pszichológia

Elsősorban a humanisztikus pszichológiáról. Másodsorban az analitikus irányvonalakról, különös tekintettel Jungra és Frommra, legvégül pedig a kognitív forradalomról.

Komputerember – kulcs a lélek tanulmányozásához

A klasszikus kognitív szemlélet szerint mind a számítógép, mind az ember szimbólum-feldolgozó gépként fogható fel. Az ember és gép közötti analógia meglehetősen egyszerűsített és sarkított megközelítése egyeseket felháborít, másokat pedig a mesterséges intelligencia védőügyvédjévé nemesít.

Neumann álma

Talán kevesen tudják Neumann Jánosról, hogy élénken foglalkozott az emberi idegrendszer működésével. A programok tárolási lehetőségének felfedezésével előkészítette a terepet a klasszikus kognitivizmus számára. Neumann munkássága lehetővé tette, hogy 1958-ban Donald Broadbent létrehozza az emberi információfeldolgozás szakaszos lineáris modelljét.

Ki van a vonal végén?

A kognitív forradalom nagy mérföldkövének számít a Turing próba megjelenése. Lényegét tekintve azt vizsgálja, hogy van-e különbség a gép és az ember gondolkodása között. A Turing kritérium laza felfogása szerint ha egy gép képes az emberhez hasonlóan lereagálni bizonyos kérdéseket, akkor azt állíthatjuk, hogy a gép gondolkodik. Az erős felfogás alapján akkor állítható a gépről, hogy gondolkodik, ha nemcsak ugyanúgy viselkedik, mint az ember, hanem ugyanúgy is teszi azt. No de mit értünk „ugyanúgy” alatt?

Ébren álmodni

Ébren vagyok vagy álmodom?” – nehezebb kérdés, mint gondolnánk! Volt már rá példa, hogy megelégedtem a nemleges válasszal, majd átsétáltam a falon… Következő alkalommal feltettem a kérdést, de szkeptikusan viszonyultam a helyzethez: nagy lendülettel nekilendültem a zárt ajtónak. Koppant. Nem álmodtam.

Voltak ennél szerencsésebb próbálkozásaim is. Hogy milyen érzés álomban ébernek lenni? Túlzások nélkül: Mátrix-szerű… Ha kedved szottyan kipróbálni, olvasd Stephen LaBerge-t, vagy a klasszikusnak számító Dr. Paul Tholey - Kaleb Utecht szerzőpáros művét.

Nem ígérem, hogy sokkmentes lesz az élmény…

Mennyi Goleman ÉQ-ja?

Bizonyára sok. Igazi amerikai sikertörténet az övé, Ő egy igazi amerikai csillag. No de mit lapul a csillogás hátterében?
"A legnagyobb félelmem, hogy ha Daniel Goleman-t nem bírálják fölül minél előbb, az érzelmi intelligencia teljes területét lejáratja" (Steve Hein: Critical Rewiev of Daniel Goleman)

Jung spiritizmusa

Ha volna a léleknek valamiféle finomanyagi teste bejegyzésben említettem Jung elképzelését az éteri test létezésével kapcsolatosan.
Ennél izgalmasabb témának tartom Jung spiritizmusát.
"A pszichológia nyelvén azt mondanánk: minden affektus hajlamos rá, hogy autonóm komplexussá váljon, hogy elszakadjon a tudat hierarchiájától és lehetőleg az ént is magával rántsa. Ezért nem csodálható, ha a primitív ész ilyenkor valamilyen idegen, láthatatlan lény, szellem tevékenysé­gét látja. A szellem ebben az esetben az önállósult affektus képmása, amivel összhangban nevezték az ókori rómaiak a szellemeket imagines-nek, képeknek is." (C.G.Jung: "Szellem és élet")

Ha volna a léleknek valamiféle finomanyagi teste...

Jung szerint ha lenne valamiféle finomanyagi testünk, auránk, a neurózisok gyógyítása kézzelfoghatóbbá válna. Nem érdekel, hogy létezik-e bioenergetikai test! Funkcionálisan hasznomra válik, ha feltételezem a test éteri kiterjesztését. Tegyük fel, hogy fizikai testünk határa a bőrfelszíntől akár egy-két méter távolságra húzódik! Materializálhatjuk szorongásainkat, érzéseinket, gondolatainkat, ahogyan a jógik, vagy akár a bioenergetikai gyógyászok teszik.
Adott a modell, mely segítséget nyújt érzéseim, szorongásaim, gondolataim, kényszerképzeteim megjelenítésében és tudatosításában. Forrás: C.G. Jung: Pszichológia és vallás [13],
Megjelent: C.G. Jung: A nyugati és keleti vallások lélektanáról, Scolar Kiadó

Ha pénzügyi szakember akarsz lenni, tanulj meg zongorázni!

Mindannyian tudni szeretnénk. Mégpedig sokat. Miért? A legpragmatikusabb nézet szerint a tudás funkciója a környezethez való hatékony alkalmazkodás. Próbáljuk meg ezen szemszögből körüljárni egy picit a tudás morfológiáját!

Hogyan bánjunk a fogalmakkal? (2. rész: A fogalomdefiníció-frusztráció)

A legnehezebb feladatok közé tartozik egy adott fogalom meghatározása. Hogyan definiáljak valamit úgy, hogy

  1. ...ne ugyanabban a fogalomkörben mozogjak?,
  2. ...ne csak attribútumokkal meséljek róla?,
  3. ...kellőképpen legyek általános, de konkrét is?,
  4. ...egyszerű legyek, de ne semmitmondó?,
  5. ...élvezhető legyen az, amit mondok?

A mai este folyamán ismételten elcsattant a kérdés: "Mit értek fogalomtérképészet alatt?". Mélylevegőt vettem, majd hosszú mesébe kezdtem arról, hogy milyen jól használható cikkek, előadások, benyomások jegyzeteléséhez a fogalomtérképészet technikája. Képzeljünk el egy üres lapot, melyre adott téma kapcsán releváns fogalmakat dobálunk fel, majd bejelöljük az ezek közti kapcsolatokat. A lineáris jegyzeteléssel szemben a fogalomtérképészettel megvilágítjuk a különböző fogalmak közötti kapcsolatrendszert. Ideális lehet cikkek, előadások, könyvek jegyzeteléséhez, a kollaboratív munkában is hasznunkra lehet...
A reakció alapján nem voltam meggyőző. Nem tudom velején ragadni a fogalmat, érzem a lényegét, de nem tudom kimondani! Ismét erőt vett rajtam a jól ismert sikamlós érzés, beszéltem, csak beszéltem, és nem mondtam semmit.
Hasonló próbatétel egy Wikipédiás szócikk megírása. Nagyon nehéznek találom a feladatot: határozd meg, írd le, ragadd meg és tedd érthetővé a kiválasztott fogalmat! Hogyan, mi alapján?

Hogyan bánjunk a fogalmakkal? (1. rész)

"A fogalmakkal való játéknak pezsdítő hatása van. […] Egy szimbolikus rendszer használatának elsajátításával belső mentális világot hozunk létre önmagunkban" (Csíkszentmihályi Mihály)