Az írás gondolatülepítő tevékenység. Induljunk ki az unalomig ismételt közhelyből:

• A hallottak 10%-át,
• Az olvasottak 20%-át,
• A látottak 30%-át,
• A hallottak és látottak 50%-át,
• A megbeszélteknek 70%-át,
• Az átadottak 90%-át jegyezzük meg.

Farkaskutya-lét

A blogolás számomra elsősorban aktív tanulást jelent. A konzervatív szellemben eltöltött tanulmányi évek hatására kialakult bennem egyfajta hangsúlyeltolódás a passzív és aktív ismeretek terén.

• Az előbbi olyan tudást feltételez, melyet megértek,
• az utóbbi, amiről beszélni is tudok.

Másképpen szólva farkaskutya tekintettel hallgatok és olvasok a legkülönfélébb témákban: lelkesen bólogatok, de ha mesélnem kell róla, elnémulok. Közben pedig meggyőződésem, hogy értem azt, amiről szó van, csak éppenséggel nem tudok az adott fogalomkörben kreatívan mozogni.

Minden egyes blogbejegyzés felold valamit ebből a szorongásból, s minél olvashatóbban írok, annál kevésbé nyomaszt a farkaskutya-lét. Meggyőződésem, hogy a blog fejlesztő ereje éppen ebben nyilvánulhat meg a leginkább. Segít abban, hogy az olvasottak, látottak, hallottak az egyéni tapasztalatok mentén új értelmet nyerjenek. Az információszervezés ilyen, vagy ehhez hasonló aktív erőfeszítés révén valósulhat meg a legtermészetesebb módon.