Posztmodern vallásosság

MandalaAlig múltam tizenöt, amikor kezembe akadt Paul Brunton jógáról írt könyve. Már túl voltam a Hargitai Károly-féle UFO könyveken, izgatottan magyaráztam barátomnak, hogy éjszaka nálam jártak, elraboltak és térdembe ültettek egy chipet. Ezért fáj a lábam, magyaráztam nagy hévvel. Más dolgunk nem akadt, csak annak eldöntése, hogy a rossz, vagy a jó UFO törzs művelte el ezt a szörnyűséget rajtam...

Protestáns hatások

Ateista környezetben nevelkedtem, szüleimtől semmi misztikát nem kaptam gyermekkoromban. Azt mindig éreztem, hogy apám ateizmusa inkább a nemtudásból, mint meggyőződésből táplálkozott, éppen ezért az elutasítás helyett inkább tisztelettel fordult a vallás irányába. A kommunista blokád alóli felszabadulás két értékrendet emelt be a családi közegbe: a vallásosságot és a globalizációt. A protestáns vallásosság azonban nem érintett meg igazán. Évekig jártam a családi összhang kedvéért a vasárnapi istentiszteletre, de soha nem hallottam prédikációt a vallásos élményről. Soha. Nem értettem a protestáns hitet, hiszen úgy tűnt, hogy teljességgel hiányzik belőle az Isten, a Numinózum, a Self, a transz, a bennünk lévő stabil, kimozdíthatatlan Tanú, az Átmán élménye. Ehelyett a tiszteletes erkölcsi példázatokról szólt, ókori történeteket olvasott fel a szentnek mondott írásból, levonta az örök konzekvenciát a szeretetről, majd ostorozta halandó, esendő és bűnös lényünket. Csak a könyörület és csak a kegyelem menthet meg a bűn alól, éppen ezért szálljunk magaunkba, és valljuk meg bűneinket, hátha megkönyörül az Úr rajtunk.

Bűn

BűnösNem éreztem bűnösnek magam. Örültem az életnek és hinni akartam abban, hogy éppen annyira jó, mint amennyire rossz a lelkem. Nem akartam elmerülni a bűnvád mocsarában, mert erről szólt a teljes évtized, melyben felnőttem. Elfojtásról, hallgatásról, alárendelésről és megalázkodásról. Ráadásul a vallásos élmény középpontját erkölcsön túli, semleges transzként fogtam fel. A vallás számomra misztérium volt, magánügy, nem a jóról és rosszról, hanem a transzcendenciáról szólt.

A vallásosság alfája

Mindannyian feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért pont én érzem ezt, mi az, hogy ez a test vagyok én, tényleg holnap is így fogok felébredni? Hidegrázós, nihilista érzés, mely ritkán, de nagy erővel ajándékoz meg bennünket. Ezt az élményt hívom a vallásosság alfájának.

TeremtésNem az a kérdés, hogy van Isten, vagy nincs, hanem az, hogy mit hívunk annak. Az Isten Teremtőként való felfogása számomra teljesen másodlagos, lényegtelen probléma. Nem érdekel, hogy volt-e kezdet, hogy volt-e nagy Bumm, hogy hat nap alatt történt-e teremtés. Legfennebb filozófiai kuriózum mindez, mert nem ad választ a fenti kérdések eredetére. Felesleges azon vívódni, hogy az egyházi teremtéstörténet, vagy a tudományos embereredet az igaz, mert ez a kérdés nem ad választ a Numinózum élményére.

Brunton

Paul BruntonPaul Bruntont az édesvízi özön sodorta Székelyföldre. Könyveiben távolkeletről mesélt, önismeretről, de ami még izgalmasabbnak hatott akkor, paranormalitásról. Olyan képességekről, mely a határtalanság érzésével ajándékozott meg. Az éveken át történő tudatos elfojtás görcsökkel és gátlásokkal vértezett fel, melyből egy ilyen eszmeiség a teljes szabadulás igéretével kecsegtetett.

Mindig teista voltam, és a mai napig az vagyok. Vallásosságom a legkülönbözőbb módon nyilvánult meg, kamaszként a paranormális vonzerejében, ifjúként a jungiánus archetípusokban, ma pedig az egzisztencialista nihilben keresem a stabil pontot, mely Én vagyok.

A bruntoni világ a jógaiskolában tapasztaltak hatására kvázi-realitássá érlelődött bennem. Amit addig csak hittem, jógatechnikák hatására meg is tapasztalhattam, és ez végérvényesen meggyőzött affelől, hogy a valóság sokkal gazdagabb, mint gondoltam. Néhány dedublációs élmény hatására intenzíven kezdtem foglalkozni a tudatos álmodással, mely rávezetett arra a gondolatra, hogy a körülöttem lévő valóság nem tőlem független anyag. Az álomban megtapasztalt valóság gyakran még intenzívebbnek hatott, mint az ébrenléti észlelés. Felmerült a kérdés, hogy melyik valóság erősebb, az általam teremtett, vagy a tőlem függetlennek tűnő?

Poszt-brunton hatások

  1. Aki a jógával akar ismerkedni, az olvasson először Bruntont. Belelkesít és lendületet ad. Mesés módon, melyre szkeptikus lelked titkon mindig szomjazott. Ez csak az első lépés, melynél nem szabad megállni, mert előbb-utóbb keserű csalódást, vagy elszállt ezoterikus lelkületet eredményez. Ha sokat időzöl Brunton felett, két dolog történhet veled: vagy megerősödsz ateizmusodban, vagy gyagyás álmodozó lesz belőled. Egyiket sem kívánom sem magamnak, sem Neked.
  2. A második lépés olvasmányilag a Jóga és a pszichoterápia kell, hogy legyen. Sajnálom, hogy csak a közelmúltban olvastam ezt a remek művet, sok felesleges stressztől kíméltem volna meg magam, ha 10 évvel ezelőtt kezembe akad. Nem lennék frusztrált és ideges, ha üveges szemű álmodozókkal találkozom, nem gurulnék dühbe a kókler auralátóktól és az indigókölyök jelenségtől, mert hamarabb túltettem volna magam mindezen.
  3. A harmadik, elsöprő erejű olvasmány a Kaczvinszky Kelet világossága. Ha ezen végigrágja magát az emberfia, akkor megérti azt, hogy miről is szól a jóga valójában. A Brunton-féle megközelítés szép mese, mely érzékennyé tesz a misztérium iránt, ennél lényegesen mélyebb rálátást nyerhetünk Kaczvinszky műve révén.

Pszichológiai alapok

LélekHa nem akarunk elveszni az ezo-öko-bio-spiro irányvonalak dzsungelében, akkor földelni kell az ismereteket! Ezt tettem én is, ezért váltottam fel építészeti tanulmányaimat pszichológia szakirányra. A pszichológiai egyetemi képzés nagyon távol esik a vallásosságtól és a ezoterikus irányvonalaktól. Ennek ellenére azt gondolom, hogy rendkívül sokat segíthet ezen a téren is, mert módszertant ad, mely segít kiigazodni a sok elszállt tanítás között. Egyes analítikus irányzatok és a humanisztikus pszichológia középpontjában valóban az emberi lélek áll, ezzel szemben az akadémiai pszichológiát uraló kognitív szemlélet sokkal inkább az idegrendszeri működésről, az észlelésről, a gondolkodási folyamatokról, egyszóval az ember kibernetizálásáról szól. Erre is szükség van, de ezen a ponton sem kell megállni! Az átélt élmények nem redukálhatóak az idegrendszeri működésre, de még a kognitív architektúrákra sem, ez számomra teljesen egyértelmű (sok kognitív pszichológus kollégám nem értene egyet, de ez most nem számít). A lelki élményt nem lehet laboratóriumban vizsgálni, és nem is kell. Ezt ismerte fel a hatvanas években Maslow és Rogers, ennek hatására bontakozott ki előbb a humanisztikus, majd a transzperszonális iskola.

Ajánlott irodalom

Re: Posztmodern vallásosság

Ma esti böngészésem eredménye:

"I-am-ness" - az én vagyok folytonossága az egyedüli stabil pont az Univerzumban. Wilber már megint zseniálisan magyaráz el egy bonyolultnak tűnő dolgot: az örökkévaló Én fogalmát. Ez az, amit a vallásosság alfájának hívtam, Wilber azonban bezárja a kört: nemcsak az alfa, de az omega is ez az énérzés, mely minden mögött létezik stabilan, megváltoztathatatlanul.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről