Nem tudni, hogy a lihegés, vagy a rángatózás, vagy a kettőnek az együttes hatása következtében kapcsoltak ki az érzékszerveim. Ezúttal nem volt dramaturgiája a transzlégzésemnek, és még csak bevillanó emlékképek sem zavarták meg a görcsbe rándult testemet. Lihegtem. Sámán hörgött a cédéről, a dob hangját olykor megtörte egy velőtrázó sikoly, vagy egy megszünni nem akaró zokogás.

Máskor a padló akart széttörni egyik tomboló alany alatt. Dobáltam magam jobbról balra, és balról jobbra, mintha epilepsziás roham tört volna rám. Nagyon feszített, felemeltem a kezem, jött a vezető, és ellentartott, és rásegített a mozdulataimra.

Felszabadultabb voltam, mint egy évvel ezelőtt, de  ezúttal képtelen voltam túllépni a testi történéseken. Lihegtem a zene ritmusára, aztán bekúszott egy csendes zenei motívum, melyre levegő nélkül, kiürített tüdővel lebegtem. Semmi gyerekkori képsor, semmi döbbenet, puszta lebegés gondolatok nélkül. Újabb ritmikus zene, lihegés ismét, majd bezuhanás a semmibe.

Aztán úgy éreztem, hogy elég volt, felültem, és rajzoltam mindenféle elképzelés nélkül. Lassan bekúsztak a gondolatok is: hogyan függ az élmény össze a kérdéssel, amit megfogalmaztam magamnak? Az irracionalitást kerestem, annak adtam át magam, ami nem fűzhető fel logikai alapokra. Talán erre lenne szükség gyakrabban, igen, félre kéne tenni a fene nagy kritikai érzéket, és hagyni, h. tomboljon, aminek tombolni kell, hogy kiforduljon, ami belső, hogy feloldódjon a sok testi görcs.

Ki tudom fejezni egy szóval, hogy milyen élményre törtem: epilepszia.

Valamelyik értelmező szótár szerint az epilepszia nagyfokú belső, elektromos feszültség kitörését jelenti. A nagy roham alatt minden vezeték kiég, hasonló a földrengéshez, vagy egy orvosi elektrosokk-kezeléshez. A felgyülemlett belső feszültség görcsszerű hullámokban tör fel, teljesen magunkon kívül vagyunk, és nem akarunk mást, mint felrobbanni.

A szent betegségnek is hívott akaratlan testrángást sokan összefüggésbe hozták az orgazmussal (pl. Dosztojevszkij). Mindkét élményben az egész testet átható hullámokban sülnek ki az energiák. Bár tudatosan dobáltam a testem, és nem egy általam irányíthatatlan erő tette ezt velem, ahogyan erősödött a rángás, úgy volt egyre intenzívebb az energiaáramlás is. Egy kicsit olyan ez, mint amikor mímeled a kacagást, és egyszercsak nem tudod, hogy mikor, de a felvett arc mögött megjelenik az átélés is.

A holotrópikus légzésről dióhéjban

A holotrópikus légzéses szeánszok alatt az állapot (sztázis = lenni) kifelé irányul (ek = kifelé), a résztvevők által hozott polifoam képezi azt a teret, ahol korlátok nélkül ki lehet fejezni a felbukkanó belső tartalmakat. Ezen a varázsszőnyegen történik az utazás a hiperventilációs légzéstechnika segítségével. A  kézben, lábban, és az egész test szintjén megjelenő görcsök az orvosok által is ismert oxigéntelítettség számlájára írhatók, melyek kiegészülnek sajátos testhelyzetekkel, mozgásokkal.

A testekben “lerakódott” feszültséggócok lelki hatásairól széleskörü nyugati és keleti irodalomi utalás van Wilhelm Reichtől Alexander Lowenig, a bioenergetikától a hatha jógáig. Ezekben a testközpontú önismereti módszerekben a személy a tudatát a feszült izmokra koncentrálja. A görcsök tudatosításával és átélésével a testzónákhoz kapcsolódó lelki élmények felszabadulnak, és ezáltal testi-lelki értelemben egy megtisztulási folyamat indul be. Ennek számos következménye lehet pszicho-szomatikus szintű gyógyulástól az emlékek intenzív újjáélésén át a személyesen túli élmények (transzperszonális) megtapasztalásáig bezárólag.

A hatha jógában kitartott posztúrákkal lassan lazulnak fel a kérdéses zónák, a holotrópikus légzéses szeánszon pedig gyors, intenzív, ám kevésbé tartós eredménnyel kell számolnunk. Az előbbi jellemzően lassú tudatfejlődést, az utóbbi pedig villanásszerű, rövid ideig ható, ám roppant intenzív átélést tesz lehetővé. Amikor elfogy az inspiráció a szellemi gyakorlat végzése során, érdemes beiktatni egy holotropikus légzéses szeánszt, hogy ismét lássuk a célt, amelyre fókuszálhatunk.

A fenti rajzot a révülés után készítettem.

Tudnivalók

Idén is Gánti Bence által tartott holotróp légzéses szeánszon voltam. Jó érzékkel és tapasztalattal vezeti az ezirányú csoportos összejöveteleket, ha Te is kipróbálnád érdemes felvenned a kapcsolatot vele, vagy tájékozódj a honlapjáról a következő ülés időpontjával kapcsolatosan.

Ajánlott irodalom

• Stanislav Grof: A jövő pszichológiája. Ezt olvasd el, ha meg szeretnél ismerkedni a holotróp légzés módszertani és szemléletbeli hátterével.
• Szvámi Ráma, Rudolph Ballentine, Szvámi Adzsaja: Jóga és pszichoterápia. Arról, hogy miként függenek össze a lelki élmények a testtel, hogy mi a közös a bioenergetikában és a hatha jógában, és sok más érdekes összefüggésről nyugat és kelet pszichológiája között.

Stanislav Grof a holotróp légzésről