az utolsó bekezdést nem sikerült így kora reggel felfognom, viselkedés helyett mit is kéne tanítani? az életút felfogás viszont jobban tetszik, annyiban látom a különbséget a pálya (ez ugye, ami sineken megy) és az út közt, hogy ma már szinte senkinek nem megy sineken, ezért sokkal meghatározóbbak a konkrét események.. az más kérdés, hogy mi számít ide és mennyire. rengeteg dolog képes változásokat hozni, és nemcsak érdekes téma lehet a felnőttkor alakulása, hanem szerintem fontos is, hogy valamennyire képlékeny legyen/maradjon ez az időszak, és ne csak néhány tankönyvi reccsenésről szóljon

Vannak, de hogy ennyire fontosak-e, azt nem tudom, ahogy azt sem, hogy szakaszosan jönnek-e vagy egyetlen folyamat, megszület meghal közt.. a személyiség fogalma nekem olyasmit jelent, ami egyedivé tesz, ami különbözik, ezért szerintem a konkrét események és tettek határozzák meg, hogy kivé válik valaki, nem pedig az, hogy kinő a melle vagy a haja, mert ezek olyan alapdolgok, minthogy nem kopoltyúval lélegzünk. Vagy legalábbis azok, amik rám komoly hatással voltak, konkrét dolgok, döntések, emberek, és nem olyasmi, hogy betöltöttem a 18 év 222 napot déli 12. Az öregedésem is már három évtizede tart, nonstop. :)

hátsztem akkor, ha kóros. de ennyi erővel meghatározza a személyiségemet az is, hogy 5 ujjam van, mert akinek 7, az lehet, hogy bánkódik miatta. ezt kicsit kifordítottnak érzem..
és mihez képest határozza meg? nem éppen a "normális" (=leggyakoribb) a mérce? a másik, hogy már egy gyerek is csomó döntést hoz, csupa felelősség, ezért valami extrém torzulást és korai problémákat leszámítva szerintem az ember a tettei révén válik valakivé. a nemi jelleg felhasználása egy külön szakma.

Pont fordítva látom. Le tudnád írni az ötujjúság személyiségjegyeit? Hogyan viselkedik, tipizálható az 5 ujjú ember, milyen tulajdonságok alakulnak ki benne ennek a fejlődési elemnek a hatására? :)

"Amúgy rossz a példa, mert normális esetben mindannyiunknak van hüvelykujja."

pont ezért hoztam fel, arra példa, hogy sztem a "normális eset"-be tartozó dolgok kialakulása nem része annak, hogy az ember milyen tulajdonságokat alakít ki magában, attól senki nem lesz gyáva vagy bátor, hogy 5 ujja van, inkább attól, ha 4 vagy ha a törékeny ujjait megerősíti vagy megtanul velük zongorázni vagy ilyesmi. attól sem lesz valaki hazudós vagy nyájas vagy figyelmes vagy optimista, mert elér egy bizonyos kort, ahogy nem lesz ilyen-olyan attól, hogy betölti a 18-at. Nincsenek ilyen rejtett patronok, amik időzítve kipattannak, és pusztán a 60 évtől sem lesz bölcs, aki addig nem haladt arrafelé és nem tett érte. És nem attól lesz x, mert befejezte a középiskolát, hanem attól _ahogyan_ végigcsinálta, Ahogyan befejezte (ő maga), ahogyan viszonyul a jövőjéhez, amilyen döntéseket hoz, amilyen Tetteket véghezvisz éppen akkor (plusz a múlt következményei). Ha nem ezen múlna, akkor felhúzott óraműként mindenkinek ugyanolyan személyisége alakulna ki, vagy az időjárás vagy a csillagállás meg a páratartalom alapján. És tele lenne az ország józan, bölcs nyugdíjasokkal - ennek nem sok jelét lehet látni :)
Szerintem egy-egy lezárult életszakasz (már ha vannak ilyenek) eredménye nem az idő és a program lejártának, hanem az addig végigcsinált dolgoknak, vagyis az egyén felelősségének hozománya. Ezernyi döntés, választás, tett, nemtett, otthonhagyott tolltartó, megevett torta, áldozat vagy gonoszság szummája, ami különböző helyzetekben (najó, életszakaszokban) más-más módon mutatja meg magát.

sztem az öregkori 'bölcsesség-megközelítésed' korszerűtlen..

jelen világunkban is az élettapasztalat a tapasztalaton alapul, és a megtapasztaltak napról napra tűnnek el, cserélődnek le hálózataikkal, tárgyaikkal (és objektivációikkal --juj!) együtt.. az élettapasztalat mára elképesztően ingataggá vált, sztem még a templomban is:))

miféle érvényességgel bíró élettapasztalata lehet egy 60 éves számítástechnikusnak? végtelenül korlátozott.. miféle lehet egy nyugdíjas tanárnak? semmit nem ért a pad alatt sms-en kommunikáló osztályból, semmit nem ért a szexusukból, legfeljebb megérti, hogy teljesen felesleges a karlócai békét oktatni, nemcsak ő öreg, hanem magyarország is kurva öreg.. úgyhogy a legbölcsebb, ha hallgat vagy a whiskyfajtákról tart töriórán előadást.. miféle érvényessége lehet egy parasztbácsi tapasztalatainak egy olyan országban, ahol az életét egy mezőgazdasági horrorban élte le, a begyűjtési minisztériumtól a téeszcsén át a végtelenül korszerűtlen tudásával..

sztem statikus élettapasztalat nincs, csak aktivitásában, interakcióiban van érvényessége.. ezért nagy valószínűséggel mára a bölcsesség a 30 és 40 közötti életévekben éri el cselekvőleges csúcspontját..

mondom ezt 54 évesen! az én bölcsességem abban áll, hogy ezeket az élettényeket pontosan tudom, érzem az érvényességem egyre szűkülő határait.. ha fiatalok kérdeznek, minidg nyomatékosan zárójelbe, lábjegyzetbe teszem mondandóm érvényességét vagy nem tudommal válaszolok.. ezért egyelőre kérdeznek is ezerrel:))

a múltat elvitte a cica, absztrakciói, párlatai pedig az úr istennek se illeszkednek a mához..

hosszú ez..

Nekem nagyon tetszett http hozzászólása/állása, pont az ilyen józan tisztánlátás jelenti a bölcsességet. Amit Kulcsi ír, a régi időkben volt így, vagy olyan kultúrákban, ahol a mindezt előidéző hagyományok (életút, kultúra) még léteznek, pl. vidéken, zárt közösségekben, kevésbé technokrata országokban; a mai életvitellel viszont egyátalán nem jár együtt, a habzsoló, értékvesztett, rohanó világban hibákat hibára halmozva megöregedni (=belerokkanni, szélütés, rák, 50 évesek halála, szinte minden közeli ismerősöm nagyszülők helyett a szüleit veszti el!), na ez már nem az. Romantikus gondolat, persze. És hol vannak ezek a bölcs öregek a valóságban? Állatként skandálnak vmi székház előtt, tablettákat majszolva alszanak be a szappanoperán vagy reggel nyolckor a kocsmaasztalba fúródott fejjel élettapasztalnak... Fordított a logika. Az öregek tisztelete még nem teszi őket bölcssé, a tisztelet pont azért veszik el, mert ma már sokuk nem érdemes rá. Más világ ez. Ma már nincsenek igazi férfiak sem, csak hímneműek meg olyanok, ahol még ez sem biztos. Szerintem balgaság erre tenni fel a lapot, hogy majd a nyugdíjszelvény mellé a postás kihozza a megérdemelt békét, okosságot és tiszteletet is...
Nem értem egyébként, a szoftvereket évről évre újraírják az új oprendszerekhez, már senki nem dug be a laptop picimici résébe lyukszalagot, vajon a pszichológia mikor fog felébredni csipkerózsika álmából? A 100 év azóta már biztos letelt :p

A megöregedés valóban nem egyenlő a bölcsességgel. Tény. Az öregek tisztelete is való igaz, kulturális kérdés. Nem kötelező. Mégis valahogy az az érzésem, hogy itt felettébb intellektuális faszverések hangzottak el. Bocs, most így vélekedtem erről. Jogomban áll ezek szerint nekem is felrugni minden tiszteletet bárki irányában.

Kurva világban élünk ugyebár. Hülye gaga vén fasz nem vágja, hogy a szuperkobak jófej diák telcsizik vagy szexel a pad alatt. Rohadjon meg a vén buzeráns, nincs a toppon a gaga. Mohás a tarkód öreg! Höhö. Hablatyol itt jófej csákóknak s bigéknek békéről meg mittomén milyen retváról. Ez nem az világ öreg (kisbetűvel). Vágod? Na húzzá gaga, me' most dugom be a laptomomat s blogolok egy jót. Szevasz! Faszkorbács! Éljen worluk!

A 2. bekezdésből nem sok szót értek :) Egyébként én nem ezt vettem ki http szavaiból, hogy "ismeretek" hiánya volna a gond, inkább az állandóság veszett el. Régen/másutt talán a tapasztalatok feldolgozódtak és egy újabb, magasabb szintre jut általuk az ember, ezért lesz az idősebb tiszteletreméltó egy olyan világban, ahol van ideje és kultúrája a belső fejlődésnek. Emellett igenis komoly tényező, hogyha szakmailag hitelüket vesztik az emberek (már középkorúként), ami bizonyára a személyiségük alakulására is hatással van.

Leegyszerűsítve sztem a tapasztalás olyasmi, ahol nem a mennyiség, hanem a minőség számít.

Egyébként én jópár tiszteletreméltó, bölcs embert ismerek, és még egyiküktől sem kértem személyit, hogy lecsekkoljam, tényleg érdemesek-e a figyelmemre. Úgy nem volna igazán őszinte a dolog.
Ami az alanyi jogon (és parancsra) osztogatott tiszteletet illeti, ennyi erővel tisztelni kéne a királyt meg a grófokat is, hajlongjunk, az is régi hagyomány. Tiszteljük a monacoi hercegnőt. És Odint meg a szkarabeuszbogarakat. Meg tanárainkat. Igaz, hogy némelyikük lefekszik a 13 éves diákjával, de hát istenem, a papok is, ugye. És persze, a nőket is lehet tisztelni, csak lehet, hogy beperelnek érte :)

ps: személyeskedéshez általában az érvek hiánya vezet.

nem0 egyebkent nemtom, hogy es miert keverted bele a tiszteletet a dologba, fentebb arrol volt eszmecsere, hogy feltetlenul bolcsek-e az idosek. valakit bolcsnek tartani es tisztelni vagy tisztelettel viselkedni vele ket (sot, 3) kulon dolog.

"a bölcsesség az időskor számára fenntartott én-minőség"
Van korreláció, több öreg bolcs, mint ahány 20 éves, de ez már korántsem olyan egyértelmű, mint volt, és akár még fordulhat is.

Te azt írod, hogy másik kultúrákban azért tisztelik az öreget, mert "többet néznek ki belőle", ez nem ugyanaz, amit én mondok, hogy szerintem azért, mert _ténylegesen_ bölcsebb abban a kultúrában!

A mondandóm lényege pedig továbbra is (minőség vs. mennyiség), hogy sem a kor, sem a sokat megéltség (repedt sarok) nem jelent semmit, ha nincs mellé processzálva az egész. Valami hasonló a különbség, mint az információ, data és a tudás közt. A Te írásodból nekem az jött le, hogy úgy gondolod, a tapasztalatszerzés és az idő haladása megteremti a bölcsességet. Ez az, amivel vitatkozom az elejétől fogva. A bölcsességért tenni kell, folyamatosan megélni és változni és dönteni és lemondani éstb, nem pedig valami kozmikus sugárból kapjuk meg a tankönyvi életszakaszok végén injekcióban. Ugyanígy nem kap a fiatal 18 éves korában új személyiséget a bizonyítvány mellé, hanem azt kapja, amit saját maga(!) épített fel napi 24 órán keresztül x éven át.

most megint leírtad azt, amivel vitázok, hogy a lényeglátás élettapasztalat függvénye, de sebaj, úgy látom, a leírtak megértése és esetleges ellenérvek helyett nálad is a f*sz került elő.. no comment

na jó, vágjuk rövidre, nézzünk a kalapba, hol a nyúl?

ezt idézi a kisebbik, hollandiában és az usa-ban élő fiam volt bme-s csoporttársa és legjobb egyetemi haverja a blogjában(?), naplojaban(?):

Hugh Shearman: A Kalandok ideje

"Az élemedett kor egy óriási alkalma a magányosság. Sokan, mikor megöregszenek, úgy találják, hogy az, amit egykor jónak tartottak a mások társaságában, elmosódottá lett. A kapcsolatokról, amelyek ifjúkorunkban elképzelhetetlenné tették a magányosság érzését, később kiderül, hogy nem is oly hasznosak e tekintetben, mint gondoltuk.

Az összes emberi élmények között talán éppen a magányosság a leggazdagabb az alkalmakban. A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra. Összeomlik a fontossága, jelentősége és értéke a dolgoknak, amelyekben eddig hittünk; és ha kitartunk és még magányosabbak leszünk, kezdete lehet egészen újfajta fontosságok és jelentőségek fölfedezésének. Csak ha egészen egyedül leszünk, csak akkor értünk meg arra a legmagasztosabb élményre, amit úgy hívnak, hogy "a magányos röpte a Magányoshoz". E legmagasabb fokú élményen innen azonban még sok fokozata van annak, hogy elmélyültebben méltányoljuk életünk jelentőségét a maga tágabb keretében; és hogy megtegyük első lépéseinket errefelé, előbb át kell élnünk a magányosságot, a fontosságok régi rendszerének összeomlását, hogy az újat fölfedezhessük. A magányosság a felszabadulás útja. A szabadságot nemrég valaki úgy határozta meg, hogy: teljes magányosság, teljes felelősséggel párosultan."

in: http://www.meder.hu

harminc felé közeledik ez a férfi, méder áron, minden esélye megvan, hogy napokon belül bölccsé váljon..

most szólt babycsacsi, nem biztos, hogy érthető vagyok.. nagy a fesztáv!

gondolom, hogy áronnak lelki, ideológiai példakép az általa idézett shearman.. az alapvetésében egzisztencialista irányzatból ihletett szabadságért, a bölcsességért nap, mint nap meg kell dolgozni.. nem életkori járandóság, "kéznéllévőség", ahogy crescendo véli..

sőt, úgy érzem, hogy korunkban az életkor előrehaladtával egyre kisebb az esély a bölcsességre ebben a percről percre szegregálódó, atomisztikus és percről percre változó világban..

írtam itt (is), szakadunk el a jelentől, a tapasztalat, ami az élettapasztalat fundusa, füstté válik.. fiatalon kell kiharcolni a szabadság és a bölcsesség lehetőségét, megvalósulását, megtartását és fejlesztését.. úgy érzem, hogy korunkban itt és most épp az öregkorban van a legkisebb esély a bölcsességre..

hagyjuk a picsába a rokkant múltú tatákat és nyanyákat, hajóra kulcsi! ;))

http://www.youtube.com/watch?v=b0__wV7fPAQ

De állítottad. Nem mondasz igazat vagy figyelmetlenül olvasod vissza magadat, rendszerezetlenül, habókosan gondolkozol. Ezen tudsz korrigálni, rajtad áll. Az "Ajánlom, hogy olvasd figyelmesebben a cikket" elég gyopa retorika, már megbocsáss. Idéznélek:

"a bölcsesség az időskor számára fenntartott én-minőség."

A bázisbejegyzésedből idézek még mindig.

Semmiféle fenntartott én-minőség nincs. Mint ahogy grófi és bárói minőség sincs.

Ki vagy mi tartja fenn azt az én-minőséget? Brezsnyev? Hitler? Kádár? Keynes? A megyei vajda? A Tesco?

Sztem polírozod magad, erősen véded az énképed. Ez pedig egészséges, de a takaró alatt éjjel nem árt sutyiban elgondolkodni:)))

Szerintem érdemes azon is elgondolkodni, négyből hárman miért tűnik, mintha nem értenék a dolgot :)

Azt pedig erősen kétlem, hogy "optimális eset"-nek lehetne nevezni, ha valaki csak élete végére lesz bölcs és tisztánlátó. Az inkább szívás. Elb*ni, hülyeségekre pazarolni, végiggörcsölni fölöslegesen egy életet, aztán az utolsó percben rájönni, hogy mi számít? Az ég óvjon ettől!

(tudom, nem ezt írtad, olvassak figyelmesebben:))

Végigolvasva a bölcsességről az eszmecserét, nekem is az a véleményem, hogy a bölcsesség az javarészt együtt jár a kor előrehaladásával. Most nem szeretnék a kivételeken csámcsogni, mert az van, csak ritka.
A fiatalkori "bölcsességet" én sokkal inkább nevezném tájékozottságnak, intelligenciának, sokoldalúságnak,stb. mégis az ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező ember sokféle váratlan szituációban szerintem leblokkol, feszült lesz. A bölcs nem. Mert sok-sok éven keresztül megtapasztalta, és látta mások példáján is, hogy mi az amivel egy-egy rázós helyzeten, kérdésen stb. könnyedén átevezhet. A bölcsesség valahol a tudás és a tapasztalás jó keveréke.

Amikor a harmicévesek a bölcsességről az évekkel járó bölcsességről írnak, az olyan mint amikor a tinédzserek a házasélet peripétiátit feszegetik..
(nem tudják, hogy nem értik. Hogy nem értik azzal a bölcselettek a témát mint amilyennel egy többéves házasságban élő ember rendelkezik)
A szellemes(nek vélt) profán poénoknak a pad alatti sms-ekről e témához semmi köze..