A HTK01 kurzus tapasztalatairól beszélgetünk pp-vel. Miért volt sikeres a februárban megtartott első magyar nyelvű konnektivista képzés? Hogyan kapcsolódnak a hálózatelméletek a pedagógiához? Miért gondoljuk azt, hogy a konnektivizmus a tudásalapú társadalom tanuláselmélete?

Az alábbi prezentáció alapján tartottam meg előadásomat a múlt héten a Corvinus Egyetemen, és ezen a héten a Mostart által szervezett Ecoape (Európai civilek a közoktatásban) rendezvényen. A Corvinus Egyetemen nem tudtam befejezni az előadást: kb. a vége előtt 5 perccel lelőtt a moderátor. Ezzel szemben a Ecoape konferencián élénk beszélgetés alakult ki a téma kapcsán; nagyon szembeötlő volt a különbség számomra a két szféra hozzáállása között. Az egyetemi professzorok még mindig egy általános ellenségképet látnak az e-learningben úgy összességében, mely eltávolítja a diákokat az aulákból (ezt a marhaságot!). A legtöbbjük számára a bemutatott hálózati tanulásos modell egy volt a sok elítélendő, "robotizált módszerből" (csak hogy az egyik felszólaló professzor szavait idézzem). Ezzel szemben a civileket különösebben nem izgatta az a kérdés, hogy van-e az aulákban tanuló, vagy sincs. Őket szemmel láthatóan belelkesítette az, hogy a mi célunk nem valamely intézmény létjogosultságának megtámogatása volt az oktatási program által, hanem egyszerűen csak játszani hívtuk az embereket. Erről jut eszembe: az egyik előadó a Corvinuson ledarált egy rémunalmas előadást, majd a végén levetített valami pattintott kőkorszaki e-learning eszközt, és úgy mellesleg megjegyezte, hogy annyi szó esett a játék-alapú tanulásról, csak ő nem érti, hogy mi az a játék. Nyilván poénnak szánta, de az előadása után nem tűnt annak: egyszerűen groteszk volt, melyre nem lehet más reakciót adni, csak a hangos röhögést. Nem szokásom kritizálni ennyire nyiltan intézményt, és most sem tenném, ha nem döbbentett volna le annyira az, amit a Corvinus Egyetem által szervezett konferencián tapasztaltam. Lehet, hogy elvágom a fát magam alatt, hogy ilyeneket leírok, de nem zavar, mert ki kell mondani végre, hogy van néhány intézmény Magyarországon, ahol fájdalmasan inkompetens személyek kezében van a felsőoktatás (nyilván tisztelet a kivételeknek, hiszen ilyen közegben nehéz, nagyon nehéz lehet...!). Miért kell ezt eltűrnünk? Az biztos, hogy inkább nem íratnám be egyetemre a gyermekemet, minthogy olyan szakra járjon, ahol ilyen szintű társalgás folyik modern pedagógiai módszerek az oktatásban címen. Minden elismerésem Dr. Perjés Istvánnak, hogy megszervezte ezt a konferenciát, és megpróbálta felzavarni az állóvizet... Köszönet érte! A slideok helyett következzen egy pp-vel közösen lebonyolított screencast:

HTK01 a konnektivista kurzus. from István Palócz on Vimeo.