Az alvásparalízis megelőzése, kezelése

Ártalmas-e az alvásparalízis? Amennyiben nem a narkolepszia egyik tünete és nem rendszeresen, nem ismétlődő jelleggel fordul elő (és ha eltekintünk az előző fejezetben említett igen ritka éjszakai hirtelen halál szindrómával kapcsolatos feltételezéstől), akkor a válasz egyértelműen: nem.

Az alvási paralízisből fakadó legnagyobb "ártalom" (ha lehet így fogalmazni) pszichológiai jellegű. Azok számára, akik még soha nem élték át és még csak nem is hallottak róla, az első élmény igencsak szörnyű lehet.

Képzeld csak el: felébredsz az éjszaka közepén és megmagyarázhatatlan módon képtelen vagy megmozdulni. Egyszerűen nem érted, mi történt: megsérült volna az idegrendszered? Valami súlyos betegség támadta meg a tested? Azokban a percekben még abban sem vagy biztos, képes leszel-e egyáltalán valaha megmozdulni. Ráadásul, ami még rosszabb, mintha lenne valamilyen ördögi, rémisztő lény a szobában, aminek szilárdan eltökélt szándéka, hogy különböző szörnyűségeket műveljen megbénult testeddel - és még csak menekülni sem tudsz, csak fekszel, mint egy darab fa.

Az emberek többsége egyáltalán nem hallott még az alvási paralízisről, ha pedig véletlenül előfordul vele, értelmes magyarázat híján igyekszik gyorsan elfelejteni szörnyű éjszakai emléket. Azon kevesek, akik gyakrabban szenvednek tőle, általában félnek erről beszélni bárkinek is, nehogy őrültnek tartsák őket. Ha pedig végül orvoshoz, pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnak, gyakran találkoznak össze olyan "szakemberekkel", akiknek szintén fogalmuk sincs a jelenség mibenlétéről, így különböző mentális problémák egész sorával tévesztik össze. A félrediagnosztizálás pedig félrekezelést von maga után: a páciensnek olyan gyógyszereket kell szednie, amelyekre valójában semmi szüksége nem lenne, a vélt betegség miatt súlyos önértékelési zavara támadhat, sőt, sérülhetnek társadalmi és szociális kapcsolatai is.

Ezért is fontos tehát beszélnünk az alvásparalízisről: ha szélesebb körben ismertté válik a jelenség, akkor az "áldozatok" végre megfelelő magyarázatot találhatnak az ijesztő éjszakai élményekre, azok pedig, akik gyakran és ismétlődően szenvednek tőle, megfelelő kezelésben részesülhetnek.

Megelőzés

Önmagában már az is mérsékli az alvásparalízis során átélt megrázó élményeket, ha az ember korábban már hallott a jelenségről és nem éri őt felkészületlenül a bénulás. Ha tudjuk, hogy amit átélünk, csak pillanatnyi ideig tart, a szörnyűséges látomások pedig csupán hallucinációk, sokkal könnyebben elviseljük a kellemetlen érzést. Mivel az esetek nagy részében az alvási paralízis előfordulása egyszeri, a megelőzésre és a kezelésre vonatkozó tanácsok inkább azokat érdekelhetik, akik ismétlődő izolált alvásparalízisben szenvednek (recurrent isolated sleep paralysis, RISP). Az ismétlődés általában évi, félévi havi alkalmi előfordulást (különösen a fiatal életkori szakaszban) jelent, de vannak olyanok is - igaz, hogy igen kevesen -, akik évek óta, napi rendszerességgel élnek át ilyesmit, akár egy éjszaka során többször is.

Néhány nagyon egyszerű intézkedés bevezetésével jó eséllyel megelőzhetjük az alvásparalízis kialakulását. Mindenekelőtt kielégítő és rendszeres alvásra van szükség, kerülni kell a rendszertelen alvást, a késői fekvést és biztosítani kell a jó alvás megfelelő feltételeit: kényelmes fekhely, csendes, sötét szoba stb. Tanácsos csökkenteni a napközbeni stresszt, a túlhajszolt életmódot, valamint az alkoholfogyasztást. Kerülni kell a lefekvés előtti bőséges vacsorát, illetve az alvás közbeni háton fekvő pozíciót, mivel a megfigyelések szerint ebben a testhelyzetben a leggyakoribb az alvásparalízis. Súlyosabb esetekben ezt úgy érik el, hogy az alvóruha hátára pl. egy teniszlabdát erősítenek, ami az alvót minden hátrafordulásnál felébredésre és testhelyzetének megváltoztatására készteti

Gyógykezelés

Súlyosabb esetekben, amikor a paralízis hetek vagy hónapok óta rendszeresen ismétlődik, szükségessé válhat gyógyszerek alkalmazása. A Prozac típusú antidepresszánsok gátolják a REM alvást, így egyes esetekben az alvásparalízisek számát is csökkentik (bár azt is megfigyelték, hogy a gyógyszer szedésének abbahagyásával vagy egy új gyógyszerre való átállással megint megnőtt az esetek száma). Az imipramin és a clomipramin nevű triciklusos antidepresszánsok - melyeket a narkolepszia kezelésében is alkalmaznak - szintén hatásosak lehetnek.

A gyógykezelés olyan egzotikusabb formái is ismertek, mint a mágnesterápia, de ennek általánosan sikeres voltát még nem sikerült bizonyítani. Az valószínűsíthető, hogy ennek az eljárásnak a hatására megemelkedik cirkadián ritmust irányító melatonin szintje, tehát egyesek szerint a megfelelő időközönként bevitt melatonin is csökkentheti az alvásparalízis előfordulását. Az igazság azonban az, hogy (akárcsak a narkolepszia esetében) a tökéletes gyógymód egyelőre nem ismert. Azoknak, akik életében a gyakori alvásparalízis jelentős problémát okoz, mindenképpen érdemes egy alvásspecialistát és/vagy neurológust felkeresniük.

Mit tehetünk alvásparalízis közben?

Mivel a megelőző intézkedések nem mindig hatásosak, és jelenleg nincs olyan orvosi gyógymód, amely bizonyítottan csökkentené vagy megszüntetné az alvásparalízis gyakoriságát, érdemes a kérdést pszichológiai oldalról is megközelítenünk.

Először is, tudatosítanunk kell magunkban, hogy az alvásparalízis a legtöbbünk életében előfordulhat, még akkor is, ha egyébként egészséges és káros szenvedélyektől mentes életet élünk. Ne lepődjünk meg tehát, ha egyszer arra ébredünk, hogy nem tudunk megmozdulni. Emlékeztessük magunkat arra, hogy mindez ártalmatlan jelenség és hamarosan elmúlik.

Japánban, ahol az alvásparalízis a néphagyományokon keresztül is ismert és gyakori jelenség, a humort hívják segítségül: a jelenség gyakran téma a televízió műsoraiban, a vígjátékokban és rengeteg vicc születik róla.

Alvásparalízis közben viselkedjünk nyugodtan, lélegezzünk egyenletesen, relaxáljunk, hiszen a jelenség általában nagyon rövid időn belül véget ér. A bénultság megtörése érdekében meg lehet próbálkozni kisebb mozdulatokkal, illetve ajánlott a mentális koncentráció (ez esetben az embernek része lehet az asztrálprojekció és a testenkívüli élmény érzésében). Vallásos emberek esetében egy-egy ima is sokat segíthet.

Sőt, próbáljuk meg élvezni az élményt: ha képesek vagyunk tudatosan úrrá lenni a szorongáson, ha képesek vagyunk a feltörő pánikot elfojtva egyfajta érdeklődő, befogadó attitűddel szemlélni az eseményeket, akkor a hipnagóg hallucinációk és a "gonosz jelenlét" kiváltotta félelem csökken és el is tűnhet, sőt, az alvási paralízis a tapasztalatok szerint akár tudatos álomba is átfordulhat.

Véleményem szerint az ima

Véleményem szerint az ima segít függetlenül attól, hogy vallásos beállítottságunk van-e, vagy sem. A mentálisan kimondott szavaknak így is, úgy is hatásuk van, mely az adott helyzetben megkönnyebbülést és szabadulást eredményez. A félelem foka rendszerint fordítottan arányos a gondalatok koherenciájával. Minél jobban tudunk fókuszálni, annál könnyebb megszabadulnunk a rettegéstől: éppen ezért az olyan mentális gyakorlatok, mint a lazítás, ima, mantra ismételgetése, vagy valamilyen vizuális élmény felidézése, automatikusan összerántja a "szétesőben lévő elménket".
Értelemszerűen minden olyan tevékenység, mely a gondolatok inkoherenciáját eredményezi, vagy mentális passzivitást okoz (pl. éjszakai tévénézés), növeli a félelemre, szétesésre való hajlamot.

Igen, a vallásos emberek

Igen, a vallásos emberek előnyben vannak, nem csak azért, mert hisznek, hanem azért is, mert egy-egy ima képében "kéznél van" egy eszköz, ami segíti a koncentrációt. A nem vallásos embernek általában időbe kerül rátalálni a koncentrációhoz szükséges "eszközre", magyarán szólva nem biztos, hogy tudja, hogy egyáltalán hogyan összpontosítsa a gondolatait.
A lényeg, hogy "ne ess pánikba!" :)

A vallásosság azt

A vallásosság azt gondolom, hogy nagyon kétélű dolog ebben a vonatkozásban. Egy bigott ember, aki kevés önfegyelemmel bír meglehetősen gazdag asszociációs halmazzal rendelkezik a Gonosz létével kapcsolatosan. Az ima számára mindenképpen nagyon fontos támpont, de a szobába betoppanó incubus, vagy intruder ;-) nagyon sötét alakot ölthet a pokolban és a démonokban való kizökkenthetetlen hite miatt.

Szóval ami előny, az egyben hátrány is lehet a vallásos ember esetében. Véleményem szerint a gondolatok összpontosításának képessége a szűk keresztmetszet ebben a kérdésben. Ehhez önfegyelemre és mentális erőre van szükség.

Tetszik a fenti

Tetszik a fenti tarsalgas:)Amugy udv ujra.Probaltam kovetni a felbukkano temakat, fejlemenyeket, amennyire a lehetosegeim azt megengedtek.Csakhogy ritkan adodik alkalmam ezt a folyamatos erdeklodest lathatova tenni.Vartam az alvasparalizis es a tudatos alom kozti kapcsolat elemzeset, hat mindjart bele is ugrom a temaba.

(Bocs, a karaktereket meg mindig mellozom)

Bármilyen mantraszerűen

Bármilyen mantraszerűen ismételt szó megteszi, én gyerekkoromban mivel azt hittem lidércnyomásom van ezt a szót ismételgettem magamban, "lidércnyomás" amíg tudtam erre koncentrálni addig kifele mentem a paralízisből, de mihelyst arra koncentráltam, hogyan szabadulhatnk, visszaestem.

"Kedves Paríksit királyom!

"Kedves Paríksit királyom! Beszéltem neked Krisna csodálatos hatalmáról, amelyet akkor nyilvánított meg, amikor felszabadította az elefántok királyát. Óh, legkiválóbb a Kuru-dinasztiában! Akik meghallgatják ezt az elbeszélést, alkalmassá válnak arra, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedjenek. Pusztán amiatt, hogy hallották ezt a történetet, hírnévre tesznek szert, nem lesz rájuk hatással a Kali-kor szennyeződése, és sohasem lesznek rossz álmaik.

Ezért akik boldogságra vágynak reggel, miután felkeltek, mondják el ezt a történetet úgy, ahogyan van, változtatás nélkül, hogy elűzzék a rossz álmok okozta szenvedéseket!"(Srímad Bhagavatam 8.4.14-15)

Mindenesetre, egy kezemen meg tudom számolni, hogy amióta Krisnás lettem (16év) hányszor voltak rossz álmaim.

Nekem régóta ,és változó

Nekem régóta ,és változó időközönként a legváratlanabb éjszakai pillanatokban  van alvási paralízisem.Mindíg egy álommal kezdődik ,a legtöbb esetben háton fekve,de néha előfordul oldalt fekve is.Sokszor fél évig abszolút nincs.Orvosnál voltam ,és nem tudták kideriteni miféle betegség ez.Az internetet böngészve találtam rá a tünetekre,melyek megfelelnek az általam észleltekhez.Azzal egészíteném ki,hogy nálam előfordul heves szivverés,és fejzúgás,tényleg olyan ,mintha az ember a halála előtt lenne.Annyit még,hogy 20 éve 3 műszakban dolgozom,gondolom ez is hozzájárul a tünetekhez.Mindenre képes lennék ,hogy elmúljon az,még munkahelyet is váltanék,ha tudnám,hogy megszűnik.Nem kívánom senkinek sem !

Sziasztok!Nekem az q kérdésem

Sziasztok!
Nekem az q kérdésem lenne hogy ez nem-e "örökölhető"? Mert nekem már évek óta van ilyen élményekben részem.Azonban nerégiben (15 éves) lányom is tapasztalt hasónlókat.
Ha valaki válaszolna megköszönném.

úgy tudom örökölhető!

úgy tudom örökölhető!

Nekem egy időben rengetegszer

Nekem egy időben rengetegszer volt,borzasztó.Én olyankor megpróbálok kiabálni,és ezzel ébresztem fel magam.De van hogy 10 percig is eltarthat,a mellettem alvók csak azt hallják hogy nyöszörgök,aztán kiabálok,nekik is elég rémisztő.

Nekem egy időben rengetegszer

Nekem egy időben rengetegszer volt,borzasztó.Én olyankor megpróbálok kiabálni,és ezzel ébresztem fel magam.De van hogy 10 percig is eltarthat,a mellettem alvók csak azt hallják hogy nyöszörgök,aztán kiabálok,nekik is elég rémisztő.

azt hiszem először akkor

azt hiszem először akkor jelentkezett, amikor kisebb koromban (10-11) rájöttem, hogy tudatosan fel tudok ébredni egy-egy rossz álomból... ilyenkor először kikerültem az álomból, de egy darabig még nem tudtam mozdulni, de ez olyan természetesnek tűnt, bár kicsit nyomasztó volt. Szóval sosem volt olyan pánikszerű élményem, de azóta (kb 10 éve) rendszeresen előfordul.

Hellon Lassan 40 vagyok es

Hellon

Lassan 40 vagyok es most talaltam a bajomra :)

Nekem mindig olyankor jott ha delutan elaludtam kicsit, lehetett akar par perc buszon stb. majd ejszaka "tamadt" :)

Megtanultam hogy ne aludjak delutan :)

Neha nagyon durva volt de igy tudva hogy mi ez sem szorakoznek vele :)

 

Mindenesetre koszi emberiseg :)

(Nem is nagyon beszeltem senkinek rola annyira hihetetlen volt neha)

 

Eddig nem tudtam mi az alvás

Eddig nem tudtam mi az alvás paralízis. És nem is tudtam , hogy mi bajom. Mnden lefekvésnéll és kelésnél többször is előfordul egy visszatérő álomal akröltve. Évek óta rendszeresen azt álmodom , hogy hátulról lefognak és szorítanak , fojtogatnak és nem tudok smmit tenni , nem tudok szabadulni. Annyira akarok mozogni , hogy remegve szoktam ébredni.

Nekem már egészen

Nekem már egészen kisgyermekkorom óta van ilyenem. Jó ideig én sem tudtam, mi ez, nem is igazán mertem róla beszélni. Eleinte csak enyhébb tünetekkel járt, néha reggelente nehezebben tudtam "kijönni az álmomból", nehezebben ébredtem fel, egy ideig nem tudtam mozogni, csak feküdtem.

Aztán átestem három kisebb altatásos műtéten, és ezek után már kicsit erősebben jelentkezett. (Mindegyik műtét után 1-2 hétig.) Gondolom az utólagos stressz, és az altató miatt. A legutolsó volt a legrémisztőbb, itt már jött az a "gonosz lény" is, amiről többen is beszámoltak. Ezután kezdtem el keresgélni az interneten, hogy mi lehet ez, és megkönnyebbültem, hogy nem vagyok egyedül. Azóta már egész jól kezelem a helyzetet. Viszont érdekes, hogy nálam mindig csak hason fekve jön elő, nem háton fekve.

Igazából tényleg csak annyi a lényeg, hogy az ember ott és akkor megnyugtassa magát, hogy el fog múlni, és el kell lazulni, és akkor tényleg hamar véget ér. :)

Nekem tizen pár éves korom

Nekem tizen pár éves korom óta van alvásparalízisem. Sokáig én sem tudtam, hogy ez egy betegség, ami létezik és hogy sok emberrel megtörténik ugyanúgy. A legelsőnél csak valamiért felébredtem, az álomra nem emlékszem, viszont mozogni nem tudam. Teljesen egyértelműen fent voltam, a testem mégsem mozdult, a szememet erőltettem, hogy ki tudjam nyitni, de nem sikerült. Ilyenkor, a bénultság pillanatában én mindig azt érzem, hogy lefognak. Érzem, ahogy fáj ahol szorítanak. Néha még az az érzésem is van, hogy ilyenkor nem az ágyamon fekszem. Mintha inkább lebegnék, vagy víszintesen lebegve egy erőtér vinne. Ez mindaddig tart, amíg erősen nem koncentrálok arra, hogy kitörjek ebből az állapotból és aztán az ágyamban háton fekve találom magam. Érdekes módon miután felébredek, még órákig érzem a vélt szorítás utáni fájdalmat a karomon. 

Ez általában mindig így történik. Viszont változó, hogy mik az előzmények. Volt, hogy mikor elkezdtem érezni, hogy valami nem stimmel, és kinyitottam a szemem,  nem otthon voltam. Egy másik helyen lebegtem vízszintesen és érekes módon felülről láttam magam. A szemem csukva volt és arra lettem figyelmes valaki megkérdezte hova visznek. Akkor jöttem rá, hogy valószínüleg én még mindig álmodom és hogy vissza kéne mennem a testembe, hogy rávegyem kelljen fel. A következő pillanatban újra végig mentem a bénultságon, az erőlködésen, hogy felkeltsem a testemet is. Olyan volt, mintha több mélységből kellett volna visszatérnem...

Tudatosan sosem próbáltam elérni ezt az állapotot, vagy ott maradni az állapotban és megfigyelni, hogy mi lesz, ha elfogadom ami történik és kiváncsiságból végig menni, mi sülhet ki belőle. Mindig azt érzem, menekülnöm kell minél előbb. Hihetetlenül veszélyben érzem magam. Olyan rémületet érzek, amit nehéz felül múlni. Senkinek nem ajánlom, hogy tudatosan idézze elő, nem kívánom senkinek sem.

Szeretném megosztani veletek,

Szeretném megosztani veletek, hogy nekem milyen volt az eddigi egyetlen hallucinációm. Nos, már régebb óta előfordulnak velem felkeléskor és lefekvéskor is bénulások. Az első pár alkalom után rá is kerestem az interneten, de nem mentem bele túl mélyen, csak megnyugtattam magam, hogy ez másoknál is létező dolog. Nekem mindig rövidek,1perc maximum. 17 évesen kezdődtek, most 18 vagyok szóval nem olyan rég.
Több mint 2 éve tartó kapcsolatom van és pár hete fordult elő, hogy összevesztünk a barátommal és már nagyon hiányzott. Egyik reggel amikor csak lustálkodtam, el-el aludtam fél vagy 1 órákra történt hogy vele álmodtam. Azt álmodtam, hogy bejött a szobába én meg úgy teszek mintha aludnék és mindeközben kedves hangok beszéltek hozzám. Majd odajött hozzám és csókot akart adni az arcomra, de olyan valóságos volt, mintha tényleg ott lett volna. Éreztem a szuszogását, azt is ahogy megpuszilja az arcomat. És mindezalatt én nem tudtam megmozdulni, de az előzőekhez képest most nem arra koncentráltam, mert még álmodtam. Az álom is és minden akkor ért véget amikor magamhoz tértem minden szempontból. Gyorsan felültem az ágyon és tudtam hogy ez is alvási paralízis volt, a szerelmem jelenlétét pedig álomnak fogtam fel mert akkor még nem tudtam hogy másoknál előjönnek "démonok", sötét alakok. Tegnap este olvastam utána részletesebben és őszintén szólva nagyon megijedtem attól, amiket mások írtak a hallucinációikról. Azóta is azon gondolkozom, hogyha mindenkinek sötét démonok és gonosz alakok jelennek meg, akkor nekem miért a kedvesem? És kifejezetten örültem neki, eszembe se jutott hogy rosszként fogjam fel.
Egyébként azóta sem voltak felkeléskor problémáim, remélem nem is lesznek, mert gyűlölöm őket!

Szia! Nekem tobbszorosen

Szia! Nekem tobbszorosen elofordulo alvasparalizisem van es nekem egyszer volt hallucinaciom az pedig az hogy az anyukamat lattam aki nem tudott segoteni a benult testemen.ne ijedj meg amiert a szerelmed lattad !szerintem ez semmi rosszat nem jelent

Nekem is évek óta van már

Nekem is évek óta van már ilyen problémám, és csak úgy jöttem rá, hogy ez létező dolog,- másnál is előfordul-, amikor egy sorozatban hasonló baja volt az egyik szereplőnek.

Nálam kicsit másképp fordul elő, mint az eddig olvasottaknál, mert nem mindig tudom kinyitni a szemem sem. Tehát még azt sem tudom olyankor mozdítani, se sikítani, se mozdulni, semmit. De csak akkor szoktam akarni sikítani, amikor félek is közben. Általában amitől beparázok, az akkor van, amikor úgy érzem, hogy valaki van még a szobában rajtam kívül, és tudom, hogy meg akar ölni. Volt, hogy éreztem is, hogy odajön az ágyba és leszúr 1 késsel, néha többször is, és mélyen hasítóan érzem a késszúrást, és fáj, és félek, és sikítanék....de nem sikerül. Sokszor akartam sikítással jelezni anyának, hátha átjön a másik szobűból és felkelt végre, de soha nem hallott semmit, még csak nyöszörgést sem.

Nemrég pedig olyan esetem volt, amikor délután már nem bírtam tartani a fejem, elaludtam, de mintha láttam volna, hogy valaki hazajött, mozgott valaki a folyosón, pedig senki sem lehetett, mert rajtam kívül nem volt ott senki. Mintha hallucináltam volna a lépteket, a hangokat, az árnyékokat is, pedig fényes nappal volt. Miután felkeltem, kerestem is a lakótársamat, aki persze sehol sem volt.

Nem tudom, hogy mi számít már narkolepsziának, de néha félek, hogy még annak egy enyhébb változata is közre játszhat nálam, mert nagyon sokszor majd elalszom a munkahelyen, vagy otthon délután filmet nézve, mint aki nincs magánál... nagyon rossz érzés.

De furcsa ezeket olvasni...

De furcsa ezeket olvasni... Szinte mindegyik megtörtént már. Egy jó ideje nem volt, de pár napja előjött, sajnos. De minden évben előjön egy ideig tart aztán megint nem, sajnos mindig pánikba esek mert nem bírom ha nem tudok mozdulni, már ébren is megőrülök ha lefognak, úgy hogy ez elég durva élmény. Remélem egyszer fény derül mivoltára és kezelésére.

Velem is elofordult

Velem is elofordult tobbszor,foleg ha delutan elalszom. Hallucinalni nem szoktam,de igy is nagyon rossz erzes. Fel szeretnek ebredni es nem tudok. Felek visszaesni az alomba, mert attol felek,hogy akkor nem tudok felebredni. Minden erommel igyekszem felebredni. Probaltam mar kiabalni is, mert kozben mindent hallok es latok. Parszoer sikerult csak nyoszorognom, szerencsere ferjem meglatta es felkeltett. Egyszer csak pofozgatassal sikerult neki, mert szolitasra nem reagaltam. Nagyon ijeszto erzes.

Éjszaka felkeltem és nem

Éjszaka felkeltem és nem tudtam kinyitni a szemem akárhogy is próbálkoztam. Éreztem ahogy felülök az ágyban és próbálok körbe nézni a szobában. Nem tudom hogy álom volt vagy valóság, de nagyon igazinak tűnt. Ez megtörtént az éjjel többször is, már nem mertem becsukni a szemem mert féltem, hogy nem tudom kinyitni. 

Van hogy hetekig hónapokig

Van hogy hetekig hónapokig nem talàlkozok alvasi bénulással, de újabban éjszakánként többször is elôfordul! Látom a teret, a szobát, minden egyes kis zugat, de nem birok megmozdulni, ugyérzem harcolok saját magammal, küzdök vele h felébredjek és tudatában vagyok azzal hogy mi történik éppen, de tehetetlen vagyok...
Sokszor olvastam utánna hogy mi is lehet ez, mondhatni szerencsém van, ugyanis halucinacio nallam meg nem volt jelen, vagyis hogy pontosabban fogalmazzak nem láttam se démonokat se embert, nem ért hozzám senki, viszont önmagamat láttam már, ugy érzem magam mintha mozognek ébreszteném önmagam, de minddeközben megmeredve fekszem nyitott szemmel az ágyamban. Amitôl nagyon tartok az az, hogy ha nem küzdenék az utolsó pillanatig ellene, valami nagyon rossz várna a tuloldalon...

Nekem is kb fél éve tart és

Nekem is kb fél éve tart és minden alkalommal egy láthatatlan alak húz-nyom-mozgat az ágyamban, nem engedi hogy elmenjek, van hogy ugy érzem csak ijesztgetni akar. Először úgy fogtam fel,hogy vmi gonosz lény,de az időtávlatában már nem tartom annak,mert ez attól függ én minek akarom látni. Azonban azt nem tudom szabályozni, hogy ne essek pánikba, ne fulladozzak. Mindig próbálom anyukám hívni de nem jön hang,annyira félek és még hátul a fejem is bizsereg. Az is előfordult már, hogy egy ilyen álom után felébredtem,de csak újra egy ilyen álomba csöppentem és csak abból tudtam megállapítani,hogy álom, hogy a mellettem lévő kis lámpát nem lehetett felkapcsolni. Egy ilyen álomomban minden egyes kis részlet egyezik a valósággal, az egyetlen ami eltér az az az ismeretlen személy, akit érzek,de láthatatlan. Csak onnan tudtam meg, hogy ez micsoda, hogy a családban nem én vagyok az egyetlen.

Szia! Én nekem ugyanez volt

Szia! Én nekem ugyanez volt ma, és én nagyon valósnak éreztem, és nekem sem jön hang a számn, és a villanyt akartam feloltani, ami kégett. Segítsen valaki kérem!!!!!

Nekem most abba maradt,mióta

Nekem most abba maradt,mióta nem ér annyi stressz.

Amikor ilyen álmom volt és persze már tudtam ,hogy álom és nem ellenkeztem akkor hamar abbamaradt a dolog. A nehéz az ,hogy rágyere ez nem a valóság.

....Biztos vagyok benne ,

....Biztos vagyok benne , hogy nem álmodtam, a következő történt:

néhány napja ájulás közeli érzésem van/volt ,eleinte csak fekve az ágyban, majd napközben is a napi tevékenységek során.Ám az elmúlt éjjel( borzalmas fizikai fájdalmak közepette ) valami egészen "más" dolog történt.Éreztem hogy nagyon nagyon rosszul vagyok, szédülök, hányingerem van , gyenge vagyok , az erő kiszáll belőlem , a férjem vállán feküdtem, próbáltam tőle segítséget kérni, de egyik pillanatról a másikra elnehezedtem olyannyira, hogy nem bírtam megszólalni , gondoltam lehúzom róla a takarót , és egyik pillanatról a másikra valahogy megjelent előttem ez a jelenet , tehát kívűlről látam az egészet, kiabáltam de nem jött ki hang a számon, a takaró pedig elérhetetlenné vált, nem uraltam a testem, és fizikailag rosszul vagyok .Nem tudom mennyi ideig tartott ez az érzés, de egyszer csak meghallottam , hogy sír az 1 éves kislányom NAGYON akartam hozzá felkelni de nem bírtam  magam megmozdítani,(ami egyébként a másodperc tört része alatt meg történik) szegény vagy 2 percig sírt -egész hangosan-     Majd egyszerre újra el kezdett verni a szívem, megint  volt "kapcsolat" a testemmel és kiugrottam az ágyból a kislányomhoz....Szinte kidobott az ágy....

A takarodj innen a kurva

A takarodj innen a kurva anyadba az hatasos!
A rohadt szemetek! Mi a faszert nem hagynak aludni.... Hiszen jo ember vagyok es nem hagyom magam...es nem fogok felni akarmilyen senki szar demonfeletol...es senkitol se.... csak ennyit akartam hozzaszolni....

32éves nő vagyok és màr vagy

32éves nő vagyok és màr vagy 15éve szenvedek könböző alvàsi problémakkal. A paralizist sok evnyi remalom elozte meg ,hetente tobbszor sirva,kiabalva anyam utan ebredtem fel. 19 eves lehettem,mikor egyik ejszaka kozepen felebredtem,kiszalltam az agybol es a szoba masik vegeben alltam majd elkezdtem sikitani es halalfelelmet ereztem.kozben a hallucinaciok es a valosog valtottak egymast,nagyon durva elmeny volt.
Aztan jott a paralizis amirol sokaig nem is tudtam hogy letezik,tenyleg azt hittem hogy szellem,demon akar megolni.ezert nem is beszeltem rola senkinek mert nem qkartam hogy orultnek nezzenek. A paraliziseim heti rendszeresseggel jelentkeztek,sokszor halalfelelmet ereztem es csak nagyon nehezen jutottam ki ebbol az allapotbol.volt testen kivuli elmenyem is es olyat is ereztem hogy valami rossz belem szall,akkor majdnem bantottam a mellettem alvo gyerekem. Igazabol csak vicsorogtam ra de ereztem a bennem eluralkodo gonoszt. Olyan elmenyben is volt reszem hogy egy remqlom utan felebredtem,kimentem a konyhaba ahol ossze talalkoztam apammal de annyira feltem tole hogy azon gondolkoztam kiugrok az ablakon.tudni kell hogy evekig szereploi voltak a szuleim a remalmaimnak es csak ugy tudtam menekulni eloluk ha kigrok az ablakon es repulok.(egyebkent jo a viszonyunk).
Par evvel ezelott ujra jelentkezett az alvasi remulet mikor sikitva ebredtem fel,rugdostam es szetkarmoltam a parom arcat.halalfelelem itt is jelen volt.
A mai napig atelem ezeket a dolgokat de meg mindig nem tudom hova forduljak a problemaval.
Egyszer voltam csaladallitason ott kiderult hogy megakar olni a szellem. A terapeuta szerint ez egy letezo dolog.
Egyszer a haziorvosomnal fakadtam ki o azt mondta ir fel nekem nyugtatot. Mondtam hogy nem koszonom. Nem akarom hogy leszedalljanak.
Szoval en meg mindig nem tudom eldonteni hogy ez mind valosag vagy egy betegseg. Megtanultam ezzel egyutt elni,mar tobbynire sikerul hamar "felebreszteni"magam,de megiscsak szeretnem ha elmulna vegleg,mert sokszor a nappalokat is megneheziti.

Ezeket a jelenségeket a saját

Ezeket a jelenségeket a saját félelmünk szüli, ne menjetek orvoshoz a tablettáiért... Tudom, nem könnyű, de nem is olyan nehéz, ha fel tudod magad ébreszteni így, vagy úgy, akkor bent is tudsz belátásod szerint cselekedni. Próbálj bent olyan variációt, amivel még eddig nem álltál elő, vagy kérdezz, egy ima is megteszi, de ha ez szimplán tudatosul benned, hogy a következő álomban olyat teszel, amin saját magad is meglepődnél, már nem is fog jönni. Amikor van egy kis időd, ne gondolkozz, csak elmélkedj, egy gondolatról, mondjuk az életről és "vidd mélyebbre", ez elűzi a félelmet.

Sziasztok! 24 eves átlagos

Sziasztok!
24 eves átlagos dolgozo srac vagyok nekem eveken at minden ejjel elofordult.
Volt, hogy tobbszor, volt hogy tobb mint tizszer, akar 2 percenenkent volt paralizisem amint elaludtam. Hetekig alig aludtam. Folyton halucinaltam es rettegtem elaludni, mire elmondtam az akkori pszichologusomnak ezt az egeszet aki ra dobbentett ez mind csak a fejemben van, gyogyszert akart adni de nem fogadtam el. Elmondta ez az egesz valamilyen stressz, szorongas es feszultseg, lelki nyugalmatlansagbol ered. Nem kell gyogyszer emberek es ez a szellemes duma is csak mese.
Ismerd fel a problemaidat, oldd meg! Ne félj elaludni. A felelem stresszt, a stressz paralizist okoz! Legy nyugodt, es nyugodtan alszol!

nekem 5-6 évvel ezelőtt

nekem 5-6 évvel ezelőtt kezdődött.... eleinte havonta 1-2 rémálom. után már mindennapos volt.  Míg aludtam hangosan ordíbáltam, sértegettem, a családomat stb. Egyszer arra ébredtem, hogy fojtogatnak... síkitani próbáltam, de nem jött ki hang a torkomon.... 

Ma már nekem mindenapos az alvásparalízis..., sajnos, hát nekem az a véleményem, hogy ennek a dolognak inkább a természetfeletti dolgokhoz van köze, mármint szerintem minden ember más és más, és egy olyan orvos akinek halvány lila gőze sincs az egészről nagyon könnyen mond ezt vagy azt erről a végletekig félelmetes dologról...halálfélelem van, és tehetetlennek érzem magam. Különbben voltam orvosnál, írt fel gyógyszert, mégsem használ.... volt egy álmom amit szeretnék itt megosztani veletek. Úgy éreztem, hogy hirtelen ott teremtem egy nagy tömegben, egy kereszeteződésben, szakadt az eső. Minden fekete fehér volt.... Vissza akartam fordulni, mivel tudtam, hogy nem ide tartozom... de akkor megláttam egy személyt, akire valamikor nagyon fontos volt nekem (szerelmem), megfordultam és elkezdtem követni, nem értettem, hogy ő mit kereshet itt? Nagyon gyors volt, a lámpa pirosra válltott, ő meg a túl oldalról nézett rám kérdőn. Mintha valamilyen mély haragtól és gyűlölettől elkezdett volna torzulni az arca. És mintha már nem is ő lett volna, hanem valamilyen rémalak. Úgy éreztem hogy lépre akarnak csalni, menekülni próbáltam, de nem sikerült, ekkor egy öreg házaspár lépett oda hozzám. Rám néztek és az öregúr azt mondta: "Hát te meg hogy kerültél ide? Tűnj el gyorsan!" és felébredtem... Tudom lesznek akik jót nevetnek ezen, de én nem találtam viccesnek, mert egy iszonyú pocsék éjjel után igenis fel kell kelni, és dolgozni menni, tanulni, élni ugyanazt az életet mint bárki mások, kimerülten, félve.... Különben érdekesnek tartom, hogy nekem egyetlen egyszer volt részem jó élményben is, egy bizonyos személy megölelt, nagyon békés és szeretetteljes dolog volt. (egy olyan ember, akire felnézek, de ő még azt sem tudhatta, hogy létezek, mert korán meghalt...) Nem tudom ki hogy van vele, de nekem nagyon sok deja vu-s élményem is volt, szerintem valamilyen módon ezek a dolgok kapcsólódhatnak, bár tudom azt is meglehet magyarázni, mint mindent...Szóval ez az én történetem dióhéjban. Mindenki maga dönti el, hogy abban hisz, hogy természett felettivel van dolgunk, vagy az orvostudománynak. Én igazából csak azt szeretném, hogy senkinek ne kelljen ezt átélnie....

Nagyon durva még olvasni is,

Nagyon durva még olvasni is, amiket átéltél. :( Én is hiszek a természetfeletti dolgokban, párszor tapasztaltam is, hangokat hallottam, de látni nem láttam senkit és semmit. Viszont valahogy mindvégig az az érzésem, hogy ez a valaki egy nő, és bántani akar. 

Harmadszor fordult velem elő

Harmadszor fordult velem elő alvásparalízis. De soha senkinek nem kívánom! Először csak azt éreztem, mintha lefognának nem tudtam mozogni se beszélni sem a szemem kinyitni... rossz érzés volt az is, de azóta egyre rosszabb. Második alkalommal úgy éreztem valami, vagy inkább valaki "rossz" megmarkolja a vállam és fordítana maga felé, közben suttogó hangokat hallat. Ma éjjel szuszogást hallottam a fülem mellett és a hajamat símogatta ez a valami. Se kiabálni se beszélni se megmozdulni nem tudok soha, a szemem csukva. Borzalmas és félelmetes.. ha valaki tudna erre bármilyen gyógymódot kérem, hogy segítsen!!!

Üdvözöllek! Ebből az egész

Üdvözöllek!

Ebből az egész "nemtudsz kiabálni,se beszélni,és megmozdulni"bénultságból ugy tudsz visszajönni,hogy amikor mind ezeket kezded érezni,és átélni ,akkor morogj folyamatosan amilyen hangosan tudsz,mert ha kiabálni nem is tudsz,de morogó hangot kiadni"morogni" igen!!! Mindadig add ki magadól a morgó hangot,"morogj"amig visszakerülsz a normális állapotba: tehát tudsz rendesen mozogni,beszélni!!!  

Engem tizenéves korom óta

Engem tizenéves korom óta ķísért ez a dolog. Először egy délutáni alvás alkalmával éreztem azt, hogy valami rossz van jelen a szobában és bántani akar bár testet soha nem öltött. Ébren voltam, tisztán hallottam minden szót a tv műsorból de mégsem tudtam megmoccanni, egy kis nyöszörgés sem jött ki a számon pedig belül annyira ordítottam mint talán még soha azelőtt...a legfurább az volt hogy tudtam hogy egy köztes állapotban vagyok és ha kinyitom a szemem akkor mindennek vége...de nem sikerült. A következöő alkalmak mindig délutáni alvásnál jöttek elő és mindig háton fekve, teljesen rendszertelenül de azt már én is megfigyeltem hogy általában akkor ha csak félületesen alszom vagy túl hamar esek mély álomba. Ilyenkor mindig azt álmodom/hallucinálom h szellemek akarnak rosszat nekem es a bénulás akkor jön amikor megpróbálok ellenállni...ez nagyon hülyén hangzik de valszeg tudat alatt félek a túlvilági dolgoktól.Volt már persze UFO is :) Tapasztaltam szipla bénulást, egyszer hangokat is és legutóbb azt, hogy mikor ura vagyok végre a helyzetnek akkor valami lök rajtam egyet vissza az ágyba. Nagyon félelmetes és utána még sokáig éreztem a mellkasomban azt a hülye bizsergető érzést :/

Érdekes, amit leírtál, mert a

Érdekes, amit leírtál, mert a lökés, az már egy konkrét fizikai behátás, vagy legalább is annak tűnik. Tehát nem csak lát vagy hall valamit az ember, hanem érez is.
Gyakran beszámolnak egyébként a lepedő vagy a párna- / takaróhuzat rángatásáról is. Ez utóbbi szinte mindig a felébredés előtti pillanatokban történik.

Velem rendszeresen előfordul,

Velem rendszeresen előfordul, egyfajta lebegés az álom az ébrenlét és a hlucináció között. Először úgy jött elő, hogy este pár sört elfogyasztottam, majd éjszaka vizlési ingerem támadt, és utána azt álmodtam, vagy halucináltam, hogy kimegyek az udvarra pisilni, és ott elesek és nem tudok felkelni, nem vizeltem ágyba, de nem emlékszem hogy kimentem-e, vagy hogy elesteme-e. Ez előfordult jópár alkalommal, és évekig azt hittem, hogy én ilyenkor kimentem pisilni, majd elájultam, és valahogy visszakecmeregtem az ágyamba, pedig szinte biztos, hogy ezeket csak álmodtam, de reggel teljesen úgy emléksztem mintha megtörtént volna.

Akkor jöttem rá, hogy ez mi volt, mikor valaki mondta, hogy van ilyen jelenség. Akkor jön még elő gyakran, ha valmilyen okból felzaklatott állapotba keülök, és feszült vagyok, nem tudok jól aludni. Tényleg nagyon nyomasztó tud lenni,  de tényleg segít, ha az ember tudatosítani tudja mi ez. Nekem az vált be, hogy megpróbálok visszaaludni ilyenkor, és ha fel tudok rendesen ébredni, akkor felkelek kicsit sétálok, megmosom az arcom.

Többször volt, hogy próbáltam megszólalni, kiabálni, a barátnőm egyszer arra lett figyelmes, hogy artikulálatlanul üvöltök valamit, és akkor felkeltett, tehát valamelyest mégis tudtam a testem használni. Az egy nagyon rossz élmény volt, akkor emlékszem nagyon féltem (mármint az ébren álmodás közben). Sokszor ilyenkor azt halucinálom, hogy próbálom vonszolni magam, kijutok pl vizet inni, utána egyszer csak megint arra "ébredek" hogy az ágyban vagyok, és nem tudok mozogni.

Mindent összevetve amúgy nem olyan para a dolog, fő hogy higgadt maradj, ne próbálj meg mozogni, inkább próbálj meg visszaaludni mély álomba, és ha sikerül felkelni ne aludj el egyből, inkább kicsit mozogj, majd más pozícióban feküdj le újra.

 

 

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről