A dokumentumok alapvető szerkezeti egységét a paragrafusokba rendezett mondatok adják. A lineáris vonalvezetés esetén egymásra épülő bekezdések láncolata alkot egy fejezetet. A fejezetek egymásra épülésével jön létre a dokumentum. Ez annyit jelent, hogy legtöbb esetben például az ötödik fejezetet nem értjük meg a harmadik, negyedik fejezet elolvasása nélkül. A tartalmak egymásrautaltsága lineáris, az előző többnyire a következő rész előfeltételeként jelenik meg.

 

A moduláris tartalmak esetében ez némileg másképpen alakul. Természetesen a modularitás is feltételezi a tartalmak egymásra épülését, hiszen ez a komplexitás alapfeltétele. Ez az egymásrautaltság azonban nem feltétlenül lineáris, a keresztreferenciák révén a legkülönbözőbb tartalmi részek kapcsolhatók össze.

Mind a skimming, mind pedig a skanning gyorsolvasási technika lényege, hogy a lineáris tartalmakból kihalásszuk a számunkra releváns információkat. Egy jól felépített moduláris dokumentum esetén nincs szükségünk ezen módszerek használatára, hiszen a tartalomjegyzék és névmutató segítségével pontosan meghatározhatjuk azokat a részeket, amelyek érdekelnek.

 

A moduláris tartalomírás erőssége a technikai dokumentációk, segédanyagok, közlemények, tudományos cikkek, egyszóval a tényalapú szövegek szervezésében nyilvánul meg. Nyilvánvalóan az irodalmi írásokban a hagyományos módszer egyeduralma megkérdőjelezhetetlen, hiszen az olvasói élmény éppen a lineáris vonalvezetés által jöhet létre. A moduláris tartalomírás tehát olyan esetekben alkalmazható, ahol az információk adatszerűsége a meghatározó.