Felhő

Kevin Kelly számos előadásában és cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy az internet által összekötött számítógépek hálózata most érte el azt a komplexitási szintet, amit egy emberi agy képvisel. A világ összes számítógépének komputációs ereje körül-belül egy emberi agy számítási erejével mérhető össze.

Az internetes szabványok használatával ma már lényegében egy szuperkompjúterrel rendelkezünk, a legnagyobb és legmegbízhatóbb számítógéppel. A hálózatba szervezett digitális eszközök sokaságát felhőként is szokták emlegetni (cloud). Hívjuk ezt a szuperkompjútert ennek megfelelően egyszerűen Felhőnek. Felhőről azt kell tudni, hogy évente megduplázódik az agymérete. Nem nehéz kiszámolnunk, hogy ha Felhő ilyen tempóban fejlődik, a komputációs (számítási) ereje kevesebb, mint 15 esztendő múlva eléri az emberiség összesített agyi kapacitását...

Felhőben élni

Minden számítógép lényegében egy neuron Felhő agyában. Ezen analógia mentén minden interneten küldött üzenet egy szinaptikus kisülés két, vagy több neuron között. Minden egyes felhasználó hozzájárul Felhő működéséhez és fejlődéséhez. Ha ebben a rendszerben kommunikálunk, tanulunk, alkotunk, nem teszünk egyebet, mint éltetjük Felhőt. Részese vagyunk ezáltal a Felhő által meghatározott ökoszisztémának, és minél nagyobb nyomot hagyunk, annál többet profitálunk ebből a szimbiózisból.

Felhő, mint tanulási platform

World brainAbban a világban, ahol a Felhő a számítógép, a web az operációs rendszer, a tanulás pedig az emberek és Felhő kapcsolata. Felhővel kapcsolatban lenni egyenértékű azzal, hogy hogy részesei vagyunk egy olyan rendszernek, mely a világgal kapcsolatos adatok roppant széles spektrumát szállítja egy átláthatatlanul gazdag hálózat segítségével. Tudás alapú társadalomban létezni és érvényesülni annyit tesz, mint megtalálni az adott pillanatban szükséges információt, és érvényesíteni azt. Ehhez Felhő ma már pótolhatatlan platformot biztosít.

Két féle attitűddel viszonyulhatunk Felhőhöz. A passzív hozzáállás annyit jelent, hogy Felhőt csak az információ felkutatására használjuk anélkül, hogy aktívan hozzájárulnánk a fejlődéséhez. Ennek számos következménye van: az egyik, hogy nem hagyunk nyomot a Felhőben, következésképpen nem élünk azzal a lehetőséggel, hogy az aktivitásunk révén a lehető legtestreszabottabb információs csomagokban részesüljünk. A másik következmény, hogy lényegében csak minimálisan használjuk a Felhő által biztosított kommunikációs és önérvényesítő lehetőségeket. Ezzel több probléma is van. A tanulásról ma már tudjuk, hogy nem egy passzív, befogadó folyamat, hanem sokkal inkább egy konstruktív, alkotó tevékenység. A passzív információkeresős stratégia csak minimálisan él az aktív tanulási stratégiákkal, így az egyéni tudásépítésben játszott szerepe is egy nagyságrenddel alulmúlja az aktív hozzáállásét.

Felhő

Az aktív részvétel előnye

Minél aktívabban veszünk részt az információk létrejöttében, annál mélyebb struktúrákban építjük fel a tudáshálónkat, és annál nagyobb nyomot hagyunk a Felhőben. Ez lényegében annyit jelent, hogy a keresős-olvasós stratégiánál megvalósítható egy magasabb hatásfokú tanulási módszer: az egyéni nézőpont közösségi megosztása. A blogírás, fórumozás, közösségi linkmegosztás (social bookmarking), podcast, vlog (video blog), digitális történetmesélés (digital storytelling), képmegosztás, tartalomszervezés (RSS), kollaboratív tartalomírás (wiki), nyílt forráskódú projektekben való részvétel (open source), aktív televíziózás (stumble upon, blip.tv), közösségi rádiózás (blip.fm), mikroblogolás (twitter, laconica) csak néhány példa arra, hogy milyen eszközökkel tehetjük aktívvá a digitális tudásépítésünket.

Kelly a web elmúlt és következő 5000 napjáról

Az alábbi előadás az elmúlt évek egyik leggondolatébresztőbb webről tartott prezentáció. Ajánlom figyelmetekbe!

Tipikusan san

Tipikusan san franciscoi/kaliforniai a pasas (Kelly), aki a szemantikus halozatot hasznalva varja a minosegi/mennyisegi attorest a webtol ('The One').

Amit hozzatennek, az egy fontos tarsadalmi bifurkacio a webhasznalok es a nem-hasznalok kozott. Utopisztikus kasztrendszer formalasanak vagyunk szemtanui, ahol a Fold ma elo lakossaganak (6.7 milliard) negyede sem internetezik (forras: http://www.internetworldstats.com/stats.htm). persze mobiltelefonok meg a legszegenyebb afrikai orszagokban is elterjedtek, de vajon ugyanazt a web-experience-t elik-e at ok mint Kelly a Golden Gate hid labanal? A 'One' ugyanugy meri-e aldasos kegyeit mindenkire? Vagy talan lesz egy uj tarsadalmi elit, aki majd kezben tarjta a teljes data flowt?

Roviden: vajon a 6 milliard HB (=human brain) keszen all-e erre az uj vilagra?

Tetszik ez a megközelítés!

Tetszik ez a megközelítés! Kelly előadásait én is nagyon kedvelem. Gratula a cikkhez.

"Roviden: vajon a 6 milliard

"Roviden: vajon a 6 milliard HB (=human brain) keszen all-e erre az uj vilagra? "

hát igen, nekem is az aggályom ezzel kapcsolatban, hogy az "emberen kívüli" technika fejlődik, mint a vadbarom, de az ember fejében lévő nem feltétlenül. Nyilván van néhány ember, aki egész jól átlátja a mintázatokat, de a legtöbbek számára csak a káosz szintje növekszik.

A "the one"-nal az lehet a probléma, hogy túl gyors a növekedés és ezért túl nagy a rendetlenség, mert a "természetes kiválasztódásnak" egyszerűen nincs ideje letisztítani, rendszerezni a struktúrát - és ez így az emberi agy (az egyén) számára nem kezelhető. Márpedig kezelni kéne...

WEB"N" VAGY MICSODA SZÖVŐDIK

WEB"N" VAGY MICSODA SZÖVŐDIK ITT

Nem lettem az írástól kellytlen, bár hajdani biológia szakosként jót kacarásztam az agy és a Felhő (micsoda lenyúlt IT divatszó!) párhuzamán: az agy beismerten a legkevésbé ismert szerv az élettudomány számára, az agyméret pedig - önmagában - nincs lineáris összefüggésben az értelemmel (ahogy a sok kacatwebhely sincs azzal, amit én tudásnak neveznék).
Az Internetet leendő szuperlénynek tekinteni számomra nem csak az előzőek miatt elrugaszkodott - bár ki tudja, mitől megy el a nevethetnékem és miből lesz a Skynet, mondják a Terminátor-fanok :-)

Gazdagítsuk az Internetet? Gazdagítsuk. Mindennel? Ízlés kérdése. A gigahegynyi ingyentárhely mindenképp abba az irányba húz, hogy ott tároljuk az életünket. Meg ott is éljük le a neten (iwiw-lenyomatunkkal tán épp most barátkozik valaki, blogunkat most kommentezik stb.).

Bármennyire csábítóak pl. az ingyentárhelyek, nem viszem futvást minden elektronikus vagy elektronizálható lét-lenyomatomat a hálóra. Ennek egyszerű oka van: ha nem is élnek vissza durván vele (mondjuk nem adják-veszik kilóra), valamire azért nagyon jó az a személyes infokupac a Net hatalmasai számára: profilalkotásra, a célzott marketingtevékenység további finomítására, vagy ahogy a blogban megfogalmazódott, azért, hogy "aktivitásunk révén a lehető legtestreszabottabb információs csomagokban részesüljünk". Szeretetből. Vagy mert megérdemeljük.

Eleinte abból alkottak profilt, amit elmondtunk magunkról.
Aztán abból, amit így vagy úgy megtudtak rólunk (pl. sütik révén).
Most majd mi kínáljuk fel minden titkunkat, önként - trezornak nézve a rostát (valójában magunkról nyitva a kartotékokat).
Mennyire tesz ez bennünket kiszolgáltatottá? Épp annyira, amennyire megengedjük felhőtlennek tűnő hétköznapjainkban, hogy manipuláljanak, hülyének nézzenek vagy kizsákmányoljanak. Ahogy elnézem, meglehetősen megengedjük - bár tényleg semmi vész, ha ennek az állapotnak örülni is tudunk.

Ha webül tanulunk számolni, a fentiből nekem valami ilyesmi alakul:
Webegy: szolgáltatói információ (akadémikus/közlő web)
Webkettő: megosztott, felhasználói információ (közösségi web)
Webhárom: a felhasználó tökéletesebb pozicionálása a többletfogyasztásért (fogyasztói web - mert ami eddig volt, az a biznisz halvány árnyéka csupán)

A szemantikus web érdekes elgondolás, sokan a 3. helyre várják: de mit is kezd majd a netező jóember a webmélyből felhorgászott - többnyire már fizetős - remeknél remekebb találatokkal? Tovább turkál a hígwebben, vagy sürgősen elkezd kotorászni a webes pénztárcájában. Az átlagos tarifa persze filléres lesz, mint az online hirdetések kattintásnyi haszna, de a Google-tól tudjuk, sok kicsi sokra megy :-)
Így kell csinálni, nem regisztráltatni mindenhová, millió azonosítóval, jelszavakkal meg CAPTCHA-val bajlódva (bár kit érdekel, bot vagy-e ha fizetsz).
Persze, lassan a hígweb is elképzelhetetlenül többet nyújt ingyen, mint akár 50 éve a legdrágább adatbázis. Ez eredmény, aminek örülnünk kell.

A PC a kihalás szélére kerül, átevezve a szobabútor és státusszimbólum kategóriába: a jövő számítógépe az olcsó, telefonba, ruhába, bármibe integrált nettop. Minden mást megkapunk a hálóról: programokat, számítási teljesítményt és tárhelyet (aggódósaknak: öt külön tárhelyet, kontinensenként, automatikusan szinkronizálva). Távolról figyelhetjük nappalinkat, kertünket, kutyánkat - ha bilétájába integráltatunk egy rádiós webkamerát.
Hogy ki figyelheti majd ugyanazt, amit mi nézünk, ne gondoljunk bele. "Cserébe" kütyünk elküldi az aktuális EKG-t és EEG-t a kórháznak, GPS adatokkal együtt - tán nem kell megdöglenünk a főutcán, ötszáz járókelő lába között.

Végül Web"n" (de még 10 alatt): a bekötött, bekebelezett és megemésztett ember (mátrix-web)?
De Felhő sem kell hozzá: bármi lehet ilyen, ha hagyjuk ránőni az életünkre.

[Fenti firkálmány eredetileg a KATALIST levelezőlistán jelent meg. Nem kíván elkedvetleníteni senkit, csak régi gondolatokat* gondol tovább crescendo helyett adagioban.]

[*Ajánlott alapmű: Theodore Roszak: Az információ kultusza. Bp. : Európa, 1990.]

P.s.: A net az "in vivo" társadalmi viszonyok elektronikus leképezéseként vsz. nem lesz annál sem jobb, sem rosszabb, nem lévén önmagából való létezése, csak az emberek általi. Bár az AI evolúciójáról még kevesebbet tudunk, mint az agyról :-)

Szia Zsolt! Bár Tibor már sok

Szia Zsolt!

Bár Tibor már sok mindent elmondott, pár apróság:

- gyakran az az érzésem, hogy összekevered a "tudjuk", "azt hiszem", és a "szeretnénk" dolgokat, pedig azok lényegesen különböznek egymástól.

a legnagyobb és legmegbízhatóbb számítógéppel.

a megbízhatóság értelmezhetetlen számomra ebben a relációban. Az internet kapcsán nem jutna eszembe ez a szó.

A passzív információkeresős stratégia csak minimálisan él az aktív tanulási stratégiákkal, így az egyéni tudásépítésben játszott szerepe is egy nagyságrenddel alulmúlja az aktív hozzáállásét.

ennek neki kéne ugrani még egyszer, mert teljesen értelmetlen. Néha az az érzésem, mintha egy scifi iró kinyilatkoztatásait olvasnám, nem pedig egy szakember véleményét:-)
A passzív stratégia azért él minimálisan az aktív stratégiákkal, mert passzív:-)))

Viszont amit tényleg összevissza keversz, az az aktív vs. közösségi. Bizony, az ember nagy közösség nélkül is lehet aktív, felhő nélkül meg végképp! A tudásról meg csak annyit, hogy az jelenleg még mindig a könyvekből jöhet, ha a megbízhatóságot is figyelembe veszed, bár a könyvek már származhatnak a netről.

A tanulásról ma már tudjuk, hogy nem egy passzív, befogadó folyamat, hanem sokkal inkább egy konstruktív, alkotó tevékenység.

Nem tudjuk - csak Te és még sokan mások azt hiszik. De legyen, ezzel semmi gond, csak kicsit túlzónak érzem az ilyen hangzatos mondatokat.

Továbbra is olvaslak szorgalmasan:-)
Szia!
FP

Kedves Tibor, örülök a

Kedves Tibor, örülök a hozzászólásodnak, és nem is tudok vitatkozni vele, mert egy fontos nézőpontot fogalmaztál meg, mely valóban egy kihagyhatatlanul fontos olvasata mindennek. Szerettem volna reagálni az egyes gondolataidra, de rájöttem, hogy nem akarok ellentmondani, mert egyetértek velük.
Az általad megfogalmazott kereskedelem-központú web olyan realitás, melyet valóban szem előtt kell tartanunk, ha felvállaljuk a Felhő aktív táplálását.
Hozzászólásod fontos ellenpontozása a cikkben felvázolt vonulatnak. Köszönöm!

Viszont amit tényleg

Viszont amit tényleg összevissza keversz, az az aktív vs. közösségi. Bizony, az ember nagy közösség nélkül is lehet aktív, felhő nélkül meg végképp!

Számomra a közösségi stratégiák többnyire aktívak, és bár lehet, hogy nem használom túl következetesen ezeket a fogalmakat, talán érthető, hogy mire gondolok. Amikor egy hivatkozást felcímkézem a diigo-val és közben kommentekkel továbbküldöm az ismerőseimnek; vagy amikor a google readeremben visszaosztok bejegyzéseket néhány gondolattal kísérve, vagy esetleg twitteren jelzem az aktuális státuszomat, aktív közösségi életet élek.
Ha matematikai szigorral vizsgáljuk a szóhasználatomat, valóban pontatlan, de azt gondolom, hogy az összefüggés mégiscsak lényeges...

Nem tudjuk - csak Te és még sokan mások azt hiszik. De legyen, ezzel semmi gond, csak kicsit túlzónak érzem az ilyen hangzatos mondatokat.

Valóban sok mindent nem tudunk, de nem szeretek finomkodva fogalmazni, ezért tudatosan felvállalok tudományosan nem valid, erős állításokat... ez egy matematikus számára különösen bosszantó lehet...

Köszi, Péter! :)

Tibor, Péter, egyébként mit

Tibor, Péter, egyébként mit gondoltok a behivatkozott Kelly előadásról?

Nekem elsőre tetszene ez a

Nekem elsőre tetszene ez a felhőről szóló cikk, és ez teszi nehézzé az ügyet. Virilio szerint kellene alapítanunk egy múzeumot a Katasztrófáknak,
hisz lelkes és átgondolatlan újításainkkal egészen új típusú "végzeteket" is behoztunk a világba. Én magam lelkesen használom az Internetet a
nézeteim terjesztésére :-), s nagyjából védett vagyok (hahaha) a reklámokkal szemben. De azért mégsem terjedtek el e fórumon annyira az
általam gondoltak. :-)

Az esélyegyenlőség gondolata szerintem, mint ahogy a hivatkozott hozzászólók szerint is, sok megkötéssel "kapcsolható" csak ide, mivel sok
tudós mostanában már valami olyasmit mond, hogy a társadalmi, környezeti és gazdasági problémákat egy rendszerben kell szemlélni és kezelni. Engem
lenyűgöz pl. a g00gle, de egy külön, a cég szerverparkja mellé telepített erőmű működteti azt az eleganciát, amit a honlapon látunk, s ennek nem
tudom mekkora környezetterhelése van, de mégiscsak egy erőmű, és mindenesetre a nagy környezetterhelés csökkenti az esélyeket, mert mondjuk erősíti a klímaváltozást, s ez a kereső csak egy a sok szennyező közül.
Itt ezt kicsit fejtegetik:
http://hvg.hu/Tudomany/20090113_google_kereses_teafozo_tevedes_times.aspx
A CO2 kibocsátást le lehetne fordítani arra, hogy a széndioxid hatására mennyi terület sivatagosodik el, mekkora partmenti terület kerül víz alá, vagy mennyit lassul tőle a Golf áramlat és akkor mindjárt kézzelfoghatóbb lenne, illetve mérlegelni tudnánk, hogy milyen valódi(bb) ára van a gyors
internetes keresésnek és kommunikációnak
(http://nationalgeographic.hu/programmes/az%20a%20kritikus%20hat%20fok).

Sok technikai fejlesztésnek az a jellemzője, hogy a hasznok keveseknél jelentkeznek, míg a negatív következményeket nem számolják bele a
költségekbe, ezek viszont a társadalom egészére hatnak, s a társadalom
egésze fizet értük (negatív externáliák).

Mintha mindezek a jó szándékú dolgok (mint pl. az Internet) is végül csak abba a furcsa rendszerbe szervesülnének... azt a pőre gazdasági növekedést szolgálnák, amely csak pénzben/pénzforgalomban tud értékelni dolgokat; tehát mondjuk a Drávának egy bizonyos május estén tapasztalt szépségét, egy kedves gesztust, a földben (esetleg még felfedezetlenül) élő egészen
piciny szervezetek többek között a "mi életben maradásunkért is végzett" munkáját úgy tűnik nem tudja értékelni, ezek számára nem léteznek, nem számítanak, nem lényegesek - ezek csak a mi jóllétünk (netán életben maradásunk) (esetleg ó, bocsánat: más lények) szempontjából lehetnek esetleg fontosak. E mögött, a fele világot kifelejtő okoskodás mögött egy elképzelés munkál, ami a boldogságot/társadalmi jót pusztán anyagiakban határozza meg, az ezért folytatott gazdasági verseny elég intenzív manapság, ehhez jól is jönnek az innovációra használt, globálisan összekapcsolt agyak. Hogy a boldogság GDP-hez kötött meghatározásának milyen aggályos tapasztalatai vannak (például a sokak által küszködve elérni vágyott) Ámerikában, arról szól pl. ez az érdekes szöveg:
http://www.epa.hu/00700/00721/00001/gpi.html

Szintén érdekes része a problémának, hogy ez a drága kicsi Internetünk (az egész életmódunk egyébként) olyan energiaféleségeket eszik, amelyek
végesek. A mítosz szerint persze mindig találnak új olaj- és uránmezőket, de ezeket sok tudós szerint egyre kevésbé éri meg kitermelni, utána jön a post carbon age > A www.ffek.hu pl. úgy tudja, hogy a kőolajkitermelés csúcsán egy hordó felhasználásával 100 hordónyit lehetett kitermelni, ez az arány ma 1 / 3-5 hordó. Közben azért eléggé ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy a végtelenségig lehet növekedni (egy véges felszínen) és ijedtünkben nem is merünk arra gondolni, hogy mi van akkor, ha mégsem.
Ezt az ijedtséget is vizsgálják:

http://kornyklub.jand.info/Cikkek/Forditasok/a-koernyezeti-ketsegbeesettseg-feldolgozasa.html

Másrészt az Internet, és a számítógép meglehetősen kötött egy bizonyos
kultúrkörhöz, jó lenne azt hinni, hogy a "felhőterjesztők" nem próbálják a
övékétől eltérő, de értékes életformák internetbaráttá alakításával ezt
túlságosan terjeszteni. (Erről a cikkben nem volt szó, csak eszembe jutott.) Valahol máshol egyszer le merte írni valaki, hogy az afrikai falvakban lakó nőknek ideje lenne már megtanulni használni az internetet a jogaik érvényesítésére. Ez kb. olyan, mint a repülés szabadságának
megvédése, ahogy Csányi Vilmos hördült fel a témában egyszer
http://www.nol.hu/archivum/archiv-29790.

Van egy utalás a tanulási platformra: Bizonyos tudások cseréjére persze, hogy a lehető legjobb, de azt viszont például elég nehéz interneten
keresztül megtanulni, hogy az ember figyeljen a közvetlen környezetére, legyen türelme a körülötte élők közül azokra is, akik nem olyan villámgyorsak, vagy nem tudják olyan könnyen kifejezni magukat, esetleg nem láttak még számítógépet, esetleg más meséket hallottak gyermekkorukban. Csak azt akarom mondani, hogy ez a rendszer a tudás bizonyos típusát támogatja és nem a tudás egészének növekedését. Hogy a bölcsességet ne is említsük. Gyulai Iván fogalmazta meg, hogy a tudás alapú társadalom egészen messze van a bölcsesség alapú társadalomtól, hisz előbbiben a tudás mindössze egy kíméletlen (öngyilkos) verseny eszköze, s nem a közös jóllétünk záloga. Bölcsességhez sok irodalomra, sok történelemre, sok esztétikára is szükség lenne, nem csak mérnöki megoldásokra (amelyek önmagukban olykor elbűvölőek is tudnak lenni).
Az irodalom, történelem, teológia már rég sok mindent megtanított pl. a technikaimádattal, Mamonnal kapcsolatban s ezekről nem veszünk tudomást, ugyanakkor a szorgalmas technokrata mérnökök és közgazdászok (üdvözletem küldöm a kivételeknek!) egészen számmisztikus módon közlik velünk, hogy mi lesz majd a jó. Mintha a tudomány fele kimaradna a döntésekből, s csak a számszerűsíthetőknek véltek maradtak volna. Hogy közben egyre kevesebbnek "jó"? Hogy az összes javak 80%-át a világ népességének 20%-a birtokolja?
Mindjárt kijavítjuk! Persze állítólag így együtt is gazdagodunk, de ez a természeti környezet (értsd a mi túlélésünknek is az alapja) és a jövő generációk rovására történik. Ezekről az aránytalanságokról (a szétnyíló szociális ollóról, a fajok kihalásáról, a klímaváltozásról) azt hisszük, hogy kiküszöbölhető hibák, holott nagyon úgy tűnik, ez mind, magának annak a rendszernek az ára, ami viszont egyre kevesebbek számára nagyon sok anyagi előnnyel jár. Ők persze hisznek abban, hogy ez a társadalmi berendezkedés mindannyiunk javát szolgálja egyszer és nem égeti fel a Bioszférát.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről