Konnektivista üveggyöngyök – 3. Tanuláselmélet-e a konnektivizmus?

Merő spekulációnak tűnhet az alábbi bejegyzés. Akiket nem érdekelnek a formalizmusok, csak a gyakorlati következmények, azok számára nem fogyasztható. Ha foglalkoztat a kérdés, hogy komolyan lehet-e venni a hálózatalapú pedagógia kérdéskörét, illetve szeretnéd tisztázni, hogy milyen helyet foglal el a konnektivizmus a pedagógiában, akkor kérlek kapcsolódj az alábbi gondolatmenethez!

Csapjunk bele hát! Tanuláselmélet-e a konnektivizmus? Milyen feltételeknek kell eleget tegyen, hogy annak gondoljuk? Mitől hízza ki magát egy elképzelés elméletté?

Elmélet

Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, a szó eredetéhez, az ógörög teória fogalomhoz kell visszanyúlnunk. A teória (θεωρία) egy látásmódot, nézőpontot fejez ki, mellyel egy adott jelenséget kontemplálunk, megfigyelünk. Az elmélet tehát a megfigyelő és megfigyelt jelenség közötti minőségre, nézőpontra irányuló fogalom, az észlelt jelenség rendszerezett leírását jelöli. Egy olyan fogalmi rendszert, melynek segítségével az észlelt jelenséget ki tudjuk fejezni.

Jelen esetben az észlelt jelenség a tanulásra vonatkozik. Az alábbiakban tisztáznunk kell, hogy a tanulás miként lehet megfigyelés tárgya, illetve, hogy a konnektivizmus jelölhet-e egy új vonatkoztatási rendszert, melyben a tanulás másként írható le, mint ahogyan az eddigi nézőpontok, azaz tanuláselméletek tették.

Meglátásom szerint a konnektivizmus egyértelműen eltérő nézőpontot képvisel az eddigi tanuláselméletekhez képest: egyikre sem jellemző az a törekvés, hogy hálózati fogalmakkal ragadja meg a tanulás folyamatát. A közösségi jelleg más elméletekben is felmerül (vö. szociális konstruktivizmus), az azonban, hogy a tudást olyan hálózatként kezeljük, melyben a csomópontok jelentést hordozó egységek, a kapcsolatok pedig a közöttük lévő asszociációk, nos, tudtommal ilyen törekvés mindeddig nem volt.

Tanulás

Mi a tanulás? Lehet a tanulás egy elmélet tárgya? Kutatható empirikusan a tanulás?

A tanulás nagyon összetett jelenség. Legalább egy tucat érvényes szemszögből vizsgálható, és ennek megfelelően a tanulásnak sokféle kategorizálása ismert. Érdemes lenne szisztematikusan végignézni, hogy az egyes tanulási kategóriák hogyan értelmezhetőek hálózatelméleti szemponból. Az asszociatív tanulás például nagyon jól leírható ebben a vonatkoztatási rendszerben. Kérdés, hogy például az imprinting, a klasszikus kondicionálás, vagy akár a procedurális tanulás hogyan ragadható meg hálózati szemmel?

Ha most kellene megírnom a Phd-met, elgondolkodnék azon a címen, hogy „Tanuláskategóriák a konnektivizmus vonatkoztatási rendszerében”. Végignézném az összes tanulási megközelítést, és mindegyiket megpróbálnám leírni hálózatelméleti fogalmakkal. Ezt követően olyan empirikus kutatásokból megrajzolt jelenségeket vizsgálnék, mint például a tanulási görbe, és keresném az összefüggést, hogy ez hogyan képezhető le a tudás hálózatában. Írja meg már valaki ezt a tanulmányt!...Ehhez egyetemi véna kell!

Paradigma-e a konnektivizmus?

Ez egy igen izgalmas kérdés, melyre máig nem találtam kielégítő választ.

Kuhn szerint a paradigma egy adott időszakban az adott tudomány művelői között kialakult és intézményesült közmegegyezés arról, hogy mi az adott tudomány tárgya, feladata, hol húzódnak a tudományosan érvényes ill. érvénytelen kérdésfeltevések közötti határok, ill. mely feltételek mellett lehet valamely álláspontot egyáltalán tudományon belülinek elfogadni (forrás: Wikipedia).

Megpróbálom közérthetően elmagyarázni, hogy miért is fontos ez. Thomas Kuhn szerint a paradigma a világnézeti konszenzus, melyet egy tudományos közösség az adott tudományterületen belül egyértelműnek gondol. Manapság például a fertőző betegségek terjedésének oka a vírusok és baktériumok tézissel aligha vitatkozna bárki is, jóllehet ezt nem mindig gondoltuk evidenciának. Kuhn szerint ami ma evidencia, az holnap túlhaladott modell, mert jön egy új, a kor szellemének megfelelő, paradigma, mely másként fogja értékelni az adott jelenséget.

Az új paradigma eljövetele előtt vannak „jelek”, melyre érdemes odafigyelnünk: egyre több ellentmondás, ún. anomália lát napvilágot. Az anomália az az empirikusan észlelt jelenség, melyre az adott paradigma nem tud kielégítő magyarázatot adni.

Paradigmaváltás

Mint láttuk, a paradigma nem csupán egy domináns elmélet, hanem sokkal inkább egy elméleteken átívelő nézőpont, mely az elméletekből azokat a súlypontokat emeli ki, mely az adott korszellemhez a leginkább illeszkedik.

Aligha lesz vita köztünk, ha azt állítom, hogy korunk egyik meghatározó találmánya az internet. Az információk hálózatba szerveződése, és az a fajta sokrétű kapcsolódási lehetőség, mely az internet megjelenésével létrejött, nem várt módon szabta át a hétköznapjainkat, munkavégzésünket, és természetesen a tanulási stílusunkat is. Az internet megjelenésével egy olyan társadalmi korszak hajnala köszöntött ránk, ami egyértelműen felülírja az eddigi információszerzési és tanulási stratégiánkat. Mára már tapinthatóvá vált a hálózatosodás.

A paradigma fenti definíciójának értelmében az internet kapcsolatformáló ereje a maga összes mellékzöngéjével együtt egyértelműen átalakulásra kényszeríti a tanulásról alkotott fogalmainkat, és ezáltal a oktatás területét is.

Az internethez viszonyulni persze sokféleképpen lehet. Körülbelül kettőezeröt óta történik valami, amit sokan webkettes áramlatként emlegetnek, mások közösségi médiának hívnak. Szóval van egy jelenség, mely a tömegek kapcsolatformáló erejéről szól, ami feje tetejére állította a klasszikusan felülről lefelé építkező, hierarchikus struktúrákat.

Korunk tanulásparadigmája

Adott a kérdés, hogy mi a korunk tanulásparadigmája? Melyek ezek a „súlypontok” manapság a pedagógiában?

Hogyan lehetünk hatékony pedagógusok egy olyan világban, ahol nem az információ megtalálása és asszimilálása a fő kihívás, hanem a források hitelességének megállapítása, és a sok érvényes megközelítés kiértékelése?  

Amennyiben a konnektivizmusra úgy tekintünk, mint a pedagógia hálózatosodására, és nem pusztán egy oktatásmódszertani csomagként kezeljük, mint ahogyan tettük ezt mi is a meghirdetett képzéseinkkel, akkor megfogalmazható az alábbi kijelentés:

A konnektivizmus a ma uralkodó pedagógiának anomáliája, és a holnap pedagógiai paradigmájának meghatározó elmélete. 

Anomália, amennyiben világosan látszik, hogy ma még az intézményes keretek között zajló oktatási rendszer inkább értetlenül figyeli, és ignorálja, mint értelmesen integrálja és használja az internetet, és azon belül is a közösségalkotó tevékenységeket. Meghatározó elmélet, amennyiben az internet egyre mélyebben áthatja életterünket, és egyre nagyobb teret kapnak a közösségi tevékenységek a tanulásban.

Előzmények

1. Témamegjelölés

2. A didaktika vára

Kedves János! Azt kérted, hogy aki jön, az mondjon előbb jónapot. Nos, jónapot! Várom az ellenpontokat! Kérlek, ne kímélj...

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről