Mindannyian találkoztunk a vállalatok dogmájával, az élethosszig tartó tanulással. Azon szerencsétlenül járt fogalmak közé tartozik, melyeket orrvérzésig ismételgetnek mindenfelé valódi tartalom nélkül.
Az iskolapadban nem tanították meg a saját curriculum tervezésének mikéntjét, tanáraink kénye-kedve szerint szembesültünk az új ismeretekkel. Tudásunk szervezését nemcsak gyermekként, de felnőttként sem mi látjuk el. Az iskolai tanár irányító szerepét a vállalat vezérei veszik át, alkalmazottként ugyanúgy sodródunk az árral, mint diákként tettük. Eleget teszünk az intézmény által támasztott igényeknek, elvégezzük a javasolt képzéseket, egyéni ambícióink –ha voltak egyáltalán- felmorzsolódnak az időhiány oltárán. Hiszünk benne, hogy ami a vállalatnak jó, az nekünk is megfelel minden körülmények között.
Nem az intézmények ellen, de az egyéni kibontakozás érdekében hangsúlyozom, hogy a személyes curriculum megtervezése és megélése a legfontosabb szakmai cél. Ezáltal a tanulás hatékonysága megtöbbszöröződik, s ennek nemcsak az egyén, de a vállalat is haszonélvezőjévé válik!
Készült, felvételizett és bejutott. Eltartják még 4-5 évig, élete fénykora következik, a szülőktől való leválás terhe még egy ideig nem nyomja a vállát. Csak halvány fogalmai vannak arról, hogy mihez kezd az egyetem után, titkon reméli, hogy még egy-két évig mesterizhet, majd esetleg megpróbálkozik egy másodegyetemmel, vagy egyéb posztgraduális képzéssel.
Oldott hangulatban zajlott az első nemzetközi Implab workshop. Verdikt: megérte ott lenni.