értelemnélküliség

Mostanában sokat sétálok vagy futok a mellettünk lévő erdőben. A kutyával, kettesben. Szeretem, hogy követ, ahogy folyamatosan lessük egymást. A mozgás mellett örömet okoz a madarakat hallgatni. Errefelé sok cinege él, megszoktam a jelenlétüket. Rám se bagóznak. Próbálom elnyerni a figyelmüket.

Ma megláttam a másik életemet, melyben nem volt értelme a hétköznapjaimnak. Negyven esztendős voltam, enyhén pocakos, a maga elé bámulós fajtából. Feleségem is volt, és (minő fordulat!) két gyerkőc is. Éltünk együtt hangtalan. Belefulladtunk a gyermeket nevelő felnőttek semmitmondó hétköznapjaiba.