Húh, kezdem elveszteni a fonalat. Szünet van. Ilyenkor az ember az előtérben bambulja a kiállított anyagokat, vagy a már megismert személyek társaságát keresi. Az egyik kiállítás anyaga mobil alkalmazások felhasználó-központúvá tételéről szól, két indiai srác várja az érdeklődőket a téma iránt.

Odasétáltam, majd öt percig hallgattam az indiai angolt, de alig értettem valamit belőle. Annyira nem állt össze a kép a fejemben, hogy gyakorlatilag nem is tudtam rákérdezni semmire, csak idétlenül bólogattam, remélve, hogy abbahagyják a lelkes információátadó tevékenységüket. Egyébként nagyon szimpatikusak voltak, kérésemre elmondták, hogy az ORACLE eltökélt szándéka, hogy elmozduljon a web 2.0 irányába... hát jó későn reagálnak, az biztos.

Flow és technológia

A mai nap első előadói Julie Baher és Bill Westermann voltak, az Adobe-tól. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mit fognak mondani a a technológia és Csíkszentmihályi Mihály-féle flow kapcsolatáról ("Create with Context Going the flow: Creative experiences of the future, what’s the role for technology?"). Bemutatták az egyik kutatásukat, melyben azt vizsgálták mi az összefüggés a munkavégzés során átélt flow-élmény és a szakmai kompetenciaszint között. Konkrétan az Adobe Photoshop termék használatára fókuszáltak, a felhasználóknak feladatokat kellett megoldaniuk a lehető legrövidebb időn belül. Azt találták, hogy voltak tipikus feladatok, melyeket meglepő módon a kezdők gyorsabban elvégeztek, mint a haladók. Megvizsgálva az alkalmazott eszközöket, kiderült, hogy a haladó felhasználók akkor is a bevált módszereket alkalmazták az új verzióban elérhető fejlemények rovására, ha lassabban értek el eredményt általuk. Ezzel szemben a kezdők inkább az új eljárásokat preferálták, ezért voltak néhány helyzetben gyorsabbak. Julie szerint a haladó felhasználók a bevált sémák alkalmazásával gyorsabban átélhették a flow állapotát, ezért nem voltak különösebben érdekeltek az új megoldások felfedezésében. Izgalmas felvetés, igaz? :-) Ez az átka annak, ha valaki vérprofi: könnyen beleragad a saját profizmusába...

Vacsora

A tegnap este két tűz között fogyasztottam el a pizzámat: balról németek, jobbról angolok zabálták az olasz kaját. Kisebbségben lenni nem jó, éreztem a Kelet-Európai bizonytalanságot magamban... Azoknak, akik kifizették a gálaest 200 eurós vacsoráját, külön helyszínen, formális jelenésük volt, az összes többi résztvevő a spontánul szerveződő ún. non-gála eseményen vett részt. Természetesen az utóbbi csoporthoz csatlakoztam, és -mint ahogyan az lenni szokott- a spontán szerveződés valóban jó hangulatot szült.