Tulajdonjog és a homokos apuka

HomokvárVigyázz, mert rám szórod a homokot! Ez a Te lapátod, ezzel ásd a lyukat, de ne olyan hévvel, mert homokos leszek! Játszóruhás harmincas magyarázta mindezt egyesztendős lányának, ki nagyívű gesztusokkal pakolta a szemcséket kupacról kupacra. Úgy tűnik, hogy a célnak megfelelő rövidnadrág és szandál homok ellen nem véd, vontam le magamban gyorsan a következtetést, miközben kajánul sandítottam az odatotyogó lányomra.

Anna rendszerint feltalálja magát új helyzetekben: most sem tétlenkedett, hanem néhány gyors mozdulattal meglapogatta a képzeletbeli homokkupac hegyét, minek következtében homofób hősünk alsó lábszár gyér szőrzete vékony porréteg alá került. Hökkenten nézett rám a homokozók réme, mire üveges szemmel félrebambultam, mintegy jelezve, hogy nálam a nevelés ingerküszöbe igen magasan pozícionálja magát. Időközben a csajok összekülönböztek a plasztikdinó fölött, minek következtében újabb homokszemcsék lepték el emberünk kikandikáló zokniját.

Homokvár Nem akarok homokos lenni! - vonult a homokozó másik sarkába hősünk, magával vonszolva a vödörrel hadonászó egyévesét. Nem volt elég gyors: Anna öt másodpercen belül odatipegett, és lekapta az elkezdett homokvár tetején díszelgő zászlót. Ne rombold össze a várunkat - vonta össze a szemöldökét a homokozók gyöngye - vigyázz, ne dobd rám a homokot!

Kapitalista hatások kisgyermekkorban

Annával szolidarizálva ügyet sem vetettem a hisztiző hímre, ehelyett a jobbról érkező laza öltözetű anyuka-Dezsőke páros felé fordultam. Az elegáns külső egy vérkapitalistát takart, ki lendületesen osztotta a Kérd el tőle, köszönd meg neki, ez az övé, add vissza neki, utasításokat. Szegény totyogó kölyök, gyakorlatilag megsemmisült a tömérdek ingóság között.

HomokvárAz anyuka szemmel láthatóan mindennél jobban vigyázott a család erkölcsi tisztaságának megőrzésére: ne vedd el a lapátot, mi is hoztunk, ne ülj fel a motorra, nekünk is van, ne taszítsd a babakocsit, inkább taszítsd a mienket. Dezsőke lelkesen próbált csatlakozni a homofób várépítő brigádhoz, és a következő jelenet minden elvárásomat felülmúlta:

Vérkapitalista anyuka: Dezsőke, kérdezd meg, hogy játszhatsz-e velük!

Homofób apuka (dühösen az egyéves lányának): Ha még egyszer rámszórod a homokot, befúrom a fejed a homokba!

Homofób apuka felesége: Kislányom, ne szórd a homokot apára!

Anna (kalimpálva egy félig megtöltött lapáttal, jelentős kárt téve ezzel emberünkben): Baba-baba.

Vérkapitalista anyuka: Dezsőke, ne vedd el a kislány lapátját.

Homofób apuka felesége: Elveheti nyugodtan.

Vérkapitalista anyuka: Köszönd meg szépen.

Homofób anyuka felesége: Elveheti nyugodtan.

Vérkapitalista anyuka: Hogyan köszönöd meg?

Dezsőke (zavartan kalimpál): dádá

Homofób apuka: Ne kalimpálj az ásóval, mind rászórod a homokot a kislányra.

Vérkapitalista anyuka (pironkodva kapja ki az ásót Dezsőke kezéből): nem szabad homokozni az ásóval!

Homofób apuka: Nem neki mondtam, hanem a kislányomnak.

Vérkapitalista anyuka: Neki is meg kell tanulni, hogy ásóval nem illik kalimpálni.

Homokvár

Re: Tulajdonjog és a homokos apuka

Nagyon vicces tükröt tartottál elém, elénk. Mert ha nem is ennyire durván, mint Vérkapitalista Anyuka, azért én is eléggé próbálok "PC" lenni a játszótéren. Bár belül TUDOM, hogy a gyerekem később akkor is udvariasan kérni fog, ha most nem dresszírozom, de még igencsak bennem van ez a "nem-akarok-bunkó-anyukaként-bevonulni-a-játszótéri-anekdotakincsbe"-érzés.
Homokos apukától viszont gurultam a nevetéstől!

Re: Tulajdonjog és a homokos apuka

Nagyon jó cikk, élvezettel olvastam végig, és megállapítottam magamban, hogy én is hasonlítok néha ezekhez a nevetséges felnőttekhez. Főleg a köszönés terén vannak gondjaim, mert Flóra lányom 3 és fél évesen nem szokott köszönni, csak a közeli hozzátartozóknak. Ha megszólítom, akkor odalök egy sziát, akárki legyen az illető, mindenkinek ezt mondja, de van, amikor nem hajlandó. Szívem szerint nem csinálnék ebből gondot, de akkor nem szólnak meg, hogy nem nevelem a gyerekemet?

Re: Tulajdonjog és a homokos apuka

"nem-akarok-bunkó-anyukaként-bevonulni-a-játszótéri-anekdotakincsbe" -> miért lennél bunkó anyuka, ha nem inted lépten-nyomon udvariasságra a gyermekedet? Szerintem a játszótérre elsősorban játszani megy a gyerkőc, és nem nevelődni.

Nem érzek semmi kivetnivalót abban, hogy nem köszön Flóra közel négy évesen mindenkinek. Majd köszönni fog, ha eljön az ideje. Ne csinálj belőle gondot, és ne foglalkozz vele, ha megszólnak. Egyébként pedig megszólnak így is úgy is. :)

Re: Tulajdonjog és a homokos apuka

Bocs, hogy így ismeretlenül: az udvariasság(ra nevelés) azért nem feltétlenül hanyatló kapitalista ármánykodás, és nem csak a kapitalista tuljadonviszonyok között jellemző szociális cselekvési minta. A másik tárgyainak elkérése és megköszönése sem feltétlenül a magántulajdon fétise, hanem (legalábbis számomra) sokkal inkább a másik tisztelete.

Persze, értem az iróniát, és értem, hogy idegesítenek azok a szülők, akik folyvást regulázzák gyermekeiket, de ezzel együtt az a véleményem, hogy a másik tiszteletére való nevelést nem lehet elég korán kezdeni.

a másik tiszteletére való

a másik tiszteletére való nevelést nem lehet elég korán kezdeni

Szándékosan hangsúlyoztam ki, hogy a történetben szereplő gyerkőcök mennyi idősek. Egy esztendő tájékán nem sok értelmét látom annak, hogy a tulajdonviszonyokkal dresszírozzuk gyermekünket. Tehetjük, de adott esetben többet árt mint segít az állandó udvariaskodás.
Fontosabbnak tartom, hogy gyermekünk közeledjen a homokozó más játékosai felé, és lássuk be, hogy az állandó szülői kérd-el-tőle-köszönd-meg-neki darálás nem feltétlenül kedvez az efféle nyitásnak.

Egyik alkalommal annak voltam szemtanúja, hogy egy hároméves a homokozó közepén kiöntötte az otthonról hozott autókat tasakjából, majd odacsődült egy fél tucat gyerkőc, hogy játszanak együtt. A kisfiú nagyon önzetlen volt: megengedte a többieknek, hogy tologassák a homokban a kisautóit. A kollaborációra való hajlam szépen megvolt benne, jóllehet az életkora alapján jócskán benne volt az egocentrikus, birtoklós életszakaszban. Éppen azon töprengtem, hogy milyen jó is, hogy ilyen természetesen, rábeszélés nélkül képes kapcsolatot teremteni a többiekkel, mikor valahonnan beviharzott a feldúlt arcú anyuka, megrángatta a fiát, és azt mondta: Vedd tudomásul, hogy ha egy autó is elveszik, TE leszel a hibás! Azonnal szedd össze az kisautókat!

így lehet csírájában elfojtani a gyermekben meglévő kollaborációra való hajlamot. Később lehet győzködni a gyermeket, hogy adja oda a motorját a másiknak: teljesen következetlen és konfúz helyzet áll elő, melynek eredménye a szintén konfúz és hisztis viselkedési minta lesz.

Az udvariasságra való nevelés egy esztendős gyermeknél nonszensz. Szerintem arra érdemes és kell odafigyelni, hogy ne bántson más gyereket (és élőlényeket), de arra nagyon határozottan és erélyesen érdemes rámutatni! A köszönj a bácsinak és kérd el tőle a macit szövegekre egy ekkora gyermeknél nincs szükség.

Az udvariasságot nem

Az udvariasságot nem tanítani kell, hanem mutatni: nem arra utasítom a gyereket, hogy köszönje meg, kérje el, hanem odamegyek vele, megköszönöm, elkérem, tehát látja, hogy megteszem, és előbb-utóbb automatikusan utánozni fog.

Ha nyaggatom, lefárasztom: még azért sem fogja kívánni, hogy megtegye.
Ráadásul ha túl nagy hangsúlyt fektetek a tulajdonjogra, akkor előbb-utóbb az rögzül benne, hogy ami az övé, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodnia kell, és minden közeledő gyereket potenciális tulajdonjogsértőnek fog tekinteni. Bár meg kell tanulnia kezelni a saját és mások dolgait, azaz különbséget kell tennie a saját és mások cuccai között, ez szerintem utánzásos tanulással is megtörténik. Érdemes itt is megtalálni a középutat.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne ragozzuk túl a tulajdonkérdést a homokozóban: hagyjuk, hogy megnyilvánuljanak, hogy játszanak egymás játékaival, menjünk oda, köszönjük meg, kérjük el mi magunk, de ne diktáljuk a gyereknek, hogy mit tegyen. Utánozni fog bennünket, látni fogja rajtunk, hogy mi a jó viszonyulás, és ezzel neveljük Őt a leginkább.

Anna állandóan elveszi a homokozóban szétszórt lapátokat, vödröket. Ha minden egyes alkalommal megkérdezném, hogy kié, vagy a saját játéka felé terelném, ezzel gyakorlatilag azt sugallnám neki, hogy ne exploráljon, hogy ne vizsgálja meg a környezetét, mert a kiváncsiság nem helyes.

Ehelyett figyelem, hogy hová viszi a másik gyerek játékát, ha eldobja valahol, odamegyek, felveszem, és visszaviszem arra a helyre, ahonnak felvette. Egyébként pedig a legtöbb játékra fel van írva a gazdája neve (és ezt nagyon helyesnek tartom, sokkal jobb, mint azon görcsölni, hogy visszakerüljön a kiszemelt sarokba), így nem fog elveszni.

Nem arra bíztatom Annát, hogy a saját játékaival játszon, nem azért visszük le a játékait, hogy csak azokkal foglalkozzon, hanem azért, hogy megossza másokkal, és ő is hozzáadja a sajátját a közösséghez. Egészséges explorációs hajlamnak tekintem, ha a gyermekünk nem akar mindig a saját játékával játszani, hanem keresi a lehetőséget, hogy megismerje az új tárgyakat, személyeket, bármit, ami a környezetében van.

Re: Tulajdonjog és a homokos apuka

Dezsőke korát nem hangsúlyoztad (annyit írtál, hogy "totyog"). Félre ne érts, nem a leírt szituációban való szülői viselkedést védelmezem, mert szerintem is drámaian elhibázott (elsősorban azért, mert a verbalitásra és az utasításokra helyezi a hangsúlyt: "köszönj", "köszönd meg", "kérd el" stb.).

Teljesen egy véleményen vagyunk abban, amit az együttműködésről írtál (és abban is, amit később a felfedezésről). De az együttműködés nem azt jelenti, hogy "odamegyek és elveszem", bármifajta kooperáló gesztus nélkül, mert ez pont az ellenkezője az együttműködésnek.

Bár saját tapasztalatom még rendkívül kevés van a homokozói szociális interakció témakörében, annyit azért látok a saját hathónapos gyermekemen, hogy kooperatív gesztusok hihetetlen gazdag tárházát nyújtja, és elképesztően sokoldalú interakcióba képes lépni hasonló korú csecsemőkkel. Úgyhogy szerintem nem irreális elvárás majd a homokozóban is elvárni a kooperatív interakciót (de én is azt mondom, hogy a "Jó napot kívánok, ne haragudjon, hogy zavarom, kölcsönadná a lapátját egy percre?" típusú megnyilvánulások elvárása nyilvánvalóan értelmetlen).

Re: Tulajdonjog és a homokos apuka

tulajdonképpen egyetértünk :o)

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről