Tegnap is átéltem, annyi különbséggel, hogy míg csukva volt a szemem, addig csak a bénulás volt meg. Amint kinyitottam, rögtön jött a dobogás és másodperccel később a hisztérikus nevetés helyett most valami rockzene szólt, angolul ugyan, de értettem minden szavát, vlamilyen féle halálról énekelt a fickó (bár inkább ordított). És eközben folyamatosan remegtem, peridóikusan. Olyan féle remegés volt, mint mikor koncerten a hangfalak mellett állsz és úgy érzed, hogy minden molekulád egyszerre mozdul. És mivel periódikus volt, hol volt, hol megszűnt, majd újra visszajött.

hasonló nekem is volt :) valamiféle rockzenét hallgattam távolról és vibrált a testem, miközben a nyitott ajtón bejött a lakótársam és a nevemen szólított. aztán felébredtem és rájöttem, hogy ki sincs nyitva az ajtó, a lakótársamnak meg a szárítót néztem.

Érdekes!

"Örömmel" olvastam az alvási paralízisben leírt tapasztalatokat, személyes élményeket, egy pillanatig hezitáltam hogy leírjam -e a saját élményeimet ezzel kapcsoltaban, s úgy döntöttem írok...
Kb. 15-16 éves voltam mikor egyik éjjel arra ébredtem, hogy testvéremen -akivel akkoriban egy szobánk volt és rajtam kívűl van a szobában valaki. A hátamon feküdtem s előszőr csak pislogtam körbe a félhomályba. Amikor fejemet akartam mozdítani akkor vettem csak észre, hogy képtelen vagyok rá. Sőt, képtelen voltam bármimet is megmozdítani, mindeközben a jelenlétérzésem egyre erősebb volt. Pánikba estem, és azon voltam, hogy biztosan nem ébredtem fel rendesen, s valahogy fel kellene ébresztenem testvéremet, hogy -Ő törje meg valahogy ezt az állapotomat. Sikerült is nem kis erőfeszítés árán artikulálatlan hangokat kiadni, és így felébreszteni testvéremet, aki megtörte ezt az állapotot. Volt még egy pár hasonló éjjel, mikor azomban nem voltam képes jelezni semilyen formában sem, s volt pár olyan éjjel amikor furcsa állmok kapcsán éltem át hasonlót. Nem tudom hogy ide tartozik -e, de ezek alapján lettem más ember...

Sziasztok!
16 éves vagyok. Nekem eddig csak olyan élményeim voltak, hogy elalvás előtt nehezen tudtam levegőt venni, gyorsult a szívverésem, (ezeket a dohányzásnak tudtam be) meg néha úgy éreztem hogy valaki néz, vagy van a közelemben. Aztán láttam ezt az oldalt, és gyanitottam, hogy lehet van köze ezeknek a tüneteknek az alvási paralizishez.
Tegnap éjjel arra ébredtem, mintha valami hörögne a fülembe, és totál levoltam bénulva. De félig még álomban voltam... És mély lélegzeteket vettem, aztán pár perc alatt elmúlt. Felébredtem teljesen. Először azt hittem álmodtam,mert hogy aznap olvasgattam sokat az alvás paralizisről. De még aznap éjszaka 2x, mikor már majdnem álomba zuhantam volna, ugyanigy lebénultam. De az volt az érdekes, hogy bár féltem vmennyire, nem rettegtem annyira, mert tudtam miről van szó... Viszont kockákat én is láttam.
Most szerintetek álmodtam volna mind a háromszor vagy igazi alvás paralizisben volt részem?

hali... az amit leirtál az jézusom nagyon megijedtem.... 15 éves vagyok és és velem is ez gyakran megtörténik heti többszöri rendszerességgel...fekszem az ágyban csönd van a szemem lecsukodik félálomba merülök és egyszer csak felriadok arra hogy valami dörömböl a fejemben gyorsan nagyon gyorsan borzasztó hangosan probálok megmozdulni de nem megy ....levegőt is alig kapok probálok megmozdulni nagyon erősen probálkozom de semmi valamikor persze sikerül és akkor a dübörgés is abbamarad ...ilyekor megprobálok vissza aludni Ű( szintén hasra fordulva )de jön a következő "menet" van hogy egy este 4-5ször is megtörténik...amikor végre vége érzem hogy sírok majd elalszok...beszéltem róla szüleimnek is de sak kinevettek és azt mondták álmodtam több embernek is elmondtam de hát nem hiszenk egy 15 évesnek ..nagyon félek ilyenkor nem tudom mi történik velem ...félek hogy az agyam felrobban a fejemben és még kiabálni sem tudok ..egészene ddig azt hittem ( gyerekes módon ) hogy a "földönkivűliek" szórakoznak velem de az imént láttam egy műsort amiben az alvásparalizisról volt szó ás rájöttem hogy nekem is ez a bajom ...van erre valami gyógyszer vagy valami mód hogy abba maradjon ?

Szia!

Érdekes, hogy most találkoztam a témával. Nekem is volt -akkor még nem tudtam, hogy micsoda - kb. 2 évvel ezelőtt ilyen negatív élményem.
Egyik éjszaka olyan érzésre ébredtem, hogy a testemet egy lepedő szorítja az ágyhoz, nagy erővel. Századmásodperc alatt teljesen éber lettem.
A lepedő négy sarka,és minden oldala egyforma erővel fogott, szabadulni akartam, és lázasan kutattam a támadó kilétét, nem láttam senkit, és képtelen voltam mozdulni. Nem kaptam levegőt, a végtagjaimat nem bírtam mozdítani, nem tudtam pislogni, megfordulni, lélegezni, szabadulni. Iszonyú félelmet éreztem. A férjem mellettem aludt. Egyetlen dolgot tudtam tenni: gondolkodni.
Eszembe jutott, hogy csak akkor kerülök ki a kutyaszorítóból, ha kitalálok valamit. Elhatároztam, hogy lehiggadok, elernyesztem a testemet, és nem törődöm a "támadómmal". Így nem tud velem mit kezdeni, és előbb-utóbb megunja.
Így is történt. Egyszercsak visszatért a testembe a mozgás képessége, és meg tudtam fordulni. Végre nagyokat lélegeztem, és fogalmam sem volt, mi történt velem, de borzalmas élmény volt. Hamarosan egy orvos ismerősömnek elárultam a titkomat, aki elmondta, hogy alvásparalízisem volt.
Köszönöm, hogy megoszthattam veletek. Üdv

Nekem is volt már párszor ilyen élményem. Azt kell, hogy mondjam, nálam is ez vált be. Érzem amikor jön, már kezdek befeszülni és akkor kapcsolok, hogy "hopp ez megint az az érzés" és ellazítom magam. Ilyenkor általában egyből el is alszom. Vagy felkelek pár másodpercre szétnézek és utána, mint akit fejbevágtak szunyálok is!

Nekem is elég gyakran van ilyen "alvási problémám". De nem kerítek neki nagy feneket. Egy idő után fel tudom magam ébreszteni. Persze, félelmetes meg minden. Szerintem ezek a "látomások" szimpla álmok, csak tudatában vagyunk annak, hogy már félig fent vagyunk. Egyszerű kémiai reakciók az agyadban, nem démonok meg földönkívüliek, vagy lények egy másik dimenzióból. Izgalmas lenne, ha így lenne, de sajna nincs ekkora szerencsénk. xD
Nekem akkor szokott lenni, ha csak egy-két órát alszom délután. Ezért sem szoktam délután aludni :D

Nekem kb. háromnegyed éve kezdődtek ezek a "rémálmok", sokáig én sem tudtam, mi lehet ez.
Eleinte mindig úgy kezdődött, hogy elsötétült az álmom, nem láttam semmit, csak feketeséget, és fokozatosan jött rám a félelemérzet, néha úgy éreztem, mintha valaki megfogna, hozzám érne, pedig közben tudatomnál voltam, tudtam, hogy az ágyamban fekszek, de nem tudtam megmozdulni, és mindig nagy nehezen tudtam csak felkelteni magam úgy, hogy igyekeztem kinyitni a szemem.
Mindig megkönnyebbülés felkelni, én szerencsére csak néha hallucináltam be villogó mozgó repkedő fényeket/tárgyakat(:
Ma először volt, hogy a "feketeség" elmaradt, az álmom folytatódott, közbe kezdtem érezni mintha valaki fogna, és jött az elmaradhatatlan félelemérzet is, kívülről láttam álmomban a szobám, közbe pedig teljesen tudatomnál voltam, és az is eszembe jutott, hogy pszihológushoz kellene fordulnom, hogy soha többet ne történjen ilyen. Igyekeztem felkelni, de mintha valaki/valami nem engedett volna, éreztem hogy húzza a kezem és álmomban is jelen volt egy alak, majd úgy éreztem mintha meg akarna büntetni hogy fel akarok kelni, és ekkor elkezdtem hátrafele zuhanni, éreztem, hogy nekemcsapódnak dolgok, aztán sikerült kinyitni a szemem, de hiába, mert a szemeim felakadtak, agyilag továbbra is az álmomat láttam, végülis felébredtem. Utána háromszor vagy négyszer éreztem hogy újra kiakad a szemem és kezdek visszasüllyedni, de sikerült megmozdulnom és megfordulni. Ekkor már teljesen éber voltam, és nagyon durván remegtem, a hasam és mellkasom tájékán minden mozdulatomra szúró, hasogató fájdalmat éreztem, kénytelen voltam görcsoldót bevenni, amire elmúlt.
Mindig elhatározom, hogy ha legközelebb ilyen lesz, akkor nem hagyom magam "becsapni", majd odafigyelek, hogy mi is ez, de nem lehet, mert a fellépő félelemérzet nem hagyja...
Óvodás koromban is volt ilyen, emlékszem, gyakran előfordult, nem felejtettem el, és most 13-14 év múlva újra kezdődött...

Tisztelt Kulcsár Zsolt!

Bocsánat, hogy zavarok, igazából örülnék, ha tudna segíteni.

Engem már régóta kínoznak fura dolgok, már gyerekkoromba kezdőttek, de akkor erősödtek meg, amikor okkult dolgokkal (természetgyógyászat, ezotéria) foglalkoztam, és hipnózisokban vettem részt. Már ott megjelent az a tényező, hogy hipnózis után sokáig katatón voltam, nehezen tudtak visszahozni. Azóta ezeket már rég elhagytam, de a fura "álmoktól" nem tudok szabadulni.

Ezoterikus időszakomban olyan is volt, hogy hanyatt feküdtem, nem tudtam mozdulni, próbáltam kiabálni, de az én hangom helyett egy torz férfihang szólalt meg. A szobatársam hallotta, ő ébresztett fel, halálra volt rémülve, én meg olyan kimerült voltam, hogy azonnal elaludtam.

De ami igazán aggaszt, az más jellegű, szinte heti, napi rendszerességgel fordul elő.

Álomnak tűnik, szerintem kezdetben az is. Általában hasonlóan történik minden. Azt álmodom, hogy a szobámban vagyok, az ágyamban fekszem, és nagyon szeretnék felébredni. Álmomban látom magam, hogy felkelek, felállok a szobámban, minden valóságos, a látvány, a szagok, és erre megnyugszom. De hirtelen valami nagyon gyanús kezd lenni, és gyanakodni kezdek, hogy valóban felébredtem? Akkor körbenézek a szobámban, és néha találok olyan dolgokat, amik a valóságban nem úgy állnak, néznek ki, mint az álmomban, és tudom, hogy nem vagyok ébren (bocsánat, elég zavaros, így leírva). Akkor megjelenik a félelem, és egy hang bennem, azt ismételgeti, hogy kérjek segítséget, hívjak fel valakit. Akkor látom magam, hogy álmomban a telefonomhoz nyúlok, de az vagy nem működik, vagy teljesen másképp néz ki, vagy nem tudom kezelni, stb. Álmomban akkor szólni szoktam anyukámnak, hogy hívjon fel valakit (vagy a pszichiáteremet, vagy a lelkipásztoromat), de ő csak kinevet, és nem teszi meg. Én meg addig próbálkozom, amíg fel nem riadok.

Az álom másik változata hasonlóan kezdődik, mint amit leírtam. Annyi különbséggel, hogy az ágyból való felkelés helyett látom és érzem, ahogy a plafonon lebegek, és úszok, mint valami démoni lény. Odaúszom az ablakhoz, és ahelyett, hogy kinéznék, látom az arcom benne, ahogy a szemem, és az arcom gonoszul eltorzul. Rettegek. Próbálok segítségért kiabálni, de nem tudok. Néha látom magam, ahogy beúszom anyukámék szobájába és sátáni kacajjal ijesztgetem őket, vagy folytogatom óket de nem is látnak.

Az álom harmadik változata, amikor álmomban felkelek az ágyban, de már midjárt gyanús, hogy ez valóság-e, tényleg felébredtem-e. Ezt álmomban úgy tesztelem, hogy felugrok a levegőben, ha fenn maradok, és lebegni kezdek, akkor tudom, hogy nem a valóság. Segítségért akarok kiabálni megint, de nem tudok. Néha azt is hallom, hogy a konyhában a szüleim beszélgetnek, vagy az utcáról szűródik be a zaj, annyira ébre vagyok már. Lassan elértem, hogy kiabálás helyett szánalmas nyüszögés hagyja el a számat, vagy arra ébredek, hogy imádkozom, vagy annak a nevét kiáltom, akitől segítséget várok, de alig tudok artikulálni.

Amikor ezekből az álmokból ébredek, mindig a hátamon fekszem, és van, hogy már nem látom az álomképet, de képtelen vagyok mozdulni, vagy kinyitni a szemem. Néha kinyitom a szemem, de azonnal visszacsukódik, és csúsznék vissza az álomba. Ez az élmény leginkább a hipnotikus állapotokhoz hasonlít. Az első hipnózisom után kezdódött. Nagy erőfeszítés, hogy át tudjak fordulni a másik oldalamra, és rendszerint olyankor olyan fáradt vagyok, hogy azonnal elalszom. Vagy ha ebből az állapotból fel kell kelnem, zavart vagyok, a beszédem elkent, néha már felkelés, mosakodás közben is olyan, mintha szenderegnék.

Nem tudom, hogy kapcsolódhat-e az alvásparalízishez, de szinte egész nap álmos vagyok, olyan, mintha "alvásfüggő" lennék. Mindig aludni szeretnék, ha lelkileg mélységben érzem magam. De ha jól vagyok, akkor is álmos vagyok szinte egész nap. Négy-öt óra ébrenlét után azonnal aludni vágyom.
Nem tudom, mennyiben vág ide ez a téma, de ha tud segíteni, van valami tippje, hogy mi lehet velem, vagy kihez fordulhatnék, kérem, írja meg.

Köszönöm előre is!

 Üdv mindenkinek!

  Jómagam tőbbször átéltem alvásparalizises agymenéseket, amit egy idő után megszoktam annyira, hogy nem is nagyon érdekelt egy-egy "furcsa" este. A gond az, ami nem kicsi nálam, hogy egy alkalommal (még vallásos lökött koromban) egy társas ima alkalmával kiszakadt az ajtózár a tokból, ott ahová bezárkóztunk imádkozni.

 Nos én azóta már nem hiszek, nem hiszek egyetlen vallásnak sem, főleg nem az ábrahámi alapú ókori mesékben. Mindezt alapos utánjárások után mertem csak kijelenteni. Azt is tudom, hogy a vallásos élmények nagy része idegbetegség, pszichés zavar alapú. Ugyanakkor NEM tudom az emlitett eset folytán kizárni azt, hogy az emberen kivül valami más is bejátszik a vallásos - okkult őrületbe, ami direkt őrülteket keres, vagy megőrjit.

 Ennyi.

Köszönet.

Szőrnyű álmom volt.