A hatékony időmenedzsment  nem bonyolult szoftvereket, hanem önismeretet,  fegyelmet és tudást feltételez. Valósítsd meg céljaidat! Minden álmodat valóra válthatod még ma! - állítják a tengerentúli sikerkönyvek. Melyek ezek a célok? Tényleg egyértelmű, hogy mit akarsz elérni?  Hogyan látod magad két év múlva? Összhangban van a kitűzött célod a benned lévő világképpel?

Az időmenedzsment rendszerekről

A hatékony időmenedzsment infrastrukturális igénye egy működőképes Notepad. Ne dőljünk be a weben reklámozott menedzsment eszközök armadának, nem attól leszünk hatékonyak, hogy megvásároljuk minden idők legjobb időmenedzsment szoftverét! Az időmenedzsmentről alkotott elképzeléseink csiszolása ennél sokkal fontosabb.

Az időmenedzsment rendszerek rendkívül csábítóak. Magas fokú produktivitást, sok szabad időt és gyors vagyongyarapodást ígérnek. Jóllehet a rendszer használatával valóban elérhetünk jó eredményeket, gyakran időnk nagy részét éppen a beállításával, megtanulásával, karbantartásával töltjük el. Az időgazdálkodás elvei roppant egyszerűek, melyek betartásához nem bonyolult szoftverre, hanem önismeretre, fegyelemre és tudásra van szükségünk. Ezen szempontok teljesítése nem kis erőfeszítést feltételez.

Mi az időmenedzsment?

Két alapelvet szögeznék le rögtön az elején, melyet szem előtt kell tartanunk a hatékony időgazdálkodás során:

1. A cél meghatározása
2. A cél megvalósításának módja

A karrier-tanácsadás szakirodalma rendszerint az utóbbira fekteti a hangsúlyt. Az ehhez fűződő érdek nyilvánvaló: a módszer oktatása mögött gyakran ott lapul az eladni kívánt termék, szolgáltatás, mellyel a megtanított módszer kivitelezhető.

A második pontra való fókuszálás az iparosodás korában tökéletesen elegendő, az információs társadalomban azonban csak másodlagos jelentőséggel bír. Az erős szabályozás alatt álló alkalmazottak számára elegendő a cél megvalósításának módszeréről beszélni, a tudás alapú munkavégzés azonban erőteljesen támaszkodik a döntéshozatalra és az önálló munkavégzésre. Hiába vagyunk mesterei a második lépésnek, ha az elsőt elvétjük, nem a megfelelő célok megvalósításáért küzdünk.

Ha az olvasó a második pont megvalósításáról szeretne értesülni, hagyja abba cikk olvasását és vásárolja meg az első útjába kerülő karrierépítő szakkönyvet: abból meg fogja tudni az összes alaptechnikát, melyre szüksége lehet. A továbbiakban az első pontról, a cél meghatározásának problémájáról fogok szólni, mert meglátásom szerint ez a kulcsa a hatékony időmenedzsmentnek.

A célok meghatározásának nehészsége

Minden kitűzött cél lényegében szándékos állapotváltoztatást feltételez. Minél pontosabban határozzuk meg a kiindulási helyzetet és a megvalósítandó állapotot, annál nagyobb esélyünk van annak sikeres megvalósítására. Ez azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. A feladataink végrehajtása során szerzett tapasztalataink személyiségünket átalakítják, minek hatására a kitűzött cél körvonalai elmosódnak. Amit fontosnak tartottunk két hónappal ezelőtt, az már másodrangúvá lett, vagy legalábbis más színezetet nyert. És ez így van rendjén: a megoldás nem a kitűzött célhoz való görcsös ragaszkodásban, hanem a tapasztalatokból kiinduló kritikus attitűdben rejlik. Ha a helyzet úgy kívánja, fogalmazzuk át bátran célunkat, hiszen csak azért tudunk küzdeni, amiben hiszünk!

A célok meghatározásának nehézsége a belső ellentmondásokból fakad. Egyik percben ezt, a másik percben azt tartjuk fontosnak, s gyakran nem létezik stabil közös nevező, melyre támaszkodhatunk. Ha egy szinttel magasabbról vizsgáljuk a pszichénkben egymásnak feszülő elveket, gondolatokat, rá fogunk döbbenni arra, hogy a koherens és pragmatikus világkép hiányosságai okozzák a legtöbb inkongruenciát. A valóságról alkotott elképzelésünk rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy mit tartunk fontosnak, hogyan ítéljük meg környezetünket.

Hiteles világkép

Nehéz erről úgy beszélni, hogy ne filozofáljuk túl a dolgot. A világról alkotott sémáink, elképzeléseink alkotják gondolatiságunk vázát. Minél inkább sikerül fenntartanunk az összhangot a tapasztalataink és a  hitünk között, annál kongruensebb, harmonikusabb világban élünk.

A világról alkotott képünk hitelessége meghatározó jelentőséggel bír. A lényeg az önmagunkkal szembeni hitelességben rejlik. Ami nekem megoldás, az neked nem biztos, hogy az, ami benned kongruenciát eredményez, az bennem széthúzó erő.

Ha nem megfelelő eszmék irányítják tetteidet, akkor cselekedeteidnek nincs értelme. Az a személy, akinek a világról alkotott elképzelése és a tapasztalatai között nincs összhang, az nem élhet produktív életet. Olyan célok megvalósításáért fáradozik, melyeknek nincs kontextusa, létjogosultsága. Nem az a kérdés, hogy miként cselekedjek helyesen, hanem az, hogy mi a helyes cselekedet! Ennek megállapításához időt kell szánnunk arra, hogy eszméinkről, hitünkről, meggyőződéseinkről elmélkedjünk. Fel kell ismernünk a bennünk feszülő inkongruenciákat, a tapasztalatiságunk és a hitünk közötti ellentmondásokat. Minél több időt foglalkozunk létünk problematikájával, annál egyszerűbb és természetesebb lesz a célok meghatározása.

A vallásosság problémája

A vallásos embernek rendszerint jól körülírt és meghatározott elvei vannak, ennek ellenére gyakran ugyanolyan inkongruens életet él, mint az ateista felebarátja. A probléma az elvek rugalmatlanságában rejlik: felépít egy belső világot, mely nincs összhangban a tapasztalataival, így folyamatos ellentmondásokba keveredik, de mivel elvein nem hajlandó változtatni, a valóság érzékelését torzítja. A félreértés elkerülése végett hangsúlyozom, hogy nem a vallásosságot kritizálom, hanem az intézményesített, Monty Python - féle attitűdöt: „mi mindannyian személyiségek vagyunk” - üvölti kórusban a tömeg Brian ablaka előtt (Monthy Python: Brian élete).

C. G. Jung szerint az ember eredendően homo religicus, van bennünk egy belső töretlen és stabil Mélymag; viselkedésünk az ehhez való viszonyulás vagy éppenséggel nem viszonyulás szemszögéből is vizsgálható. Mindannyian meg kell találnunk  azokat az elveket, melyek meghatározzák létünket, azt a hangnemet, azokat az akkordokat, melyek mentén életünk dallamait improvizáljuk.

Ajánlott irodalom

1. Steve Pavlina: Time management
   Pavlina szerint nem a célmegvalósítási technikákban, hanem a helyes célmegválasztásban van a lényeg. Tengerentúli stílusú cikkében elfelejt hivatkozni az elődökre (Rogers, Maslow, Csíkszentmihályi); meglehetősen együgyü módon múltjával próbálja igazolni a gondolatainak eredetiségét. Ennek ellenére ajánlom figyelmetekbe a cikket: olvasmányos és könnyen emészthető. A célmegválasztás hangsúlyozásában Tőle inspirálódtam.
2. Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat pszichológiája
   Az emberi élmények pozitív aspektusairól: öröm, kreativitás, áramlat-élmény. Céljaink megválasztásában fontos szerepet kell kapnia az élményszerűségnek, az örömnek, amit a tevékenységek végrehajtásában megtapasztalunk. Jelen témához szorosan kapcsolódik a könyv 10. fejezete: „Hogyan adjunk értelmet életünknek?”. Kötelező olvasmány mindenkinek!
3. Carver & Scheier: Személyiségpszichológia
   Jelen témához kapcsolódóan ajánlom a hetedik fejezetet, mely a fenomenológiai perspektívát foglalja össze. Az önmegvalósításról és önértékelésről szóló pszichológiai vonulat fontos elméleti elveket tartalmaz, melyek a helyes célmegválasztás alapjait jelenthetik.
4. Paul W. Watzlawick, J. H. Weakland, R. Fish: Változás
   A Gondolat Kiadó gondozásában 1990-ben jelent meg ez az alapmű, melyet azóta sem lehet megkapni sehol. Véleményem szerint minden idők legjobb könyve a változásról, a problémák keletkezéséről és megoldásáról. A célmegválasztás szemszögéből rendkívül fontos helyesen látnunk, hogy a kívánt változás elérése érdekében milyen logikai szinten érdemes beavatkoznunk. Ebben nyújt segítséget Watzlawick és csapata.

Továbbá ajánlom a humanisztikus pszichológia képviselőinek műveit (Rogers, Maslow), az egzisztencialista filozófusok írásait (Wittgenstein, Frankl),  Erikson elméletét a pszicho-szociális fejlődésről.