Az alábbi kisfilmről a Waldorf levelezőlistán értesültem. Eh, dramatizált film a Summerhillről... nem lehet az olyan izgalmas, ha a könyvet olvasta az ember - gondoltam. Nézzünk azért bele! Elindítottam az első részt. Aztán jött a második, harmadik, és egyhuzamban megnéztem az első hatot. Nem tudtam leállni. Megfogott.

Miért? Nem tudom. A filmmel párhuzamosan felvillant néhány jelenet a kisiskolás éveimből: az első iskolai nap, amikor baromira nem értettem, hogy miért kell a padban ülni hosszú perceken át. Aztán az első román lecke: amikor szavakat magolunk, és elment a kedvem mindentől. Csorgott a könnyem, anyám segítő szándékkal olvasta a könyben az egyszerű mondatokat, és lassan leesik a tantusz, hogy ez a tanulás, ez az iskola.

Későbbi flash, amikor egy pengével kikaparom az ellenőrzőmből a négyest (Romániában az ötös volt az átmenő, tízes skálán adták a jegyeket), és folyótintás tollammal próbálok nyolcast írni helyette, de csak egy ákombákom sikeredik. Egy árulkodó szégyenfolt, mely napokig szorongással tölt el. Pedig még csak szidást sem kaptam a szüleimtől, ha rosszul teljesítettem. Az egész rendszer, minden gyerek, szülő és tanár ugyanazt a hamis ódát fújta: a jó jegy a sikeres jövő záloga.

Ha azt kérded, hogy az alábbi film valóban objektív tájékoztatást nyújt-e a Summerhill-féle szabadságra nevelésről, és arról, hogy működik-e a rendszer valójában, azt felelem, hogy nem tudom. Bizonyára nem. Lehet érvelni ellene és mellette, mindez nem fontos. Igen, egyszerűsít, nem mutatja be a teljes vertikumát a dolgoknak.

Mégis, sokkoltak a jelenetek. Szülőként is, egykori gyerekként is. Mert ha visszatekintek az elemi- és középiskolai évekre, csak egyetlenegy tanár jut eszembe, aki szabad szellemmel közelített a tárgyhoz és hozzánk. Bejött, nagy ívben félredobta a naplót, felhuppant a katedrára, és arra kért, hogy társalogjunk, és hagyjuk az elméletet. Nem vezette a hiányzásokat, mégis mindig ott voltunk az óráján. Nem feleltetett és nem diktált soha semmit, ráadásul egy idegen nyelv tanára volt: románt tanított. Nem készültünk hagyományos értelemben az érettségire, mégis mindannyian megfeleltünk, és jól teljesítettünk. Lassan megszerettem azt, amit az elemi osztályokban gyűlöltem: a román nyelvet és irodalmat. Székelyföldön magyar osztályban ennél nagyobb eredményt román tanár nem tudhat magáénak. Ezt biztosan állíthatom.

A kisfilmek Youtube elérhetősége: http://youtu.be/0Kptz6qkPys

Erich Fromm 10 pontja a Summerhillről

A Summerhill pedagógiáról a humanisztikus pszichológia emblematikus alakja, Erich Fromm írt egy összefoglaló tanulmányt, melynek egy rövid részletét olvashatjátok az alábbiakban. Az idézet a Summerhill c. könyv függelékéből származik (390-393 o.)

A. S. Neill gyermeknevelési módszere radikális. Véleményem szerint Neill könyve nagy jelentőségű, mert a félelem nélküli nevelés valódi alapelvét vázolja fel. Summerhillben a tekintély mögött nem a manipuláció rendszere rejlik.

Ez a könyv nem egy elméletről szóló értekezés. A könyv közel negyven év gyakorlati tapasztalatairól számol be. A szerző azt a véleményt képviseli, hogy "a szabadság lehetséges".

Azok az alapelvek, amelyekre Neill felépíti rendszerét, egyszerűek és egyértelműek. A következőkben röviden összefoglalom ezeket.

1. Neill szilárdan hisz abban, hogy "a gyermek eredendően jó". Meggyőződése, hogy az átlaggyerek nem egy félresikerült lény, nem gyávának vagy lélektelen robotnak születik, hanem minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy szeresse az életet és érdeklődjék az élet iránt.

2. A nevelés célja - tulajdonképpen az élet célja -, hogy örömmel dolgozzunk és boldogok lehessünk. Neill szerint boldognak lenni egyet jelent "az élet iránti érdeklődéssel". Én ezt így fogalmaznám: boldognak lenni annyit jelent, hogy az életre nemcsak az értelmünkkel, hanem egész személyiségünkkel reagálunk.

3. Nem elegendő az intellektuális képességeket fejleszteni. A nevelésben mind az értelmi, mind az érzelmi erőket fejleszteni kell. A mai társadalomban egyre szélesebb a szakadék az értelem és az érzelmek között. A mai ember azt, amit megél, lényegében az értelmével ragadja meg, ahelyett, hogy közvetlenül felfogná, mit érez a szíve, mit lát a szeme és mit hall a füle. Ez a szakadék az értelem és az érzelmek között a modern emberben egy majdnem skizofrén lelkiállapotot hozott létre, amely szinte lehetetlenné teszi számára, hogy az értelmén kívül más úton is tapasztalatokat gyűjtsön.

4. A nevelést a gyermek lelki igényeihez és képességeihez kell igazítani. A gyermekek nem altruisták. A gyermék még nem tud úgy szeretni, ahogy egy érett ember. Helytelen a gyermektől olyasmit elvárni, amit csak színlelni tudna. Az önzetlenség, az emberszeretet acsak a gyermekkor befejeztével fejlődik ki.

5. A kierőszakolt fegyelem ugyanúgy, mint a büntetés, félelmet vált ki, és a félelem gyűlöletet szül. Ennek a gyűlöletnek nem kell tudatosnak vagy nyíltnak lennie, mégis megbénítja az érzelmek erejét és valódiságát. A gyermek nagyfokú fegyelmezése káros, és árt az egészséges lelki fejlődésnek.

6. A szabadság nem egyenlő a felelőtlenséggel. Ez a nagyon fontos alapelv, amelyet Neill világosan hangsúlyoz, azt jelenti, hogy mindkét félnek tisztelnie kell a másikat. A tanár nem alkalmaz kényszert a gyermek ellen; de a gyermek sem alkalmazhat kényszert a tanár ellen. A gyermeknek nem áll jogában, hogy egy felnőtt terhére legyen vagy nyomást gyakoroljon rá, csak azért, mert gyermek.

7. Ezzel szoros összefüggésben áll az a követelmény, hogy a tanár valóban őszinte legyen. A szerző elmondja, hogy summerhilli munkájának negyven éve alatt egyetlenegyszer sem hazudott egy gyermeknek sem. Az olvasó meggyőződhet arról, hogy ez az állítás, amely talán dicsekvésnek tűnhet, teljesen megfelel az igazságnak.

8. Ahhoz, hogy a gyermekből egészséges felnőtt ember váljék, egy szép napon fel kell adnia eredeti kötődését a szüleihez vagy azokhoz, akik a társadalomban később a szüleit helyettesítik, és teljesen önállósulnia kell. Meg kell tanulnia, hogy önálló egyénként boldoguljon a világban. Meg kell tanulnia, hogy a biztonságot ne a más emberekre történő szimbiotikus támaszkodásban, hanem saját képességei révén találja meg, a világot ésszel, érzelemmel és művészi úton fogja fel. Minden erejével arra kell törekednie, hogy összhangba kerüljön a világgal, és biztonságát ne saját maga alávetésében vagy a mások feletti uralkodásában keresse.

9. A bűntudatnak mindenekelőtt az a funkciója, hogy a gyermeket a tekintélyhez kösse. A bűntudat gátolja az önállóság kifejlődését. A bűntudat megteremti az ellenszegülés, a megbánás, a megadás és az újabb ellenszegülés ördögi körét. Társadalmunkban a legtöbb embernél a bűntudat nem a lelkiismeretből fakad, hanem a tekintéllyel szembeni engedetlenség érzéséből és ezzel kapcsolatos büntetéstől való félelemből. Az, hogy a büntetés testi fenyítés, szeretetmegvonás vagy egyszerűen csak az, hogy az ember kivülállónak érzi magát, ebből a szempontból teljesen mindegy.

10. Summerhillben nincs vallásoktatás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az iskolában a humanisztikus értékek a szó legtágabb értelmében ne játszanának szerepet. Neill ezt röviden és velősen így foglalja össze: "A harc nem a teológiában hívők és nem hívők között van, henam az emberi szabadságban hívük és az emberi szabadság elnyomását vallók között". Neill a továbbiakban ezt mondja: "Eljön az a nap, amikor egy új generáció már nem fogja elfogadni a ma elavult vallását és mítoszait. Az új vallás, ha eljön, megcáfolja azt az elképzelést, hogy az ember bűnben fogan. Az új vallás úgy fogja istent dicsőíteni, hogy boldoggá teszi az emberiséget".[...]

Neill nem akarja a gyerekeket a fennálló rendhez való alkalmazkodásra nevelni; boldog emberekké akarja tenni őket, olyan férfiakká és nőkké, akiknek az értékskáláján nem a "sokat birtokolni" és a "sokat fogyasztani" áll az első helyen, hanem a "soknak lenni". Neill realista. Tudja, hogy a gyermekek, akiket gondjaira bíztak, társadalunk mércéje szerint nem lesznek feltétlenül nagyon sikeresek, de iskolájában mégis elsajátítják annak megérzését, hogy mi a valódi, és ez később megakadályozza őket abban, hogy kivetettek vagy éhező csavargók legyenek. Neill határozottan döntött, hogy az emberi teljességet, vagy a teljes "piaci" sikert választja-e. A kiválasztott cél követésében kompromisszumok nélkül őszinte. (Summerhill, 390-393 o.)

Felhasznált irodalom

• A. S. Neill: Summerhill, A pedagógia csendes forradalma. Kétezeregy kiadó, Piliscsaba 2004, második kiadás, 2005

Ajánlott irodalom

• Fóti Péter: Summerhill receptje