Az anyagi célokról

Inamba száll a bátorságom, valahányszor anyagi természetű célt kell megfogalmaznom magamnak. Minden év elején felvázolom az év végi elvárt mérleget, azt az elvi megspórolt summát, mely előrelépésként fogható fel. Tudom, hogy a „még több pénz” elv nem működik: konkrét számokat kell magam előtt látnom ahhoz, hogy megvalósuljon a szándék.

Nos, legtöbbször itt vagyok bajban: hosszas számolgatás után megjelenik az a hétjegyű szám, melyet rendszerint nem merek megfogalmazni, és amely megvalósult, amikor mégis kimondtam.

Egyik előző bejegyzésemben kifejtettem a célkitűzés jelen pillanatra összpontosító elvét, most a cél megfogalmazásának mikéntjéről fogok szólni.

A pénzben az a jó, hogy számszerűsített minőséget jelöl. Egyértelműen méri azt, hogy honnan indultunk, hol tartunk és milyen tendenciák mentén alakul helyzetünk. A számszerűsített teljesítmény bizonyos szint fölött állítólag valóságos drog: a több száz milliós vagyon még többet követel magának, s egy összeg fölött a pénz gazdájából a pénz rabszolgája lesz. Most nem ezt a szintet kívánom górcső alá venni, hanem a középosztálybeli jólét anyagi feltételét. A leggyakrabban megfogalmazott anyagi szentháromság a ház+autó+anyagi függetlenség. A legtöbb középosztálybeli család erről álmodik, ez az a kimondható cél, melyet legtöbben bátran felvállalunk.

Az anyagiak intimitása

Sokszor gondolkodtam azon, hogy miért jövök zavarba, ha az anyagi helyzetemet firtatják. Baráti körben örömmel beszélek a családi dolgokról, a Kedvessel karöltve cinikusan boncolgatjuk egymás fészken belüli megnyilvánulásait. Ezt a fajta pózolást tökélyre fejlesztettük, azonban ha a pénzről esik szó, zavartan elterelem a szót, ne turkáljunk egymás magánszférájában! Hogy is van ez? A kölök feje fölött való marakodásunkról lelkesen csámcsogunk, de hátrahőkölünk, ha az anyagiakról kellene csevegnünk?

Legalapvetőbb szükségletünk a túléléssel, létünk biztonságával függ össze. A fogyasztói társadalom középponti értéke a pénz. Ha pénzed van, megkaphatsz mindent, ha nincs pénzed, senki vagy, szól a dogma, mely mentén élni kényszerülünk. Világképünkben a biztonság és a pénz ekképpen szoros összefüggésben van.

A fentiek alapján az anyagi helyzetünk firtatása a létünk biztonságának feszegetésével helyezhető párhuzamba. Ennek tudható be az anyagiak intimitásának jelensége.

Kiyosaki morál

Anthony Crudup 02

Nem kedvelem Kiyosakit. Ennek ellenére azt gondolom, hogy minden középosztálybelinek el kellene olvasnia a Szegény papa, gazdag papa című könyvét, mely az anyagi jólléthez szükséges hozzáállás ábécéje. Kiyosaki azt állítja, hogy a boldog élethez vezető utat mutatja meg, valójában csak a meggazdagodáshoz ad támpontokat. Ha gazdag akarsz lenni, akkor olvass Kiyosakit . Ez nem jelenti azt, hogy boldog is leszel, sőt, ha csak a Kiyosaki-morált követed, a multilevel marketing rendszerek Mammon-erkölcsét szívod magadba. Mindannyian ismerjük a szép, gazdag világ árnyékában szónokoló, öltönybe varrt lelkesedést, arcra fagyott mosolyt.

Ha gazdag akarsz lenni, akkor mégis Kiyosakit kell olvasnod, mert tényleg arra az attitűdre lesz szükséged, amiről ő ír. Minél gazdagabb akarsz lenni, annál inkább szükséged lesz erre a beállítódásra. Az, hogy mennyire leszel képes függetlenedni a pénz motiváló erejétől, az már az egyéni bölcsességeden múlik, ehhez azonban nem Kiyosakira, hanem stabil és érett világképre van szükséged.

A költekezés kényszere

 

Anthony Crudup 03

Fura tény, hogy már évek óta jellemző, hogy függetlenül a keresett összegtől, a rendelkezésre álló keretet hónap végére mindig sikeresen feldolgoztuk. Ahhoz, hogy megtakarított pénzünk legyen, muszáj lekötnünk, befektetnünk, egyszóval a látókörből kivonnunk a célzott összeget ahhoz, hogy ne áldozzuk fel költekező énünk oltárán. Meggyőződésem, hogy attitűd-függő az, hogy adott pillanatban ki mennyi pénz fölött képes gazdálkodni. Ha nem figyelek oda, egyszerűen kifolyik a kezemből a pénz, függetlenül attól, hogy abban a hónapban egyébként a megszokott összeg háromszorosa volt a birtokomban. Ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy megvegyem ezt, megvegyem azt, s nem nyugszom addig, amíg bankszámlámat kétjegyű számra nem faragom.

A cél megfogalmazása

Anthony Crudup 04

Az egyik alaptörvény, hogy konkrét és világos célt kell megalkotnod magadnak. Nem elég azt mondanod, hogy szeretnék gazdagabb lenni, szükségem van egy jó autóra, akarok egy kényelmes családi házat, passzív jövedelemforrást fogok kiépíteni magamnak. Jó, ha mindez a szemed előtt lebeg, de nem árt tudni, hogy az aprólékosan kigondolt részletek fogják materializálni célodat. A célkitűzés legnehezebb része a cél helyes megválasztásában rejlik. Olyan célt kell tudnod megfogalmazni, melyben tényleg hiszel, mely valóban összhangban van a múltaddal, jeleneddel, alkatoddal, képességeiddel. Ehhez önismeretre van szükség, az pedig nagyban függ a világképedtől.

Egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy a majdan megszülető gyermek menedzseléséhez autóra lesz szükségünk. Anélkül, hogy lett volna erre a célra félretett pénzünk, eljátszottam a gondolattal, hogy betonotthonunk parkolójában egy vörös x márkájú, y típusú autó parkol, melynek slusszkulcsa a zsebemben lapul. Tíz hónappal később célom materializálódott. Még a színárnyalat is passzolt.

Merni kell kigondolni a célt. Apró részletekig lebontva, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A gondolatnak teremtő ereje van, a kérdés csak az, hogy mit érdemes megalkotni általa.

Illusztrációk

  • Anthony Crudup, http://www.gallery-worldwide.com

Új hozzászólás

Hozzászólások

Én -még- csak az Okos gyerek, gazdag gyerek könyvét olvastam, bevallom elsőre komoly fenntartásokkal, valamiért írtózom a self-help könyvektől, sőt nem is valamiért, hanem egészen konkrétan azért, mert közhelyes, receptszerű szar a legtöbb, de ez tényleg nagyon tanulságos volt, és el is határoztam, hogy megveszem a Gazdag papát...is.

A bejegyzésedet olvasva ez az elhatározás egyre erősebben érlelődik tetté!

Az általam legfontosabbnak ítélt Kiyosaki-gondolatok:

  • Ahhoz, hogy anyagilag függetlenek legyünk, passzív jövedelemforrásra van szükségünk.
  • Különbséget kell tennünk a költség és anyagi eszköz között. Az előbbi elvonja, az utóbbi generálja a rendelkezésre álló pénzt.
  • Az anyagi jövedelemnek négy formája van: az alkalmazotti, egyéni vállalkozói, vállalkozói, befektetői módja.
  • A befektetői szférába a legrövidebb út a vállalkozóit érintve vezet. A gazdag emberek attól gazdagok, hogy nem a nettó, hanem a bruttó jövedelmük fölött rendelkeznek.
  • A legtöbben életük befektetésének tartják a megvásárolt családi házat, valójában ez az a költség, ami miatt gyakran évtizedekre szóló hiteltörlesztésre adják a fejüket. A hosszú távú hitel gúzsbaköti az embert és elszívja az anyagi erőforrásokat. A befektetés mindig pénzt termel és soha nem von el.

Kulcsi, nagyon támogatom az efféle témájú blogot, szerintem megérne egy önálló tematikus blogot ez a téma.

Néhány észrevétel:

  • A fogyasztás, mint olyan a nemzetgazdaságot fellendíti. A pénz nem szeret egyhelyben állni. Nézd meg az 50-es 60-as évek USA-ját: 18éves gyerekek autóval, coca-cola. Az olajválság idejében a csillagháborús programmal igyekezték fenntartani a fogyasztást, mérsékelve a recessziót. Azok az országok űködnek jól, ahol magas a fogyasztás ésszerű megtakarítással (10-20% párosul).
  • Vannak jó hitelek. :) Számold ki. Van 20.000.000 Ft-od. Ezt berakod 20 évre tőzsdei unit-linked biztosítási értékpapírba, kevés kockázat mellett lesz 192.000.000 Ft-od, a bankba pedig 28.000.000 Ft-ot pakoltál be, kamatokkal. Ekkor nem számítottad még az ingatlan értéknövekedését, az 500.000 Ft adójóváírást, illetve azt, hogy ezalatt az idő alatt nem fizetsz bérleti díjat (ezt 20 év távlatában saccolni sem merem). Természetesen ez a típusú hitel kötöttségekkel jár, de annak igénye, hogy legyen egy hely a világban, ami a Tiéd, ahol megpihenhetsz, amit berendezhetsz, ami kiszámítható és holnap is megmarad, szóval mindez igen alapvető igénye az embernek. Lakóhelyet ritkán változtat az ember önszántából és az minden költözés egy kis trauma. Az emberek nem vándormadárak. Személyesen én 8 évig laktam koszlott, putris albérletben (minek felújítani, hisz' az egyetemisták úgyis lelakják, ugye), 23 évesen értem el azt, hogy annyi minden változik gyorsan körülöttem, hogy kellett egy hely, amivel hosszan tervezhetek, ami állandó, ahol én vagyok az úr ha a fene fenét eszik is. Minden másba, amit etetni, gondozni, tankolni kell, hétszer meggondolom, hogy befektessek.
  • Egy tehetős ismerősöm mondta egyszer, hogy gazdagon szeretnék élni? Miért nem kezdem el? Nem olyan nehéz az.
  • Az MLM-mel nincs baj. Ha megnézel egy jól prosperáló szervezeted, azt látod, hogy minden vezető alá 5-10 beosztott tartozik, mindegyik alá még 5-10 beosztott, és így tovább. A különbség az, hogy a hagyományos hierarchiában a félelem (a munkahely elvesztésétől) a korbács, az MLM-ben az eredményesség. A gond az, hogy rosszul élő, szocreál, tukmálós öregasszony sztereotípája villan be az MLM szóra és nem a rongyászaunázott hawaii biznisz guru. Ezt lehet profin is csinálni, ha nem kereskedelemnek fogja fel az ember.

--
Aries

kivéve a bukott befektetést...

Teodóra! A Gyalog-Galoppból egy idézet, a következtetés levonását meghagyom Neked. :)

Idehallgass: az egész királyság az én művem. Amikor neki kezdtem, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király: a bolond épít ide várat. Én mégis felépítettem, hogy megmutassam nekik. De elnyelte a mocsár. Tehát építettem újat. Az is elsüllyedt. Építettem egy harmadikat: az leégett, összedőlt, aztán süllyedt el. De a negyedik, az megmaradt. Ez az, ami majd a tiéd lesz, fiam. A legerősebb vár közel s távolban.

--
Aries

:D
A bukott befektetés is jobb, mint a non-befektetés, azaz költekezés...

Nem a hitel ellen beszélek, hanem csak arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a ne álltassuk magunkat azzal, hogy a lakásvásárlás befektetés, mert nem az. Ettől még természetesen szükségünk van lakásra, és ha tehetjük, akár hitel árán is megvásároljuk, mert valóban más érzés saját lakásban élni, mint albérletben. Ettől még nem lesz befektetés a lakásvásár. Az lenne, ha kiadnánk albérletbe, és havi x forintot termelne, de nem ez történik.

A MLM-mel valóban nincs baj. Azzal a pénz-imádattal azonban igen, ami az ilyen rendszereket övezi. Kb. egy éve meghívtak egy MLM konferenciára: gusztustalannak tartottam azt, hogy a pénz köré valóságos szekta légkörét sikerült felépíteniük. A pénz az Úr, ez az MLM erkölcs, amit egészségtelennek tartok. Rongyászaunázott hawai bizniszguruval együtt.

Meg lehet gazdagodni MLM ügynökként, ez nem vitás. Attól a mentalitástól azonban idegbajt kapok, amikor egykori jó barátom azzal zaklat, hogy vásároljak a virtuális üzletéből. Sőt, hívjam a barátaimat, hogy ők is vásároljanak, továbbmegyek, a barátom barátai is!

A barátokat nem ildomos ilyesmire (ki/fel)használni. Ott kezdődik a baj, amikor a szakma, a pénz, a vagyon egyben a vallásom és erkölcsiségem is.

aries, ez olyan mint a három-malac esete... :)

Ezt a mocsaras dolgot ki lehetne tenni egy kaszinó falára is, biztos sokakat inspirálna újabb befektetésre.. :)

Miért ne lehetne befektetés? A 20. év végén nézd meg, hogy mid maradt albérlettel és mid a hitellel. A vagyongyarapodásod az ingatlanhitel nagyobb lesz (feltéve, hogy nem más nyakán élsz ingyen, mert annál kifizetődőbb nincs :] ) és nagyon nem mindegy, hogy a sajátodban laksz vagy egy idegenében, ahonnan szerződéstől függően kirakhatnak. Az is befektetés, ha olyan helyre invesztálsz, ami kevésbé viszi a pénzed, mintha nem invesztálnál (lásd. házi napkollektor).

Az MLM megkereséssel addig nincs baj, amíg egyet értesz a értékesítendő filozófiával és termékkel. Fogd fel úgy, hogy a barátod csak jót akar Neked. Az MLM termékek nem a kereskedésről szólnak, hanem a használatról, mert mindegyik képes arra, hogy kiváltsa a hétköznapokban kapható termékeket, nagyjából a korábbival megegyező árban. Van, amelyik ezért egészségesebb életet, van, amelyik a hatékonyságot és van, amelyik az elérhetőt kínálja alternatívaként. Sokat elemeztem az MLM-et, egyszer majd kibeszéljük. :)
--
Aries

Az elszántság nem ugyanaz, mint a lutri. :)

--
Aries

az első témával kapcsolatosan egyszer már nem értettünk egyet, most újra felvetődött...
Az alapvető ellenérvem az, hogy amíg albérletben laksz, nincs a nyakadon hitel, következésképpen nagyobb a mozgástered, míg egy hitellel megvásárolt lakás nyomja a torkodat húsz éven keresztül.
Többször megfuttattam a dolgot, arra jutottam, hogy jobban járok, ha gyűjtöm és forgatom a pénzt, amíg kigyűl a lakás összege, mert még ha a bankban is tartom lekötve a summát, nekem kamatozik. A hitel a banknak kamatozik, melyik jobb? :) Érdemes kiszámítani, hogy a kifizetett lakbér hogyan viszonyul a hitelből származó fisszafizetendő kamathoz és ahhoz a kamathoz, amiről azért maradsz le, mert a hiteledet törleszted. A bankok nagyon rafináltak: a kiválasztott futamidőnek megfelelő summát így is úgy is ki kell fizetned, függetlenül attól, hogy időközben előtörlesztenél.

A második témával az a problémám, hogy a jót akaró barát képe nem áll össze bennem. Ez nem szamaritánus tett, hanem meggazdagodási kísérlet, függetlenül attól, hogy jót teszek vagy sem a másiknak. Amúgy sem hiszek a ráerőszakolós jószándékban.

Egy kedves ismerősöm háromszor keresett meg különböző biztosításos ajánlataival. Negyedszer egyszerűen nem vettem fel a telefont. Arra is volt példa, hogy egy barátom ajánlására egy biztosító mindent elsöprő önbizalommal közölte, hogy itt van az alkalom, hogy segítsünk magunkon, hiszen lakásra van szükségünk, és ő tudja, hogy miként tehetünk szert rá. Arra kért, hogy találkozzunk Vele, hogy felkínálhassa a megoldást, melynek úgysem tudunk ellenállni. Közöltem, hogy sajnos nincs időm erre a beszélgetésre, mire rámförmedt, hogy milyen alapon állítom, hogy nincs időm, amikor ő az életemet akarja jobbá tenni. Segíteni akart. Szívvel lélekkel, de inkább foggal-körömmel.

A leghúzósabb élményem az volt, amikor egy több éve nem látott igen kedves barátom hívott fel váratlanul, majd -mielőtt lelkendezni tudtam volna személyének- átadta valakinek a kagylót. Ő is tudta, hogy mi kell nekem, hogy miként teheti jobbá és szebbé az életemet. Őt is kinyomtam, szó nélkül, a rég nem látott barát emlékképe pedig árnyékba került ezáltal.

Kulcsi, egyszer számold ki, számokkal, hogy mennyit fizetsz ki albérletre és mennyit fizetnél törlesztésre, mennyi a különbözet és mennyi ideig. Csak egyszer számold ki kérlek valós számokal, inflációval, értéknövekedéssel számolva. :)

Ezek a barátok nem is igazi barátok. A párom MLM-el foglakozik, egy gyógy- és élelmiszernövényekből készülő háztartási termékkekkel, amelyek kínai regeneráció filozófiájának szellemében készültek. Voltak ismerőseink, barátaink, akiknek szintén felajánlotta, hogy próbálják ki, elmagyarázza, hogy hogyan kell használni, stb. A legtöbb embernek tetszett, de sokan nem akarnak saját csoportot építeni. Ez nem is baj, ő vezeti a kis jutalékait anélkül, hogy tudná az illető és Karácsonykor, vagy a születésnapján összeállít neki egy szép ajándékcsomagot azokból a termékekből, amelyeknek biztosan örülne. Ilyet a hipermarketektől és a drogériáktól nem kap. Jobban is szeretem inkább a network marketing kifejezést használni a lejáratott MLM helyett.

Az jó szempont, ha úgy érzed, hogy a termékeiddel segítheted az embereket. Nem hiszem, hogy sikerült volna neki mindazt elérnie, ha súrolószert vagy életbiztosítást tukmálna rá. Nagyon elszánt abban, hogy mindazzal az empirikus an kifejlesztett módszekkel és termékekkel az emberek életminősége javítható, mindenféle spirituális bullshit nélkül. Nem veszekedtem már vele lassan egy éve, ha másért nem is, nekem ezért megérte. :)))
--
Aries

kulcsikám, ha mondjuk az albérlet = 50.000 HUF és a megspórolt törlesztő részlet ami "forog" az köbö ugyanennyi, akkor ez cirka százezer. Ha mondjuk csak a törlesztőrészletet fizeted a hiteled kapcsán, ami mondjuk 50.000 HUF és köbö ugyanennyit megspórolsz, akkor magadnak fizeted az albérletet és spórolt pénzed is marad ami "forog". Egyúttal az albérletből sem rúgod ki magad, kivéve ha nincs pénzed a részletre - ekkor a bank rúg ki. De akkor albérletre se volna - irány a híd alá. Szerintem. Ajánlom, hogy még egyszer futtasd meg a dolgot.

nem0kám ez is egy szempont, de nem az egyedüli ;-)
nem 50k-t fizetsz a banknak, ha értékarányosan veszed a dolgot, hanem lényegesen többet, hiszen előre törleszted a kamatot is.

Még jó, hogy nem az egyedüli. Qrva unalmas lenne. ;) De ezt mondjuk nem is értem, hogy jön ide. Még egyszer írom, szerintem, és a következő kalkuláció is szigorúan szerintem. Matekból nem voltam jó soha, ezért előre mondom, hogy a képlet lehet téves, javítson ki aki átlátja.

Az albérlő havi költsége az albérleti díj plussz a spórolt, forgatott pénz.
AHK=AD+S
A hitellel élő havi költsége a hitel havi díja plussz a spórolt, forgatott pénz.
HHD=HD+S
A hitel ideje 20 év, az albérleté 10 év.
HI=20
AI=10
A 20 évet te mondtad. Szerintem durván 10 év alatt lehet ugyanannyit spórolni mint a hitel összege. Kb. ugyanannyira gondolok spórolt havi összegnél mint amennyi az albérlet, illetve a havi törlesztő részlet. De ez különösebben nem fontos.
S=AD=HD
Az albérlő sporlási ideje alatt mindekettőjüknek ugyanannyi gyűl, egy hitelnyi összeg.
SUM(H)=SUM(S)
Ekkor a hitelt felvevő előtörleszt, de így marad a spórolt pénzéből, hisz a hiteléből már törlesztett, időarányosan a felét, ami pénzben is megközelíti kb. a hitel összeg felét. Az albérlőnek van SUM(H)-ja, a hitelt felvevőnek van SUM(H)+SUM(H)/2-je. Úgy is mondhatni, hogy a hitelt felvevő kb. 7,5 év alatt előtörlesztett és neki még maradt is 1/4SUM(H)-ja.

Az albérlő és a hitelt felvevő nem feltétlen különböző személyek. Ha úgy tetszik, lehetőségekként értendők.

Kíváncsi vagyok a te számításodra.

Nem0, ez sokkal bonyolultabb számítás, és ilyen időtávlatokban 10% tévedés is milliós eltérésekhez vezethet. Kulcsi arra akart rávilágítani, hogy neki a függetlenség, az, hogy bármikor továbbállhat, ha a helyzet megkívánja, megér havi 50-60eFt-ot. De szerintem nem fog, főleg akkor, ha a gyerkőc eléri az óvodás kort, mert akkor már nem lehet őt is ide-oda vonszolni közösségről közösségre.

A lényeg az, hogy az ingatlan kötöttséget jelent (nem tudod hamar eladni, főleg nem egy hitelest), viszont kicsi az értékmozgás, 5éves periódusban mindenképpen fölfele mozog az ár évi 10-15%-ot, miközben a bekerülési költsége 8-10%+adók.
--
Aries

a lakásra vannak állami és adókedvezmények is, az ingatlan árak meg ha felmennek, márpedig sokszor akár 10xesre is ugornak, akkor a spórolt pénzedből (már ha nem inflálódik el) vehetsz legót...

Kulcsi befektetést említett, ami nem ugyanaz, mint a spórolás, főleg ha forinttól független területen forgatják meg (lásd távol-keleti, vagy közép-kelet európai befektetési alapok).

10x-esére azoknak az ingatlanárai mennek fel, aki vagy határtalan mázlisták vagy nagyon értenek hozzá. Ha 10 év alatt 400%-ot emelkedik az ingatlan ára (annyit nem fog az amortizáció miatt), akkor is 10-12% éves kamatot jelent, ami nem kiemelkedő. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a hiteltörlesztés kamata ennek kb. a fele (mínusz támogatás, szocpol, mifene), azaz mindenképpen pozitívan lehet kiszállni. Az ingatlanhitel az egyetlen általam ismert jó hitel. A többi valóban nem az én zsebemre dolgozik.
--
Aries

Aries, mégis úgy látom, hogy itt spórolásról van szó, hiszen a cél pénz gyűjtése házra. Befektetni olyasmit szokott az ember ami fölöslegben marad miután az alapvető dolgai (ház, autó stb. - igény- és szükségletfüggő) megvannak. Addig gyűjt, vagy ha úgy tetszik spórol.

A befektetés "nem ugyanaz, mint a spórolás, főleg ha forinttól független területen forgatják meg" ez számomra nem érthető. Ha forinttól nem független területen akkor az lehet spórolás? vagy hogy?

A számítás elnagyolt és valóban sok paraméter van amire figyelni kell. De attól még lehetőségek összehasonlításaként ez van, illetve ez várható a közeljövőben is. Ha a prognózisod beválik az ingatlan árakkal, akkor annál pozitívabb a képlet a hitelt illetően. Valóban jelenleg jó hitelnek tűnik az ingatlanhitel, ebben igazad van, akár befektetési segédlet is lehet.