Az e-learning kettő pont nullás forradalma

A Web területén végbemenő szemléletváltozás elérte az e-learninget is. A hagyományos, rugalmatlan e-learning rendszereknek a Web 2.0 forradalmi kihívásainak kell eleget tenniük. Az intézménycentrikus, merev szemléletet felváltja, vagy legalábbis kiegészíti a dinamikus, tanulóközpontú oktatási platform.

A cikk első felében a Web 2.0-ról, valamint a tanulóközpontú oktatási szemlélet webes hatásairól teszek említést. A második részben felvázolom az e-learning 2.0 módszertani és technológiai jellemzőit.

Web 2.0

Kettő pont nullás bumm

Az ezredforduló újradefiniálta az internet szerepét. A 90-es évek felhasználója a Web-re elsősorban mint információ-lelőhelyre tekintett; az internet kollaborációs lehetőségei rejtve maradtak. A kommunikációs eszközök rendszerint kimerültek az e-mail, esetleg IRC használatában. Az új generáció számára a Web a kommunikációról, kooperációról, önkifejezésről szól.

A változás első jelei közé tartozott a LiveJournal website megjelenése, valamint a Friendster szociális hálótérkép növekvő népszerűsége. A szociális hálózatokra épülő szolgáltatások egész hada jelent meg rövid idő alatt: Tribe, LinkedIn, Google Orkut, Flickr, Yahoo 360, del.icio.us. A szociális hálózatelméletek terén járatos szerzők, mint például Duncan J. Watts és Marc Buchanan észrevették, hogy ugyanazok a mintázatok domináltak ezekben az online szolgáltatásokban.

A Tim Berners-Lee „olvasott Web"-re épülő elképzelése az „írott-olvasott Web" irányába sodródott. Az új típusú Web megkapta a Web kettő pont nulla nevet, és rövid időn belül egy új mozgalom kibontakozásának lehettünk tanúi. A dokumentum alapú Web információ alapúvá lett. A felhasználók többé már nem a régi információforrás után kutatnak, inkább azokat az eszközöket keresik, melyek a saját igényeiknek megfelelően képesek az információkat egységes egésszé szervezni (MacManus & Porter, 2005).

A szociális forradalom

A Web médiumból platformmá lesz. Az előbbi az információ közvetítése köré épült, az utóbbi pedig a tartalom létrehozásának, megosztásának, újraszervezésének és disztribúciójának közegét valósítja meg. A lokalizációs modell hálózatalapúvá alakul.

Semmi nem illusztrálja mindezt jobban, mint a blogolás szférája. Néhány év alatt a blog a különc weboldalaktól a széles körben elterjedt tartalom-előállító eszközök termékévé lett (Blogger, WordPress). Az RSS révén a blogok egymással állandó kapcsolatban állnak; ezen egyszerű XML formátum lehetővé teszi a bloggerek számára, hogy tartalmaikat széles körben eljuttassák olvasóikhoz.

Az online közösségek létrehozása rendkívül egyszerűvé vált az olyan eszközök használata révén, mint a Plone és Drupal. Jimmy Wales a Wiki kollaborációs technika felhasználásával valóságos mozgalmat hozott létre Wikipedia címszó alatt. A hanganyagok RSS-sel való kombinálásával létrejött a podcasting, egy rendkívül gyorsan terjedő jelenség, mely valósággal reformálja a rádióról alkotott elképzeléseinket. Mindezen technológiai újítások ellenére azt kell látnunk, hogy a Web 2.0 elsősorban nem technológiai, hanem szemléletbeli változást jelent.

A kettő pont nullás változások végigsöpörnek az iparág teljes spektrumán, és ez alól az oktatás sem képez kivételt. Az oktatási szféra sok tekintetben a globális trendek mögött kullog, mostanra azonban már számos jel arra utal, hogy az e-learninget is elérte a kettő pont nullás lufi. A kérdés csak az, hogy mikor és mekkorát pukkan? A lufit kitöltő gázok természete sem mellékes, hiszen könnyen szétdurranthatja némelyek szkeptikus mosolyát...

Hagyományos e-learning módszertan

Az élő oktatás virtuális klónja

A hagyományos e-learning szemlélet középpontjában az oktatási modul (learning object) áll.

Az oktatási tartalmak jellemzői:

• moduláris szerkezet
• célorientált szerveződés
• tömör, egyszerű mondatfelépítés
• erőteljes szemantikai tagoltság

A Web alapú oktatási tartalmak modulárisan építkeznek, az információfürtök pontosan meghatározott célok mentén tagozódnak. Az élő oktatási rendszerek mintájára jól definiált formális rendszereket hoztak létre. Számos szabvány írja le az oktatási anyagok kurzusokba való szervezésének módját.

Az e-learning az élő oktatás analógiájára online kurzusokban nyilvánul meg. A kurzus képezi a szerveződés alapegységét. Ebből adódóan a domináns e-learning technológia az LMS (Learning Management System), a tanulmányi keretrendszer, mely az alapvető oktatási szervezési feladatoktól kezdődően a tananyagok megjelenítésig a legkülönbözőbb tanulmányi funkciókat látja el.

Az LMS gyakorlatilag nélkülözhetetlen eszközévé vált az e-learningnek, az olyan cégek, mint a WebCT, BlackBoard, Desire2Learn, IBM, GlobalTeach több ezer egyetemhez és céghez telepítették be keretrendszereiket. A keretrendszerek az oktatási tartalmakat kurzusok, leckék, kvízek, tesztek, szemináriumok mentén szervezik jól-meghatározott szabványoknak megfelelően.

E-learning trendek

A született digitális tanuló

Az egyik trend, mely számos kutató érdeklődését felkeltette, az a felhasználók viselkedésében észlelhető változásokkal kapcsolatos. A Tod Tapscott által „n-generációnak" nevezett ifjúság soha nem látott hatékonysággal tanul, dolgozik és játszik (Tapscott, Don: The Rise of Net Generation). A nebuló az információt rendkívüli gyorsasággal szippantja fel a médiumtól függetlenül. A digitális generáció a különféle médiumokon megjelenő információt virtuális ismerősei segítségével azonnal újraértelmezi. A passzív olvasó a rögtönzött viták révén egyben oktatóvá és új tartalmak előállítójává válik. A tudás a leghatékonyabb módon szerveződik újra és újra teret adva egy új minőségnek: a valós idejű interaktív tanulásnak.

Az n-generációs tanuló jegyzeteit nem fiókban, hanem nyilvános blogjában tárolja; az erre adott visszajelzések elősegítik az életképes gondolatok fennmaradását. A címkézési eljárások használatával rendkívül nagy mennyiségű adat szűrése valósul meg, az RSS pedig lehetővé teszi a publikált tartalmak folyamatos újraszerveződését. A kettő pont nullás forradalom technológiai értelemben lehetővé teszi a tanuló kutatóvá történő metamorfózisát.

Ian Jukes és Anita Dosaj szerint a "született digitális tanuló" anyanyelve az internet, míg az "emigráns digitális tanárok" csak megtanulták azt. Ebből adódik egy sor preferenciakülönbség a két tábor között (Jukes & Dosaj).

Táblázat: Született digitális tanuló (Jukes & Dosaj munkássága nyomán).

A tanulás új közege: a káosz

O'Neill & McMahon cikkében arról ír, hogy az ügyfélközpontúság és a tanulói populáció átalakulása lehetővé tette a tanuló-központú szemléletek elterjedését. A oktatást a tanuló autonómiáján túl az aktív, kreatív és kollaboratív tanulásra való ösztönzés jellemzi. A tanár szerepe ezáltal átminősül, szélsőséges esetben a tanár és tanuló közötti határvonal megszűnik.
Továbbgondolva ezt a szemléletet, azt állíthatjuk, hogy a káosz a tudásszervezés új közege, mely alapján kompetenciáinkat a kapcsolatok felépítésével szerezzük.

A konstruktivista szemlélet szerint a tanulás értelem-teremtő tevékenység, a jelenségekbe mi magyarázzuk bele a jelentést. Ezzel szemben a káoszelméletek azt állítják, hogy az értelem a megfigyelőtől függetlenül létező mintázat. A tanulási folyamat így nem más, mint a látszólag rejtett mintázatok megvilágítása (Siemens, George: Connectivism).

Nyílt társadalom

Az információ szabad terjesztésének eszméje fájlmegosztás legkülönfélébb technológiai megvalósulásait tette lehetővé. A szabad szoftverek megjelenése, a tartalmak szabad felhasználása (vö. Creative Commons) ugyanezt az eszmének a megnyilvánulásai.

A tartalmak megosztása nem etikátlan, jóllehet a tartalmak agresszív disztribúciója (lsd. spam, szórólap, a reklám bizonyos formái) antiszociálisnak tekinthető (Downes, 2004).

• Számos író ennek kapcsán a nyílt társadalom megvalósulásáról beszél (Tapscott, 2004, Mougayar, 2002).
• Kiiktathatjuk a közvetítő intézményeket a direkt kapcsolat megerősítése érdekében?
• Örök életűek a bevásárlóközpontok?
• Szükségünk van egyetemgyárakra a tanuláshoz?
• Függ az egészségünk az orvos személyétől?
• Valóban az a hír, amit a televízióban látunk?

Szélsőséges vízió: Merkúr halála

Downes szerint az internet megjelenése előtti szerveződési formák összeomlásának vagyunk szemtanúi. Ahol nincs szükség közvetítőkre (pl. újságírás, oktatás),  ott megszűnnek a hozzá tartozó szerepkörök. A fogyasztó az előállítóval lép kapcsolatba direkt módon, az áttekinthetőség és nyomon-követhetőség új szabványai lépnek érvénybe. A passzív aktívvá válik. A mellőzött involválttá. Az új internet felhasználó elképzelhető, hogy soha nem fog szavazni, hiszen a szavazat teljesen mellékes akkor, amikor önmagad irányítója vagy (Downes, 2005).

E-learning 2.0

Első- és másodgenerációs e-learning rendszerek

Az első generációs e-learning rendszerek az oktatási intézmények szemléletét valósítják meg. A tanuló az LMS révén virtuális osztályteremben kurzusokat néz végig, gyakorlatokat old meg, majd levizsgázik. Tanulmányai során kvázi-determinált módon bejárja a hozzárendelt útvonalat, a tanulás szenvedő alanyává válik.

A második generációs e-learning rendszerek fordított szemléletet valósítanak meg. A tanuló saját maga határozza meg fejlődésének útvonalát, nemcsak a tanulás folyamatában, hanem a tanulás tervezésében is aktív résztvevőnek számít. Külső kényszerítő hatások nélkül kell megrajzolnia, majd végigjárnia a saját fejlődési útvonalát.

Felmerül a kérdés, hogy a másodgenerációs e-learning elképzelések felváltják vagy kiegészítik a hagyományos szemléletet? Egyelőre úgy tűnik, hogy mindkét szemléletnek megvannak az előnyös alkalmazási területei. Kijelenthető, hogy

• a hagyományos módszertanok jobban illeszkednek az oktatási intézmények, valamint a konzervatív nagyvállalatokhoz, míg
• az új generációs szemlélet kevésbé formális környezetben találja meg a helyét.

Tanár-központú vs. tanuló-központú oktatási szemlélet

Az e-learning modellek legvastagabb és legköltségesebb része a tartalom-menedzsment. A felülről lefelé való építkezés, azaz a deduktív folyamattervezés rendkívül erőforrás-igényes folyamat. Rendszerint az erősen szabályozott, inkább elméleti, mint gyakorlati jelentőséggel bíró rendszerek mutatják ezt a szerveződést. A gyakorlati alkalmazhatósága többnyire elég nehézkes, hiszen deduktív szemlélet középpontjában az elméleti tézis áll gyakran nagyon távol a realitástól.

Táblázat: Tanár-központú vs. tanuló-központú tanulás

LMS vs. PLE rendszerek

A hagyományos e-learning keretrendszerek (LMS) elterjedését követően egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a portfolió-központú rendszerek. Mivel az oktatói rendszereket rendszerint intézményi igényeknek megfelelően hozzák létre, az egyik jelentős hátrányuk, hogy a tanulók intézmények közötti vándorlását nem támogatják. Az intézmények közötti eltérések átállási időt és energiát jelentenek a tanuló számára.

Az átjárhatóság megkönnyítését célzó szabványokkal megjelentek az Egyéni Tanulmányi Környezetek (Personal Learning Environment), melyek révén a tanuló ugyanabban a környezetben

• több LMS rendszerrel integrálódik,
• blogot ír,
• menedzseli saját portfolióját,
• egységes helyen több tucat website tartalmát figyeli (RSS),
• kapcsolatait ápolja (FOAF).

A tanulónak nem kell mást tennie, mint létrehoznia a saját, egyéni tanulmányi környezetét, melynek segítségével rákapcsolódik a kívánt oktatói keretrendszerekre.

Táblázat: LMS vs PLE rendszerek tulajdonságai

Az „ELGG" nevű PLE rendszer középpontjában az egyéni fejlődést három halmaz metszéspontjára helyezi. Ennek értelmében a szakmai kompetencia az akadémiai tevékenység, a munkahelyi referenciák és közösségi hálózat együttes minőségeként bontakozik ki.

Az ELGG tehát tanulmányi és szakmai platform, melynek segítségével

• egységes felületen szervezhetjük az állományainkat,
• a FOAF segítségével csatlakozhatunk a különböző szociális hálózatokhoz,
• RSS révén integrálódunk a web 2.0 alapú webhelyekhez
  
  • del.icio.us -könyvjelzőmenedzsment,
  • 43Things – célmenedzsment,
  • WordPress – blog
• saját közösségeket hozhatunk létre,
• blogolhatunk
• létrehozhatjuk e-portfoliónkat

A kettő pont nullás vízió szerint a tartalmak csomagként való disztribúcióját felváltja az RSS alapú tartalomszervezés. A tanulók RSS olvasójuk révén egyéni preferenciáknak megfelelően begyűjtik az akár több száz forrásból származó adatokat. Ezt követően feldolgozzák azokat, majd tetszés szerint közzé teszik a saját verziójukat, melyet más felhasználók a saját, személyre szabott RSS olvasójukkal begyűjtenek és továbbszerveznek.

Az LMS használat helyett az oktatási intézmények inkább nyílt forráskódú alkalmazások összekapcsolásával alakítják ki a saját virtuális oktatási környezetüket. Ilyen irányú nemzetközi erőfeszítés az e-Framework for Education and Research, melynek célja megoldásközpontú oktatási, kutatási és oktatásszervezői rendszerek fejlesztése. A tanulás kreatív jellegére fektetik a hangsúlyt, sokkal inkább platformként, mint alkalmazásként pozícionálják magukat.

A számítógépes játékok szerepe az oktatásban

Egyre szélesebb körben elterjedt nézet, miszerint a tanulás alapvetően nem a tartalom előállításáról szól, hanem a annak használatáról. A hagyományos e-learning leghangsúlyosabb kérdésköre az oktatási tartalom előállítását járja körül, a széles körben használt szabványok (SCORM, AICC, IMS) pontosan ezekre a problémákra kínálnak megoldást. Az új generációs e-learning szemlélet kutatási területe az információ újrahasznosítása, feldolgozása, hálózatszerű alkalmazása.

Az oktatás-célzatú játékfejlesztés és szimulációk terén nagy előrelépések történtek. Seymour Papert szerint a legfontosabb készségek, melyekre a játék során szert tesznek a gyerekek, éppen azok, melyek a saját tanulásra irányuló felelősségtudatot támogatják. A gyerekek nemcsak a játékban, de a játék tervezésében, alkotásában is szívesen részt vesznek (Papert, 1998).

A játékok révén a diákokban a használhatósági kontextusra való érzékenység megerősödik. A szavaknak csak akkor van értelmük, ha élményekhez kapcsolódnak. Annak a mondatnak, hogy „kiöntöttem a kávét" más értelme van, ha törőrongyot kérek, és megint más, ha seprűt… Nem határozhatod meg előre a kontextust, a körülményeknek az élményhez kell tartozniuk. Ugyanígy egy tudományos cikk nem mond semmit annak, akinek nincs meg a megfelelő tudományos képzettsége, kutatási háttere (Downes, 2004).

Összefoglalás

A hagyományos web alapú oktatási modellek az élő oktatás virtuális klónjait képezik. A kettő pont nullás forradalom által a web természete radikálisan átalakulni látszik. A termék-alapú gondolkodást felváltja a szolgáltatás-központú szemlélet. A felülről lefelé való építkezést felváltja az alulról felfelé való szerveződés. A taxonómiát a folkszonómia, a terméket a szolgáltatás, a mainstream médiát a blogközösség, a verziókibocsátást a folyamatos fejlesztés szorítja le a porondról.

Az e-learning 2.0 a tudásszervezés új paradigmája. Az e-portfólió alakítása révén a Peter Smith által download generation-nek nevezett fiatalok ezrei fognak élni az új szemléletmód által nyújtott privilégiumokkal. A tudás új minősége jelenik meg, mely egyértelműen szegregálja majd a nemzedékeket.

A tanulás tanítássá válik azáltal, hogy a diák maga hozza létre a tananyagot. A tanár többé nem a deklaratív tudás átpalántálója, hanem a tudás módszerének trénere. Az oktatás célja nem a tárgyi ismeretek átadása, hanem egy olyan gondolkodásmód kialakítása, mely révén a tanuló képes az önálló problémamegoldásra, véleményalkotásra, tanulmányi felelősségvállalásra. Ebben a folyamatban a tanár elsősorban mentor, az oktatás a diák által kezdeményezett és művelt kutatói tevékenység. A hagyományos e-learning rendszereket (LMS) első körben kiegészítik, majd felváltják a tanuló-központú webes környezetek (PLE), melyek teret adnak az egyéni kibontakozás új lehetőségeinek. A portfolió-alapú szemlélet háttérbe szorítja a rugalmatlanná vált intézményes oktatási módszereket, a tanulásnak soha nem sejtett perspektívája van kibontakozóban.

Irodalom

1. Davis, Ian: Talis, Web 2.0 and All That, 2005 július 4
2. Downes, Stephen: Learning By Design , 2004 március 15
3. Downes, Stephen: E-learning 2.0, 2005
4. Jukes, Ian & Dosaj, Anita: The differences between digital native learners and digital immigrant teachers
5. MacManus & Porter: Web 2.0 for Designers, 2005 május 4
6. Marzano, J. Robert: A Different Kind of Classroom: Teaching with Dimensions of Learning, 1992
7. Mougayar, William: The Open Corporation, 2002 május 28
8. O'Neill, Geraldine és McMahon, Tim: Student-centred learning: What does it mean for students and lecturers?
9. Papert, Seymour: Does Easy Do It? Children, Games, and Learning, 1998
10. Paterson, Robert: Going Home - Our Reformation, 2005, február 26
11. Siemens, George: Connectivism
12. Tapscott, Don: The Rise of Net Generation
13. Tapscott, Don: The Transparent Burger, 2004 március
14. Weiser, Mark: The Compter for the 21st Century
15. Wenger, Etienne: Communities of practice