A kedvenc nagybácsimnál tűnt fel először az, hogy milyen a flowba merült ember. Orrvérzésig sakkozott apámmal, és ha nagyon feszültté vált az állás, szerre kikapcsolt minden érzékszerve, ami nem a sakk szolgálatában állt. A legdurvább eset az volt, amikor a nagynéném hosszú perceken át kérlelte, hogy menni kéne, mert most már idő van, és különben is már három órája sakkoznak, úgyhogy ideje abbahagyni. A nagybácsi az elején egyáltalán nem reagált. Amikor már sokadszorra elhangzott a kérés, monoton hangon ismételgette, hogy igen, mindjárt megyünk, később pedig egy népdal dallamára kezdte dúdolni ugyanazt, amit az asszony mondogatott: “Menni kéne, menni kéne, menni kéne bizony... ezt a fikát most leütöm, dádá”. Aztán egy fél óra múltán emberünk döbbent arccal nézett fel: “Hol van az én feleségem?... Mi vaaan? Elment??”.

A jótékony szemellenző

Később is találkoztam a szemellenzős jelenséggel, de akkor már nem tűnt ilyen furcsának a dolog. Az biztos, hogy az elmerülés képességéhez kell egy introverzióra való hajlam is az adott tevékenység iránti lelkesedés mellett.

Csíkszentmihályi Mihály hatására számomra a különc jelenség mára már egy kívánt élmény lett, melynek átélésére törekszem. Az emberek nagyban különböznek abban, hogy milyen mértékben képesek elmerülni a munkájukban. Azokat a munkatársakat keresem, akik órákra kikapcsolnak a pixelek tologatása, vagy a a bitek masszírozása közben. Úgy gondolom, hogy ez a képesség fejleszthető és tanulható: minél inkább értjük a hatásmechanizmusát, annál inkább leszünk képesek hosszabb és mélyebb áramlatélményeket átélni. Másrészről azért is fontosnak tartom foglalkozni az áramlatélmény pszichológiájával, mert hatással tudok lenni a környezetemben dolgozó személyek munkaélményére.

Ha el kívánunk mélyülni az áramlatélmény gyakorlatában, nem árt tudatosítanunk, hogy mi befolyásolja annak mélységét és intenzitását. Az alábbiakban a flow-ra való ráhangolódás három tényezőjét elemzem, egy következő bejegyzésemben pedig azt vizsgálom majd, hogy miként lesz a fókuszáltságból áramlatélmény. Csíkszentmihályi Mihály Jó üzlet c. könyvében kifejtett nyolc jellemzőből indulok ki, és azt részletezem a saját elképzeléseim szerint.

Az áramlatélmény elérésének alapfeltétele, hogy a választott tevékenységnek lássuk az értelmét, az elért eredménynek legyen világos jele, és képesek legyünk elvégezni azt.

1. Világos célok / értékek

Miért szükséges ezt a feladatot elvégeznem? Milyen értéket teremtek azáltal, hogy megoldom ezt a problémát? Minden nap elején végiggondolom, hogy aznap mivel fogok foglalkozni, és minden nap végén ledokumentálom azt, hogy mit valósítottam meg. Minden hét elején átgondolom, hogy azon a héten milyen projektek lesznek a fókuszban, és minden hét végén áttekintem, hogy mit sikerült megvalósítanom az elmúlt napokban. Azok a sikeres napok és hetek, ahol a csillagháborús elképzelések helyett kis léptékű feladatokat hajtok végre, és kézzelfogható eredményekkel érek el.

A heti ritmuson belül mindig arra törekszem, hogy csak a szűk, jól meghatározott feladatokat hajtsam végre. A tágabb kontextusra való fókuszt meghagyom a hétvégi visszatekintésre, és a hét eleji tervezésre. Így száműzni tudom azt a szorongó érzést, mely abból fakad, hogy ma sem váltottam meg a világot, és ma sem sikerült a csillagháborús tervet véghezvinnem.

Ha túlságosan a végső célra szegezzük a figyelmünket, az gyakran megakadályozza a végrehatást. Ha egy teniszjátékos csak a meccs megnyerésére gondol, nem lesz képes ellenfele erős szerváját visszaütni. Annak az üzletkötőnek, aki azzal törődik, hogy jutalékát elnyerje, és nem figyel eléggé a vevő hangulatára, kicsi az esélye, hogy az üzletet nyélbe üsse. Megint, nem az a fő kérdés, hogy mi is a sikeres teljesítmény, hanem az, hogy a végrehajtás közben milyen volt az élmény minősége (Csíkszentmihályi, 50. o).

A helyes célkitűzés mellett arra van szükség tehát, hogy megfelelően kicsi részcélokra dekomponáljuk a folyamatot. Látnunk kell a köztes lépéseket a nagyobb célkitűzések esetén, és az apró megvalósításokra kell fókuszálnunk. Ha kellően kitartóak vagyunk, a sok kis lépés elvezet majd a kívánt célhoz.

2. Azonnali visszacsatolás

A legutóbbi webes projektünkhöz magam raktam össze a látványtervet. Kínszenvedés volt az elindulás: még nem láttam, hogy mi a jó minta, hogyan lenne érdemes építkezni, milyen logóval, és milyen motívumokkal érhető el a kívánt eredmény. Aztán végignéztem egy tucat weboldalt, átbogaráztam a megvásárolt képi anyagunkat, a régen eldobott logóterveket, és lassan-lassan körvonalazódtak azok a megoldások, melyek ötvözetéből valami új összeállhat. Onnantól kezdve nem volt megállás: este, gyerekfektetés után ott folytattam, ahol napközben abbahagytam, és éjjelre megszületett az első variáció, melyről tudtam, hogy ez már jó lesz kiindulásnak.

Annak ellenére, hogy alapvetően elégedett voltam a létrehozott látványtervvel, az első visszajelzésekig nem voltam biztos benne, hogy elég jó lett-e az eredmény. A kreatív munkák legbosszantóbb mellékzöngéje, hogy nincs fehér-fekete, mérhető feedback. Nincs azonnali visszacsatolás, mint sok más munka esetén, így az soha nem lehetek teljességgel bizonyos abban, hogy sikerült-e elérnem a kívánt szintet.

Egyes emberek olyan erős belső értékrendet fejlesztettek ki, hogy nincs szükségük mások megítélésére, hogy vajon egy feladatot jól teljesítettek-e vagy sem. Az objektív visszacsatolás képessége tulajdonképpen a szakértelem jele. A legnehezebben élvezhető tevélenységek azok, amelyek kreatív jellegűek, mint például a festés vagy történetírás, mivel nincsenek irányadó ismérvek, amelyek alapján értékelhető a teljesítmény. Az író gondolhatja, hogy amit éppen megfogalmazott, kiváló, de vajon tényleg az? Ha nem tanul meg bízni a tudásán és a tapasztalatain alapuló saját belső értékrendjében, erőfeszítései inkább vezetnek majd györtődéshez, mint elégedettséghez. Másrészről, páratlan öröm biztosan tudni, hogy az ember valami olyat alkott, amit azelőtt senki. (Csíkszentmihályi, 51. o.)

Miért van az, hogy mind a matematika, mind az informatika képzés során jellemzően logikai feladatokkal kell a diákoknak megküzdeniük, mégis az utóbbi iránt többnyire nagyobb a lelkesedés?

Meggyőződésem, hogy egy-egy programkód lefordításakor adott azonnali  és látványos visszacsatolás olyan motivációs erővel bír, ami a matematikai feladatok megoldásakor nem jelentkezik ilyen mértékben. Bár mindkét helyzetben hasonló kognitív képességeket kell igénybevennünk a megoldás kidolgozásához, a számítógéppel való interakció során jelen van az a folyamatos visszacsatolás, ami elégtétellel tölt el bennünket.

3. Egyensúly a lehetőség és a képesség között

Áramlat-élmény akkor van, amikor mind a kihívás, mind a szakértelem elég nagy, és megfelelnek egymásnak (52. o.).

Amikor tizenhét évvel ezelőtt először vettem gitárt a kezembe, úgy éreztem, hogy soha nem fogok tudni élvezhető szinten játszani. Aztán fokozatosan összeállt a kép: az elején egyszerű akkordokat tanultam meg, melynek segítségével számos dalt le tudtam kísérni. Később elkezdtem skálázni, és egy idő után a hőn áhított gitárszólók sem tűntek mágiának. Amikor már úgy gondoltam, hogy számomra élvezhető szintet értem el a gitárjáték terén, Granadába látogattunk el a Kedvessel, ahol az egyik első útunk a flamenco-pincékhez vezetett. Emlékszem, döbbenetes élmény volt hallani és látni, hogy úgy is lehet gitározni. Ismét úgy éreztem, hogy semmit nem tudok. Ez a felismerés egyszerre felvillanyzott, és mélységesen lehangolt. Fellelkesültem, mert rettenetesen tetszett, amit a gitáros elművelt a hangszerén, és elkeseredtem, mert úgy éreztem, hogy erre soha nem leszek képes.

A zenében az a jó, hogy egyszerre különböző komplexitásszinteken jelent kihívást. A ritmusérzék, dallamokra és harmóniákra való fogékonyság, valamint a technikai tudás együtteséből áll össze az, ami a gitárjátékhoz szükséges.

Az összes emberi adottság közül az egyik legértékesebb az a képesség, hogy valaki felismerje a körülötte adódó lehetőségeket. Egy adott helyzetben az egyik ember azt mondja, “nincs mit tenni”, míg egy másik egy tucatnyi dolgot találhat ki, amit tehet és élvezhet. Az a személyiség, akit igazán érdekel a világ - érdeklődő, kíváncsi, izgatott - soha nincs híján az olyan lehetőségeknek, melyekkel megtapasztalhatja az áramlatot (54. o.).

Összegzés

Három tényezőre célszerű folyamatosan figyelmet fordítanunk, ha azt kívánjuk, hogy az áramlatélmények gyakoribbá váljanak a hétköznapok során. Tegyük fel az alábbi három kérdést minden olyan helyzetben, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy érdemes, vagy sem végrehajtanunk a tervezett cselekedetet.

1. Értéket teremtünk ezáltal?
2. Számíthatunk konkrét eredményre?
3. A kompetenciáinkhoz mérten kellő szintű kihívást képvisel-e a feladat?

Ha mindhárom kérdésre pozitív válaszunk van, vágjunk bele!

Irodalom

Csíkszentmihályi Mihály: Jó üzlet - Vezetés, áramlat és az értelem keresése

Az ember hajlamos azt feltételezni az egytémás fókuszú szerzőknél, hogy elég egy könyvet elolvasni az ötből, ha meg akarjuk ismerni a munkásságát. Nos, Csíkszentmihályinál nem ez a helyzet. A flow c. alapmű után még elolvastam 3 másik művét, és mindegyiket újszerűnek találtam annak ellenére, hogy az áramlatélményre épült. Ezt a könyvet feltétlen olvasd el, ha arra keresed a választ, hogy miként lehet munkahelyen motiváló környezetet kialakítani.