felébredtem, kiderült, hogy egyedül alszom, és máshol, mint hittem. Meg kell élni az ilyen álmot is, alkalmazkodni hozzá és alakítani. Az agyunk kreálja, tudjuk befolyásolni. Így uszítottam macskákat a borzokra, meséltem el anyámnak, hogy ő nem démon, csak alvási paralízisem van, hozattam magamnak egy adag rántott csirkét a kfc-ből a földönkívüli bandával, mondtam meg a kígyóknak, hogy legyenek inkább cicák, és így szálltam Budapest felett gyönyörködve a panorámában. Lehet, hogy közben néha fáj a mellkasom, "valami" húzza a csuklómat, vagy éppen nem látom, de érzem, hogy "van velem valaki", viszont emellett egy olyan élményt is szerzek, amit máshogy nem lehet. Tudatodnak kell maradni, és menekülés helyett bátran átélni. Hülye gondolatok támadnak álmában az emberben, de még mindig jobb sült csirkéről álmodni, mint gonosz lidércről, vagy ufóról.

Amúgy csak így mellékesen jegyzem meg, hogy akiket elrabolnak az ufonauták, azok általában ezt élik át. Valósnak tűnik, de ha az ember fejében minden rendben, nem érzi magát figyelemhiányosnak, nem akár szerepelni, nincs valami komplexusa, akkor rájön, hogy álom. Szerencsére akkor sincs baj, ha valaki nem érti meg ezt, de illene elgondolkodni, hogy hány embert vetettek amiatt máglyára, mert Szavahihető Pista azt mondta, hogy látta, hogy a szomszéd boszorkány. Szegény Pistának senki nem mondta el, hogy ez csak egy speciális álom típus, és azért boszorkányt látott, mert akkor abban hittek. Most aföldönkívüli a divat, azt látjuk a tévében folyton, és tudjuk, hogy nincsenek boszorkányok. Elgondolkodtató, hogy sokan ma is Szavahihető Pista intelligencia-szintjén állnak, évszázadokkal a boszorkányégetések után.

Míg rá nem találtam az oldalra azt hittem pánikbetegségem vagy vmi hasonló problémám van ugyanis nem egy fóbiám van...Kb. 5-6éve kezdődött.Aludtam és azt hallottam mintha vmi vagy vki zörögne a lakásban de eszemben sem volt h szóljak a páromnak mert sokszor eljátszottam vele h felkeltettem mert hallottam vmit...Nos aludtam megébredtem hirtelem egy zajra mozdulatlanul feküdtem és azt láttam h egy sötét alak áll az ajtóban megmozdulni sem birtam.Gyorsan összeszorítottam a szemeim és mikor fel tudtam ülni senkit nem láttam de annyira megijedtem h alig kaptam levegőt és majd kiugrott a szivem.Ez azóta kb heti 1-3alkalommal ismétlődik.A legdurvább az volt akkor még sikkogattam is mikor azt láttam h ez az alak behajolt a féléves kisfiam ágyába én pedig bénán feküdtem...Nagyon durva volt.Párom erről az egyről tud csak senkinek nem beszéltem róla azt hinnék dilis vagyok...

Azt álmodtam hogy ébren voltam, vagyis hogy a fejem felett láttam magamat ahogyan rászkódnak a lábaim. Utánna már jobban és jobban kezdtek, már 90 fokban is felemeltem őket. Homályosan odanéztem a szobatársamra (Klárira), aki szintén aludt és úgy tűnt mintha neki is rászkódtak volna a lábai.

                Elhatároztam álmomba hogy lenyugszom és valahogy sikerült a lábaimat lenyugtatni és „megint elaludtam”. Aztán arra ,,ébredtem” hogy vissza ért a másik szobatársnőm (Marianna) és viccesen megbökte a hasamat, mivel látta hogy felébredtem. Oldalra fordultam és ott állt Klári felöltözve és megkérdeztem tőlehog mi van ebédre? Azt válaszolta hogy palacsinta..fuuj.

                Majd befordultam az ágyba és azt hallottam hogy valamilyen férfi hangok azt mondják hogy „hé, hello” de nem izgatott mert azt hittem hogy a szomszéd udvarából jönnek a hangok. Majd „megint elaludtam” és arra ébredek hogy Klári alszik és a Marianna pedig nem volt a szobában. Becsuktam a szemeimet hogy aludjak és hallom hogy nyílik az ajtó és jön be Marianna (persze most érkezett, nem is volt előtte a házban). 

Ez az első ilyen álmom és miután felkelltem, fél órára rá fejfájást éreztem. 

Sziasztok! Egy 18 éves srác vagyok.
Az én sajátos élményem ott kezdődik, hogy elmentünk az sulival sítáborba. Napi 6 órát síeltünk, eléggé el volt mindenki  fáradva. Az alvás megváltásnak tűnt egy ilyen kimerítő nap után.
Szóval 11 kor takarodó volt. Egyik pillanatban az ágyamban voltam, a másikban pedig a sípálya alján feküdtem elesve. Ott szerencsétlenkedek a hóban, fetrengtem próbáltam felállni, mikor rájöttem, hogy ez a sípálya nem egy az egyben ugyanaz ahol mi voltunk ( túlságosan széles volta pálya, és ott ahol én feküdtem, ott egy hüttének kellett volna lennie) Akkor észrevettem, hogy az ágyban vagyok, és nem a hóban, hanem az ágyban fetrengek. Az,hogy egy ágyban vagyok a sípályán egészen természetesnek tűnt.Utánna nem a lejtőt bámulom hanem a fehér falat.A jelenet nem szokásos álom volt.  Ekkor elkezdtem forgolódni. Nagyon álmos voltam, de nem tudtam elaludni, akárhogy próbáltam. Aztán megint visszatért ez a "hallucináció" és teljesen elfelejtettem megint, hogy ez nem a valóság. Ez így folytatódott még néhányszor. 
Az én sztorim azért különös mert azt vettem észre, hogy tudok mozogni. Ilyen már néhányszor volt, csak nem a hóban feküdtem hanem egy buszon...stb. A buszosnál fel is keltem az ágyból kimentem, megmostam az arcom, de ahogy lefeküdtem újra elkezdődtek a képzelgések Szóval mi volt ez? Ha lelettem volna bénulva biztos lennék abban, hogy alvás-paralízisben volt részem.

.

Sziasztok!                                                                                                        Nem tudom pontosan nálam mikor kezdodott,de már jo pár éve szenvedek tole...van,hogy hetekig vagy honapokig nem jelentkezik ez az allapot aztan egy darabig rendszeresen majd megint semmi.Az egyik elso amire emlekszem amikor ugy ereztem valaki bejott a szobamba ejszaka,allt felettem es mintha meg is erintett volna. Egy masik alkalommal zugassal kezdodott,aztan mintha a testem felemelkedett volna...lebegett az agy felett egy darabig majd ide oda csuszkalt a levegoben.Ez meg kellemes erzessel is toltott el amig nem kezdtem erezni valami vagy valaki jelenletet ami felelemmel toltott el...ugy ereztem,barmi is az gonosz es bantani akar...Tobb lebegos, testen kivuli elmeny nem ert,kesobb szinte mindig ugyanaz a forgatokonyv jatszodott le...hangos zugas,valami rossznak a jelenlete ami mintha el akarna vonszolni magaval,neha egy arc vagy szemek megjelenese...halalfelelem,hogy ha nem ebredek fel akkor mar soha nem kelek fel. (mert teljesen tudataban vagyok annak hogy alszom) Probalok kiabalni,megmozdulni,de nemtudok...aztan nehezen sikerul felebrednem...mikor visszaalszom neha megismetlodik,de vegul sikerul tuljutnom rajta es aztan reggelig problema nelkul alszom. Gyerekkoromban alvajartam es sokszor beszeltem almomban...ezt kinottem es bizom benne ,hogy valamilyen modon majd megszunnek ezek az állapotok is,mert a rossz erzes amit ejszaka ereztem gyakran vegigkiseri a masnapomat is.

Velem is fordult elo hogy hangokat hallottam ami teljes benulassal jart, bejottek a szobaba vagy a konyhaba maszkaltak, ilyenkor teljes erommel azon vagyok hogy felebredjek mert tudom nem valos. Nekem a benulasbol ugy sikerul kijonnom es felebrednem hogy a labujjaimat tudom csak mozgatni es arra oszpontositok hogy ezaltal mozgasra birjam a tobbi testreszem. Ami akkor tudom hogy sikerult ha felebredtem a teljesen valos alombol.

Sziasztok!

Nekem egyszer volt egy testen kívüli élményem még valamikor hét-nyolc éves koromban  de erre az úgymond "álmomra" a mai napig tisztán emlékszem.

De nekem úgy kezdődött a dolog hogy simán csak álmodtam nem volt semmi előzménye a dolognak.

Azt álmodtam hogy az oviban vagyok de voltak többen is ,és szivacsokat párnákat nézegettünk a terem közepén. Kicsit pókhálós volt az egyik amiben volt egy szúnyog ami megevett engem.  

Eután egy nagyon sötét helyen lebegtem de közben haladtam is előre és festményeket láttam vagy képeket a semmiben(3-4db) , de azt hogy miket ábrázoltak már nem tudom, csak azt hogy volt közte valakinek az arcképe.De nem tudtam akkor se már hogy mik voltak.

Ezt követően pedig a szobában találtam magam ahol aludtam kb a plafon magasságában lebegtem, láttam magamat, láttam tesómat, ami pedig zavart hogy a szoba se volt valótlan hanem teljesen ugyan olyan volt mint ami a valóságnak megfelel, nem éreztem "csalást".A lebegés nem volt több 10 másodpercnél.

Aztán rögtön fel is ébredtem és felültem az ágyban majd visszaaludtam.

Soha többet nem volt ilyen élményem.

Császtok.

Sziasztok nekem olyanom van amit meg itt nem olvastam. Lefekszem es erzem h na most kezdek aludni. Amint ebbe az allapotba kerulok olyan erzesem van mintha a fal be akarna szippantani. Tudom h alszom. Elkezdek rangatozni de nem tudok. Aztan uvoltok ahogy a torkomon kifer igy tudom felebreszteni magam. Aztan egyszer gondoltam hagyom h beszivjon a fal.... Amit ott lattam azt senkinek nem kivanom eltorzult arcok lebegtek elottem, karok nyultak ertem.... Nagyon feltem de az uvoltessel sikerult felebresztenem magam. Egy este letoltottem egy alvas figyelo progit a telefonomra ami hangot is rogzit. Es vartam h jojjon az alom vagy nem tudom mi. Jott is.... Ahogy eddig is szokott most is lukteto fulzugassal kezdodott ami hangosodott addig amig ugy ereztem szetrobban a fejem. Nem birtam tovabb elkezdtem rangatni magam es uvoltottem mint egy allat....felebredtem. Es nem hiszitek el, de az alvas figyelo egy deka hangot nem vett fel. Pedig a legaprobb nyoszorgest is rogziti. Tehat nem mozdultam es hangot sem adtam ki. Egyre jobban felek aludni felek h egyszer nem tud9m felebreszteni magam es meghalok....
Valakinek hasonlo?
Ja 40 eves ferfi vagyok. Bocsi a hibakert de telefonrol irok.

Nekem nagyon régóta vannak az előttem leírtakhoz hasonló élményeim. Ma éjjel is,mintha láthatatlan kéz rángatta volna a kezemet sokszor. Nos,felébredtem erre,kinyitottam a szemem,a tudatomnál voltam és megpróbáltam az ágyam melletti éjjeli lámpát felkapcsolni! Mondtam magamban ezt most megnézem! Éeztem a kis billenőkapcsolót,ahogy felfelé nyomom az újjammal,hogy lássak! De az nem működött! Becsuktam a szemem,pár perc múlva ismét kapcsoltam a kislámpát,már világított! A karom nem rángatózott és senkit s semmit nem láttam sem az ágynál,sem a szobámban. Ugyanez nemrégen a lábaimmal történt. Olyan érzésem volt illetve arra ébredtem,hogy valaki felváltva rángatja a lábam. Az ágyon nagyokat csapódott a két láb. Teljesen akaratomon kívűl történt,megállítani nem tudtam,ahogy mozdulni sem. Volt olyan,amikor éjjel én is arra ébredtem,hogy valaki van a szobában és néz! Kinyitottam a szemem nagy nehezen és egy óriási csuklyás lényt láttam az ágyam mellett,aki lehajtott fejével engem bámult. Órákig me sem tudtam mozdulni. Tapasztaltam még rengetg hang és vizuális jelenséget! Körülbelül 5 éves korom óta. 43 éves férfi vagyok. Az életmódom teljesen egéyzséges,nem iszom,nem dohányzom,nem drogozom,kávézni sem szoktam. Nem tudom,hogy ezek valós élmények-e,de nekem nagyon úgy tünnek.

Sziasztok!

Nekem a hangok azok elég gyakoriak. Hol zene, hol pedig az hogy felébredek és mintha kis tündérek, manók kezdenék ezt kitárgyalni ameddig az egyik oda nem szól, hogy hallom őket és erre csendben maradnak. De a jelenség alatt még nem mozdultam. Legalábbis mindig kíváncsian hallgattam ahogy az álmaimat diskurálják.

Inkább általános iskolás koromban volt azaz élmény velem mindig hogy valami van a szobámban. Volt hogy ártónak volt hogy semmisnek éreztem.

Végül két estet osztanák meg:
1. Az egész úgy kezdődött hogy éjszaka chateltünk barátokkal. Egymással ijesztő történeteket osztottunk meg. Gondolom ez is tett be az én fejemnek, mert amint befeküdtem az ágyba egy ismeretlen fiú gyermek arca jelent meg előttem. Kinyitotta szemét és egyből sikoltott és felrántotta a takarót. Nem láttam hogy kifutna... nem éreztem hogy átmászna rajtam csak eltűnt. De ezután az élmény valószínűleg annyira bennem maradt hogy folyamatosan ismétlődött a jelent. A takarót a fejemre húztam hogy ne tudja lerántani és becsuktam szemem hogy ne lássam. A zavaró az volt hogy tudom hogy képzelegtem főleg miután csukott szemem előtt is dolyton lejatszódott a jelenet, de legalább lassan elmúlt. De ahogy múlt úgy a két szemem sarkában színt váltakozva kezdett megjelenni fénypöttyök amik körbe körbe mennek a kis forgószél alakban. De ezek egyre nőttek és végül látni lehetett hogy nevető koponyák. Ekkor lett elegem. Gyors fordultam az ágy másik végébe hasra vágódva és felkapcsoltam a villanyt. Ekkor szidtam magam hogy alvás előtt kell félelmetetes dolgokról beszélgetnem a többiekkel. Megjegyzem akkor égő villany mellett aludtam el.
Nekem a bizarr az egészben hogy elejétől fogva tudtam hogy hallucinálok (nem ittam -megjegyzem sem előtte, később is csak egy 6 év múlva; nem drogoztam) mégis... ameddig nem kapcsoltam fel a villanyt addig nem tudtam szabadulni tőlük.

2. Ez aranyos véletlen lehet. Nem tudom eldönteni utólag sem hogy hallucináció vagy álom volt e.
Itt minden azzal kezdődött hogy elment az áram. Hol visszajött hol elment de végül nem akart visszajönni. Én elvoltam szontyolódva mert nagy beszélgetésben voltam benne. Falusi barátaim meg nem értek rá. Ezért elfeküdtem az ágyamban és vártam. Szememrt is becsuktam hogy aludni fogok. Rá nem sokkal hallottam hogy a kinti ajtó csattan. Valaki bejön. A léptekből kivettem hogy apám az. Jött befele hallottam ahogy ajtómhoz ér majd hozzám. A furcsa az volt hogy a szokásomhoz nem híven nem volt kedvem kinyitni a szemem még akkor sem mikor éreztem hogy bent van vagy hallottam megszólalni. Kérdezte mi a baj, elmondtam hogy nincs áram. Ő adott egy puszit a homlokomra. Kérdezte hogy megcsináljae. Mondtam igen. Végig hallgattam ahogy a szobából majd a hazból megy ki. Alig telt el fél perc mjre hallom hogy gépembe visszajött az élet. Ekkor nyitódott ki a szemem. Hirtelen megint elment az áram de szinte rá azonnal ismét visszajött és végleg. Én mentem kifele hogy megköszönjem az apámnak de kint nem talaltam sehol. Ekkor kérdeztem a bátyámat hogy mondott neki valamit (amit furcsálltam volna ha igen mert akkor én is hallottam volna) hova megy. Less rám és mondta hogy még haza sem jött. Ekkor meséltem el ezt a véletlen egybeesést az áram visszatértéhez. S ezért nem tudom eldönteni hogy álom volt e vagy hallucináció.

Sziasztok.
Borzasztó remalmom volt, mar másodjára. Ilyen példát nem írtak előttem, bar végig nem olvastam az összes hozzászólást, nemtudom hogy ez most az vagy nem..
Elsőnek azt álmodtam, hogy valami külső erő emlegeti a vegtagjaimat, aztán felultet. Ebbol egesz hamar fel tudtam kelni. A mai rémes volt. Az elejére nem emlékszem mit csinalt velem, csak arra hogy próbáltam az ujjammal kinyitni a szememet, de nem sikerült. De szerintem meg sem mozdultam közben, bar ezt nem tudom. Es miután nem sikerült kinyitni a szemem, szépen lassan felnyomott a falon a plafonig. Mint valami ordoguzos filmben.
Mikor ezek elkezdődnek, az elején tudom hogy csak alom, de annyira valossa válik, nagyon félelmetes. Senkit nem látok az álmomban, semmi hang vagy szag bármi.

Nem kene veluk beszelgetni sem baratkozni mert ok nem jok foleg ha felelmet ebresztenek bennetek es sotetek. Nem tudom ti hisztek e Istenben es az Ordogben mert bizony ok valosagosak es ezt nem bekepzelitek ez meg tortenik veletek ez a szellem vilag amit nem mindenki lathat. Hozzam 16 eves koromtol kezdtek jarni nem napi szinten de volt olyan is... Feltem nagyon egyedul sem mertem aludni az elso almomban lebenultam a szemem nyitva volt lattam a szobamat es nem kaptam levegot folytogattak de ahogy Jezus neveben megparancsolod nekik, hogy tavozzanak felkelsz rogton vagy ha imadkozol! Vajon miert van ez emberek gondolkodjatok ha ez csak kepzelges lenne miert ebredsz fel ha Istenhez kialtasz... Volt olyan hogy lehusztak az agyrol es a falnak akartak vagni vagy mikor fullhalgatoval aludtam el es zenet hallgatam es felemeltek az agyrol a zenet ugyan ugy hallottam tovabb... Mert szellemben fent vagy a tested viszont alszik. Nagyon sok minden tortent velem irhatnam nektek a sztorikat de mi ertelme le irta mar tobb ember mit elt at es szomoruan latom, hogy van akinek ez teccik is!! Ez nem egy jo dolog! Az anyukamhoz is jartak es 16 koraban kezdodott neki is ahogy nekem a nagyapamhoz es a nagyanyamhoz is jartak a nagyapam ongyilkos lett valoszinuleg ez miatt mert folyton azt mondogattak neki old meg magad. Anyukammal sokkal durvabb dolgok tortentek mint velem hozza napi szinten jartak es sokszor az anyja kepeben jelent meg neki az ordog es elmondta neki, hogy meg fog halni szivikfarktusban es igy lett betwg volt de anyam nem tudott rola es mikor felebredt leszaladt megkerdezni hogy igaz e es igaz volt meghalt 2 eve volt hatra es a demon meg mondta neki szoval ök leteznek es most is ott vannak nem csak ejszaka... Ezert kene elhinni, hogy letezik a szellem vilag van menny es pokol! Es talan azer teszik ezt veletek mert Istennek terve van veletek azt akarja, hogy higgyjetek ö benne de sajnos magyarorszagon vannak a leghitetlenebb emberek es meg ezt is aki atelt ilyet azt tudja, hogy ez valosagos erzi legbelul hogy ott vannak most is itt vannak es az angyalaink harcolnak veluk folyamatosan mert mi be engedjuk oket mert rosszat cselekszunk en kereszteny vagyok 7 eves korom ota ebbe noltem fel de viszont elhagytam az Urat vilagi lettem vagy felhivö es ezert johetnek hozzam aki Istenben van teljesen oket sosem banthatjak mert Isten sokkal hatalmassabb mint ok es ha Jezust kieted elottuk vagy imadkozol ok idegesek lesznek ha hivo zenet hallgatok elfutnak mer nem birjak elviselni anyukamat tobb mint 20 evig nem hagytak beken es ahogy megtert soha tobbe nem mentek hozza csak Isten kepes segiteni es az utolso idokben elunk hamarosan eljon az Ur azt tanacsolom mindenkinek keresse Istent mert Isten ott van mindenkiben a hitetlen is Istenhez kialt ha bajban van vajon miert?? Mert letezik higgyjetek benne keresetek ot es az egesz eletetek megvaltozik es ne baratkozzatok demonokkal mert ök lehet jonak tunnek de nem azok a pokolra juttok ami nagyon rossz es valosagos es onnan sosem szabadultok. Kerlek keresetek Istent amig van idotok.

A cikk alapján nekem negy egyértelmű hogy akkor ez egy komolyabb betegség, vagy egy gyakori alvászavar? Mit lehet ellene tenni? Köszönettel, J.

Velem is gyakran előfordul ez a jelenség.

Gyerekkoromból is vannak emlékeim. A legmaradandóbb mikor egy manó folyamatosan forgott körbe a szobában és szinte magával szippantott ez a spirális mozgás, közben pedig tudtam, hogy addig nem ébredek fel, amíg be nem fejeződik és nem tudom irányítani.

Most 28éves vagyok és időszakosan tör rám a dolog. Azt nem tudom, hogy a lelkiállapotom megváltozása, vagy az elalvás időzítése van rá hatással, de azt vettem észre, hogy többnyire amikor viszonylag hosszabb ideig (több hónap) nem dolgoztam és nem keltem reggelente időre, sokszor hajnali 2-3-kor aludtam el rendszeresebben történt így, akár hetente többször is.

Még mindig előfordul néha ez az örvényszerű pörgés, de főként inkább csak a testem felett lebegek és várom, hogy visszatérhessek belé. Én nem látom kívülről magam, inkább csak olyan érzésem van, mintha két helyen lennék egyszerre és ez megrémít. Ilyenkor másokhoz hasonlóan én is ébredni szeretnék, de bénult vagyok és a kiabálásomat, nyöszörgésemet sem hallja senki. Embereket, személyeket nem szoktam látni, de egyszer előfordult, hogy egy láthatatlan erő próbált lehúzni az ágy alá. Máskor pedig (ezt nagyon nehéz volt értelmezni, így leírni is) mintha a párom álmában lettem volna és tudtam, hogy csak akkor ébredhetek fel, ha előbb felébresztem őt, majd ő pedig engem. Mellettem feküdt, de nem számolt be később semmi különösről. Azt mondja szinte soha nem emlékszik az álmaira.

Egyébként "normál álomban" is gyakran felemelkedek, vagy repülök, ami inkább olyan mintha úsznék a levegőben. Ezek általában kevésbé félelmetesek, vagy akár kellemes benyomást is keltenek olykor. Illetve 1 éve elhunyt nagymamámmal is találkoztam többször. Eleinte mindig csak hátulról láttam és megijedtem, de legutóbb már szemtől-szemben beszéltem vele és egyáltalán nem féltem.

Az érdekelne valakinek volt esetleg hasonló tapasztalata? Oyan élménye, hogy átlépett más álmába, vagy összekapcsolódott vele? Lehetséges vajon egyáltalán?

Velem egyszer volt ilyen.

Egyetemista voltam még, 20-as éveim elején jártam. Egy éjszaka felébredtem valamire. Tudjátok, mint amikor hirtelen rátok jön a lábgörcs vagy a szomjúság kelt fel esetleg egy elzsibbadt kar miatt ébreszt az agy...

Szóval felkeltem és rögtön éreztem hogy valami nincs rejndjén. Síri csend volt, csak azt hallottam ahogy a szobatársam szuszog az ágyában, tőlem úgy két méternyire...

És abban a pillanatban páni félelemet tör rám majd egy másodperccel később konstatáltam hogy se moccanni se megszólalni nem bírok.

Háttal feküdtem az ágyon, egyedül a szemeimet tudtam mozgatni, tekintetem  lakótársamról rögtön a plafon felé  irányúlt.

Amit láttam, vagy  halucináltam nem volt különösebben rémítő, démoni vagy torz.

Egy füstszerűen gomolygó feketeséget láttam, mely felettem úgy egy fél méterrel "lebegett" szétterülve.

Sötét volt a szobában, de ez a gomolygó fekete valami még sötétebb volt, jól láthatóan elkülönült a szoba sötétjétől.

Ekkor már olyan szinten pánikoltam, hogy már izzadtam is, csak azt éreztem, mintha le lennék kötözve, karjaim szorosan a testem mellett, mellkasomból pedig valami nyomja ki az utolsó szusszanásnyi levegőt. Következő gondolatom azt volt, hogy nekem itt végem, most fogok elpatkolni. Még a leölsére szánt disznó is vergődik és próbál szabadulni a kés alól, de én még csak ezt az utolsó kétségbeesett küzdelmet se tudtam megvívni.

Ordítani tudtam volna...szégyen ide szégyen oda, de annyira féltem, hogy  ordítani tudtam volna úgy, hogy az egész lépcsőház népe meghallja. Aztán egyszer csak valamiért azt kezdtem  ismételgetni (nyilván magamban, mert megnyikkanni nem tudtam), hogy "takarodj innen", "takarodj innen". A végén már szinte hisztériásan "ordítottam magamban" ezt. Ennek (?!) következménye az lett, hogy a szorítás megszűnt, kaptam levegőt és felordítottam.

Ami annyira jól sikerült, hogy a lakótársam arra ébredt, hogy "..arodj innen". Én meg felpattantam és csak szuszogtam mint aki maratont futott.

A szobatársam meg nem volt túl boldog. Megnéztem az órát, hajnali 3 múlt. Talán 03:17 volt az idő, pontosan nem emlékszem már rá.

Aztán rátaláltam az alvási paralízisre és ezzel együtt arra, hogy velem is ez történhetett meg.

Nem kívánom senkinek azt a vegytiszta félelmet, fiatal életerős férfiként azt hittem ott menem szívrohamom lesz, úgy kalapált a ketyegőm még egy órával is az eset után.

Azt gondoloná az ember, hogy ez így leírva legalább 3-5 perc alatt ment végbe, de valóságban minden lezajlott szerintem egy pár másodperc alatt.

Utána sokáig nem szerettem egyedül maradni éjszakára...

De aztán úgy voltam vele, hogy erre is van tudományos magyarázat, azóta pedig csak rossz emlék/élmény számomra az egész

Sziasztok!
Velem tegnap történt egy nagyon rossz élmény. Anyukámnál voltam a férjével meg az öcsémmel.
Amit a házukról tudni érdemes az az, hogy pár éve éjjelente anya meg én fura lépéseket hallottunk a padlásról. Súlyos emberi lépteknek hangzottak, biztosak voltunk benne hogy nem állat okozta a zajt.
Egyik nyáron mikor mentem volna ki a konyhába inni egy pohár vizet, az előszobába kilépve furcsa, magas hangokat hallottam. Egészen biztos nem a szomszéd lehetett, mert éjfél előtt lehetett egy kicsivel az idő. Gyorsan beszaladtam a konyhába a csap előtt álltam, aztán azt hallottam, mintha a késtartót valaki felemelte volna aztán lecsapta a konyhaszekrényre. Megfordultam, senkit sem láttam, de nagyon bepánikoltam. Anyáék szóltak egyik ismerősüknek aki elmondott valami szelleműző versikét, anya azóta nem hallott semmit.
Viszont tegnap mikor öcsémmel aludtam, félálomba voltam és felakartam ébredni, de nem sikerült. Mintha valaki (anya?) állt volna az ágyunk mellett, de aztán eszembe jutott hogy Ő ALSZIK A MÁSIK SZOBÁBA! Erőlködtem, hogy kinyissam a szemem, tudatomnál voltam, de nem sikerült felébredni! Aztán legnagyobb rémületemre, valami hang szólt hogy "Nem engedlek el!" Nem láttam senkit aztán, de valahogy tudtam hogy ez egy nő lehet. Senkinek nem kívánom ezt az érzést, teljesen olyan volt, mintha a lelkemet akarták volna. Aztán elkezdtem kiabálni hogy " Segítség!" "Anya gyere ide!" Végül sikerült felébredni. A szívem úgy vert mintha futottam volna, és nem tudtam hogy ez most valóság volt vagy TÉNYLEG CSAK ÁLMODTAM?
Nem ez volt az első ilyen jellegű "álmom", de most történt először hogy hozzám is szólt valaki vagy valami...
Mostanában kicsit rossz passzba vagyok, sokat stresszelek lehet ez is befolyásol sok mindent. Gondolkodtam azon hogy egyszer elmennék egy látóhoz hátha tudna segíteni, mert hiszek az ilyen dolgokban.
Ha valaki tud, akkor kérem írjon valamit, hogy ez mi lehet? 24/L

sziasztok  aniko vagyok     6 éves koromban kezdődött, az állmomban hátba szúrtak egy dárdával valóságosnak tűnt mert éreztem a szúrást fel is riadtam!! azóta is hát fájássak küzködöm!! és még ha rá gondolok is a szúrásra érzem az érzést..most 34 éves vagyok és még mindig az éjszaka közepén felébredek e a szemem csukva van meg szólalni nem tudok és mozogni sem!!  12 éves koromban búgó hangokat hallottam ...tudatomnál voltam de a szemem nem tudtam ki nyitni.....olyan érzésem van mintha figyelnének,,van mikor nap közben is érzem hogy figyelnek ..nem  vagyok bolond meg pchihopata sem !! normális életet élek 4 gyermek boldog anyukája vagyok !!!  az egész életemet végig kiséri ez a dolog.háromszor állmodtam meg a halálomat.,meg számlálhatatlanul éltem át a lebegést..zuhanást gyerekként rettegtem az éljszakától,most már az idő elteltével erősebb lettem..nem tudom volt e olyan érzésetek hogy nem találjátok a helyeteket a világban?. 6 éves korom óta van ilyen érzésem hogy nem vagyok ide való...tartsatok bolondnak ha akartok...de ez nem ALVÁS PARALIZIS  !! meg ilyenek.....

Sziasztok! Régen kb. 5-6 éves koromban rengetegszer történt velem olyan, hogy teljesen úgy éreztem magam mint egy álomban ugyanakkor olyan is volt mintha a testemen kívül lennék. Két ilyen "álmom" volt az egyik: egy nagy rózsaszín szőnyegen álltam egy üres területen és hirtelen megjelent egy nagy kőfal a szőnyeg összes oldalán, ami minden oldalról közeledni kezdett hozzám. Minnél közelebb jöttek annál magasabbak lettek én meg annál jobban kezdtem szorongani, aztán csak akkor ébredtem fel mikor már teljesen a falak közé voltam szorulva. A másik álmomban meg egy kőfalat láttam magam eőott amiben a kövek össze-vissza helyezkedtek el, és egy hang azt mondta nekem, hogy helyezzem el őket szépen, mégse tudtam semmit se csinálni. Nagyon ritkán azt a tipikus népmesében szereplő ördög alakzatot is láttam aki mondta ezt. Olyan is megesett, hogy a két "álom" egymás után jött.
Később olyanok is voltak hogy csikiztek álmomban es rendesen éreztem magamon, viszont erős szúrásokkent érzékeltem, vagy éppen hátbavágtak álmomban és azt éreztem szúrásként.
Most ahogy olvastam ezt a cikket eszembe jutottak ezek, és arra lennék kíváncsi, hogy lehet-e hogy ez alvási paralízis volt?

Sziasztok. Nálam már legalább egy hónapja ( Nem minden nap ) olyan szokott előfordulni hogy amikor alszom,bizonyára félálomba merülhetek vagy nem tudom,de a lényeg az,hogy úgy érzem valami megnyomja a takarómat.Eddig csak kisebb területeken,kisebb testmérettel,mint például egy macska...Végig sétált az arcomon lévő takarón,és volt olyan is,hogy "felugrott" a takarómra,vagy épp a lábamfejemre. De legutóbb olyan volt mint hogy ha valaki feküdt volna mellettem és forgolódott volna,hozzáérve a takarómhoz,ami ugye engem nyomott. Félelmemben csak rá dobtam a takarót ( Rá hajtottam arra az oldalra) De mikor kinyitottam a szemem és felhajoltam,nem volt ott semmi...Eléggé kitudja egy idő után készíteni az embert és ijesztő tud lenni...Főleg hogy nem igazán tudom hogy mitől van,és hogy ez valami komolyabb baj jele vagy ártalmatlan. Ha Valaki tud valami válasszal szolgálni azt megköszönöm. :)

Sziasztok! :)
Életem során sokszor előfordult már velem mindenféle alvási zavar, attól függetlenül, hogy jó alvó vagyok!
Amikor alvajárni kezdtem, az első pár alkalomra emlékszem, hogy mit csináltam és miért. Már akkor azt éreztem, hogy valami bántani akar és menekültem és főképp hitetlenkedtem...aztán kezdődtek azok amikre nem emlékszem, de szüleim mindig a segìtség kéréseimről számoltak be, sìrva üvöltve kértem hogy segìtsenek. ez már kb 10éve volt. Azóta ezt kinőtem, és volt mar ez az egyértelmű "lidércnyomásom" amikor az a valami nézett és fuldokolva küldtem el az ágyam mellől, hogy menjen el. Azóta hála Istennek nem találkoztam vele.. :D
Viszont az elmúlt két hétben, amire nem találok meg csak hasonlót sem senki kommentje között vagy épp csak figyelmetlen voltam.... rohangálás. Ma éjjel éppen 2 óraa körül felébredtem és csak 4körül aludtam el, és 5körül hattalmas morajra ébredtem vagyis még nem ébredtem csak szűkűlt szemmel lattam hogy a teraszon 2alak ronat el, a kutya ugatott kint, felerőltettem az ébredést és vártam, de semmi nem volt.. eltűnt ez az egész, szerintem a kutya is aludt(vagy valami őt is lebénította?). Múlt héten az ajtóm előtt láttam félig felebredve , hogy rohan valami, visszapilledtem, és újra. Akkor már tv bekapcs volt.
Szóval mi történik? Félek retttenesen. Ma is 5óta fent vagyok. Valószínű aludni sem fogok már. Pedig hétvége van. Értem én ezt a tudomanyos meglehet magyarázni vele a dolgokat, de mivel nem illik az én sztorim max a bénaság meg ag egyszeri ágy szélére ülös sztori.. így nemtudom.
Nyílván a fő kérdés, erre is rá lehet húzni az alvásparalízis fogalmát!?
Köszönöm ha kapok választ! :)

Sziasztok!

El kell, hogy mondjam velem ilyen még nem fordult elő! Elég rémisztő jelenség volt számomra. Ma reggel, illetve hajnalban történt. Odakint villámlott és dörgött, de a vihar még messze járt. Felriadtam, mert egyébként is minden neszre fölébredek. Hason feküdtem a párom melletem aludt. Pár pillanatig semmi különöset nem éreztem, ezután szerettem volna megfordulni, de már nem tudtam. Akkor úgy éreztem (nyílván behaluztam) hogy valaki megfogja a bokámat, nagyon megijedtem, de nem tudtam tenni semmit, tehetetlen voltam. Lebénultnak éreztem magam. Azt képzeltem, ilettve ezt nem tudom, hogy megtörtént e, hogy kiabálok - engedj el! de az érzés nem szűnt meg, mozdulni sem tudtam. Egyik testrészemet sem tudtam megmozdítani, csak kiabáltam... pontosan nem tudom hogy hány percig zalott az eset, de odáig fajult hogy halálérzetet hallucináltam, azt éreztem, hogy meg fogok halni. Végül sikerült erőt venni magamon és megfordultam, de nagyon nehezen aludtam vissza ezután.

Gondolkodtam, hogy mi okozhatta: Talán a fél üveg sör lefekvés előtt, vagy a Trónok harca sorozatunk túlzásba vitt mennyisége, kialvatlanság, stressz.

Hozzáteszem, valamilyen szinten hiszek a paranormális jelenségekben -.-

Most próbálok utánanézni ennek. Illetve köszönöm a sok hasznos információt és véleményt!!

Elég rossz 

Én mindz ideges leszek közbe , de múltkor 1 mp belül megfulladtam volna 

sziasztok.

egyre tőbbször keresek erre a dologra mivel megtörtént velem ...egyre gyakrabban. A legutóbbi borzalmas volt mert tudtam valaki áll az ajtóban és nem tudtam meg mozdulni és belülről sikítottam..felakartam kelni de nem ment... ma éjszaka megint megtörtént de egy fokkal jobb volt. Azt hittem a nagynénim ma éjszaka hazajött  és ő néz engem az ágy melett... ma reggel haza jött hogy sajnálom hogy ilyen későn érek haza .. na néztem kettőt hogy most mi van... mert jól tudom hogy egy nő volt az aki figyelt... érdekel majd meddig fog ez igy tartani eléggé érdekes... hogy ilyet át él az ember..akiknek elmesélem hülyének néznek

A nevem Pitrikné Széll Ágnes, forma, Budapest, Magyarország 12 éves házasság után én és a férjem egy vagy több veszekedésben voltak, amíg végül elhagyott engem, és Kaliforniába költözött, hogy egy másik nővel legyenek. Úgy éreztem, hogy véget ért az életem, és a gyerekeim azt hitték, hogy soha többé nem fogják látni apájukat. Megpróbáltam erős lenni csak a gyerekek számára, de nem tudtam ellenőrizni a fájdalmat, ami gyötörte a szívemet, a szívem fájdalommal és fájdalommal tele volt, mert igazán szerelmes voltam a férjembe. Minden nap és éjjel gondolok rá, és mindig azt akarom, hogy visszajöjjön hozzám. Nagyon ideges vagyok, és segítségre van szükségem, tehát online kerestem segítséget, és találkoztam egy weboldalon, amely azt sugallta, hogy Dr. Osagiede segíthet az ex gyors visszatérésében. . Szóval úgy éreztem, meg kell próbálnom őt. Felvettem a kapcsolatot velem, és ő mondta nekem, mit tegyek, és megtettem, aztán szerelem varázslatot tett nekem. 48 órával később a férjem tényleg felhívott és azt mondta, hogy annyira hiányzik tőlem és a gyerekektől, olyan elképesztő !! Szóval így jött vissza ugyanazon a napon, sok szeretettel és örömmel, és elnézést kért a hibáért, valamint a fájdalomért, amelyet nekem és a gyerekeknek okozott. Ettől a naptól kezdve a házasságunk erősebb volt, mint korábban, Dr. Osagiede köszönhetően. annyira hatalmas, és úgy döntöttem, hogy megosztom a történetemet az interneten, hogy Dr. Osagiede valódi és hatalmas varázsló-bíró, aki mindig imádkozni fogok, hogy hosszú ideig éljek, hogy segítsen gyermekeinek a baj idején, ha itt vagy, és szüksége van az Ex-re vissza, vagy a férjed egy másik nőhez költözött, ne sírj tovább, vegye fel a kapcsolatot ezzel a hatalmas varázslógombával. Itt található a kapcsolattartó e-mail címe: [email protected] vagy a whatsapp a +2349014523836 telefonszámon.
vagy viber +2349014523836

Másodjára álmodom,hogy látom saját magam felemelkedni és lebegés szalldogalok át a falon mindenen.Közben sajnos nagyon felek.Vajon ez mit jelenthet??

Előszőr 15 éves koromban éreztem ezt, aztán egyre gyakrabban, mindig éjjel vagy hajnalban és egyedül voltam a szobában, ébren voltam félig,  de gyenge, és nyitott szemmel láttam dolgokat, energiákat,  meg olyan tárgyakat, amik valójában nem voltak ott a szobámban azon a ponton, pl polcok vagy függöny,  és oskszor csukott szemmel is ott voltak,  sőt előfordult az is, hogy amit álmodtam, ébredés után is előttem maradt de tudtam utólag h már ébren vagyok,  és mindig előre éreztem valamit,  és féltem, és remegtem, néha éreztem hogy megfog valaki de nem mertem megfordulni,  sőt néha nem tudtam eldönteni hogy csak én remegek vagy az ágy is,  de nem mertem megnézni, le voltam bénulva,  és nem jött ki hang a torkomon, halál félelem öntött el. Mai napig nem tudom hogy mi ez, amióta gyermekeim megszülettek, nincs ilyen hallucinációm,  vagy kísértett valami, vagy más volt nem tudom, de néha úgy éreztem hogy erősen rángat. Olvastam róla hogy ez lehet éjjeli epilepszia is és azt okozhatja az agydaganatom is, amiről már régóta tudok. Azóta többször álmodtam azt hogy kiszállok a testemből akaratlanul, de tudom tényleg megtörténik miközben alszom,  néha nehezen mázsás súly tart vissza, de kiszállok a plafonon lebegek mint egy lufi. Kellemetlen érzés. Aztán egyszercsak visszazuhanok, de nem látom, nem nézem magam kívülről sosem,  és   akkor zuhanok, és nagyon fázom és mindig úgy ébredek olyankor hogy hanyadt fekszem  és nyitva van a szám, és szabályosan érzem, hogy a lelkem a mellkasomban van és a számon át megy vissza, de valahonnan máshonnan jön ki előtte.  Egyszer mikor  félálomban voltam,  ébredeztem, szintén éjjel és megmaradt előttem egy ilyen fényes kapu szerű és sűvített a szél, és olyan volt mintha a kezemet húzta volna vissza, mint egy nagy örvény, egy lefolyó és akkoris féltem.   A lényeg, hogy mióta gyermekeim megszülettek, ezek a remegős szorongatós érzések elmúltak.     Mai napig nem tudom, hogy hallucináltam e, álomnál több volt az biztos,   vagy megszállottság volt illetve tényleg epilepszia e. 

Még annyi eszembejutott, hogy régen anyám mellett feküdtem mert féltem és előre érzem hogy lesz valami, mert hirtelen nekiállok félni, és remegni, mintha minden részem külön remegne, minden atomom, mint amikor a busz rázkódik mikor áll de megy a motor és a keréken ülök,   amúgy utazási rosszúlléteim is vannak és sokszor elájultam kiskoromban  és  mint említettem utának iderült h van endokrin betegségem, de ezt sosem vizsgálták,  nem szedek semmilyen gyógyszert,  nem iszom alkoholt, nem nézek horrort,  nem táblázom,   volt olyan kisebb koromban  hogy  éjjrl a semmibe beütöttem a lábam,  és reggelre kificamodott a bokám, volt hogy anyám mellett laudtam és lvajárhattam mert laudtam azt álmodtam h erdőben futok és közben valójában is felpattantam és anyám megfogta a bokám h át ne essek  az ágytámlán. Olyan is volt h lefeküdtem laudni sötétben, csukott ablaknál, és arra ébredtem éjszaka h ég a villany mindenki aludt és tárva voltak az ablakok.  Olyan is történt velem, hogy a padlószönyegen közvetlen mellettem  az ágy mellett este lépteket hallottam,  hallottam h közel van nem másik szobából jön a hang, és   sötét volt, de másik szobában égett a villany és a családom ébren volt. Van hogy érintéseket érzek, éreztem, van h arra ébredtem h valami rángat de nem láttam semmit, és mindig remegtem és le voltam bénulva és megnémulva  és energiaszerü áramlatokat láttam nyitott és csukott szemmel is, mintha látnék a szemhéjamon keresztül. Éjjeli epilepsziáról olvastatok már?  

Sziasztok !

Én is rendszeresen átéltem ezeket a történéseket . A legutóbbi múlthéten vasárnap történt mikor oda kint nagyon nagy vihar és szél volt. Fel riadtam az éjszaka közepén és láttam hogy egy alak el húzta a függönyt és ki nézett. Én is ki láttam az ablakon és hurikánokat láttam ekkor jöttem ra hogy ez nem lehet a valóság . Kiderült hogy álmodom így fel riadtam újra de az alak még mindig ott volt most az ágyamnál és folyamatosan fel riadtam mindig egy újabb álomba csöppentem mindeközben mozdulni sem bírtam és hang se jött ki a torkomon pedig próbáltam segítséget hívni ! Végül kb 13. Próbálkozásra fel tudtam ténylegesen ébredni viszont akkor már alig bírtam megkülönböztetni a valóságot az álomtól/halucinációtól.

Hello, az üzentem azokhoz szól leginkább, akik alavasparalizis alatt (hangként) üzentet kapott. Velem éjjel ez történt. Szomorú vagyok, mert az üzenet nem jó, és félek. Azt szeretném meg tudni, hogy bekövetkezhet e az amit hallottam? 

Olvasom a történeteket és közös bennük a félelem. Ahogy nézem minél nagyobb a félelem, annál gyakrabban ismétlődnek a jelenségek. Aki legyőzi a félelmet, annál legtöbbször elmúlnak ezek a dolgok. Ez két dolgot jelenthet:
- a dolgot saját magunk okozzuk: a félelemközpont hibás működése valamilyen módon visszacsatolódik és önmagát gerjeszti,
- a dolgot "természetfeletti" erők okozzák: több helyről hallottam ilyen véleményt és az itteni beszámolókkal is egybevág, hogy léteznek olyan entitások akik a félelmünkből táplálkoznak. Ezeknek az a célja, hogy félelmet keltsenek bennünk. Addig "élősködnek" rajtunk, amíg ezt sikerült elérniük.

Nagyon köszönöm ez sokmindent megmagyaráz! Ezek szerint intruderem van amit látok és hallok is. Ezelőtt pedig incibus volt, de lebegésem és zuhanásom js volt. Hát ezektől az "éjjeli látogatóktól" mindegyik jobb.

Sziasztok, én is elmesélem az én tapasztalataim  .

Az első paralízis kb 13eves koromban történhetett,  az nap amikor előttem lőtték fejbe az unokatesómat.  Kicsi voltam,  nem tudtam mire vélni h nem tudok megmozdulni és h áll mellettem valaki akitől felek. Senki nem hallgatott meg . Pár évre rá már 20on évesen saját családom volt . A fiam daganatos volt és 3 evesen meghalt. Újra kezdődtek minden este. Akkor már tudtam mi ez , mi neve. Folyamatosan folytogatást éreztem hónapokig minden este, és a nővérén is aki a másik szobában aludt . Aztán újra jött egy más fajta paralízis, a gyerekein apja elhagyott és teljesen szét hullott az életem ismét. Jöttek a hangok a fejemben , felultem, közben egy olyan hang jött a fülembe amit előtte soha nem hallottam ( de másnap youtubeon megtaláltam ) radio frekvencia váltakozást hallottam mint mikor egy ős régi rádiót próbálnak beállítani.  Egyszer csak a frekvencia tiszta lett és egy férfi hang beszélt hozzám. Hallottam hatterzajt is mintha többen lettek volna. Nem féltem. Figyelmeztetett A hang egy szemelyre, egy nevet mondott nekem. Nem maga a paralízis volt furcsa,  hanem hogy kepes egy hallucináció a jövőre figyelmeztetni.  En inkább ezt kutatom azóta. 

Sziasztok! 15éves lány vagyok, és az elmult napokban, mindig 3kor keltem, tudni kell, anyum akkor kel, mivel 4re megy dolgozni. Velem 03.18. éjjel 03:24kor történt valami szokatlan. Pontosítok. Aludtam szépen, nyugodtan mikor hirtelen valami furcsa nyomást, csapódást éreztem, *értsd: valami megütött, nyomott* és hirtelen felriadtam. Na de most. Én nem észleltem senkit a szobában, viszont az se rémlene, hogy nemtudtam mozogni. De azt tudom hogy valami történt, mármint álmodtam de nemtudom mit, és hirtelen rossz érzésem lett. Az is lehet, hogy akkor már fent voltam csak épp halucináltam, fogalmam sincs mi volt ez,

Sziasztok Barátaim, Puskás Juditnak hívnak Budapestről, Magyarországról Szakmailag sebész orvos vagyok, 52 éves vagyok, kérem figyelmesen olvassa el a valós életem tanúságait, hogyan állítottam vissza egykori szerelmemet két napon belül gyertyák megosztása után. ima, jó szándékom van itt megosztani a jó hírt Tudd, hogy ez az információ segít valakinek, aki most olvassa, meggyógyítani a megtört szívet, és két napon belül helyreállítani az elveszett szerelem kapcsolatát. Lehet, hogy az én tartózkodásom is hasonló, már évek óta házas voltam Áronnal, a múlt hónapban szakított velem, mindent megtettem, hogy újra szeressen, de hiábavaló volt minden, amit tettem, szerettem volna, ha visszajön. mert volt két közös gyerekünk és annyira szeretem, hogy nem bírom nélküle, mindent megkérdeztem tőle, megígértem, de nem volt hajlandó. Elmagyaráztam a problémámat a munkatársamnak, ő a legjobb barátom, és azt tanácsolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot a Drigbinovia Szerelmi varázslattal, ez az egyetlen, ami segíthet, de én az a fajta vagyok, aki soha nem hisz abban, hogy létezik szerelmi varázslat. működhet, nem volt más választásom, mint megpróbálni, küldtem egy üzenetet [email protected] Email és whatsapp +12162022709 és viber +12066713285. Drigbinovia azt mondta, segíthet visszaszerezni a férjemet, hogy ne aggódjak, hogy minden rendben lesz három munkanap előtt, gondosan követtem minden utasítását, hogy mit tegyek a házamban egy szerelmi varázslat ima közben. az éjszaka. Drigbinovia sugárzott egy varázslatrészletet a szerelemről, és meglepő módon , A második nap 05:00 körül volt. hogy bocsánatot kérjen tőlem, és azt mondta, hogy haza fog jönni, hogy hiányzik neki a családja, annyira izgatott volt, hogy visszafogadtam. Drigbinovia a legjobb módja annak, hogy megmentse a házasságát, csak meg kell próbálnia?

Sziasztok! Hogy, hogy nem, ide keveredtem... Guglis keresés után. Nem először fordul elő, kb harmadszor, hogy hirtelen felébredek, ma pl meg mertem volna esküdni, hogy becsengettek hozzánk, és még mielőtt kinyitottam volna a szemem, világos-fényes háttérben 2-3 fekete, sok lábú, csápos atkaszerű lényt, bogarat "látok", köralakzatban elhelyezkedve, óramutató járással megegyező testtartásban. Kb mint egy mikroszkóppal nagyított kép, csak fény és árnyék, színek nélkül. Valahol a két szemem között érzékelem a képet, kicsit feljebb. Tudtam, hogy már volt ilyennel dolgom, mert azonnal bevillant, hogy te jó ég, már megint ezt látom? Meg akarom figyelni, de a fény fokozatosan elhalványul, pár mp alatt, és mire odáig jutok, hogy kinyitom a szemem, elmúlik. Ebben a legutolsó "látomásban" már jóval kifejlettebb, hosszabb lábú atkákat láttam, mint korábbi két alkalommal. Iszonyat és undor fog el, nem is nagyon merek visszaaludni ilyenkor. A tudat meg, hogy bennem lehetnek... Először azt hittem, bogár van a retinámban és szemészhez kéne mennem, de azt nappal is látnám, nem? Picit fáj a fejem, de tényleg enyhén, viszont régen nem tudtam már egy jót aludni (intenzív, sokszor élethű álmok, sokszor erős érzelmekkel). Általában oldalt fekve alszom. Néha geometriai alakzatokat is látok álom és ébrenlét határán, nyitott szemmel is, elég gyorsan elhalványulnak, és ezek ugye egyaltalán nem félelmetesek. Méhsejtek, pontok, "virágok", rácsvonalak... A mai látomás után lyukadtam ki itt, mikor rákerestem a neten, hátha talalok valamit ébredés utáni bogár lázásról. És igen... Lehet ez is paralízis? Migrén aurára egyébként hajlamos vagyok, koffeint kerülöm, drogot soha nem próbaltam, alkoholt ritkán és keveset iszom, cukrot sajna többet, mint kéne, de pont tegnap ettem kólás ízű gumicukrot -sok koffein nem lehet benne, de talán összefügg? Nagyon ijesztő, ahogy a tudat is, hogy esetleg bogár lehet bennem, pedig tudom, hogy nappal is érezném... Azt már gyakrabban átéltem, hogy csengőhangra ébredek, mintha becsengettek volna, de nem kintről az előszobából hallom, hanem közelről, mondhatni magamból. Tudom is, hogy túl közeli ahhoz, hogy igaz legyen, no meg hajnalban mégis ki csengetne? Meg itt szamolt be valaki arról, hogy számsorokat lát - nálam a 911 bukkan fel újra és újra. Pont akkor nézek az órára, vagy álmomban hívom a számot, vagy filmjelenetben találkozom vele, vagy valami számsorban... Persze beindul a kombinálgatás ( bogár, vészhívó, tragédia...), de sejtem, hogy fókuszálva is vagyok rá, és előbb kiszúrom, mint tudatos lennék rá. Tudom, jó régiek már az itteni kommentek, de hátha én is meg tudom kérdezni: kezdjek el aggódni, vagy ijesztőbb a jelenség, mint gondolom? Az említett ebookot megpróbálom megkeresni, hátha elérhető még. Köszönöm!

Ébrenléti  álmomban  Apukám és egy másik halott személy felkelt az ágyamból az egyik az  előszobánba ment és a másik az íróasztalhoz .Megakartam szólalni Apu ,hogy kerültél ide ,de nem jött ki hang a torkomból és vissza aludtam.

Éjszaka álmomban olyat érzek mintha az álmomba látod képed balról jobbra hirtelen elrántanák Illetve időnként fejjel lefelé látom a dolgokat. Tudom hogy teljes kivizsgálás ra van szükségem És hogy ez súlyos problémára is utalhat. Mindenképpen a legrosszabbra kell gondolnom ?!