A dacot kiváltó okok a nevelésben rejlenek: olyan tényezőktől függenek, mint a túlzott korlátozás, elkényeztetés, vagy közönyös magatartás, következetlen napirend, a szavak és tettek közötti összhang hiánya. A dac végeredményben a gyermek én-védelmi mechanizmusának is tekinthető. A világban tapasztalt kiszámíthatatlanságra adott reakció arra szolgál, hogy fenntartsa a saját én-integritását, s mint olyan a dac a psziché immuntevékenységének egy formája.

A dac ugyanakkor az akarat fejlődésének időszakában jelentkezik. Másfél-két éves korban jelenik meg, amikor a kisember még nem talál kibontakozó akaratában értékes célt, és a szülő feladata, hogy megakadályozza, hogy másban, vagy magában kárt tegyen.

Egy kétéves kisgyerek akarata az újszülöttek izomzatához hasonlítható. Ugyanolyan céltalanok az akarat első próbálkozásai, mint amilyen ügyetlenül használja az újszülött a végtagjait (Plattner, 90 o.).

Az akarat- és mozgásfejlődés analógiája

Az akarat tehát a mozgáshoz hasonlatosan egy sajátos fejlődésen esik át, melynek során irányultsága egyre fókuszáltabbá és kontrollálhatóbbá válik. Minél inkább értjük és követjük ezt a fejlődési folyamatot, annál ésszerűbben és higgadtabban fogjuk kezelni gyermekünk dackitöréseit. Az akarat fejlődésének nyomon követése persze nehezebb feladat, mint a mozgáskoordinációt segíteni. A mozgásfejlődéshez a legcélszerűbb, ha lakásunkat a gyermekhez igazítva átalakítjuk, és lehetővé tesszük azt, hogy kedvére kipróbálja a szobákban fellelhető használati tárgyakat. Ha kellően odafigyelünk erre, gyermekünk kedvére gyakorolhatja a legbonyolultabb mozdulatsort is anélkül, hogy nagyobb baj érhetné. Minél ügyesebbé válik, annál nagyobb teret biztosítunk a gyakorlásnak, annál több bizalmat adunk annak, hogy képes felmérni a veszélyt, és vigyáz magára. Az akarat fejlődése során is ezt kell tennünk.

Ha a gyermeki akaraterő első megnyilvánulásait is ilyen higgadtan és értelmesen fogadjuk, akkor mind magunkat, mind gyermekünket sok gondtól óvhatjuk meg. Ahogy a kapálódzó csecsemőre sem haragszunk, hanem kikerüljük felénk rúgó lábát, ugyanúgy kisgyermekünk akaratának első, tétova megnyilvánulásaiban is az egészséges életerő jelét kell látnunk. Ám nem szabad mindent szó nélkül elviselnünk. A ficánkoló csecsemőt, ha pelenkázó szélére került, természetes mozdulattal tesszük újra középre. Így kellene megszabni az akaraterő nem túl tág, de nem is túl szűk határait. Ám sajnos ezt a bizonyos egészséges középutat nagyon nehéz eltalálni (Plattner, 91. o.).

Az akarat madártávlatból

Vekerdy Tamás gyakran hivatkozik Karácsony Sándorra fejlődéslélektani vonatkozásokban. Az alábbi összefüggéseket Karácsony Sándor a két világháború között dolgozta ki, mely összhangban áll a wilberi negyedekkel is.

 A kisgyerek akarati világa ad hoc (alkalmi, pillanatnyi) jelzőt kapja Karácsonytól (Vekerdy, 63. o). Anna társasága az egyik pillanatban a kiscica, a másikban a szomszéd néni, ma Bálint, holnap Lea. A körülötte lévő világ gyorsan változik: az akarat az a minőség, mely az adott pillanatban való figyelemi irányultságot határozza meg. Az akarat a társas létben való jelenlegi megnyilvánulásra irányul.

A céltudatos ismétlés erősíti az akaratot

Az akarat szoros összefüggésben áll a ritmussal, az ismétléssel. Az ismétlődés határozza meg az akarat sajátos kitartását. Ha valamiben el akarunk mélyülni, akaratra lesz szükségünk, hogy figyelmünket hosszú ideig kitartóan egy adott cselekményre tudjuk irányítani. Akaraterő nélkül nincs fejlődés, fejlődés nélkül pedig értelmetlenné válik létünk.
Rendkívül fontos tehát, hogy a bimbózó akarat helyes irányba terelődjön. Fontos felismernünk, hogy az akaraterőt nem az egyszeri cselekvések fejlesztik, hanem sok apró lépés melletti hűséges kitartás, melyek végül elvezetnek az elsajátítandó képességhez.
Neohod írta az előző részre reflektálva:

Minden programunkat úgy alakítom, hogy az ő megszokott ritmusa ne boruljon fel. Mániám, hogy kipihenhesse magát, nem kerülhet ágyba 8 után, és délután - nyaralás kivételével - otthon aludhasson. Mániám, hogy délelőtt és délután is kimozoghassa magát, mert azzal is az indulatait vezetheti le; hogy egy beszerzőkörút max három üzlet felkereséséből állhat, stb. Mániám, hogy összefüggés van a mániáim és dackorszakának alig észlelhetősége között.

Neohod mániája Kistamás kiegyensúlyozottságát eredményezi.

A gyermek utánozva tanul

Balgaság azt gondolni, hogy mi majd megtanítjuk őt az életre, és képesek leszünk arra, hogy megóvjuk az általunk elkövetett hibák ismétlésétől. A kisgyermek bámulatos megfigyelő: a legkisebb rezdüléseink és következetlenségeink is nyomot hagynak benne, melyek később számos formában megnyilvánulnak viselkedésében.
A minap egyik szülő rácsodálkozott arra, hogy Anna milyen lelkesen eszi a gyümölcsöt. Óh, bárcsak az én gyermekem is így szeretné a cseresznyét! – sóhajtott fel, majd elmesélte, hogy hiába bíztatják nap mint nap, hogy egye a gyümölcsöt, hozzá sem nyúl. Ti esztek cseresznyét otthon? – kérdeztem tőle, mire azt válaszolta, hogy csak ritkán, mert nem igazán szeretik. Próbáljátok ki, egyetek előtte gyümölcsöt egy ideig, meglátjátok, lesz eredménye!
Az utánzást persze a lehető legtágabb spektrumon érdemes szem előtt tartani! Ha példának okáért a két szülő között nincs összhang, az egyik ellentmond a másiknak, az mintául szolgál a gyermeknek is. Ha az egyik szülő megengedi, amit a másik megtilt, az egyenlő azzal, hogy következetlenül neveljük a gyermeket. Ezért aztán érdemes a déli vagy esti alvás ideje alatt egyeztetni a nevelési elképzeléseket: közelíteni kell az álláspontokat, tudatosan is törekedni kell az összhangra, mely pozitív mintát jelent a gyermek számára.

A döntésképtelenség

Feltétlenül meg kell tanulnunk döntéseket hozni. A bizonytalanság, a döntésképtelenség rossz mintát jelent gyermekünk számára, kinek éppen azt kellene megtanulnia, hogy miként fókuszálhatja rügyező akaraterejét. Látnia kell gyermekünknek, hogy minden meghozott döntés jobb és eredményesebb egy meg nem hozottnál.
A gyermekünknek fontos, ha dönteni tudó felnőttek között nevelkedik. Ne bízzuk rá a döntést olyan helyzetekben, melyek horderejét nem látják be. Például ha tudjuk, hogy aznap kirándulni megyünk, ne kérdezzük meg tőle, hogy megyünk-e kirándulni, mert nem eldöntendő kérdésről van szó. Figyeljünk arra, hogy csak akkor fogalmazzuk meg kérdésként a következő eseményt, ha valóban rábízzuk a döntést. Ne csodálkozzunk azon, ha gyermekünk hisztirohamot kap, ha egy nemleges válasz után mégis felkapjuk, és a magunk akaratát ráerőltetjük.

A hisztirohamok elkerülhetőségéről

Végezetül néhány gondolat Hanna hozzászólására reflektálva:

Meg vagyok győződve róla, hogy a hisztirohamok nem elkerülhetők, és hogy bár szeretjük a világot a tetteink következményeiként értelmezni, de sokszor a véletlen és a kiszámíthatatlan játszik (nevezhetjük temperamentumnak és újdonságoknak is). […] Viszont a hiszti annyira irracionális - ezért nem hiszek én sem a magyarázatban - hogy nem csak ez számít.

Nem lehetséges és nem is szükséges minden hatást kontrollálnunk, mely gyermekünket éri. Ugyanakkor ha tudatosan értelmezzük és vizsgáljuk az adott dackitörést, gyakran az eredetileg irracionálisnak gondolt reakció is megvilágosodik, és ezáltal könnyebben le tudjuk reagálni azt. Ez általában igaz minden pszichés folyamatra: ha meg tudjuk fogalmazni az indulatot, dühöt, szorongást, máris félig megoldottuk a problémát.
Nem arról van szó, hogy minden jelenség mögött egyetlenegy ok-okozati összefüggés lapul, melyre feltétlenül rá kell tapintani. A dolog sokkal szövevényesebb a dackitörés esetén is; könnyen meglehet, hogy interpretációd nem talál telibe, ettől függetlenül számodra támpont lehet, mely segít abban, hogy higgadtan reagáld le a helyzetet.
Egyetértek Veled abban, hogy a dac gyakran irracionális, mint ahogyan számos pszichés jelenség is az. A magyarázatban viszont hiszek, mert segíthet függetlenül attól, hogy mennyire releváns. Igen, a hisztirohamok nem feltétlenül kontrollálhatók; ez is túlságosan soktényezős történet ahhoz, hogy receptbe lehessen foglalni. Az arra adott reakciót viszont érdemes tudatosan és ésszerűen kialakítani.

Irodalom

• Goebel & Glöcker: A nagy gyermek-kalauz
• Plattner, Elisabeth: A nevelés mindennapi művészete
• Vekerdy Tamás: Felnőttek és gyerekek

Illusztrációk

Gregory Colbert: Ashes and snow